Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-07 / 177. szám

Két középkori csontvázat találtak Kolozsvár főterén Az ásatás eddigi ereiime yei a varos magyar eredete mellett bizonyítanak Kolozsvár, augusztus 6 A kolozs-| Malán professzor szerint az egyik férficsoatvázféT körülbelül 2 méternyire északi rányban megtalált gyermekesontvázról Malán professzor egyelőre csak annyit állapított meg, róí hogy körülbelül 6—6 éves gyermek földi maradványai lehetnek. A kolozsvári ásatásokkai kapcsolatban tudományos körökben kijelentették, hogy a főtéri ásatások máris vári Főtér északi oldalán megkezdeti 'csontváz egy körülbelül 167—170 cm bebizonyították: magyarok alapították ásatás ujböj rendkívül fontos alio- magas és 25—28 éves fiatal férfiú töl- Kolozsvár városát, a római kor és máshoz érkezett. Amint már jefen- di maradványa. A környező földréteg a magyar honfoglalás között senklsem tettük, hétfőn délután a feltáró mur.-jés a csontok állapota arra enged kö- élt tartósan ezen a földön, araint » kálatok során Kolozsvár Lözépkoiából származó utcaburkolalái találták meg. Amikor ezt az érdekes ősi kolozsvári emléket feltárták, minden jel arra mutatott, hogy a mélyebben fekvő rétegekben okvetlenül el ke|l érni az ásatás igazi célját: a középkori temetkezési helyeket. Nagyon érdekes megfigyelés volt a munkálatoknak ebben a szakaszában, hogy a mai úttest szintje alatt kb. 150—100 cm. mélységben megtalált középkori utcaburkolat — legalább is a feltárt szakaszon, — az áttörésnek és felbon lásnak semmi jeléi nem mulatta s ez a körülmény még valószínűbbé tette, hogy a következő földrétegekben ép középkori sírokat találnak. Ez a reménység nem is volt hiábavaló, mert a középkori ntcaburkolat alatt kb. 70—80 em. mélységben emberi csontokat tártak f0l a munkások csákányai. Igy bizonyossá vált, hogy az ősi Kolozsvár Árpád-korából származó temetkezési helyének két sírját találták meg. Az egyikben egy felnőtt csontváza fekszik, a másikban egy kb. 5—6 éves gyermek csontjai vannak. Amint előrelátható volt, a csontokon klvüi más régészeli telet nem jutott napvilágra. A most feltárt árpádkori hamvak körül semmiféle használati 'árgy eddig meg nem került felszínre. Ezt mindenesekre megmugyarázza az a körülmény, hogy u honfoglalás korában inog u keletről hozott ősi pogány szokások és hagyományok szabták meg a temetkezés rendjét s s miután az ősmagyarok btte azt tartotta, hogy a halott a túlvilágon folytalja a földön bevégzett életet, paripáját, fegyvereit, kincseinek egy részét és használati tárgyait is mellé helyezték. A kereszténység felvétele és a középkori aszkétikus életfelfogás a temetkezési szokásokat is egyszerűbbé tette s ez a magyarázata annak, hogy az árpirikori és általában a Jcözépkori sírokban a hamvakon kivül használati tárgyukat, sőt még a ruházatot ékitö gombokat is hiába keresik. A rendkívül nagyfontosságú lelet bire gyorsan szétfutott a városban. Dr. Kelcdv Tibor polgármester megtekintette az ásatási munkálatoka!. Ugyancsak megnézte a felszínre ke rült leleteket Kelemen Lajos levéltári főigazgató és Köpeczi Sebestyén József hcraldikus Is. Dr. M a i é n Mihály egyetemi tanár, az embertan professzora is átvizsgálta a feltárt csontvázakat és megbeszélte az ásatási munkát vezető László Gyula magántanárral, hogy a kéf csontvázat tudományos mérések szempontjából beszállítsák az embertani intézetbe. A két csontvázai miután fényképfelvételekkel és válatokkal a csontoknak egymáshoz való helyzetét pontosan meghatározták, át is szállították az embertant intézetbe. vetkeztetni, hogy körülbelül 700 érvel legújabb leletből is kétségtelenül megezelött halt meg és temették el A állapítható. MAGYAR NYILVÁNOSSÁG DELMAGYARORSZAG minden só-io^^ íidtlces Egyszerű indítvány* eimen a Nemzeti Újság tovább foglalkozik Rajniss Ferenc főszerkesztő-képviselő berlini előadásával. A lap szóváteszi, hogy Rajniss a kormányhoz közelálló llapok támadó cikkeire nem kért helyreigazítást, csupán ez >Egyedül Vagyunk* című lapban nyilatkozott »helyes álláspontjáról.