Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-28 / 168. szám

ODf.M A(> V A RORS 7 «(t SZERDA, 1913. ja liu® 2*. Zóna Nem. a lokálpatriotizmus mondatja velünk.- de meg kell örökteni, hogy a vendéglői >zónát elnevezés szegedi eredetű. Annyiban nem önálló kitalálás, hogy maga a kifejezés Baross Gábor vasúti utazási reformjából származik. Ebből aztán természetesen kifejlődött a humor is, megtermékenyült a kupié-irodalom. Nálunk a Próféta-vendéglő akkor élte fénykorát, népszerűbb volt minden mis helynél, a város katonazenekara közül mindig hangversenyezett benne valamelyik, cigányait a javából szerződtelte s nem utolsó dolog, hogy csak itt mérték az igazi pilseni sört. Drágább volt egy-két fillérrel a másfajtánál, az fze mégis ntánozhatatlanul komoly, a habja pedig olyan sflrü, hogy megállt benne a kávéskanál. Ennek a vendéglőnek volt a 'egtöbb asztaltársasága, főleg nyári időben, amikor hűsebb fás helyiséget el se lehetett volna képzelni, mint az udvarát. Itt ültek a piarlstaatyák is az oskola Mecénásaival, akik egy-kettőre összeadtak pár száz forintot, ha Magyar Gábor, vagy Cserép Sándor rektor olyan értékes fiatal rendtagról telt említést, aki a vakációt külföldön szeretné tölteni tanulással. A tulajdonos Ferencsevic* Gvörgy. az örökké derűs kedvű, tubákét kínáló, tréfaszerző vendéglős, a pálva legértékesebbjei közül való. Egy disznóhizlaló törzsvendége egyszer hosszabb betegségbe esett, hetek multak el addig, hogy ismét megjelent. _ Mit ennél? — kérdezte Gyuri bácsi. — Diétára szorítottak, azért mártogatnék egy kis paprikás levet. Ezt mártogatta vagy három napig, apukor — betegség ide, vagy oda — tovább szárnyalt a vágya. — Gyurikám, dobhalnál abba a lébe egy darab hust. Csak egy picit. Így felt el egv hét, a lében mtnHig egyetlen darab hússal, amikor I'erencsevics azt mondja. — Nagyon örülök, hogy az egészséged kezd rendbejönni. A paprikás levet sem sajnáltam, feleresztik azt ttjra, do fizess komám valamit a búsért. — Ejnye, mif nem aknr a lehetetlenje. méltatlankodott a törzsökös disznóhizlnló, csak nem mered állítani, hogy ez egy porció! — Ahogy vesszük, felelte Gyuri bácsi Nem teljes, hanem csak olyan zóna. — Aztán mit kérsz érte? _ Hat krajcárt. Tgv született meg Szegeden a zóna Nem kell valakinek olvan öregnek lennie hozzá, hogy ne emiékezzék rá. Egyetlen falat volt a paprikás lében, ágvnt adott a pilzeninek, nem rontotta el az élvágyat. A kis pörkölt már akkora volt, mint ma a telje* adag, az ára 20—25 krajcár közt váltakozott. De ezzel csak tehetetlenek éllek, mert egyszerre divatba jött a z4na s ezen a néven terjedt el az egész országban- A keresztapja pedig Ferencsfvies György, akit Gyuri bácsi néven tiszteltek a nálánál öregebbek is. (-«»•) m P^manmmmmmnmrnmmmmmmmmmmm A Frankfurter Zeitung drámai helyzetképe Kölnről Az élet valami mócon tovább megy,.. gyeket szakított ki » földből. ösaos«n barna köröskörül minden falevél. Minden fü kiégett. A tavon k csónakhazak fenekükkel felfelé úsznak, de az idei kis kacsák élvezettel túrják • partnak azt a helyét, ahol egy robJ banóbomba kifordította a föld brisvA Frankfurter Zeitung Kölnbe lülmulja az emberi mérteket. j^t A tűz szagát érezni mindenütt, küldött tudósítójának aiábbi be- Nem különös ez? Az ember valahol f;(|eskésen erjedő szag, mint amilyet számolóját közli: Németországban