Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-29 / 195. szám

fruka A londoni jugoszláv emigráció erőfeszítései A tragikus emlékű belgrádi parla­menti merénylet 15-ik évfordulóján wett át a iondoni jugoszláv emigrá­ció legsúlyosabb válságán. Mintha a délszlávok történelmében oiyan fáj­dalmas dátum újra felkavarta volna a soha meg nem nyugvó szenvedélyekei és ki tudja már banyadszor kirobbant­va a szerb-horvát ellentéteket, a rö­vidéletű Trifunovics-korroányt is el­sodorta. A hirtelen cselekvő katonát, aszó­it* tudós történelemtanár követte a menekült Jugoszláv kormány élén, majd a vérbeli politikus jött, hogy elődeinél nagyobb rutinja és kormány­vezetői érzéke is kudarcot valljon. Há­rom balulvégződő kísérlet ulán je­lentkezett a negyedik látszólagos meg­oldás: a pártokon és néptörzsi törek­véseken felülálló semleges tisztviselő­kormány. Purics Bozsidár, vott népszövetségi megbízott, majd párisi és newyorki követ, vállalta a szerb— horvát—szlovén nép sorsának drámai fordulóján, a menekült kormány ösz­szeállitását és a megingott délszláv állameszme képviseletét. Purics miniszfeieinök Pasics veje 5a valószinő, bogy különösebb képes­ségek a értékes családi kapcsolatokon kívül nem is predesztinálták a kor­mányfői tisztség betöltésére. Purics keveset szerepelt a jugoszláv közélet­ben, diplomáciai téren vállalt mindig a szövetséges államok fővárosaiban megbízatásokat. Milyen sikerrel és eredménnyel állta meg helyét poszt­ján, arról keveset tudott a közvéle­mény. Purics nem végzett emberfelet­ti teljesítményeket, nem keltettek fel maga iránt fokozottabb figyelmet, mert a csendes, feltünésnélküii mun­kát választotta. Ahhoz a szerb diplo­máciai testülethez tartozott, amely kö­vetkezetesen egyet ismert és hirdetett: a megalkuvás nélküli kitartást és hű­séget az angol—francia szövetsége­sek iránt. Miniszterelnöki megbízatá­sakor tehát Pasics hoz, a nagy név vi­selőjéhez való szoros családi vonatko­zásain kívül érdemének tudhatták be azt Is, bogy mindig kfpróbáll barátja maradt Jugoszlávia nyugati protekto­r-iuak. Szűrte* jelentéktelen személyekből áíl Purics kormánya, amelynek meg­alakulását háromféle politikai kísér­let előzte meg. Jugoszlávia széthullá­sa után Szimovics tábornok kép­viselte azt a szerb felfogást, amely­nek már Jugoszláviának a báromha­talmi egyezményhez történt csatlako­zása után ez volt a jelszava: — Bolje rat nego pakS.,. DÉLMAGYARORSZAC VASÁRNAP, 1943 aueuntus 28. ? Utazásnál * tiltoió életmód Tirirja a rcrdn emé«íté»t. Ez émelygést. tajlájlal okoz. Na folojUo hogy utazáshoz ds ennek következményei is raegmo­tatkoztak. Nem jelentkeztek az elköl­tözött politikusok utódai: Pasics, Ra­dícs, Koros ec, Szpabo, Davidovics n'ódlásáért. A pártbajó nem maradt ugyan kormányos nélkül, de ezek a ve­zetők már nem abból a politikai nem­zedékből valók, amelynek elég te­hetsége, kitartása, európai látókőre és küldetésérzéke volt Jugoszláviát életrekelteni. Nagy nevek árnyékában a pártok élén a legtöbbszőr színtelen politikusok húzódtak meg s ebben a 1® •téri képessége, amely Pasfccsal s tekintetben talán még dr. Macse* szerbek által olyan sokra tartott Bal­Vlatkó, a horvát parasztpárt vezére kán Bismarkjóval egyvonalba állitof sem kivétel. Hiányzott belőle Radlcs ta Pasicsnak, Radicson kivül, nem la zsenialitása, szikrázó szellemisége, volt méltó, vele egyenrangú politikai villámgyors elhatározása és sokolda ellenfele. Nincsenek tehát megfelelő vezetői a jugoszláv emigrációnak, ha a bor- • igy jött a Puries-kormány, amely / vát parasztpárt, szerb radikális párt, régi bevált belgrádi receptet alkal­aki a miniszterelnöki székben követte, sem volt szerencsésebb. Megtartotta ugyan elődje minisztereit, de ami Szi­movicsnak nem sikerült, azzal ő sem tudott megbirkózni. A személye kü­lönben