Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-15 / 184. szám

DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP- 19W AUGUSZTUS 15 kor Buján megkíséreltük, hogy a uO venüeivikrt ogy-vgy nyári uuua|aiu> Szegedi prádés kocsisok V. (A llplmagyariifszág munkatér- i — Idomítom a Gunártsútól) l.i• iit-k a fejezetnek azt a külön , _ Mit csinál maga Józsii «íy.»n-> «.>nyi»lato«a|ás.»i. Áhítatni tudtam betörni, amit eléggé sajnalok kor. a szélnek 'óla az öreg magyarok, amint ÉKihagyni azért mégse akartam. egytomegben ülünk. Érezték minőig, hogy nem volt benne semmi sablonos vonás, — jól megérezték, mert tg* volt vele körülrajongott szülővárosa is. Felsorolom mindenek előtt a neveket, akik Újvári i\r borát szopogatjuk a ieauderes dézsák körül a vendéglői alkalmatosságban. Itt van a már említetteken kívül mindenek elölt Buídnr Ferenc, szép szál magyar SzeqeHi lehelőséqek Beszélgetésünk ismét visszakanyarodik a szegedi vonatkozásokra Az igazgató láthatóan öriil annak, bogy Szegedre az Alföld kultúrcenfrumába kenőit és itt folytathatja újszerű pe dagógusi szemléletének meigvatósíláSÁT — Nagy várakozásokkal nézek a szegedi lehetőségek elé — mondja az igazgató és a növendékek és szülői megértésén kivfil elsősorban a kereskedelmi és iparkamara, valamint a város egész társadalmának megértő támogatásától függ, hogy a gyukorluti ismeretszerzésre irányuló kezdeményezés rendszeressé vállhas»ék és ne csak a kereskedők jussanak átmeneti munkaerőkhöz valamint a tanulók kis nvári keresethez hanem az egész gyakorlat a rendszeres szakképzés és szakneveié* szol gálaláhan állíttassák _ Ezeket a nevelő és oklató szándékokat konkréten és nyoma'ékosan befolyásolja az ország jelenlegi háborús állapota, az iskola nevelő testületének és tanuló ifjúságának mindent megértő melegsége és észrevétlenül finoman nyújtott szociális trá nyitása a sokfelé a gyermekek felé kell. hogv irányuljon, akik átmenetileg az édesapa támasztó erejét nélkülözik. vagy éppen az édesapa el vesztésével hozták meg a legnagyobb áldozatot a nemzeti közösségért. — Egy nagvmultn és kitűnő tanári testülettel rendelkező iskola élére törülve sok jószándékkal és a közösséget szolgálni akaró munkakedvvel nézek azok elé a feladatok elé. amelyek az ország második városában és a megujnlt Magyarország fészkében reám várnak — fejezte be értékes nvlIntkozaját dr. Fekete Miklós tgazgaló. akinek munkásságától méltán várhatja a város társadalma kulturált* életnek aj színnel és erőteljes lendülettel való gyarapodását Kozma Réln — Tólh-Buzdei- Ferenc _ PRRJBVITFIS O ífiri S iónál Klauzál-tér íKeraskedelmi Bank-éniilet.) még mindig, ámbár szintén nyugdíjban. A lovaktól történt visszavonulása után a somogyitelepi iskolánál végzett altiszti teendőket, aztán kivonult apró földjére, a magá házába — Mivel tölti az idejét? — Kapálok, vágom a búzát. Többet dolgozok pihenőben, miut bármikor. — Hová való a bácsi? Különösen hangzik a neve. — Olyan nemesi féle az, meri hogy elébe szokták tenni a Tóth-of. Békés megyéből jött hozzánk s az a gyanúm, hogy az alföldi tót telepesekből származik, az tiőnév is ezt próbálja magyarázni. Somogyi András a 71-ik esztendőt gázolja, ö is nvugdijban él az Aigner-telep valamelyik külső részén ahonnan csak minden szent időben következik be a városba Tessenek elhinni. nehéz dolog volt összetoborozni — hozzá még két részben — a társa ságot. Nem olyan egyszerű az, mint ahogy leül az ember a. zöldposztós asztal mellé és irja. amit a szónokok mondanak, avagy nem is igen irja mindig, mert hogy nem érdemes. Czérna István folvammérnöksé gi gátőr lett, de már nvugdijban van, Czirok Ferenc, a Balázs nagybátyja. viszont még aktiv tevékenységet fejt ki az öthalmi vámháznál. Róluk esik még szó. A négyest hajtók közül egvedül K ó k a