Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-20 / 188. szám

a Tisza nstVfermffien ^ Belcsa Kató, Kéntor Béla, Gömöry Lily, augusztus 22-únmüködnck: László Imre Boday Miklós é Jeoyek I.— P-töl, Démativarorszáonál. Rendező: Fogai Géza. MAGYAROK CSILLAGA Irta: SZALMA JÓZSEF Talált sohasem látni oly tömegevei a csillagokat a firmamentumon. mint éppen augusztus áldott havában, amikor még a határ ugyan teríteti asztalhoz hasonlít, dc azért a gólyák már utrakerek'dnek s eltávoznak tőlünk egy messze tartományba, akárcsak az evangélium királyi embere. Több, mint ezer esztendővel ezelőtt távozott el körünkből és suhant ál az augusztus csillagos égen a mi első királyunk is és hagyta országát minden gazdnságságóval és kincseivel együtt törpe utódok vezetésére. Ha valósággal nem is tér vissza a mi királyi emberünk, hogy számonkérje szolgáitól, miként sáfárkodtak a rájuk bizott girákkal, István klrálv ünnepének napján mégis megmozdul a magyar lelkiismeret s iparkodik legalább kibúvót és mentséget találni azokra a hibákra és tévedésekre, amelyek miatt Pannónia ma nem mondható ékes virágoskertnek. Bizony nagyon Is rárkbizonyult az elmúlt századok foIvamán és különösen az utóbbi években az evangélium mondása: Mindannak. akinek vagvon adatik és bővelkedni fog, attól, pedig, akinek nincsen, amije van Is. elvétetik tőle. Ebben az egyetlen mondatban meg van iiva a magyarság ezeréves története. De meg van irva nemcsak a ml históriánk, hanein velünk együtt azoké a nemzeteké is, akik hozzánk hasonlóan rosszul gazdálkodtak, kalmárkodtak a ráiukhizott gfrákkal. garasokkal Hanem sokaknak talán bántja a fülét az evangéliumnak ez a hasonlata. Hiszen napjaink legjellemzőbb sajátsága •ppen a kalmárszellem ellep való küzdés, miért is éppen nem megtiszteltetés egy nemzet életét küzdelmét a kalmárkodáshoz hasonlítani. Ha kalmárkodás alatt kicsinyes sefteket, lurfángos alkudozásokat, vabankra menő merész spekulációkat értünk, amelyekből ki van zárva már eleve a tisztesség érzete és a becsületesség, akkor jogosan utasítjuk vissza a (önti hasontatot. Dehát éppen az a hiba, hogy a közfelfogás ilyen hamis színben tünteti fel és kizárólag igy értelmezi a kalmárkodást s az uj kalmárok is igy csinálják, pedig az alapjában véve éppen olyan tisztességes foglalkozás és nemzetTentnartó erők forrása, mint bármilyen más élethivatás. Sőt azt is mondhatjuk, hogy egy nemzet boldogulásának elengedhetetlen fölléteie, hogy fiai jó kalmárok legyenek. Mi a kalmárkodás? Nem más, mint n termelt javak kicserélése, elosztása, értékesítése. Ebben a munkában a bolt, a piac, a vásár csak utolsó stáció, de hogy idáig érhessen az áru, a portéka- cs idáig juthasson az alkusz, a kereskedő, a kóla, az eladó, ezt a lehetőséget, ezt az előföltételt magának az államnak kell megteremtenie és biztosítania. Kétségtelen, hogy egy állam polgárainak jóléte, boldogulása nagyrészt attól függ, miképpen tudja biztosítani piacait. Ezt a mostani háború kitörésekor a németek igy definiálták: Lebensraum, élettér. Ez magyarán annyit ielent, hogy a szomszédos népek, államok nem állithanak föl egymás rovására olyan vámhatárokat, hogy egyrészt a maguk termelte javakbán piac hiányában szinte belefulladjanak, a behozatalra szoruló jattokból pedig viszont teljesen ki legyenek zárva. Az angolszász hegemónia ezt a helyzetet teremtette meg a világon, azért kellett ennek az öldöklő harcnak kitörnie. Tévednénk azonban, ha azt gondolnók. hogy az efajta harc korunk, századunk szomorú kiváltsága. Nemi Alapjában véve majdnem minden nemzetek közti harcnak ez a megmondhatója. Csupán a szerepek különböznek. Az egyik nép háborút provokál azért, hogy a másiktól még a levegőt is elzárja, a másik kénytelenkelletlen vállalja a harcot, hogy fialnak életfeltételeit biztosítsa, védelmezze. Több, mint ezeresztendős történelme a magyarságnak ilyen védelmi harcok sorzatából áll. Már a