Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-04 / 174. szám

t rv »«ElWffOV*RORS7 AG ** 8ZFRPA. 1913 Bnjruszfiia 4. i va A, Híradó leqendája A' régi kényelmes szegedi újságírás akkor szűnt meg, mikor megindult a Szegedi Napló. (Int'endum regina iubes.. .) Rövidesen követni volt kénytelen a Iliradóis, .•'melynek hasábjait délután hatkor lezárták, hogy azután betűnyi kéziratot se fogadjon el a nyomda. • Volt kivétel is, keservesen tudt IK beleszorítani a reggeli lapba ezt a néhány sort: — Valahol Torontálban nagy tílz lehetett. mert az este vörös volt az ég a közúti hid felül. Egyidejűleg Tömörkény két kohimnás riportot irt a Naplóban arról a nagyméretű ujszegedi gyári tűzről, amely néhány emberáldozatot is követelt. A lapzácás mégis hatkor történt, mert a szerkesztő urak olyankor már a Prófétában irányították a közvéleményt, sokkal magasabb hangon bírálván emberekel és eseményeket, mint sein azt betűvetéseikben megtelték volna. A magasabb bangót csak lappolémiákban alkalmazták és ünnepi szám nem araihatott oiyan sikert, mint egy sóraszlalnál kifundált gorombaság. 'A7 olvasóközönség legelőször is ezt kereste. 'A Hiradó meglehetősen szerény példányszámban jelent meg, ő volt a szubveniconált hivatalos lap, csak az járatla. aki gutgesinnt-nek szeretett láttatni. A példányszámok később sem emelkedtek annyira, hogy mozgalmukat tolongásnak lehetett volna nevezni, pedig akkor már jó és modern let az újság. Egy bohémleg nda szerint sokkal előbb megh itt, mint F I u c k Ferenc, a fehérhajú szabadsághős. Ezt pedig ugy kell érteni, hogy Feri bácsi megindulása óta járatta. Már most mit inaljanak? Megbántsák a galnmblelkü öreget, aki agrf korában «• jelen más újsághoz hozzászokni? Ilyen kegyellenségre senki sem vf lf kapható, Feri bácsi érzelmeit kímélni muszáj, végtére az ő korában a kiscbbszcrü megrázkódtatás is veszélyes lehet. Ezért a Hiradó a valóságban megszűnt ugyan, de Flurk Feri bácsinak külön nyomaltak naponta egy számot. Lehetetlenség neki megmondani az igazat. A lapnak szedésben állt három vezércikke, mindegyik dicsérte a kormányt és megfenyegette az ádáz hazaárulókat. akik a függetlenségi párt köpülj vege mögött az ország romlását kívánják előidézni. Ezeket a vezércikkeket variálták s Feri bácsi sose jött rá a kegyes csalásra, hiszen évtizedek óta ugyanazon frázisokat és dicséreteket olvasta a különféle kormányokról, lett légyen bárki a miniszterelnök. Mikor aztán meghalt, mondja a fegenda, beszüntették a különpéldájiy nyomását is. már nem volt rá szükség. Egy szép hosszú élet illúzió-rombolás nélkül mehetett örök nyugovóra. Kezdetben azonban a patriarkális sierkesiztési módot, amelybe számtalan alapunk barátja* szólt bele. élénkebb élet követte. Már éiszak'ai inspekciót kellett tartani, hátha valami izgalmas szenzációval szolgál a fővárosi tudósító. Fővárosi tudósító nélkül nem újság az újság, még ha nem is mond mákt, mint hogy minisztertanács volt, vagy a király Ischlbe utazott. Az ország minden polgárának kötelessége volt tudni, hol tartózkodik e pillanatban a királya, aminthogy a feltéllen megnvugovás érzésével töllöle el a kebleket, ha a keblek biztosak volfak benne, hogy a kormány nem mulasztotta el heti tanácskozásait. Reggelire mégis tele volt a lap • fővárosi tudósítónk*-nak •lapzárta után* érkezett temérdek mondanivalóival. Ez meg ugy történt, hogy éjfél ulán egykor berobogott a budapesti személyvonat és hozta magával a fővárosi, az ellenvonat