i Józsefet nem tudtam megfogni, pedig igen nevezetes férfiú volt a maga korában Husz évtg álif Getsf Gáspár békést földesúr szolgálatában. már pedig az >ügön csak alkalmas* lótenyésztő, futtató, általában hozzáértő ur volt. akárki nem Hit elindult Lázár György a sövényházi töltésen, aztáu eljutottunk az öreg Nátha Tóni Rájutottunk az öreg Náth Tóni fiához. Tóth Istvánhoz. Nátha Tónit voltaképpen Tóth Álltainak hívták, Bevét a kissé dünnyögő haugiáért kapta. — Benéztünk Széli Sándorhoz, tuggya, az valamikor költő volt és ugy járt be a polgármesterhez bottal, — sorba jött Kovács Jóska Balástváhan, aztán elérkeztünk a szörnyű nagy darab, azért csupa vaj-puhaságu Vadász Lajos kapitányhoz ebédre A bakon ott ütt a Bárány Pál huszár. Domaszéken is vizitteltünk * Födi Ferkónál, mert hogy épp lakodalmat tartottak. Lázár le se szállt » kocsiról, ültéhen evett néhány falatot, de kis asztalt tétetett az első lovak elé a mi számunkra. Magukkal is érdemes lakodalomba gvünni. mondta végül. Nem esznek, nem isznak. Mentünk öreg Czipó János baktéi gazda tanyájára. az általuk kivalireziolt és nevetési mint - ehetne adut, hogy: Lázár: Viszont a nevezetes Kókaiténneni szempuutból felielieiiüj mcgbiznuto kereskedőkhöz munkára beosszuk. Leánytanulókról volt szó, akik a bolti szolgai és küldönc teendők kivételével valamennyi előforduló munkát rendszeresen végezték. Munkájuk fejében a cégek 1U—80 peugőnyi tanulmanyi segélyt adtak a növendekcKntk. A kereskedelem gyakorlati részéből Két turnusban kapták nüvendé keink a kóstolot és tapasztalataik, benyomásaik eredményéről az új tan év elején egy harminckét pontböl álló kérdőíven adtak szamot az iskolának E kérdőív adatainak kiértékelése teljesen igazolta reményeimet. A tanulók alkalmi munkahelyeiken olyan gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtak amilyet soha semmiféle tankönyvből meg nem tanulhattak volna. Emberismeretre, árúismerelre és vevőismeretre tettek szert, megtanulták, becsülni és értékelni a munkát és meg is szerették jövendő pályájukat. A kérdőívek adataihói érdekesen meg tehetett állapítani a gyermekek munkaetikai szemléletének megváltozását. Ennek a kísérletnek az eredményét Kolozsvárott a tanáregyesület országos közgyűlésén ismertettem a megjelent miniszteri kiküldöttek előtt Az idén a kultuszkormány rendelete már általánosan elterjedté tette ezt a gyakorlatot és megszab bizonyos fokozatot is. Igv először kiskereskedőnél, majd nagykereskedőnél. majd szállítmányozóknál szereznek a növendékek gyakorlati tapasztalatokat. RaplllMj ST p rónait néh* rSTSMff mondani, de a polgármester ur azt vágta oda neki. — Majd elmondod jobb időban, amit akarsz, most hallgass. Szívta a szivarját, »peku!átt*. gka város fel' jgyitására. Egyszer felkérezkedett * Veszelovszky Józsi tanító, akkor még a tanyán élt, de dolga akadt a városban, hát meg akarta spórolni a fuvart. — Gyühetsz, mondta neki Lazáit de egy szót se szólj. Elmosolyodik az öreg harcot, hömpölvgeti az emlékeket. —, Ha az ember »polgármesterea* volt és megkérdezte, hogy hova megyünk, mingvárt ráripakodott: De sokat beszólsz! Olyan ember nem lesz soha se! — * mélázik el a múltonMás fuvarozottakra Is kerül a s»é, felemlítenek egy régen elhunyt úgynevezett notabilitást, — legalább i* annak szerette magát tartani de csak külsőségekben merült ki az urhafnámsága. Ez tanyai utain mindig kierőszakolta a négyes fogatot, hallhatta, láthatta másoktól, hál mérj ne Utánozza ö is* _ Hát az utaink abban az időben nem voltak a legpéldásabbak, mindig javították valahol, kátyú is akadt, a* pedig zökkenővel jár. Hogy megrémült ilyenkor! — Nem tud vigyázni, ripakodott rám, én rám, akire az életüket bia _ Jó napot, fiaim, hogy vagytok?.,ák »óhoz értők! Aztán meg voltak Van-e még egy kis savanyu