Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-04 / 148. szám

Világ, MfiÜlc a Ivzimdá 'á&&iiázs>álc fe&taimck &íiícíh PtHibeUoMU, ctntéktáMával látták d ICáwlyi az a*zkéta-£ist'ámii\/,ísz sivcát M Dél magyar ország munkatársától) Szeged eléggé pazarlóan bánt mindig müvészfiaival. Amíg éltek éltek és alkottak, ugy ahogy szerették őket, talán még becsülték és néha-néha még támogatták is egynémely iket, aztán amikor meghalt — elfeledték. Ez lett a sorsa Károlyi Lajosnak, az egyik legkiválóbb szegedi festőmiivésznek is, aki alig 10 esztendeje nyugszig a földben, már-már alig tudnak róla és csaknem teljesen elfeledték. Legalábbis erre mutat, hogy sirja, amely a belváros) evangélikus temető egyik sarkában domborodott, egész a legutóbbi időkig elhanyagoltan, gondozatlanul, korhadt fakereszttel hirdette a magyar művészsors mos" tohaságát. Pedig Károlyi Lajos megérdemelte volna, hogy sírhelyét legalább egy szerény emlékművel lássák el és rendszeresen gondozzák. Mert Károlyi Lajos művész volt, aki bőkezűen szórta, amig élt. lelkének kincseit a jóra, szépre áhítozó emberek között és életével példát is mutatott, embertársainak. Köztudomású, hogy Károlyi aszkéta életmódot folytatott, vegetáriánus volt és más téren is elutasította magától az élet örömeit Hosszú szakállú Krisztus-arca nemcsak külsejében jelezte a puritán életmódot, de tekintete a nemes benső tiszta világát tükrözte. A század elején a Tolstoj Leó tanai tanították az emberiséget a befeléfordulásra, a világi örömökről való lemondásra. Károlyi Tolstojt választotta eszményének és rajongó hittel gyalogosan Jasznaja-Poljánába zarándokolt a nagy íróhoz, hogy vele, az emberi tanok hirdetőjével beszélje meg élete problémáját és a világtól visszavonult grófhos csatlakozva élje le Istennek tetsző életét. Tolstoj azonban, ak| iró volt és nem bizonyult egyben jó prófétának is. mint kiderült, csak Írásban akarta keblére ölelni aa egész világot, neim fogadta szívesen az ágrólszakadt magyar művészt és szinte dühösen utasította el. Károlyi csalódottan tért haza Jasznaja-Poljánából. puritán életmódját azonban továbbra is megtartotta. Tolstojánnsabb lett magánál Tolstojnál. Később itthon megnősült és feleségével szerzetesi életközösségben élt, ezzel is bangsn Ivozva puritán életmódját. Ezerkilencszázhuszonbétben balt meg Károlyi Lajos szegényen, elhagyatottan. Juhász Gyula azt, mondotta róla temetésén mondott beszédében, hegy filozófus volt és mindig szentképeket festett, bármi volt is képének tárgya. Vallásossága még a csendéleteknek is mély értelmet adott Károlyi felesége férje halála után kolostorba vonult és a festőt lassan-lassan elfeledték, csak azok emlékeztek rá, akiknek lakása fa Ián ott volt egy-egy szép Károlyi festmény, egy ezüstös fényben tündöklő tájkép, vagy hervadó virágcsendélet Nemrégben Kilényi Irma tanár nő, Juhász Gyula kultuszának fáradhatatlan ápolója, a temetőt járván felfedezve Károlyi Lajos elhagyott, ápolatlan sirját, amelyet gyom vert fel és amelynek keresztjén már az alatta nyugvó neve ia alig-alig volt olvasható. 'A sirt raJ "Prósáf haneuroeott a meglátogatta Eydus Bentiau fog- temoto. kaPujában, eppen veszekedtek. orvos is, aki Károlyinak barátja és mecénása volt ők ketten msst rendbehozatták a sirt, virágot ültettettek rá és márványlappal látlak el. A márvány lapra ezt a szöveget irtúk: „Károlyi Lajos, a harmonikus szinek festője, a hervadó őszirózsák poétája, 1877—1927, március 16." Károlyi Lajos emléktábláját egy verőfényes napon most leplezték le a temetőbon- A leleplezésen csak néhányan vettek részt a festő barátai közül. Csendes, bensőséges kis ünnepség volt ez. egy csendes nagyszavu ember, egy kiváló művész megórdomelt szerény elégtétele. Az ígazhaja baba — Bánáti emlék — Irta: Sz, Szigethy Vilmos Nagy gyerekeknek mesélte déd- bár az is igaz, hogy gyerek tud a anyó, téli cstéu a kandalló