honfoglaló magyaroknak az élethez való jogát sem akarták elismerni Európa népei. Tulajdonképpen ezért volt kénytelen minduntalan fegyvert ragadnia nemzet a vezérek korában s karddal szerezte meg, amit az irigység és a rosszindulat megtagadott tőle. Az élettér azonban nemcsak azt jelenti, hogy kivitleünk és behozatalunk, vagyis az export és import biztosítva legyenek, másszóval külkereskedelmi mérlegünk mindig aktiv legyen. Hogy ez egyáltalán megtörténhessék. ahhoz szükséges a belső konszolidáltság. Ahol nincs jogbiztonság, zavartalan kormányzás, abban az országban megszűnik a fejlődés lehetősége, mert azzal az országgal senai sem hajlandó kereskedelmi kapcsolatokat fölvenni s ha igen. az arra ar. országra nézve csak hátrányos lehet, mert hiszen nem áll módjában szavának sulvt adni. Szent Tstván királynak az érdemei ezen a téren is hervadhatatlanok Bólcsesége és kardja tekintélyt szerzett a magyarnak az idegen népek előtt, dc ugyanakkor az ország határain belül sötét pogárrv erők állandóan bomlasztották és veszélyeztették a kereszténv magyarság életterét, boldogulását Ezért kellett az egyébként könyörületes és irgalmas szivü István királynak olv sokszor fegyverhez nyúlnia és könyörtelenül eljárnia azokkal szemben, akik oktalanságukban és vak gyűlöletükben végveszélybe sodorták a nemzetet. A he'vzöt ma is hasonló Szent István korához Sok tűrés, szenvedés, lemondás árán sikerült a magyarság életterét a trianoni szük határok közül kitolni, barátainak becsülését megnyerni, ellenségeinkben magunk iránt respektust kelteni. De nagy baj van a belső életlérmtl Felelőtlen izgat0b minduntalan zavarják a kormány munkáját s belegáncsolnak a legiidvöjebb intézkedésekbe is. Az ilyen felelőtlen, rosszindulata beszéd százszor többet árt a nemzetnek, mint az a bizonyos idegen kalmárszellem. Mert az ellen lehet védekezni, azt le lehet rázni, meg lehet szüntetni anélkül, hogy magunk kárát vallanánk, amikor azonban saját fiai ellen kénytelen a haza éreztetni szigorát, akkor saját magán ejt sebet s az mindig a belső bomlásnak a jele. A haza legszentebb ügyeivel kalmárkodik tehát az, aki annak belső életterét gyöngiti zavarok keltésével, elégedetlenség szitásával. Ne áldozzuk tel Szent István országát, ne áruljuk el a nemzetei idegen, tetszetős, hangzatos jetszavak kedvéért. 1918-ban elkalmárkodtük már egyszer a hazát. Amikor bekövetkezett a szomorú változás, alkkor sok magyar nyugtatta meg magát: Ezentúl hát a cseh parancsol! Olyan nagy szerencsétlenség az? Mi eddig is rabszolgák voltunk, másnak dolgoztunk, ezentúl is azt fogjuk csinálni. Mi nem vesztettünk semmit a háborúval, csak az urak, meg a gazdagok, azokért meg nem kár. De csakhamar megtudták s éppen ezek a szerencsétlenek, hogyan lehet elvenni attól, akinek semmije sincs, még azt is, amije van, hogy az evangélium szavaival éljek. Amikor nem talált magyar fórumo', amely panaszát meghallgatta volna. olyant pláne nem, amely igazat is I

adott voina neki a mind csak azért, mert magyar volt az illető, akkor rá1 döbbentek ezek a szerencsétlenek arjra, mit jelent a haza szabadsága, a nemzet függetlensége. Hányan jöttek át a határokon a csonkahazába s éltek itt inkább nélkülözések között száraz kenyéren, csakhogy ne kelljen türniök az idegen, ellenséges, gyűlölt zsarnok uralmát Szent István megmutatta minden idők magyarjának, hogyan kell a haza ügyeivel sáfárkodni. Valahányszor letért a nemzet az általa kijelölt útról, mindig ráfizetett eltévelyedéséi» s keserves szenvedések ntán he kel* lett ismernie, hogy rossz üzletet csiráit amikor ősei hitét és hazája szabadságát pillanatnyi látszólagos előnyökért piacra dobta. Ezt a szentistváni gondolkodást kell újra visszahelyezni trónjára, ha azt akarjuk, hogy? ne idegenek uralkodjanak felettünk, hanem magunk irányíthassuk a magyar sors hajóját egy szebb, egy boldogabb jövő felé. Ebben a törekvésünkben legyen