menetjegyet vált a a swsmAttelep araszt, ha rásüt a nap. A gyorsvonat pontosan fut be a i Ruhr-vidékre, felszáll a vonatra sa valahol a második emeleten karcsú pályaudvar csarnokába. Sokszor, meg-[ vonat néhány óra múlva egy háborús ivb{,n pftta|jZjk a vjZ a megsérült reszámláihatatlanul sokszor jártunk mi; terület kellős közepén tészi le. Meri zoiékböl. \ hang valami szerény saóit| az utolsó két esztendőben. A pá-laki ma Nyugat- és Északnémetország- kőkut csobogására emlékeztet. Égy«tIvaudvarbol közben mind kevesebb ba utazik, olyan helységekbe jut. [en háznak sincsenek ablaküvegei, maradt. Az üvegezések pozdorjává zu- iamelyeket a háború ökle épp olyan ol|áhb azonban pár házat látunk,»meződ tak, a tartószerkezeteket, a nagy keményen, könyörtelenül és sebekel jvt,k njjg szenvedtek más kárt, mint csarnokot, a jellegzetes óratornyot uj-|osztóan sújtott, mintha valahol Tévol-|azt hogy kitört az üveg ablakaiból, ból és újból felfalta a bombák és ak-jkeleten, az ellenséges ütegek tüzében egyik azért menekült meg, mert a nák mohó. romboló ereje. A torony; feküdnék. Csak álmában jutna eszébe ,tu|ajd0n0s és családja az egész tárnanégy órája közül három nem jár, mint- az utasnak, hogy jegyet kérjen Szta- dás ala(t „ házra ügyelt. A tüzeket ha meg akarnák rögzíteni azt a késő " - éjszakai órát, amikor a kemény beavatkozás megállította kerekeiket. A forgalom kerekei azonban nyolc nappal a legsúlyosabb támadás után, amelyet a város elszenvedett, megint szinte súrlódás nélkül kapcsolódnak lingrádba, mtntha álmodnék; lép ki a niAr keletkezésükkor elfojtották, szemlátogató ennek az egykor olf élet- beszálltak „ f„szforral s másnnp regvidám. gondozott városnak páiyaudva- vídték a tetftt vizifecskendövel rán. A hatalmas telep incgszokolt folyosói és utjai mintha valahogy kiléptek volna tengelyűkből és méreteikből Ahol az ember azelőtt balra egymásba. A Rajna felől jövet olyan kanyarodott be, most palánkfal zárj a szikrák ellen. Amiről azután most Írunk, könynven keverhet bennünket abba • gya-ntiba, hogy célzatos legendákat terjesztünk. Ézt azonban a látogatónak! amit ezekben a napokban és éjjele- pályaudvar előtti térra ken a vasút személyzete végzett, fe- ( Sugárut helyeit ösvény A nap ragyog és a szél magas por- házfalakon cégtáblák ós cédulák függnienetreiidszcriien érkeztünk, mintha el az utat. Követve azonban a többi „riRára kell vennie amikor feljegyzi nem lettek volna légitámadások. Az, utas sötét oszlopát, végül kiérünk • mindazt. aminek hitelességéről meg' győződött. Munkások életük kockáztatásával mentették meg az égő gyárat, miután családjukat ugy ahogy biztosságba helyezték. Már a holmijaikat veszni hagyták, mert tudták, hogy ma üzemvezető mindent meg fog tenni segítségükre. Sokszor hallani, hogy Németország többi részének fogalma sincs arról, micsoda súlyos • megpróbáltatásokat kell ktállniok a rajna- és ruhrvidékf embereknek. Ennek ellenére bőre® van példa arra a megértésre, amelylyel az egyén számolhat. Barátok, akiknek nemcsak egész lakásuk égett ki, hanem akiknek üzletük is minden értékes tartalmukkal megsemmisült, rövidre rá már nem kövesebb, mint bét meghívást kapta!, hogy meg ne® határozott időre költözködjenek Ismerősükhöz. Mindenki, akit nem éri k** las/.tról'a. egymással versenyezve siolett kisegíteni embertársait élelmiszerekkel, ruhával, szappannal