Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-06 / 176. szám

DELM'A'GYABOBSZAG terségével és beállt Katonának. Szó PÉNTEK, 1ÍM3 augusztus 6. Régi holmi Aristarch bey török követ volt Berlinben a mull század hetvenes eveiben. Kellemes társaságbeli ember, nagy bálázó, főleg fiatal. Egyszer nagy parádéba vágja magát és meg­jelenik Bonin tábornoknál, aki arról volt bires, hogy nagyon szegény cm ber, ba csak a négy eladó lányát nem tekintik vagyonnak. — Minek köszönhetjük ezt a ritka szerencsét? — fogadja a követet. — Lehetnék-e olyan szerencsés, hogy nekem adja a lányéi? — A legnagyobb örömmel, kiált fel a lábornok. Hányat akar? — Bocsásson meg uram szemérme­teskedik Aristarch, keresztény va­gyok és nem muzulmán. — De kár! — sóhajtott a tábornok­Azért válogasson bennük, legalább kevesebben lesznek eggyel. A törők nevek a prófétákat utá­nozzák. Ibrahim—Ábrahám, Izred— Izsák. Mussa—Mózes. Harun—Áron. Sulinian—Salamon. Az >ahd« (szolga) összetételű ne­vek: Abd Allah—Isten szolgája. Abd el Kerim—a nagylelkűség szolgája és sincs róla, mint ilyen egészen jól be­vált annál is inkább, mert most már ö fakasztott vért másokból. Szép szál legény volt, bátor katona, felvitte a tábornokságig. Karolina pedig, aki egyéniségében a legjobban hasonlított világhírűvé vált bátyjához, feleségül menf a hajdani mészároslegényhez. Ha a Bonaparte-kiasszonvok királyi szék­be ülhettek, ez se volt akkora mesza­liánsz. Napóleon esászár lett, természetes hát, hogy a hozzátartozók is előlép­tek s Murát hercegi rangra emelke­dett. Mint ilyen egvsze Camhacéresnél ebédeli. a főúr kitűnő konyhát tar­tott, hát páratlanul kitűnő volt min­den, a nagyétkű Murafnak pedig anv ségem, de azt hiszem, azzal fejezem ki a legtökéletesebben magam, ha ar­ra kérem, adja át nekem a szaká­csát. — Boldogan, ha szívességet teszek vele, felelte a herceg. Ebéd után hivatja is magához. lett lehet biztosítani. Az anyagi ha*1 ladás a technikai fejlődéstől, ez vi­szont a tőkebefektetésektől és így végeredményben a kötelező járulék­fizetésben megnyilvánuló takarékos­ságtól függ. Beveridge álláspontja szerint fonlos lesz odahatni a tőke­Szedelőzz, elmégy. Átengedlek; képződés előmozdítása érdekében, Murát hercegnek. A szakács azonban halálra sápad és térd re rogy. — Kegyelem, nem mehetek. Lenva­kaztat, ha rám ismer. Azzal elmeséli a régi jelenetet a bönyés hússal, az inzultust. — Igazad van, hagyta rá az eseten jót mulató herceg, jobb is ha elkerü­löd. Majd küldőnk neki valaki mást, te meg itt maradsz. Dehogy maradt, egy-reftegés volt az ovira ízlett minden, hogv elragadtató- egész élete, hogy rátalálnak. Olt is sában azt mondja a hercegnek. Ihagvta hamarosan Parist és Ilam­— A dicsérethez nincs elég szóbő- burgban nyitott vendéglőt. Háború a nyomor ellen A második világháború roppant arányú harcai még javában folynak, de máris feltornyosulnak a háboru­utáni súlyos gondok. Az egyre totá­lisabbá váló hadviselés szükségletei a háborúskodó nemzetek minden tagjá­igy megv ez tovább Isten 90 tulajdon- ra egyetemlegesen növekvő mértékű sága szerint. Hassan szépet jelent.'