* A Nemzeti Újság ezután igy folytatja: ö maga azt mondja, hogy — nemi A különböző támadásokra tudniillik hosszabb — közel kétoldalas — nyilatkozattal válaszolt egy szélsőjobboldali, kétheti, poJittkai lapban s ebben visszautasította a vadakat. Kijelentette, hogy nem kér helyreigazítást, nem folytat személyi vitákat. Az ő hite — mondotta — nem a saját jó vagy rossz élete szempont]ától alakult ki, ő akkor tartaná magát hitvány embernek, ha független, szabad meggyőződését elhallgatná, a polgárainak nevezeit önérdek védelmében. Mint magyar képviselő és újságíró elmondhatja a véleményét. Berlinben is csak ezt tette — vagyis ott sem hazudott ! Nem tudja, ml a konkrét vád ellene, »A bolsevizmus és Magyarország* volt előadása címe, az az állítás tehát, hogy Magyarország politikájáról beszélt, közönséges hazugság. Ellenségei egy sort sem idéztek előadásából. Szerinle amit mondott, abban nincs határátlépés vagv elfogultság. Nem kell szembekötősdit játszani az igazsággal szerinte, mert 'Berlinbe zsidó információkat vinni — mondja ^ annyit jelentene, mint kávéskanállal hordani a vizet a Dunába* . . . Ezután a bolsevizmus és a zsidóság összefüggését fejtegette. De kijelentette, hogy Berlinben nem beszélt csak a zsidókérdésről és amit a KaiserHof sárga termében a bolsevizmus veszedelméről mondott, az abban kifejtett tételek legkisbb része vonatkozott a magyarországi zsidókérdésre, olyan egyszerű és közismert tények felsorolásával, amelyekről a magyar sajtó ezerszer írt cs a külföldi sajtó is számtalanszor beszámolt. Ezekután ismertette, hogy miket monndott a bolsevizmus ellen, majd kijelentette, hogy nem tért le a száraz objektivitás útjáról, amikor a kommunista zsidóság magyarországi uralmát ismertette, majd előadta, bogy igenis összefoglalta a mai zsidótőrvények dolgában közismert véleményét. Ezt a nyilatkozatban is összefoglalja, de hogy pontosan mit mondott, végeredményben éppen erről a kérdésről, azt a hosszú nyilatkozatából sem lehet világosan és teljesen mcgá]lapitani. Hogy ez a nyilatkozat n«m mindenkit elégitett ki, azt leghatásosabban mutatja, hogy a képviselőfőszerkesztő sajáü szélsőjobboldali pártjában értekezleten foglalkoztak az ü«gy«l « ott H epyik párttag, azelőtt nyii»spárU képviselő — lm* ditváoyt tett az ügvben, amit azon' ban leszavaztak, mire az a pártból kilépett. Mi volt az indítvány és mi volt az e|lenhatározat? Erről nincs pontos híradás. A tény azonban tény: nem lehet elintézettnek tekinteni az ügyet azzal, hogy a nyilvános vád s!á került képviselő-főszerkesztő nem kér helyreigazítást s általánosságban cáfol. Az ö védekezésének tudniillik éppen ugyanaz a baja, ami a vele szemben emelt vádnak- Azt sem Idézte pontosan, teljesen és szó szerint, mik voltak a Berlinben elhangzott, jogosan kifogásolható kijelentések, de a megtámadott sem hozta nyilvánosságra előadásának teljes és hiteles szövegét Kétségtelen azonban, hogy ezt azj ügyet tisztázni kell teljesen és maradék nélkül és ez elsősorban a szélsőjobboldali képviselő-föszerkesz tő érdeke. Bevalljuk — bár éles politikai ellentétek választanak cl tőle — alig tudunk elhinni róla olyan meggondolatlanságot, hogy igy kompromittálja magát a magyar érzelmű közvélemény előtt, de azt sem, hogy ne inerne kijelentéseiért helyt állni. Éppen ezért tesszük az egyszerű indítványt: vigye ezt az ügyet olyan pártatlan és tekintélves közéleti fórum e|é, amelynek ítéletét ő is és a magyar közvélemény elfogadhatja. Nem tudjuk ugyanis, tényleg megtörlénik-e az összeférhetetlenségi bejelentés, de ha igen, aurák tárgyalása nagyon messze kihúzódik; mert azt előbb be kell jelenleni a képviselőház nyilt ülésén, amikor is aztán kiadják az összeférhetetlenségi bizottságnak. De ilyen súlyos vád hosszú tisztázatlansága j aligha Jehet kellemes a megvádolt- j nak és aljgha csillapíthatja le a köz., vélemény háborgását, ami még a képviselő-főszerkesztő saját partja- j ba is eljutott. Viszont a vád alatti állónak újságíró volta igen kieié I gitő megoldást tenne lehetővé. A sajtó nagy eivi kérdéseiben, — már pedig egy magyar újságírónak köl-j főidőn való magatartása és magyar; törvényekkel szemben