Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-06 / 176. szám
Mussolini ajándékának kalandos utja a monrupinói márványbányától Szegedig siretleij a lecuóbbi közcyülésen elhoncioit interpelláció előzményei oga rendelkezni a mcrványtömbök felett és mire használhatók fel azok ? Dr. Bokor Pál — Kinek ven joga (A Délmagyarország munkatársától) A tői vényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésének élénk érdeklődést keltő epizódja volt dr. Beretzk Péter bizottsági tag interpellációja. Beretzk Péler azt kérdezte a palgármesterlől, hogy tud-e arról, hogy távollétében a Dugonics-Társaság részére R e i z n e r János és Vedres István emlékének megörökítésének céljából kiutalt márványtömbök kiutalását visszavonták s felvetette a kérdést, milyen alapon történt ez, kinek a tulajdonában van0*k a márványtömbök s hajlandó-e a poleármps|fr az eradetj kiutalást fenntartani? A polgármester nyomban váIrszolt az interpellációra s kijelentette hogy a kér| köveket a DugonicsTársaság rendelkezésére bocsátja. A közgyűlésnek erről a részéről megjelent ujságluriósilásokkal kapcsolatban dr Rokor Pál ügyvéd nyilatkozatokat |ett közzé s ezekben közölte, hogy a m&rvánvtömhökből, amelveket Mussolini küldött Szegedre, nincs jn«a a polgármesternek kiutalni semmiféle más célra, mint az adományozáskor megjelölt célra, vagyis valami hazafias vney liösi emlékmű létesítésére. Sem Vedres István, sem R e i zner János emlékének megörökítése nem tekinthtő ilvonnek s egyébként is, mint azt közölte nvilnfkozatathnn. a márványtömbök fe|e|t ff rendelkezikAzóta ebben az ügvben semmi nem történt, a közvéleménvf azonhan nagv mértékben kezdi érdekelni- hogv mi i lielvzet n niárvánvtömhök tiilnjd<<n)oirn| illetőleg s miiven körülménvek közölt lutrvtt hozzá ezekhez a két vagont kitevő máványtömbökhöz Szeged? gátolta meg a bolsevista veszedelmet S amikor kalaplevéve megyünk el az emlékmű mellett, ugy érezzük, hogy * jkálapleyételnek szólni keli a uagy (Tasz nemzet hős fiainak emlékének is. ti gondojatot akként szervtnéuk kifejezni az enilékmülien, hogy azt dober(lói sziklából összerakott talpazatra állítanánk, ezért azon alázatos kérelemmel fordulok Nagy méltóságodhoz, mini az emlékmiibizottság elnöke, hogy ne méltóztassék megtagadni azon kérésünket, hogy az emlékmű talpazatához szükséges faragatlan nyers doberdói jfensikról származó eca 10 köbméter (mennyiségben szükséges sziklákat adományozni kegyeskedjék és elrendelni méltóztassék, hogy Szeged-állomáson még oly időben megkaphassuk, iiogy i szobormflvfink jövő év tavaszán leleplezhető legyen-* Megérkeznek a márvóny•ömbö't A levélre sokáig nem jött semmiféle válasz s közben elkészült a laktanya előtt egy kisebb méretű emlékmű, amelyet le is lepleztek Már-már fele (lésbe ment a Mussolinihoz intézett kérelem. amikor a budapesti olasz kőDr. BoWor Pá' levelo Beszélgettünk ebben az ügyben dr. Bokor Pállal, aki teljes részletességgel tárta fei előttünk az érdekes körülmények között napirendre került kérdés előzményeit- Elmondotta, iiogy az ellenforradalmi bajtársak körében még 1935-ben mozgalom indult uieg a' hói a oéjból, hogy a laktanya viszszú foglalásának napját, május 7- ikét nyilvánítsák emlékünnepnek s a nevezetes esemény megörökítésére lét<'sittt«j|Pk egy méltó módon nagyszabású emlékművet. Ettől kezdve a szegedi ellenforradalom elindulásának napját tényleg meg is ünneplik minden esztendőben, az emlékmű létesítésére vonatkozó tervek megvalósításának ellenben nagy akadalya volt az, hogy nc.n állott rendelkezésre a szükséges fedezet. Ekkor ő, dr. Bokor Pál, úgyis mint az egykori szegedi ABC vezetője, senkivej sem tárgyalva a dologról, levelét irt Mussolininak. Levelében részletesen leírja azokat a körülményekéi, amelyek között Európában először Szegedről kiindulva megkezdődöli a vörösök leverése. (•Szeged város lakossága _ uja levelében dr. Bokor Pál — 1907 május 7-én, az évforduló napján egy nagy Pinlekmüvet fog leleplezni annak cmt< kére, Iiogy itt a kelet kapujában, megakadályoztuk a bolsevizimu továbbterjedését t*s jehetóvc teltük nemzeti hadseregünk felállítását. A Egysei ténybeli tisz(ek mind a doberdói tűzkeresztségen mentek keresztül, amelynek földjét és szik|áit vérükkel áztatták. A