sem lehetett alkalmas a hor­vátokkal fennálló viszály megszünte­tésére, hiszen a horvátok nehezen fe­lejtették el neki. bogy a Szerb Klub clröke volt. A Cvetkovics—Macsek megegyezés idején a Szerb Klub elin­dította a szerb tömörülés-mozgalmat azzal a megbízatással, hogy verje fél­re a harangokat és figyelmeztesse a szerb népet, milyen veszély fenyeget! a horvátok feltűnő előretörésével és soha meg no mszünő követeléseivel. Jovánovics Szlobodánál is alkalma­sabbnak látszott ezt a horvátok végle­ges megnyerésére b politikus, akinek az érzéketlen katonánál és az egyol­dalú elméleti tudósnál nagyobb rutin­ja van az alkudozásokhoz és kényes­természetű politikai tárgyalások leve­zetéséhez. A londoni jugoszláv emigráció tag­jai kőzött kevés a tekintélyes, nn­gyobbképességü politikus és ezért nem is lehetett alkalmasabb embert Jovánovics bukása után a kormánv élére állítani Trifunovics Misá­nál, a radikális párt miniszterviselt vezetőjénél. Londonban is jelentkeztek azok a nehézségek, amelyek a jugo­szláv politika megtorpanását az el­múlt években annyiszor előidézték: hiányoztak a megfelelő alkalmas ve­zérek, olyan történelmi nevek viselői, . _ mint Pasics, Davidovics, Uzunovtcs, Belgrád utcáin ezzel a tüzes Jet- Marinkovics. Radics, Pribicsevtce, s«óval tüntettek azok, akik a francia— jS/rsk'cs, Korosec, Szpaho stb., akik angol hagyományoktól való eltávolo-'az első világháború után megadták a dás veszedelmét látták Cvetkovics mi­niszterelnök simulékony politikai vo­nalvezetésében és azt mondották In­káhb vállalják u háború poklát, mint a paktumot, amely rosszabb a háború­nál. Szimovics tábornok kormánya I-ondonban egyideig még összetartot­ta azokat • szerb, horvát és szlovén politikusokat, akikkel Belgrádban poccskormányát összeállittatta, de ahogyan tisztult az európai látóhatár és felkerültek a háború befjezését kö­vető problémák, távoznia kelleti A Londonban élő horvátok ugyanis leg­elébb már elérkezettnek látták az időt a szerbekkel keletkezett vitájuk vég­leges eldöntésére. Olyan szerb—horvát megegyezést sürgették, amely az el­lentéteket minden időkre kiküszöböli. Szimovics na k, a merev katonának mennie kellett és Jovánovics Szlobo­dán, az enrópaihirü történelemtudós. délszláv politika értékes fémjelzését. Az 1929-ben kikiáltott diktatúra híve! ugyan a parancsuralmi rendszer leg nagyobb teljesítményének tekintették hogy sikerült a politikai szenvedélye­mazva, mindent az időre biz. A ké­nyes szerb—horvát probléma megol­dását a háború utánra igéri, azt re­mélve, hogy az a légkör nynga'ma­sabb és alkalmasabb lesz a mamái az ilyen kérdések megoldására. földműves párt, demokrata párt és a szlovén néppárt emberei nem is hiá­nyoznak- Egyedül a boszniai muzul­mán párt, amelyet a nem mindennapi politikai képességekkel felruházott Szpahó Mehmed tett naggyá és a jugo­szláv közéletben szinte nélkülözhetet­lenné, maradt távol Londontól. Szpa­hó ,aki különböző engedményekért és népe szociális felemléséért úgyszól­ván az összes belgrádi kormányokat hűségesen kiszolgálta, már régen ha­lott, utódja Kulenovics Dzsafer, pedig az elsők között volt, aki az uj .Horvátország kiépítésére vállalkozva, helyettes miniszteelnöki állást foga­dott el Zágrábban. Mintha Trifunovics megfelelő össz­hang hiányában se mtudta volna dű­lőre vinni a szerb—horvát megegye­zést, pedig erre valószínűleg meg volt a jóakarat. Hiába a ravasz Pasics jobban értett ahhoz, hogyan kell a temperamentumos Radicsot és rajta kersztül a horvát népet legalább egy­időre megszelídíteni és megnyerni Belgrád számára, bár politikai győ­zelme sem volt tartós. Most Trifuno­vics képviselte a szerbeket és dr. Krnyevics Juraj, a horvát parasztpárt főtitkára a horvátokat. A horvát emig­ránsok már Londoban szerették volna az uj délszláv állam