nyilvánított I véleménye kétségkívül igen fontos elvi kérdés lehet — a fennálló törvényes rendelkezések szerint az Országos Magyar Sajtótanács hivatott felsőfokon Ítéletet mondani. Nem volna-e tehát minden tekintetben szerencsés és megnyugtató megoldás, ha Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő, főszerkesztő és sajtókamarai tag ur — mert róla van szó _ az ügyben felkérné az Országos Magyar Sajtótanácsot a vizsgálatra s annak a kérdésnek eldöntésére, hogy az ő berlini magatartása, ll|etöleg kijelentései összeegyeztethetők-e maoyar újságírói mivoltával? Ezt a fórumot bizonyára elfogadnák a támadók is a igy Rajniss Ferencnek nem volna voltakép egyéb dolga, minthogy előadásának szószerinti teljes és hiteles szövegét terjessze az Országos Magyar Sajtótanács elé. Természetesen. ezen szöveg hiteléért férfi becsületszavával és közéleti felelősségével kellene jótállást vállalnia. Tekintetté arra. hoev 9 tanács te. le részben mindig sgvik legfelsőbb bíróságunknak a Közieegratási m, r ós ágnak tagajaiból áll, másik fele pedig fc Sajtókamara választó** tagjaiból, nem férhetne kétség aa ítélet részrebajlatlanságához ó» szakszerűségéhez sem. Ha pedig valamelyik választott tag részéről Rajniss Ferenc elfogultságot tételezne fel, azzal szemben módjában volna mellőzési indítványával élni. Hogy félreértés ne essék, természetesen még kérdés, vájjon a Sajtótanács, mint olyan, vállalná-e ezt A szerepet?. . . De szerintünk erre U lehetne megfelelő megoldást találni, mert hiszen a tanács tagjai esel|eg személv szerint, mint választott bírák, vállalhatnák a döntést. A Sajtókamara esetleges fegyelmi eljárását azért nem tartjuk itt alkalmasnak, mert a fennáiló rendelkezések szerint ez oly bonyodalmas és hoszszu eljárás, hogy adott esetben * legfőbb célt, a gyors tisztázást nem lehetne várni tője. Ha azonban a megvádolt képviselő-főszerkesztő ezt az egyszerű indítványunkat nem tarfaná célravezetőnek, akkor módjában van sajtéipert indítani támadói ellen, mert hiszen azok kétségkívül olyan tényt állítottak róla, amely valóság esetén őt közmegvetésének teheti ki, hiszen képviselőre és közíróra nem lehet súlyosabb vád, mint ahogy külföldön az ország érdekel eljen beszélt vagy cselekedett. Valahogyan mindenesetre fieff tázni kell ezt az ügyet, mert ezt sem egyoldalú támadásokkal és azok folytatásával, sem fölényes kézlegyintéssel és semmibevevéssel elintézni nem lehet. Ha nem Igaz, ami* Rajniss Ferencről állítottak, meg kejl kapnia a teljes elégtételt. j Ha igaz volna, — amit nem akarunk hinni — le kel! vonnia a következményeket, mert nyilvánvaló és niegfclebbezbetetlen Igazság, hogv aki az ország érdekei ellem vétett, az összeférhetetlen helyzct-i be kerül a képviselőséggel Is és a sajtókamara!, ujságirói tagsággal is. Tessék tehát az ügyef minél gvorsabban közmegnvugvásra elintézni! Sürgősen esőre lenne szükségük a terményeknek Budapest, augusztus 6. A föld-* rrüveléstígyí minisztérium legutóbbi jelentésében a julius 26-1 adatok' alapján bgszámolt a többi közölt arról is, hogy a kukorica virágzásához és csőképződéséhez kiadós cs*-* padékra lenne szükség. A burgonyáról viszont azt jelentette, hogy ahol nem volt elegendő csapadék, csökkent a terméskilátás, aminek következtében a burgonya további fejlődéséhez is bőséges ceapadékra lenne szükség. Tájékoztat a miniszter jelentései arról is, hogy az uborka, zöldpaprika, káposzta fejlődését is hátráltatja a csapadék hiánya. A minisztérium jelentése 'óta állandóan nagy a hőség az országban, csak itt-ott volt néhány milliméteres eső, ugy, hogy a vidékről Leérkező magánjelentések úgyszólván mind hangoztatják, hogy « termények fejlődéséhez sürgősért csapadékra lenne szükség az egész országban. (MTI) A washingtoni finn köret Sumner Wellesnéi Helsinki, augusztus 6. Az Ilt* Bánomat washingtoni jelentése szerint Proeoipe washingtoni finn követ látogatást tett Sumner Wejles helyetles koiugymioiwwuál. Kihallgatása ütán elmondott*, hogy udvariassági látogatáson wolt az amerikai tfelvutte* külügymipUztornél, mert mir régóta B*m találkozott vele, (MTI)