bátorságot, lelkesedést és iiu/nfiságot a hatalmas olasz nemzettől itt tanultuk, kiket sohasem ellenségnek, csupán lovagias ellenfélnek tekintettünk. Sok könnyes emlékünk fűződik ezekhez a sziklákhoz. A két nemzet Ü-'ii közül nagyon sokun alusszák ötök álmukat kart kurha téve e szikiák között. Mikor ezt az emlékművet a város áldozatkészségéből felállítjuk, gondolunk arr« a hatalmas nemzetre, wuvlv államberendezkedésével ejsopek helyezzék el a város ajiyagrakiárába. Igen ám, de megállapították, hogy a vasútról a raktárig való beszállítás is 288 pengőbe kerül s felmerült a kérdés, hogy ezt ki viselje? A számvevőség főnöke kijelentette, hogy erre a vá! rosnak nincs fedezete, elkezdtünk hál tárgyalni s végül is azzal a feltétellel, hogy átadom a fuvarleveleket. Dékán y Sándor számvevőségi főnök kiutalta a fuvarköltséget. Hogyon es mire használják lel Mussolini aiándékát? A márványok tehát bekerültek a városi anyagraktár telepére és megindultak a tárgyalások, hogy miként használják majd fel azokat? Ekkor iperuit fel a terv, hogy egy monumentális emlékmüvet létesilctiek márványanyagból. 1939 február 5-én a törvényhatósági bizottság közgyűlésén dr. Bokor Pál napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy a márványanyagot lelajánlja a Kormányzó nr országlásának huszadik évfordulója alkalmából emelendő emlékmű létesítésére. Az emlékmű nem készürt el s ehelyett 100.000 pengős költséggel a város megalapította a Horlhy-fciepet, — Ma oiy magas árat fizetek brilliáns es gyemáll! ékszerekért és ezüst tárgyakért, mint 3Q||3 J Keresse £e! bizalommal cégemet! LACZKÓ SS.Í.S5KS Kárász-ufca 14. reimAi}*Wt» továbbra is megőrzi uvkat s ezért ügyvád urat ennek a gondjaitól, mint annakidején a szállítás terhei giól, mentesítem. Cgyvéd ur a küzgyjiléu >zioe előtt kijelentette, hogy • aaóhanforgó márványokat Szeged város rendelkezésére bocsátja- Ezzel a ténnyel ügyvéd ur a márványok leletti egyéni rendelkezési jogáról kileje/etten is lemondott, ami természetes i®, mert a Due.e ajándéka egy pillanatig sem *tvánt egyéni célokat szolgálni és a» pem is igy kéretett az ügyvéd ur iászéről sem. Ha ennek ellenére a márványok felhasználása előtt ügyved ur mégis meg;kérdeztetett, mint ez az alsóvárosi templomnál is történt, ez csak udvariassági aktus volt a város hatósága iCszéről azzal a derék várospoigárral szemben, aki ötletével és személyes láradózásával a városnak ezt az értékes ajándékot megszerezte. A fent előadottak alapján a márványoknak a városi anyagraktárban az érintett rendeltetés nyilvántartásba vétele mellett megőrzését, továbbá leltárbavételét elrendelem s annak egészben vagy reezbeni felhasználása esetén ügyvéd urat meghallgatni fogoin. A Dugonics-Társaság részérc történt márványkiutalás elleni tiltakozását tudomásul veszem azzal, hogy a tiltakozást a DugonicsTársaság elnökségével közölni rendeltem.* — Etek után történt — folytatja dr. Bokor Pál —, hogy a közgyűlései) elhangzott dr. Beretzk Péter in»crpetlációja s a polgármester kijelcatf.tte, hogy a márványt mégis kiutalja a Dugonics-Társaságnak. — Azt hiszem, a történtek részlejes feltárása mindenkil meggyőzhet arról — fejezi be érdekes nyilatkozatéi dr. Bokor Pál —, hogy a Dugonics-1 arsaság céljaira ilyen körülmények közölt nem utalható ki ezekből a márványokhál egy deka sem s a tömböket kizárólag csak az eredeti kérelemben és a* adományozáskor kifejezésre juttalott célra lehet felhasználni; vétségtől felhívás érkezeit dr. Bokor Pálhoz, hogy jelenjen meg da Vinci gról kövtnél, aki a kérvény ügyében tárgyalni óhajt vele. Dr. Bokor Pál felutazott Budapestre s az olasz köve| közölte, hogy Mussolini személyesen foglalkozott a kéréssel, hajlandó azt teljesíteni, sőt nem doberdói sziklákat fog adni, hanem monrupinói lUtj-'Un}!. Nem sokkal ezután azt közölte az olasz kövei, hogy az olasz királyi bányaigazgatóság 2 vagonban 9 monrupinói márványtömböt már útnak is indított Magyarország felé. A márványtömböket az olasz kormány költségére a magyar-jugoszláv határun levő Kolorig szállitollák el s az olasz követség értesítette dr. Bokor Pált, hogy innen most már gondoskodjanak a Szegedre szállításról. — Tisztában voltam vele, hogy a szállilás rengeteg költségbe kerüi s mint utólag