áldozatokat rónak. A sorsközösség Haken hatalmast, Musztafa Isten vá­lasztottját. Péter cár 1716-ban Hollandiába nlaztában Danzigba érkezett. Vasár­nap délelőtt volt és éppen bezárták a város kapuit, üresek voltak az utcák. — A templomban van mindenki, ma­gvarázták a cárnak. OH volt a polgármester is, Péter cár elindult hát, hogv felkeresse. Az ész­revévén az előkelő vendéget, elébe ment, bevezette a templomba a ritka notabilitások számára fenntartott helyre. — Üljön mellém, mondta a cár, aki aztán nagv figyelemmel hallgatta a prédikációt. Egyszer azonhan csak lekapja a polgármester allonge-parókájál és a maga Tejére krszi. — Bolondozik a cár, vagy valami ortodox ritmusnak hódol? — álmél­kodtak a jámbor hollandusok és majd kimeresztették a szemüket. Tstenti tisztelet ulán a polgármes­r óvatosan meg is kérdezte, hogy nv« jelent ez a rendkivüli megtisztel­tess — Semmi különöset, frlelfe Pétpr e/e Fázott a fejem a hűvös temp­lomban­Marlborougb herceg hires volt a fukarságról, de még inkább a kapzsi­s igáról. Semmit sem szégyelt, ha pénzhez tudott jutni. Egyszer állás­közvetítést kért tőle valaki, ismerte jol, hát megmondta nyiltan. — Ha megkapom az állást, ezer auineát adok hercegségednek s meg­köszönöm, hogy senki nem tud róla. — Tudja mit? — válaszolta a her­ceg, adjon kétezret és mondja el min­denkinek. Napoleon minden pereputtyát szo­katlan poziciókha helyezte, igv lett nápolyi király Murát is, egy foltozó s iszter fia, ifjú korában henteslegény. f» szállította haza a hust is a meg­rendelőknek, mert nem csak abban a régi világban volt ez divat, hanem a magunk feljebb való esztendeiben is. Sem a sorbaállást nem ismertük, sem a mészárosi cézárkodást és újszerű udvariaskodását. (tarobacéres herceg szakácsa egy­szer túlságosan bőnyésnek találta a ba/aszálljtotf hust, a ratjafeledkezett rsoniot Ls sokalta, miért is tempera­mentumának megértően ugy vágta az egészei Murai fejéhez, hogy annak or in-*záiín eleredt a vé.r. Maga hz Inzultus azonfban annyira el) eseritatfa, bőgy tövleenek találta a egyre jobban összeforrasztja a had­viselő nemzet tagjait és elevenné te­szi bennük azt a közösségi érzést, amely az elkövetkező hékekorszakban is parancsoló követeléssé teszi majd a társadalmi igazságosság fokozot­tabb érvényesítését. Számolni kell mindenütt azzal, hogv a háború befe­jeztével a szociális kérdések gondo­zására fokozottabb súlvf kell helyez­ni. Világszerte általános feltűnést kel­tett és beható eszmecsere tárgya az a valóban nagyszabású szociálpoliti­kai elgondolás, amely az angol kor­mány megbízásából készült Beverid­ge-tervben a kötelező szociális bizto­sítás általánossá tételével a létbi­zonytalanság gyökeres megszünteté­séi. a nyomor teljes kiküszöbölését kivánja megvalósítani. Valóban ne­mes cél ez, amelyre való törekvés olyan régi. mint maga az emberiség és szülőanyja volt a mullban Is szá­mos. de megvalósíthatatlan utópiszti­kus fervezgetéseknek. A bizottsági Je­lentés alakjában az angol kormány a juttatások óriási összegével kell számolnia. Ez évente kereken 700 mil­lió angol fontra (14 milliárd pengő­re), 1695-re már 858 millió fontra rúg­na. Ez körülbelül megfelelne Anglia évi háborús kiadásai egyhatodának. A biziositás roppant tértiét körülbe­lül löbb mint felerészben az állani,t több mint egynegyedét a