mellett. — Hegen történt, alig emlékszem minden ibszletére, hiszen szürkehaju asszony vgina ö is, ha élne, tudniillik a bizonyos kislány, de a motívumok fonfosabbja feledhetetlen marad. Volt egyszer egy fiatal asszony, nagyon jól ismertem, hogy ugy mondjam barátnőm volt, szóval ismertem őt is. az urát is, meg a gondolkodásukat. Ujbázasok voltak, nagy szerelem kölöíte őket össze, meg is áldotta Isten frigyüket egy fekete hajú, fekete szemű kislánnyal. Olyan szép selyemhaja volt, jóságos mindenhatóm, azóta se tapintottam hozzá hasonlói. Zene búgott abban, almok kergetőztek benne, — annak a kislánynak sose lesz mása. Főleg az anyja becézte, ő kivárna, hogy lány legyen. A fiu hamar kikerül a szülői házból, de a lány később is oda huz. Teljesítette is minden kívánságát, mielőtt a szó megszületett vol ná az ajkán. Abban az időben ritkaság volt az igazhaju baba, jobbmódu emberek is iromba játékokkal kedveskedtek a gyerekeiknek, mert nem volt más. Lilike mégis igazhaju babát kapott, a méregdrága portékát egy francia divatlapban lálta meg az anyja, ugy hozatta meg az ö gyönyörűségének. Nem volt abban semmi hivalkodás, isten látja a lelkemet serami, Lilikét mégis irigyelte a babájáért minden gyerek s az volt a boldogabb, aki játszhatott egy kicsit a csodaportékával. — Engedd, hogy a kezembe fogjam, mondta a Krumenaker Lizi, csak egy pillanatra. Sose tudtam megmagyarázni, miért idegenkedett Lilike ettől a lánytól. A drága kis szentem ugy volt nevelve, hogy ne ismerjen és ne éreztessen társadalmi különbséget. A játszóhelyen együtt töltötte a délutánt a Noszlopyék apróságaival, — Noszlopy szolgabíró volt, — oda járt a irnokék kislánya épp ugy. inint a hentesmester Ilonkája s a sirásó Krumenaker Lizája. A gyerekek mind megsimogathatták az igazhaju babát, de ha Liza közeledett féléje, a szelid Lilike ideges lett, megborzongott és ruhácskája redőibe rejtette a féltett holmit. — Menj innen, neked nem adom oda. Amaz vérszegény kis vézna volt, az arca szeplős, a járása bizonytalan. Gverek nem veszi az ilvesmit észre. (FIGYELEM! Kerti garnitúrák, nyaraláshoz feladó utikosarak, strandiáskák, mindennemű kosáráru a legmegbízhatóbb minőségben és legszebb kivitelbon kaphatók Nagy János kosáráruüzlete, MIKSZÁTH KÁLMÁN UTCA B. SZÁM. 194 maga fajtájával szemben a legkegyetlenebb lenni. És milyen későn fejlődik ki az esztétikai finyásságuk. Egészen mindegy, hogy szép növésű, kellemes külsejü-c a játszópajtás, csak tudjon játszani. Eljátszották ők Krumenaker Lizával is, sőt mondhatnám, hogy Lilike szerette is bizonyos mértékig, amig szó nem esett a babáról. Mindent rábízott, csak ezt nem. Akkoriban történt, hogy hideg tavaszi napok jöttek, lefagyott az almaía virága és olyan rózsaszínű let| tőle a föld, mintha bánatos tündérek sirlak volna vérkönnyeket Lilikét alig lehetett bevinni a szobába, nem érzett 6 se hideget, se meleget, bizonyára azt se, hogy minden elképzelhető forróságok közt az ő homloka a legforróbb. Később pedig ki se lehetett engedni a szobából, pedig az idő megváltozott, virágba borultak megint a fák, hogy versengésben túlszárnyalják a rétek színeit. Olyan volt a világ, mintha jókedvű fiatal lányok vennék fel a leg szebb ruhájukat a napsugár mosó lyogva csókolta a fűszálakat, egyedül a szobában volt nagy szomorúság, mert Lilike rózsásra pirult arca semmi jóval nem biztatott. A kis pajtások eleinte felkeresték, ő bágyadtan mosolygott rájuk, de hamarost elmaradtak azok is. Nem járhatott idegen a házba, hogy el ne hurcolja a betegséget. Akkor már kincseket adtunk volna egyetlen mosolyáért, de kicserepesedett ajka nem ismerte ezt a tündéri játékot |—> Az igazhaju babámat akarom, — motyogta behunyt szemmel is. HOdaszoritofta a szivére és ott tartotta akkor is, amikor örökké lezárultak a szemecskéi, lesoványodott karja meggémberedett s kezéből csak a csontok maradtak meg. Igv is