Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-29 / 195. szám

A gázgyár, a város és a fogyasztók A közigazgatási bizottság legutéb-,sak is. Ha a vállalatnak még tartalé-1 összeg, amit a vállalat a város tulajJtf ülésén magvas felszólalások tetíék amortizációjára, hogy ha a háramlás j donát képező telep használatáért fizetC7Jtvá Q CTPCfP/ll bn/iiii vti <11 i 11 I otll £>—. írlrío ri lű nní 1, li »nl lnln* ' - A _ i ..II A I * I 1 í r szóvá a szegedi közúti vasút életbeléptetett díjszabásával az utazó közönségnek okozott sérelmeket. Ez a díjszabás téves és hibás s legjobb meggyőződésünk szerint nemcsak a közönségnek, de a vállalatnak érdekeit is sérti. Senkinek nem lehet kifogása az ellen, hogy a vállalatok szolgáltatásaik ellenértékének megállapításának érvényesíteni igyekeznek u megváltozott pénzügyi és gazdasági feltételeket. A vállalatok jogos érdekeinek kielégitése ellen kifogást emelni nem is lehet, ám jogos érdekel vannak a fogyasztóknak is s csak a szembenálló érdekek bölcs, tehát igazságos kiegyenlítése teremtheti meg azt u díjszabást, ami egyfelől megvédi a lőke jogos érdekét, másfelől tekintetlei van a fogyasztók érdekeire is s •nem követel többet annál, mint amit forgalmának fenntartása s kívánatos emelkedése elbir és arányban áll szolgáltatása gazdasáigi értékével. A város közönsége megnyugvással fogadta azt a polgármesteri kijelentést, hogy már szeptember hó folva (aiát» a vállalattal egyetértésben tárgyalás alá veszik ezt a kérdést s a .közönségnek okozott sérelmek mesrfcziintetésévp] fogják megoldani. A vá"ros közönsége várja és elvárja, hogy kölcsönös megértéssel ezt a kérdést mielőbb rendezni fogják, — a polgármesteri Ígéret azonban annak a megnyugtató lehetőségnek kapuját is feltárja. hogy más vállalatnak kormányhatóság áttal megállapított dijszahávál is a város hatósága tárgyalás alá fogja venni, ha ugy látja, hogy annak megalkotásánál a városnak, vagy w fogyasztónak érdekei sulvos screltr.ef szenvedtek", S erre a megnyugtatásra annál is Inkább szükség van. mert — csudálatos — egyetlen szó nem hangzott el a gázgyári szolgáltatások árának megállapítása ellen, juolott a közellátási miniszternek ez a rendelete a legsúlyosabb sérelmét jelenti a szegedi fogyasztóknak s a városnak, mint legnagyobb fogyasztónak is. Semmi kétségünk nem lehet abban, bogy a legpontosabb számitás és legtárgyilagosabb áttekintés eredménye a 13.700—1943. K. M. számú rendelet, mely a villamosenergia kiszolgáltatásáért felszámitható alapárak felárait állapítja meg. Ez a rendelet az eredeti alapárakat 70 és 80 százalék között felszámitható felárakkal emeii aszerint, bogy a villamosenergia szol gáltatása vizierőmüből. gőzerőmüből, yagy egymillió kilovattóránál kisebb, vagy nagyobb energiamennyiséget értékesítő erőműből történik, avacy közvetlenül a szénbánya erőmüvéből. -Ezek a megkülönböztetések bizonyára kifogástalanul helyesek, — ha mások a termelés feltételei, eltérőeknek kell 'enni a termelés önköltségi árainak is, következésként nem lehetnek azonosak a különböző termelési feltételek mel. lett előállított villamosenergia árai sem. Ámde azoknál az eltéréseknél, melyeket a rendelet az árszabályozás különböző kategóriájának alapjává tett, sokkal nagyobb eltérést jelent a termelés költségében a ekként az önköltségi árak megállapításánál a* a körülmény, hogy az erőmüvet birtokában tartó vállalat a Saját tőkéjével termel-e, vagy éppen a fogyasztók tőkéjével? Ha aa egyik vállalat egész termelési tőkéje háramlás előtt áll, a másik vállalat pedig már a fogyasztó tulajdonába került, akkor nem lehet azonos ennek a két vállalatnak kalkulációja akkor sem, ha egyébként a díj szabás alapjává tett feltételek azonojkolnia kell a vállalatba hozott töfce ideje elérkezik, kivonhassa a vállalatba fektetett tőkéjét, más haszonkulcscsal kell számolnia, mintha a háramlás megtörtént s a vállalat a fogyasztók tulajdonába került. A különbség könnyen érzékelhető lesz, ha azt mondjuk, más összeget kell fizetnünk a földünk felszántásáért, ha a vállalkozó a saját igájával szántja fel. mintha a földtulajdonos adja az ekét és az igás állatot s a vállalkozó csak a maga munkáját szolgáltatja. Az egységárat megállapító rendeletnek legnagyobb, de kiáltó fogyatékossága, hogy nem tesz különbséget aszerint, hogy az energiát