pedig a délvidéki estilapokat, miket csak másnap nyolc illán kézbesít ki a posta. A szerkesztőségi példányok piros cimszalagot viseltek, ami azt jelenti, hogy le kell adni az állomáson. Ez esetben Puhlag Márlonné úrnőhöz adresszálva, aki szolgálatban elnyomorodott vasúti altiszt özvegye volt s mint ilyen állomási trafikkal kárpótoltatott. Egy nyomdászgyerek kisétált az ájjomásra, behozta az estilapot, az éjszakás kivágta belőlük a jelesebb tudnivalókat, a hozzávaló formulát a nyomda tudta már. Az MAGYAR NYILVÁNOSSÁG A MAI NAP-ban Parragi György irja »2. számú levél Fiala Ferenchez* cimen. Mint iátod, tisztelt Barátom, beváltom első levelem utóiratában tett igéretemet, hogy hozzám intézett nyilt leveledben foglalt gorombaságaidra külön válaszolok. 'Azt irod, hogy a Független Magyarországban megjelent cikkemből fenyegetéseket olvastál ki a szélsőjobboldal ellen. Határozottan állítom, hogy hallucináltál, amikor cikkemből fenyegetéseket hallottál. Én csak azt jegyeztem meg csendesen, hogy a tékozó fiúról szóló bibliai példabeszéd erkölcsi tanulságát, azt, hogy jobban kell őrülni egy megtért bűnösnek, mint 99 igaznak a múlhatatlanul bekövetkező politikai átrendezésnél, átcsoportosulásnál nem lehet tekintetbe venni és hogy nem tarthatnak jogcímet a keresztényi megbocsátásra, a tout comprendre c'est tout pardonner (mindent megérteni, mindent megbocsátani) elv all mazására azok, akik éveken át cseiekedeteikkel, írásaikkal, beszédeikkel, kegyetlenségükkel, embertelenségükkel, hideg terrorjukkal lábbal tiporták a keresztény elveket és parancsokat, akikből hiányzott az emberi megértésnek, együttérzésnek legkisebb mértéke, akik gúnyolódva szóltak mindenkor a felebaráti szeretetről, a keresztény irgalmasságról és lelki nyomorékoknak. dekadenseknek csúfolták azokat, akik a krisztusi tanításokat A7 irralfnasságról. megbocsá(egyik Hírt éjfél előttre kell beállítani, a másikat lapzártára, de az tűnjék ki mindegyikből, hogy itt lázas munka folyik hajnalig. Sőt megesett az is. hogy némelyik bir a »Lapunk megjelenése után* cinjét viselte. | Csoór Gazsi, a legnagyobb bohémek mintaképe, éjszaka nemszijvelte a szerkesztőségi helyiséget, I ezért idejét nyáron az orfeumban, , rossz időjárási időkben kávéháziban. vagy egyebütt töltötte, bor mellett, lehetőleg női társaságban. Mikor aztán utána vitték a lapokat, .találomra nekiesett és annyit met| szett ki belőlük, amennyi helyről j híradással volt a nyomda. A kaszirnők, vagv kánkánlánrosnők izgalommal szemlélték a szerkesztés munkáját, ha nagyobb volt a borfogyasztás, segítségére is siettek és ők vágták ki a megjelölt (helyeket. j — Nézdd csak. ez nagyobb betűből van, ne vegyük át ezt is? | —."'.Nagybetű? — motyogta Gazsi. — jó lesz, csak vágjátok ki. ! Szerény feljegyzésemmel adalékot kívántam szolgáltatni a jövő búvárai számára, akik megírják ! egyszer a szegedi hirlapirás történetét. Lehet belőle külön fejezet is. teszem azt: Mikor a Híradónak több volt a női, mint a férfi munkatársa. KRÓNIKÁS tásról komolyan vették* Ez a megálapitásom egyszerű tényközlés, leki magatartás megindoklása, vagy ha ugy tetszik, jövőbe tekintő prófécia, de semmiesetre sem fenyegetés. Csak a riadt lelkiismeret magyarázhat szavaimba fenyegető célzásokat. Még arra a megjegyzésedre kivánok részletesebben kitérni, melyben ezt irod: »... tudom, hogy Te mindig baloldali voltál és ennélfogva fegyvertáradban nemcsak a világnézetedhez való hűség fegyvere, hanem