kiderült, az az összeg 2700 pengőt tett volna ki — folytatja tovább elbeszélését dr. Bokor Pál. — Felmentem hát a kereskedelemügyi minisztériumba és szabályszerűin Eköuyörögtein a szállítási költségei. A 36 tonna sulyu, kilenc márványtömb ezulán megérkezett Szegedre. It| ujabb I meglepetés ért. A vámhivatal felszójlitolt, hogy fizessek le 1IÖ0 pengő vámilletéket. Erre megint Budapestre utaztam ós elintéztem azl is, bogy ezt se kellett kifizetni. Mindenütt méltányolták azt, hogy a márványtömbök Mussolini ajándékai a hazafias emlékmű létesítését szolgálják. Később mégis ki kellett fizetni 700 pengő illetéket s mintán az olasz vagonok ekkor már régén Szegeden voltak és a fekbér papról-papig nagyobb lelt, gondoskodni keJleR a rnárványkijidmény átvételéről s a vasútról való elszállításáról. Kifizettem a fekbérf is, azonban npm tudjam mit kezdeni a márvánnyal, mert az| valahol el Uejl helyezni s Dekem erre megfelelő helyim nincs Felmentem jiát 4r" fáiM J* Jtö»'e? pfőgártnesler. úrhoz' előtárná "történteket s kértein, hogy » küldemény^ közben azonhan a márványokból mai egy darabot igénybe vetlek az alsó városi templomban létesített emlékmüvek elkészítésénél. Ilyen előzmények után fordult a Dugonics-Társaság azzal a kéréssel a városhoz, hogy a Rcizner- és Vcdresemlékmüvek részére utaljon ki a Massclini-féle márványokból. Dr. Bokor Pál ez ellen tiltakozott, mire dr. Tóth Béla helyetles polgármester hivatalosan felhívta, hogy a márványtömböket szállíttassa el a város anyagraktárából. Válaszában dr. Bokor Pál többek között a következőket irta a helyettes polgármesternek: »A hatalmas és súlyos márvánTtőmöböket sajnos, ezidőszerint emeleti lakásomba udvar híján nem tudom elhelyezni s igy jelenlegi helyéről •haladéktalanul* elvitetni sem tudom, de tudomásul veszem a polgarmestei helyettes urnák azon intézkedését, bogy nem ad tovább helyet a város üres telkén az ellenforradalom megörökítésére szolgáló márványtömböket s ez zel azt is, hogy nem állhat ennek lo|ytán módjában tovább ezzel az anyagi megterhelést sem jelentő hozzájárulással segíteni és könnyíteni a Duee és az én igazán önzetlen hazafias tevékenységemet.. Végül bejelentelte, bogy a Dugonics-Társaság részére szóló kiutaló végzést megfellebbezi. A polgármesteri határozat visszavon asa Erre a beadványra dr. Katona István, mint a helyettes polgármester heíyqtlese, közölte dr. Bokor Pállal, hogy fellebbezésnek nincs helye s többek közölt a következőket közli: •Minthogy a márványokat ügyvéd ur szerezte meg ugyan, <je bizonyára nem saját céljaira, hanem az olasz kormánynak i? bejelentett olasz^auaj feéWári ^wágpl ^eir^iire 'juttató cmlélímfi aélj^iía, az a nrty.s álláspont, hogy ha a város « jobb iéok Eddig tart dr. Bokor Pál információja az érdekes eseményekről. Ezek ' után kíváncsian várjuk a helyzet további alakulását. A magunk részéről kifejezésre kell hogy juttassuk azt az álláspontunkat, hogy semmiféle hazafias célt vagy elgondolást nem érne sérelem, ha a Reizner- és Vedie>cmlékmü elkészítésénél mégis ezekből a márványokból használnának fel i egy-egy darabot. Még igy is maradna , elegendő márvány a hazafias emlékmű létesítésére. Rendeletileg megállapították a nyersanyaggazdálkodási tanács feladatkörét Budapest, augusztus 5. Az iparügyi kormányzat a elmúlt esztendőben ipari liyersanyaggazdalkodási tanácsot ülii* tolt fel abból a célból, hogy a tanács a nycrsanyaggazdálkodást figyelemmel kisérje s a nyersanyaggazdálkodás terén szükséges rendelkezések és intézkedések tekintetében javaslatot tegyen. Az ipari nycrsanyaggazdálkodási tanács feladatkörének és szervezetének szabályozásáról szóló fenti tárgyában a Budapesti Közlöny pénteki számában redelet jelent meg. A rendelet szerint a lanács tárgyalja az ipari nyersanya^gazdálkodára vonatkozó azokat a kérdéseket, amelyek az ipari termelés végrehajtása szempontjából szükségesek s javaslatot tesz » nyersanyaggazdalkodás terén szükséges jogszabályok előkészítése tekintetében, figyelemmel kiséri a nyersanyaggazdálkodási szervek njúködését- A tanács tagjait részben az iparügyi mipiszter nevezi ki a gazdasági életben működő szakférfiak sorából, részben w iparügyi" miniatűr áltaj felkzólitott «rd=kképvjs ál«iek küldik b? OITU i