Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-08 / 178. szám

a nsza nagiMben augusztus 22-en Jegyek I.— P-töl, keddtől De rmqyarorszánnál. Baksa Kató rádióénekes Kántor Béla előadóművész László Imre rádióénekes Boday Miklós konferanszié. Rendező: Fogas Géza. Szegedi prádés kocsisok való mesterség. Ki ide ment, ki amoda, iskolákhoz, hova. én a váT*' /* r»-i góhidra kerültem. Októberben kiIV. (A Delmagyarország mun-1Felsőtanya valamelyik vadvirágosJR.SZ a negyven évem. Hajszál hijja, katársától) Nyári vasárnap alkonya- tájékán akadtak rá, azaz dehogy is [hogy egyszer nem nyugdíjaztak, tán ülünk a felsővárosi vendéglő hűs volt ott vadvirág, nem fért volna fái alatt a város hajdani kocsisaival Jel a homoktól. Abban akadt el az s beszélgetünk az clmult időkről. ,autó, szolgálni tovább semmi móKorülöttünk békés polgárok ütik a don nem akarván. Ugy kelleti ökdurákot, akkorákat vágva az asztal- lökkel bevontalni a városba.) ra, mintha megcáfolhatatlan véleményt jelentenének be, e fölött pedig nem eshet vitaszó. Lehetőleg keveset kérdezünk, elég abból a legi'ontosabbja. mondja el mindenki maga a tudományát, igy válik az közvetlenné. Beszélgetéssé. Zavart se okozunk vele, ők ismerik a nevezetesebb eseteket, derülnek apró emlékeken. Szenzációkat ne várjon senki, egyszerű emberek valamennyien. teljesítették a kötelességüket, aztán megöregedtek. — Hej, a Lázár polgármester ur, mondja valaki és szünetet tart utána, mintha ez volna az a bizonyos csend-pillanat, amit kegyelettel áldoznak ünnepélyes" alkalmakkor jeles elköltözöttek emlékének. — Az nagyon szigorú volt, mondja rá a másik, a város kocsijába ülni nem engedte a családját. A Gerliczy báró képviselője volt Szegednek. a vizittel adták vissza nekik Deszken, hát a polgármester ur városi fogaton ment, a felesége és a lánya íiakkeren. — Túlzás, mondja közbe Magyar Laci, aki a koponyákat veszi ceruza alá. — Magam is emlékszem egy esetre, avatkozom bele a vitába. Az árvaházba volt valami ünnepély, Gaál Endre lanácsnok képviselte a várost, de ott volt nőegyleti meghívottként Lázárné is. Az ünnepség után, hogy elszéledlek, azt mondja Gaál a polgármesternének, akihez rokoni szálak is fűztek: Gyere, Ida, 'lazaviszlek, itt a kocsim. Mire Táragy petek volt az! — Bajt szerzett? — Én? Soha. De ugy történt, jhogy az elődöm csinált incidenst, mire hirtelen szabadságolták és en*em tettek helyébe épp olyan hirtelen. A városházán aztán elhatározták, hogy nyugdíjazzák a kártevői, épp csak hogy a nevét nem tudták. Kitelefonáltak hát ennyit: — Hogy hivják a vágóhídi kapust? — Sári Pálnak. Igy mondták, mert akkor már másik rész már betöltötte a tizenhatodik életévét és keres szerény garasokat, Czirok Balázs azért elsején sokkal csinosabb összeget vesz fel a pénztárból, mint egy joggyakornok. Ő is vérig volt sértve a ledegradálástól s belső szolgálatot keresve kitalálták számára az anyakönyvi hivatalt, ahol legfőbb asszisztense a házasságkötéseknek. — Nézzétek, gyerekek, mondják G á c s é r György kegyetlen aktu>a után élettapasztalatokban bővelkedő násznagyok, életetek fontos szakaszába leptetek, kezdődik a