szolgáltató vállalat tnlajdonosa-e nz energiát szolgáltató erőműnek, vágy pedig a fogyasztók tulajdonában lévő erőmű birlalatában végzi-e a termelést. Mert az mégis csak tűrhetetlen állapot, hogy ez a város az. első koncesszió lejárta idejéig az addig biztositott egységárakba foglalva megszerezte magának a gázgyár egész vagyonát, minden termelő és elosztó berendezését s amikor nz egész gázgyár a város tulajdonába roe"t már át s a. gázgyár jelenlegi urai csak bérlői a város tulajdonát képező gyárnak, akkor éppúgy legyenek kötelesek fizetni a villamos energiáért, mintha a gázgyár egész vagyona esak ezután háramolna át a városra s mintha a gázgyárnak még ezután kellene megkeresnie a gázgyárba befektetett s egyszer már amortizált egész tőkéjét. Ez a rendelet, amikor erre a legdöntőbb körülményre nincs tekintettel, vollaképpen azt teszi lehetővé, hogv a gázgyár kétszer keresse meg azt a tökét, amit egyszer fektetett be a szegcdi telepébe. A város nem hallgathat s ilyen példátlanul súlyos sérelmet vétkes türelemmel a gvöngeségre mutáló elnézéssel nem legalizálhat. Semmi kétség nincs abban, hogy a villamosvasút tarifáját a közönség érdekeinek szem eiött tartásával revideálni fogják, holott ugyanaz a hatóság ugyanazon a módon állapította meg a közúti vasút díjszabását is. A város hatóságát kell, hogy cselekvésre serkentse a gázgyárral szemben is ez a biztos kilátás s amit nem lehet elérni a gázgvár megértésével és készségével, azt ki kell harcolni a kormányzat előtt, annyira nyilvánvaló, annyira magától érthető, annyira megcáfolhatatlanul igaz a városnak — fáidalom. mindeddig — néma álláspontja. A város hatósága kötötte meg a gázgyárral a szerződést, a fogyasztók által fizetenni tartozik. A városi részesedés mértékét a termelés ismert tényezőinek s a rentabilitás számbavett mértékének DÉEMAGYARORSZAG K VASARNAP, 1943 augusztus 29. J számára kikötött járadék felemelését. Ha a város felemeli a haszonbérlők figyelembe vételével állapították meg, á,tal fÍ7fc,t haszonbért, mert ma nem a város azért járult hozzá a magán fogyasztási egységáraknak a szerződésben megállapított magasságához, mert ezzel akar' részben fedezetet nyújtani a gázgyárnak a városi részesedés citnén kikötött szolgáltatás számára. A magánfogyasztás egységarainak megállapításában a szerződő felek voltaképpen titkos energia-adót szavaztak meg. amit a fogyasztóknak nem ezen a címen kellett viseiniók, amit a gázgyár szedett be egységáraiban és szolgáltatott át a városnak. A város számára kikötött szolgáltatások tehát oly körülmények figyelembevételével állapítottak meg a az a gabona, tojás és csirke ára, ami a haszonbérleti szerződéses kikötése idején volt, akkor emelje fel, ha másként nem megy, birói uton annak a bérnek összegét is, amit a gázgyár köteles fizetni egyrészt azért, mert a gázgyári tarifa emelésével a tárttá mértékéhez kapcsolódó bérösszegnek is emelkedni kell, másrészt pedig azért, mert ez a tarifa olvan jövedelmezőséget biztosit a város tulajdonában lévő telep felhasználásával, amit sem a tarifát megállapító rendelet alkotója sem a szerződő felek a szolgáltat 's mértékének megállapításánál ügyiembe nem veitek és nem is vehettek. Van arra mód, hogy a város kiharicmucvi-.icicvn a i IHIM IUI la K ím lí . ,, - v - , szerződő felek által, melyek igen lé- co'a Jn«at a ingvarral szemben nve.ges átalakuláson mentek keresztül "aka,?a ,van szűkig, hogy a varos egyfelől az egységárak emelkedése, hatóságának ugyanolyan félkész öltse. másfelől a gázgyárnak juttatott * - müSzakl es >osrasZ' tl,d<9 s a gázgyár által már nem érvényesíthető jogrimen. A körülményekben beállott ez a nagymérvű változás módot nd a városnak ahhoz, hogy ha az egységárak revíziójára irányuló törekvése rélt nem ér, hirói uton követelje a város rendelkezésére, aniilven részben ezzel a feladatfal, részben a szembenálló erők felkészültségével arányban áll. A város jogai kétségtelenek, a várne álláspontja megtámadhatatlan, destrukció és tekintélvrombolás volna feltételezni, hogy a jogszerű állásom t érvényesítésének bármi útjában állhat. líati-toCM, a vzttytdi Paty,atatltisas&<zany,... tanulságos sikáíások Uétezti. szegedi lakásban (A Délmagyarórszág munkatársa- ját ötletéből és saját elevenségéből — tél) Erélyesvonásu arcával, szöllő fürtfüggőivel és egyenestartásu