lemerték et. Kis testét telehintették almafavirággal. apró rügyek jelentették 61 magát, akiből már sose lesz mosolygó alma. •Az édesanyját. nram bocsáss, csaknem meg kellett kötözni, ngy vitték el messze idegenbe, mert amig otthon volt, mindig a temetőt lakta. Ott dúdolt dajkadalokat, gyomlálta a sirt és üzeneteket küldött lefelé, vigyázva, hogy a dombocskára madár se szálljon, mert valakinek azzal is nehezebb lesz a föld Nyár lett, mire hazaengedték, de előbb meg kellett fogadnia, hogy be lenyugszik a változhatatlanba, hiszen Lilikének most van csak Igazán jé dolga. Az eddigi szenvedés volt, majd meggyőződik róla egyszer, ha találkoznak és fl maga meséli cl. Csendes alkonyatkor, hogy a viszontlátásra késeiilt megállt a temető szélén, mert gyermekxsivaj tőrt Í<?14— Add a kezembe. Lizi, csak egy percre add ide, _ kiáltotta egy kt« kövér. Lizi hangja beretvaélesen vágta a levegőt. — Hogy Is ne. még kicibálod * a szép igazi haját. Ilyen babátok nektek nincs, csakis nekem. Lilike édesanyjának a szivében megrezdült valami, majd kiugrott a szeme, ugy bámult a gyerekekre. Aztán érezte, hogy a torka összeszorul, mégis ordítozni kezdett minden erejéből. — Lizi, mi van a kezeifben? Gyere ide? Azok csak most vették észre. Talán a hang volt nekik szokatlan, de egyszerre szétrebbentek. Lizi, a sirásó Krumenaker Lizije, vágtatott a legvadabbul. Az asszonyt később ngy locsolták fel arra járó idegenek. Vacogott otthon is a foga, kiverte a láz, félrebeszélt — Fel kell bontani a sírt, azt akarom tudni, ott van-e Lilike mellett a* igazhaju babája? Bn tudom, bogy nincs, szentségtelen kezek megbolygatták a nyugalmát, elvették a kis játékát, oh édes Istenem, ha ezt büntetlenül hagyod! Nekem bontsátok lel a sirt! Nagyon kíméletesen bántak szegénnyel. az orvosok azt mondták, hogy túlságosan korán jött haza. Sokkal élénkebben éi még a szivében Lilike emléke, semhogy szabad volna a temetőbe járnia. Hogy valamivel jobban érezte magát, felüli az ágyban. Megnéztétek? Pszt, csendcsen, bogy ne hallja senki. Ne gondoljátok, hogy őrült vagyok, ez nem tréfa. Mos| már arra is emlékszem, hogy a göröngyök nem ugy voltak a siron, ahogy én hagytam. Azok egymáshor szoktak, ezeket felforgatták. Aztán az a Lizi olyan beteges vágyakozással szerette mindig a babát, ott van nála, kilopták a kis szentem kezéből. Ezek voltak az igazán szomorn napok. A családnak más gondja se volt, csak hogv Lilike anyja felejteni tudjon, a nyugalma kedvéért szóba álltak a síráséval, az, igen méltatlankodó hangon tiltakozott a meggyanusiiási ellen, végül azt mondták az anyának. — Ma megnéztük a sirt, a bahaotf van. ...Dédanyó megtörölte a múlttal tekintő körrnve-. szemét, ugy folytatta halkan, szakadozva — Egv egész esztendeig nem mehettem a temetőbe. Mikor megint arra jártam, elsőnek az, tünt fel benne^ hogy o|t fekszik a sorban Krumenaker Lizi is. Hosszú hónapok óta. csak nekem netn említették Akkoriban került a 'öbbi mellé, mikor engem az a borzalmas felfedezés ért. Istenem, talán éppen az én átkom fogta meg. Vagy a baba gvilkolt vólna? Ki tudja, — rég volt. Kis szentemet is jóra! később láttam viszont, amikor összegyűjtöttük a családot egy házikóba. Gvönvörfi arcából nem maradt már semmi, csak a haja fénylett most ta olvan vakítóan, mint régen. Selyemruhája azétmállott a levegőn. Az almafavirágból por lett s elvegyült az 9 porával, öt magát kivéve alig váltózotf Itt más. Karcsontjai szét voltaié bontva, pedig jól emlékszem, hogy éat magam kulcsoltam össze. S az Igazhaju babának semmi nyoma se vott, Jaj. a legokosabb azt hinni, hogyszétmállotf az í« elsőrendű kivitelben gyár! áron késrfllnek Soé« Uios-é j raivaniizcméUen. Szene", Deák F. u 2. BÚTOR fényezett éa festett hálószobák, ebéélök, szinee kombinált ée konyhabntötök elsőrendű minőségben, olcsó iroch Nagy raktár BLASKOVIC S-butorQcUt lábor-utea A. u adóhivatal mellett.