családalapítás feladata. Tekintsetek erre a pörge bajuszu mokány kis magyarra, sőt mondhatnám azt is, csomég kellő időben kiderült a csere. én voltam a kapus. Aztán beírták a dálkozzatok rá, hiszen semmisem nevemet az írásokba és csak a vé-Jtörténik a világon ok nélkül, Balázs letlen mentett meg a bajtól, mert rendeltetésszerűén jutott ebbe a név- pozícióba, ezért nevezem bátran szimbólumnak, követendő példának. Hiszen Magyarországnak sok lélekre van szüksége, ha naggyá akar válni. Czirok Balázs a derűs történetek megörökitője. ő tud olyan nagyon régi kocsisról, — a világért sem Írjuk ki a nevét —, aki tökéletes volt hál az meghalt és én kaptam a ru-jattó) ugy messze esell _ hanem ' >.árné elszörnyülködött: Még csak1.,, ..... ,, hol az autó iránti ellenszenv kerekedik ki. A kimélellen győztes ellenfelet látják benne, akárcsak a rész kellene! Ma jd adna nekem a Gyuri, hogy városi fogatra ültem. — A Szekeressel esett meg — inekeket kalapácsoló régi kovács indokolatlan örökös Czirok Balázs mindenképpen nevezetessége a toronyaljának, igy _ . . . , , ./mondjuk már, mert hogv odatartoSa.r' vesz, at a szót. ö ul'zik minden ember, aki ' a .város az asztalfon. kiegyensúlyozott egye-lc,dédje, { nevez,c nis V£J. n.ségu ember vasamapi unneplos ,amikor lebecsmérlö tendenciával ruhájában valóságos ur. j régebbi városatya a teljes hi-!'a ma„a neniében amig bort nem A Barázda Pal, rég. város, ko- valalnoki kart< kal alá vonva Lxál Mert ha m^d "tta elhatározd ha nem volt' le^bb kedvében! ^í tób Wfflí®^ amilyenben 3 MaliGandh-fokok v,/. K_u A. JL_ . Inem a feudális szolt belőle — [emelkedtek. Tetszik tudni, a »biboros-püsindulalosság,!pököt< vjUe egySZer a külső részeamely a maga származását mások ken lekicsinylésével igyekezett nivellál-j Ki voIt az a bíboros püspök? nu ' — Én bizony nem tudom mái fr/y*^ megmondani, de ugy nevezték. Elég az hozzá, hogy elvégezvén felada-< tát, az öreg mélyen nézett a boros kancsóba. Hogy közben mi történt vele, azt sose tudtuk meg, de kora hajnalban hazahozták a lovak a gazdasági udvarba. Annyi bizonyos, hogy nem ő hajtotta őket. Nem is tehette meg, mert ugy volt elheveredve a kocsiban, hogy felfelé álll égnek mind a két lába. Aztán mondmég valaki, hogy a ló huta állat — Mi történt vele azután? — Letették rövid fuvarra. Tetszenek érteni? Ez olyan »meEzek a közbejött megjegyzések, szaliánsz*, bár akadhat érdekes ese, reminiszcenciák pedig nem elkanva- te is. Lakodalmakba mindig szerodások a témától. Végtére bizonyos rették Szegeden kölcsön kérni a kosikat, különösen a városiakat, ha csupa véletlen, valakinek bármily távoli köze volt a hogy a régi városi kocsisok dolgát közigazgatáshoz. Emeli a fényt s •«? használom fel keretnek. Idővel ta- kispolgári lelkesedés fellángol, hűit- Csak félévig szolgáltam, addig kitapasztalták, hogy szerelem a 'óvat, ériem a mesterséget, erre véglegesítettek. Sokszor jártam a tanyát a Lázár polgármester úrral. — Négyesen? — A négyes parádénak való, mi hétköznapon csak kétfogatun jártunk. — Van-e a négyesnek a parádén kiviil más jelentősége? — Hogyne! Négy ló nem fárad el ugy, mint ketlő. Akármil hozunk