a rosszindulatú gyilka is helyet foglal*. Nézzünk teljesen nyilt sisakkal egymásra. Tudom, hogy kemény és egyenes harcos voltál mindig Fiala Ferenc, a múltban négyszemközti vitatkozásaink során nem egyszer meggyőződtem arról, hogy nem kerülöd a nyilt küzdelmet és hogy veszélyes helyzetekben sem alkudtad el meggyőződésedet. Ugyanilyen fából faragottnak ismersz engem is, akinek politikai felgoása, világnézete pontosan 180 fokkal tér el a Tiedtöl. Ezért csodálkozom azon, hogy feltételezed rólam, hogy a »világnézetemhez való hűség fegyverén* kivül a rosszindulat gyilokját is megforgatom közéleti harcaimban, hogy patrontáskámban dum-dum golyókat hordok, Íróasztalom fiókjában külön rekeszben őrzök valami aqua tofanát, egész seregi méregfiolát és nem is tintába, hanem ezekbe mártogatom tollamat. Ugy állitsz be, mint valami sajtópartizánt, közéleti lesipuskást, megrögzött méregkeverőt, aki orvul támad ellenségére ésj rosszhírű mellékutcában lesi meg, hogy hátulról döfje le. Jobb tudomásod és meggyőződésed nélkül irtad le azt a sort,! Hogy fegyverzetemben a rosszindulat gyilka is helyet foglal. Tudnod kellene és tudod is, hogy nemcsak nekem, de Lendvainak, Kunszerynek sincs más fegyvere, mint a toll, egyikünk sem hord a tarsolyában sem marsallbotot, sem kézigránátot, sem bacillussal fertőzött gombostűt, sem pe-» dig csengő aranyakat, avagv túlsók aluminiumpengőt. Akkor, mikor körülöttünk ellenségeink valóban állig fel voltak fegyverezve, ököllel támadtak ránk, nekünk akkor sem volt más támadó és védekező szerszámunk, mint a toll, nem volt más védőpajzsunk, mint a meggyződésünk, ugy mentünk át az elmúlt évek, hónapok rengetegjén, mint a gyermek az éjszakai erdő vadonján, nem védett meg más, csak a tisztességünk és megdönthetetlen hitünk. Amikor gyilokról irsz. akkor más nevekkel, csoportokkal kellene a gyilkolás, a fizikai terror eszközeit kapcsolatba hozni. Így többek között a Gruber-féle eszmevédelmi csoporttal amely szentesitette a terrort, a Wirth, Kovarc, Sütő-féle összeesküvő bandával, amely vérfürdőt akart rendezni Budapest utcáin, amely egy vagy több Szent Bertalan éjszaka beiktatásával akarta meggyalázni a magyar történelem lapjait. A gyilok szót, kedves Barátom, a kézigránátokat rejtegető, ezekkel gyakorlatozó volt nyilas elvbarátaiddal összefüggésben kellett volna annakidején leirnod. Engem épp ezektől az eszközöktől, a fizikai és atmoszférikus terrortól való irtózásom, az embertelcnség, az állatias indulatok, a lélektiprás, a szadizmus irnáti mélységes megvetésem állított arra a frontra, amelyet Te baloldalinak nevezel, amelyet én és barátaim azonban az emberhez, keresztényhez egyedül méltó útnak tekintünk. Nagyon tévedsz, amikor azt irod, hogy mi kerültük a harcot, ellenkezőleg, kerestük, provokáltuk, mert a terror megvetése nem jelent számunkra passzivitást, ellenkezőleg, fokozott harcot a terror ellen. Ugyanígy mosolygol azon is, hogy mi nem hirdettük a hősi világnézetet. Ebben igazad van. Mi nem hirdettünk, hanem gyakoroltuk. A dum-dum golyók arzenálját ne a Vilmos császár-ut 34. szám alatt, a Mai Nap szerény szerkesztőségi helyiségében keresd, hanem az Andrássy-ut 60. büszke, bár ujabban elhagyott palotájában, Gruber, Kovarcz, Sütő nevü terrorlegények egykori soraiban. Nekünk a mult nagy elhárító harcaiban hűséges, megbízható és elégséges fegyverünknek bizonyult a toll, ki fog ez szolgálni bennünket a jövőben is* DELMAGYARORSZAG minden Mia^J érdeke*