biztosított személyek és egyötödét a munkaadók viselnék. A terttaz ulolsó évek tapasztala­taiból indult ki. Az életfeltételekre vonatkozóan folytatolt alapos kutalá­sok során megállapítást nyert, hogy Nagybritánnia nagy városaiban az élef színvonal az utolsó "0—40 év (o lyamán általában észrevehetően ja­vult, A londoni átlagmui.kás, bár a munkaidő naponkint egy órával ke­vesbedett, mégis munkája ellenértéké­ből egyharmaddal több használati tár gvat vásárolhatott, mint 49 évvel ez előtt. Az az árutömeg, amelyet a munkások a háború kitörése előtt bé­rükből megszerezhettek, országos vi­szonylatban is -körülbelül egyharmad­dal volt több. mint 1900-ban. Jóllehet akkor még cgv órával hosszabb ideig kellett érte dolgozniok. A halálozá­sok aránya, különösen a gyermekha­landóság igen jelentékenyen csökkent. Az iskolásgyermekek testmagassága és sulva is növekedett. Mindez az általános életszínvonal hogy a bérmunkások és más korlátolt jövedelmű csoportok jövőbeli kereset­töblelüknek egy részét ne költsék el szükségleti javakra, banem takarítsák meg és ezzel mozdítsák elő a terme­lés szükséges fokozása által igényelt tőkék előteremtését. A magyar szociális politika A Bereridge-tervről szóló munkái olvasva, bizonyos önérzettel gondol­hatunk arra az egyre fokozódó üte­mű és terjedelmű szociálpolitikára, amelyet a magyar kormányok külö­nösen a munkásság életszínvonalának és szociális biztonságának érdekében kifejtettek. Magyarországon a szociá­lis alkotások egész sora létesült az utolsó félszáz év alatt és a társada­lombiztosítás terén sok nyugati álla­mot is megelőztünk. Elég. ha megem­lítjük az állami, városi és vállalati munkásházak építését, a családi pót­lék bevezetését, a haleset és betegség esetére léfesitett biztosítási intézmé­nyeket, az öregségi biztosítást, a mun­kaidő törvényes szabályozását, a mi­nimális munkabérek megállapítását, a fizetéses szabadság bevezetését. " nép- és családvédelmi alkotásokat és intézkedéseket, a közegészségügyi vi­szonyoknak és az egészségvédelem­nek állandó javítását, g munkaalkal­maknak tervszerű beruházások utján történő céltudatos szaporítását és ily­módu a munkanélküli segély szüksé­gének elhárítását. Most készül a szo­ciális biztosítás kiterjesztése a mező­gazdaságra és egyéb fogUfkozási ágakra is. A magyar szociálpolitikának az helyes álláspontja, hogy a szociális kérdések megoldásának párhuzamosan kell haladnia a fokoz,off muikatelje­sitéssel, a termelés eredményérek ál­landó növelésével. Régi igazság, hogv a helyes gazdasági politika jelenti egyúttal a legeredményesebb szociális politikát Beveridge nagy célokat ki­tűző elgondolásából szintén ez az alapvető télel tükröződik . . , (a, J.) elé terjesztett Beveridge-terv hosszas, emelkedésére mulat ugyan, de még- zr alapos és mindeniránvu tanulmányo- 'sem tudta megszüntetni, avagy jelen- j | Z S D E zás és szükséges előfeltételek gondos, téktelen mértékre csökkenteni a nyo- j mérlegelése alapján keresi a szociá-1 mórt. MindPn kilenc család közül lis kérdés egyik legfontosabb részé nek, a szociális biztositásnak szerves és reális megvalósítását. Beveridge eszméit és kidolgozott tervezetét rész, letesen ismerteti Mihelics Vid most megjelent