alakjával egyik legjellegzetesebb szeged. >vállalkozónk< Kati néni. Becsületes nevén özv. Nógrády Károlynénak hívják, de mindenki csak ugy ismeri, hogy »a nadrágos Kati néni». Korareggel, meg délután, munka után biciklijére pattan s ugy siet haza, kis otthonába, vagy ujabb munkára... takaritóvállalatot alapított. Miközben az interjúhoz készülődünk, Kati néni felveszi >bires« munkanadrágját. Amolyan bebujós, térden alul érő, fekete szövetnadrág, a térden alul érő, fekete szövetnadrág, a térdein jó vasiag foltokkai. Kati néni ezt a nadrágot, amiről a szegedi nyelv el is nevezte, 20 évvel ezelőtt, már akkor is viselte, amikor a Ilyenkor lépten-nyomon megszólítják: j hölgyek week-end-nadrágja és a fcü— Kati néni. álljon meg egy szóra! lönféle sportnadrág még egyáltalában zzánk is kellene jönnie a jövő hé- nem volt divatos... Aztán forró szapHozzánk ten.. Elegáns hölgyek, vagv jólöltözött úriemberek sietnek a biciklije után, hogy pár szót válthassanak vele. Mert Kati néni nagy kincs, szinte azt mondhatnánk: közkincs, különösen a mai ideges, türelmetlen és háztartási alkalmazott-mizériákkai teli világban. Kati néninek takarítási vállalata van. ö a szegedi »Pa(yolatkisaszszony*... A vállalat ugyan két személyből áll csupán: Kati néniből és egy kisegítő asszonyból, de azért dö dijakat cz a szerződés állapította ' mégiscsak egész komoly vállalkozás meg. a város hatóságának köíeicssé-laz! Reggel 7 óra tájban megjelenik ge most a fogvasztók véd?!mére kel-J Kati néni »Patyolatvállalata« a kélni s nem kételkedhetünk abban, hogy' szobahallos lakásban, nekiesnek a n város vezetői n?m is fogják maguk- parkettáknak, sikálnak, beeresztenek, lói elháritani a legszívósabb és leg eltökéltebb küzdi'.cm fáradalmait és kitartását. De tegyük" fel az elképzelhetetlent, azt. hogv ez a küzdelem nem fog eredményre vezetni. (Az természetes nem lenre küzdelem, ha a váras ujrv megelégednék egv felirat megszerkesztésével, mint ahogy a korábbi áremelés után merült ki ebben minden harci készsége.) Tegyük fel tehát, hegy a város nem tudja igazát kiharcolni a kormánvhatóság előtt. A váras még ebben az esetbea sem vesztheti el Jogait. A vároef haszonrészesedés akként van a szerződésben megállapítva, bogy a gázgyár bevételeiből a tőke amortizációja már nem julba fe'dezet, a városi részesedés, az a bér. panosvizet készít — ezt mindig ő maiga készíti el —, míg segédnője két vödörrel készül hozzá a vizhordáshoz. — Nagyon kérném, bogy később, amikor már felszappanoztuk a parkettet tessék segíteni az asszonyomnak a vizhordásban, mert félek, bogy a szappanos talpával elcsúszik és szerencsétlenül jár. Otthon pedig hároni gyermeke van, a legkisebb alig pár hónn,pos... — mondja Kati néni olyan komoly, szinte szigorú hangon, bog? még a legantiszociálisabb érzékű szépasszonyban is megmozdul valami aszszonvi együttérzés és — felemeli a vizesvödröt, hogy maga lásson a vizhordáshoz... Aztán előveszi ördöngös kis szer számait: a surotákefét és azt a furcsa jószágot, amire rátérdei. Amolyan zsámolyféle, de ügyesen lehet rajta továbbcsúszni surolásközben. Ugv szánkázik rajta Kati néni, mint valami furcsa sport világbajnoknője... A szüleim földművesek voltak, _ meséli Kati néni, mig kezében vil lámgyorsan száguld a kefe és halk zizzenő hangok fakadnak a parkettából a surolókere s a forróviz nyomán ... — Bizony, megtanultam, hogy meg kell fogni mindig a dolog végét. Az uram városi alkalmazott volt, három évvel ezelőtt halt meg szegény, az Isten nyugosztalja... Azóta csak egyedül vagyok s dolgozgatok... — Mióta csinálja ezt Kati néni? — kérdezzük ,amikor kicserélte a szappanoscseber forróvizét. ebben az álmos, alföldi városban sa- Idestova 20 esztendeje lesz. Nakefélnek és fényesítenek s délután 3 órakor már olyan a lakás, mint a — patyolat. Ugy ragyog a parkett mindenütt, amerre Kati néni járt, hogy borotválkozni lehetne benne! „A szüleim földművesek voltak'' Munkaközben folytattunk beszélgetést Kati nénivel, ezzel az érdekes szegedi asszonnyal, aki csaknem 20 esztendeje sikálja és fényesíti ebben a városban a parkettákat s aki a 20 év alatt legalább 7000 lakásban fordult meg! Fáradhatatlanul tisztítja és teszi szebbé a polgári lakásokat s a polgárok életét ö, aki egyszerű földroüvesszülők gyermeke s akiben anytjyi életrevalóság gyűlt össze, hogy