borotok? már szokva a népek, hogy bennünk* — Biz az elfogyott — Nem baj, gyerünk a Gergőhöz. (Karácsonyi Di|i Gergely.) — Hozzál egy kis szilvát, unszolta Gergőt. _ Törkölyöm vau — Az nem kéjt. Megszakítom Buzder Ferenc egykori, négyest hajtó, parádés kocsis visszaemlékezéseit. — Nem ártott megr — Akkor még fiatal volt a? ember, birta. De azt tartotta Lázár polgármester úr, bogy akkormén jó a ló, ha a kocsis spioeben -van. Minél gyorsabban haladjanak a paripák. Ha néha kátyúban megzökkentünk, hogy szinte felugrott ültében, észre se vette, nem haj, csak menjünk! ö maca alig ivott egy kortyol, de gondja volt rá, hogy minket jól lássanak el. megkínáljanak, igen helyesen vezették be a szokást az igazi urak, de el le akarta az embereket beszélni. — Ne adjanak a kocsisnak, ugy »' issza meg' —Adjatok az embereknek, de nagy pohárral, Áztáns ló — Somogyi András _ öreg {Somogyi András páratlan nyugalma, csendessége, még most — Láttam, jól esett, adjatok még. felháborodik az értelmetlen emléken. Azt mondja a Tóth Pisla. 1 Fehér bajuszát simogatja, ugymond— Leginkább szálljon le a poí ' ja. gármester ur, kártyázunk egy kicsit — Nem az öreganyja krindes tér— Majd megesz a fene benneteket gyitl a kártyával együtt, — felelte Lázár polgármester ur, aki nem vett soha blattot a kezébe. A vadászatot Is tnkább nézni szerette, dél táján érkezett ki a rukí er— Mindig ilyen volt a bajusza András bácsinak? — kérdem. — Dehogy ilyen. Pörge! De bát !©• tucooltattam, hogy a magányba mentem. Nézze csak ezt a képet (vesz elő döbe, ahol szalonnát kelleti sütnünk, egv fakult fotográfiát), a kormányzó Volt feketekávé ts, nagyon kívánták urat vittem, de rossz a kép, mart az urak, főleg Kállay főispán ur, ,nem látszik rajta a ló. csak műnk, de miben melegítsük meg. mert hogv j Akkor még nagv bajuszom volt. öreg az csak melegen jó. Hát forgattuk a'embernek mire való az? palackot a parázson addig, amig elvált az üveg alja és kifolyt a kávé. lehetett a prádés kocsisa vagy zso > Ai!l mondja az egvik vendégem: 1. X. — ... _ 1 k I nrrne n 0 nl. n Ot \ Xk K n om e vOt kéja a versenyeken A világháborúban közel négv évig Jenő főhercege) hordozta a megfelelő harctereken, aztán Szeged embere lett. de csak két évig. Ma már ő is nyugdíjas — Nem érek rá. tért ki a számtalan invitálásom elöl s valósággal kiszakította magát a kezemből, szóba állani nem akart. Teljesen érthetetlen a magaviselete. becsületes, rendes ember volt, nincs mit szégyenkeznie a múltjáért. Mesélik róla, hogy sokszor ki akartak vele tolni- a legmakraneosabb loval bizlák a kezére, de KóLai megjuhászitolta, ha másként nem ment, a »dekulec»< -esel. — Hát az mf? — Olyan tanoökafíle. de hs meg, lg*yÍB»ettjp vele a külöpösen ces Gunárt. az nvombgB felszakadta földiül — Lázár a sok népet nem szerette Mikor az ember már feltalálta voi ua magát valahol, menni kellett tovább. Bejártunk néha reggel 9-től délután Tig 80—90 kilométert is, aligalig száll! le a kocsiról, csak érdeklődött, hogy vannak a tanvai ismerősök? — A László Kálmánt nagyon szerette, vittem őket három ólán keresztül is, mondja Somogvi András. de igen nagv csendben voltak t — Azt olvastam valahol, bogy • mostani miniszterelnök ur is járt Szegeden. Tud-e róla? — Tudok, de az régen vott, ml' kor a Kállay főispán urat a boldogult Kecskés Pali vitte Csengelére. Rég volt ez, várjon csak, 1906-ban Akkor gyütt le vendégségbe a Kállay András ur a Miklós fiával, akt fürge ki* ifiur volt — Biztosan tudja, hogy az öreg urat Andrásnak bijták? — Na hallja, hiszen mindég dr®azázott! REOT RIPORTER Máv. a Magyar Királyi Államvasutak Szállítás* vállalata troáa t 18- IWaa O a r a o-c u k, RMsJpsto#ryR • • I*t á » «, éflt«*oH árult éiaaÉii «áaa,M»t,Tdrrerés, BUPORSJALUTAÍ helybe* ca VI-ERRE MAV. h*«téUtiá«ia (unalom.