istápolónk a magyarok tündöklő csillaga. Szent István király. A jövőben csók bevásárlási könyv alapján kapnak árut a textilkereskedők A kereskedelmi és iparkamara kiosztotta a bevásárlási könyveket (A Délmagyarország munkatársától) A közellátási minisztérium a texlilárukészletek arányosabb elosztása érdekében a textilkiskereskedők részére bevásárlási köuyvrendszert létesített. A szegedi kereskedelmi és iparkamara területén működő körzeti textilbizottság most adta ki mindazoknak a textilkiskereskedőknek és feldolgozó iparosoknak a (Textiláru Bevásárlási Könyvf-et. akik textilnagykereskedői áruellátásra jogosultak. A körzeti textilbizottság a vásárlási könyvek kiadásánál megfelelően mérlegelte a kiskereskedőknek és feldolgozó iparosoknak ugv személyi körülményeit. mint lakóhelyük ezfiksósletét és annak eddigi ellátását. A kettő egybevetésével állapította meg e bizottság egy-egy kereskedő, vagv feldolgozó részesedési aránváf, ameIvet a vásárlási könyvbe részpontokban kifejezve iegvzeft be. A vásárlási könyvben feltüntetett részponlértékék havonkint nem jelentenek állandó értékű árut. mert azok aszerint váltakoznak, hnsry a ltér«W (Bes nagykereskedő, milyen értékbe® [kap gyáraktól árut, illetőleg hogy * j kérdéses nagykereskedő árukészletén hány kiskereskedő, vagy feldolgozó, [hány részponttal osztozik. A részpont férték tehát nagykereskedőként más és más értékű árut jelent és egy-egy nagykereskedőnél is havonkint változik. | A szegedi kamara területére beos»« jtott textilnagykereskedők tehát a mai 'naptól kezdve olyan kiskereskedőt vagy feldolgozó iparost, aki »T«xttlárn Bevásárlási Könyv«-v«tt nem rendelkezik. nem szolgálhatnak kb A közvetlen fogyasztóknak dolgo zó és árnsitó feldolgozó iparosok Textiláru Bevásárlási Kőnwet » közellátási miniszter 35.877—1943—VI. T. s*. leirata értelmében nem kaptak. Ezeknek a feldolgozó iparosoknak árueh [látása a textilkereskedő-kre hárul, j Mindazok, akiket a bizottság a ka* pott rendelkezéseknek és Irányelvek' jnek megfelelően vásárlási könyvvel ; nem láthatott el, erről a kamarától ér'tesitést kaptak. Lelőtte két mutató társát, 15 évi fegyházra Ítélték (A Délmagyarország munkatársától) Lukács Sándor 38 éves njpalánkai községi rendőr kétrendbeli szándékos emberölés bűntettének xádjávai került junius 11-én az újvidéki törvényszék büntető tanácsa elé, ahonnét fellebbezés folytán áttették ügyét a Szegedi táblához. A táblán csütörtökön tartott ügyében főlárgyalást a Curryianács. Lukács Sándor egyik rendőrtársával. Francz Antallal március 19-én este hivatalos körntra meni Körútjuk alkalmával, amely előírta nekik, hogy a kocsmákat is ellenőrizzék, több kocsmába betértek és ott fröccsőt és sört fogyasztottak. Végül a Rcmlinger-féle vendéglőbe mentek be, ahoi nagyobb társaságot találtak. A társaság amely már elég zajos volt az elfogyasztott bor hatása alatt, meghívta a rendőröket, akik a meghívást el is fogadták. Borozás közben lakács összeyeszett a társaság egyik tagjával. Dréher Lajos gazdálkodó val. Veszekedés közben Lukács elő rántotta szolgálati pisztolyát és azzal fenyegette meg Drehert. Dreher azonban nem ijedt meg a mellének szegezett pisztolytól, hanem azt félrelökve, arcul ütötte Lukács Sándort. A társaság előtt megszégyenített rendőr elsütötte revolverét é$ Dréher három golyótól találva Holtan rogyott össze. Lukács ezután még két lövést adott le, ezekkel Brenner Ferenfl njpalánkai gazdálkodót teritette le, aki szintén meghalt. Lukács Sándor a főtárgyalásölt előadta, hogy azért használta fegyverét. mert Dréher és Brenner magyarságát csúfolták. Védekezését nem fogadták el és az újvidéki tőrvényszék kétrendbeli szándékos em berölés bűntettében mondotta ki bűnösnek s ezért 15 óvj fegyházra itéllék. A tábla Gurry-tanácsa az elsőfokú bíróság Ítéletét helybenhagy-' la. Az ítélet ellen a vádlott és védője semmisségi panasszal élt. ngimawarnrszafi lelelnnfa R