munkája. Beveridge-terv A terv lényege abban van, hogy a létbizonytalanság megszüntetésének súlyos problémáját célra vezetőén megoldhatónak véli a biztosítás álta­lánossá és mindenkire nézve kötele­zővé tételével, annak teljes államosí­tásával. Beveridge elgondolása sze­rint a biztositás kötelezettsége kiter­jedne mindenkire, szegényre és gaz­dagra, munkásra és murtkaadóra, a keresetből és vagyonból élőre egya­ránt. Az élet bármily kedvezőtlen ala­kulása esetén az életfenntartást lehe­tővé tevő juttatásban részesítené a biztosítottat. Magában foglalná tehát szociális szempontból fontos minden ágát: a betegség, baleset, rokkantság, munkanélküliség és öregség esetére szólót egyaránt. Ezenkivül gyemek nevelési pótlékkal könnyítene a nagv családok gondján, házassági juttatási, anyasági segélyt, temetkezési költsé­get és átképzési támogatást nyújtana uj munkakörben való elhelyezke­désre. Ennek az egyetemes biztositásnak ugyanis egy valósággal fizikai nyo­morban tengődött. A nyomort tehát a vizsgálatra kiküldött bizottság véle­ménye szerint meg kell és meg lehet szüntetni a szociális kényszerbizto­silással, mint főeszközzel. Éhhez csat­lakoznék kisegítő eszköz gyanánt a közjótékonysági támogatás és az ön­kéntes biztositás. A bizottság a meg­élhetéshez szükséges legkisebb jöve­delmet, az 1938 évi árak alapul vétele mellett: egv házaspárnál heti 40 (mint­egy 40 pengőben), egy személynél pe­dig 24 shillingben állapította meg. Ehhez mérik a szükségessé váló tá­mogatást, a juttatás heti összegét. A Beveridge-terv tehát a kötelező bizto­sítás szolgáttatásait csupán a létfon­tosságú színvonalra korlátozza és ígv továbbra is teret enged, sőt szüksé­gesnek mondja az önkéntes biztositás kiegészítő szerepét. A szociális bizto­sításra vonatkozó jelentős edd'gl an­gol törvényhozási intézkedések mesz­szemenő továbbfejlesztését és egysé­ges, szerves rendszerbe foglalását je-1 lenti a Beveridge-terv. Alapelve a tervnek a biztosítottak í feltétlen járulékfizetési kötelezettsége. A bizositolt egvénhen ugyanis nem szabad olyan érzést ébreszleni, hogy! a tétlenségért létfenntartást biztosító' jövedelmei nyerhet egy kimerithetet-1 len erszényből. A juttatások roppant ó«» regé* esak fokozort mntikateliesí-! Budapesti érléktőzsdezá fal. Ismó' telt pénzajánlatokkal indult a buda­pesti tőzsde csütörtöki forga.ina. Az üzletidő egész folyamán xs.amennyi érlékcsoportban a kereslet volt tiiF súlyban és a szóványosan jelentkező áru változatlan árakon könnyen he­lyezkedett el. A szabott kamatozású papirok piacán a forgalom lovábk élénkült. A zárlati irányzat szilárd. Zürichi devizazArlat. Páris 5 45. I/Ondon 1730, Newyork 431 —, Brüsz­szel 69.25, Milánó 22.45, Madrid 39.75, Amszterdam 229.375, Berlin 172 55, Szófia 5375, Bukarest 2.375. A Magyar Nemzett Bank hivatalot valutaárfolyamai: Szlovák kor. 11.45— 11.75. líra ' 17 40—17.90, svájci frank 76.60-80.60, svéd kor. 71.70—82.70. A budapesti terménytőzsdén a foe-. galom csendes volt, a hivatalos árak nem változtak. .mészárosi hivatást, felhagyott a mes- és segélynyújtásnak önként érthetően (éssel elérhető nagvobb termelés me DELMAGYARORSZAG fnútdeh. Sölö.^p' éMl&lus

Next

/
Thumbnails
Contents