szóba, mindeno1 ia Czirok Balázs — Kisteleken k«zdték meg a bérmálás!,' z az iku mozdulat) az azon ment ki Somogyi polgármester rredc(j elgondolás> kitalálás nélkül. ur a püspök úrral. Szekeres vitte né •1 megö|d je az e»véniségnek, ahol nincs .tekintetben társadalomtudományi esi gyenesenGaál tanácsnok urat. meg szilks(s>. lélekjelenlétre nem kell thisérlelet végzek s csupa véletlen, va valamelyik papot. Csak mentek, magát°vir[US0San feltalálni kétséges men'ck, egyszerre azt mondja Szc- jhelyzetek adotlságában. Ami azoni<eres, hogy már el kellett volna fe]i-j j)diet közgazdasági szempont- lan ,csz alkalom, hogy ezekről a mondván. őket kerülniük az autónak. Annak^] végtelenül hasznos" a nagytőke (históriákról nyiltan lehessen be- — Nagyon megbecsülhetik alighanem baja esett. [számára, de szépnek egyáltalában szélni, mert hogy a mai idők nem imok urat a torony alatt, ha apol— Menjen vissza, keresse, gon- nern mondható. jmindenben alkalmasak az őszinte gármester átengedte a fogatját. doskodolt Gaál Endre. | Mikor elkészült a köztisztasági'szóra. Igy aztán az efféle irások is Arról aztán csak a beavatottak Hát a tizenhat kilométeresnél telep nagy épülete, odakerült a ko-!inkább alapvető feljegyzéseknek, tudnak, hogy a fuvardijat épp ugy felmondta az autó a szolgálatot. De csis nemzetség is és bizony fclhasz- jegyzeteknek számítanak, _ hogy ne le kellett róni, mint a nagyon megörült Somogyi s akkor nálták őket fuvarozásra. sí lelte azt a kijelentést, amit városi Gerendákat is kellett szállitafiakkernél. hulljanak ki az emlékezetből. IAzonban a libériás kocsis mégis Nevezetes és illusztrált Czirok «ak más. Ah, emberek, mennyire kocsis ugy megörökített az emléke-'nunk. meg trágyát-mi pedig ezt kifő[ Balázsnak az a kiválósága, hogy niás! Viszont lakodalomban meg is •.w.Vií.n min* kultursmokk Shaw' gásoltuk. — mondja egy panaszos tizenkét élö gyereke van. Kedélye kínálják az embert. hang olyan árnyalattal, mint ahogy állandóan derült volt már akkor is,'( llövid fuvarnak nevezik továbbá .etében, mint valamelv mondását — De jó, hosy jött! Nem adóin a köllőhrn sir fel a lélek, mikor' mikor a világ legbölcsebb törvénye a már említett profán holmik cipeén az autóért a négylovast! verset szülne a redakcióban s a szer(Sok ba) volt kezdetben az autó- kesztő azl mondja neki. hogy állit val, emlékszünk egy alkalomra, hogy sa össze a vizállási rovatot. .1 vedre \ endégszcrepel még nem léptette életbe buzdító, de lését, meg a kisebb hivatali kiszálírázisos szónoklatok helyett a fel- lást a körtöltésen bélül. Mondjuk emelt családi pótlékot, igv küzdvén Irányi Laci inspckciós kőrútjait, ászai Mari gépkocsin jött S/e-| — Olt hagytam én is a kocsis- hatásosan az egyke ellen. Igaz vagy az utbiztos Nagy Sándor kidre vendégszerepelni. Aztán hogy életei, mert a fuvar központosítása- ugyan, hogy a sok Czárok-gyerek- rándulását a Kőtörö nemzetség félmúlt az idő és még mindig nem ér- nál mnstoha gyerekek lettünk, nek-csak a fele részesül ebben a tekintésére, kezelt mec. elindultak a keresésére, mondia Sári Pál. már nem nekünk megérdemelt támogatásban mert a RÉGI RIPORTER