problémáit meg oldani, hogy meg ne ismétlődjék 1918. amikor a délszláv államnak csupán körvonalait megjelölő 1915-ös korfui paktumot amelyet a frgoszlá«' bizott-J A MM0_im lVa számn p^y. Zágráb természetesen élénken figyeli a londoni jugoszláv emigráció poli­tikusainak mind mozgékonyabb tevé­kenységét és most sem marad adós a véleményével. Kovacsevics pro­paganda miniszter a Hrvatszki Na­rodban bírálta Krnyevicséket A sze­mélyeskedésig eljutva a jugoszláv gondolat végleges eltemetéséf látta a Trifunovics-kormány bukásában. Ko­vacseivcs szerint nincsen olyan hor­vát, aki mégegyszer kiváná Jugoszlá­viát és Macsekre hivatkozva állítja, hogy még a horvát parasztpárt is, amely csak egyes személyek utján vesz részt a független horvát állam irányí­tásában, ugyancsak szabad és önálló Horvátországot akar Jugoszlávia he­Ivett. Szeged sz. kir. város adóhivatalaiéi. 51356—943. vb. Tárgy: Hadisegélyek kifizetése folyó évi _ szeptember hóban. Hirdetmény hor­vátok kívánsága meglephette, hiszen tu'korainak tarthatták annak a kér­désnek tisztázását, hogy milyen lesz az uj Jugoszlávia annál is inkább, mert ot volt a Cvetkovics—Macsek megegyezés, amely a megnagyobbo­dott horvát bánságnak szélesebbkörü jogokat adott. A horvátok azonban ma már nem olyan könyen lelkesednek, mint azelőtt. Ugy látszik, még az emig­ráns horvátok sem. Az uj horvát bán nogy siaeruit a politikai szenvedélye- ,i1,,s ""'vaiun =<-»•• ket lehűteni azáltal is, hogy a politl-' fáS vagy konföderáció határai érde­kai élet nagyágyúi egvmásu'án hal! gattak el. Pasics ugyan még a dikta­túra előtt halt meg, de pártjában, amely nevének gyakori megváltoztatá­sával mindvégig az ország legszámo'­tevőbb pártja maradt nem akadt mél­tó utódja. Hasonló nehézségekkel küz­dött a horvát parasztpárt is. amelv nem tudta pótolni a parlamentben agyonlőtt Radics Istvánt.. A katonai diktatúra által visszaszorított és el­szintelenedett politikai élet, a semmit tevés és sokáig kilátástalannak lát­szó harc, amely néma tüntetésben Ju­tott kifejezésre, megszabadította az országot a politikai bangoskodóktól. kelhették őket elsősorban, aminthogy a veldeszi szerb-horvát megeevezís után is ez a kérdés kötötte ie elsősor­ban figyelmüket. Ahol csak néhány ezer horvát élt horvát népi szigetek mutatkoztak, akár a Duna, Dráva. Száva, vagy a Drina mentén, azt mind beleakarták olvasztani a horvát bán­ságba. De nemcsak ilven irányú tö­rekvéseikre emlékezünk Még szaba­dabbá, Belgrádtól teljesen függetlení­teni szerették volna bánságukat, hogy mindennapi életüknek kizárólag hor­vát színe, hangja és jellege legyen. A Trifunovics-kormány nem tudott megegyezni Krnyeviccsel és Sutejjel és lyeket folyó évi szeptember hóban is m. kir. postatakarékpénztár fogja a postai kézbesítők utján a hadise­gélyben részesülők kezéhez lakásukon kifizetni. A személyazonosság igazo­lása céljából minden hadisegélyben ré­szesülő köteles személyi okmányait a kézbesítőnek felmutatni. Figyelmeztetem a hadisegélvhen részesülőket, hogy minden a badise» gély folyósítására kihatással biró változást (leszerelés, gyermekeknél a korhatár elérése, terhesség megszűné­se. stb.) kötelesek a városi adóhiva­talnál, vagy a hadisegélyt utalványo­zó népjóléti ügyosztálynál nzonnal be­jelenteni. A bejelentés elmulasztása a 6800—1942. M. B. rendelet 9. §-a szerint 8000 pengőig terjedhető pénz­büntetést, illetve 6 hónapig terjedhető elzárást vonhat maga ntáa A hadisegély folyósítása irántiké­réssel és panaszai közvetlenül a váro­si népjóléti ügyosztályhoz (Vár-utca 7. sz.) kell fordulni. Szeged, 1943 augusztus 24. Dr. vitéz Szabó Géza tanácsnok, a városi adóhivatal vezetője. UrlszabOságomat megnyitottam! Del- es kOllOldt szövetek nagy választókban. - lelefonhlvO: 49-04. • Husztik Dezső tattSZSE

Next

/
Thumbnails
Contents