és hásn lartásl tárgyakkal. Három fárasztó nap után as atas gyáros, mert ugyanaz az éjszaka. porosan és elfogódottan ismét a páugyanazzal a stigmával jelölte meg Ivaudvaron állt Köröi örül u/on dotMocsai Lajoené és gyermekei Pál és Lajos fájdalomtól megtört sziwel jelentik, hogy a legjobb férj és édesapa MOCSAI LA JOS ny. rendőrtiszthelyettes, a szegedi református egyház presbiter® életének 49-ik évében folyó hó 2ő-nn este hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 2R-án d. u. 5 órakor lesz a belvaosi temető kis ravatalozóból a református egyház szertartása szerint. X gyászoló család felhőket vág a levegőbe. Az errefelé szétrombolt városok fehér, szemcsés pora ez Zsarátnokokból, szétőrölt kövekből elizzolt cementből, gipszből és vakolatból képződött por. Ez kiséri az embert minden utján, amelyet gyalog kell megtennie, mert nem közlekedik semmiféle villamos Csak autobuszok járnak azoknak az utasoknak részére, akik messze, az elővárosokba akarnak jutni. Rátérünk arra az ulra, amely legrövidebben visz a belső városba. Az útra. amely már nem utca többé. Jobbról és balról leégett, szétrobbantott hóznk omladékai hulltak a járdára. Az embert láb. mintha uj. töretlen talajon kellene járnia, keskeny ösvényt laposoti ki az úttesten Néhány perces vándorlás után az utason eluralkodk az az érzés, amely anilán a következő napokban sem szűnik meg, hogy tulajdonképpen nem az ismert városl>an tartózkodik, hanem valami ismeretlen országban fekszik. Ilyesmi történhetik azzal, aki fiatalkorából megőrzte egy táj emlékében valami kedves liget képét, amely az atyai házzal szemben terült et, most pedig hogy visszatért oda, egy hatalmas bérkuszárnyüyal találja magái szemben. Érzi az Idő múlását, a fájdalmat, hogy nem a várt kép fogadja. Már most Rt, az idegenné vált, meghitt varosban nem volt szükség évek múlására, itt peicek alatt ment végbe a változás. Mássá változott a kép, olyasmivé, ami már közel van " semmihez. Legalább is anyagi tekintetben. Eddig ismeretlen kilátásoK nek, olvasni rajtuk, hogy ezt vagy azt az üzletet itt vagy ott ujbói megnyitották, hogy a \V. vagy Z. család most a P.-utcáhan lakik. Csupa bizonyság arra, hogy az élet tovább folyik, rögös utakon ugyan, dc mégis egy cél fölé haladva, bármilyen messze fekszik is ez a cél. ösztönszerűen ragaszkodnak ezek az emberek a forrón szeretett föld, a szülőváros, az otthon darabkájához. Senki sem akar elmenni a messzibe, ahol nyugalmat találhat, mindenki maradni szeretne, bár minden kicsiny, sőt legkisebb kényelmet is nélkülözni kénytelen. És soha nem érezni olyan elemi erővel a bajtársiasságol, mint ezek között az emberek között, ezeken a helyeken, ahol mindenki egyforma, bárki volt azelőtt, hordár vagy őket Házról-bázra [jártunk, barátoktói ismerősökhöz. Fáradtságos ut volt a romok fölött, de mindenütt a viszontlátás örömével fogadtak bennünket, mindenütt megvolt a kívánság, hogy goztak. hogy u tűzvész nvomait eltakarítsák. a sérüléseket k'jrvlt ik. Lehetetlenség azt állítani, hogy tlyet? aránvlag rövid tdő alatt az éiet a városban lsmé| normális mederbe terelődött. Erről szó sem tehet De hogr A BUDAPESTI ir az idegent valamivel megörvendezte*- az étet valami módon tovább megy, sék egy pohárka borral, egy csésze qZ bizonyos, teával, amihez az edényeket kölcsön kellett kérniök. Még soha sem érez.tük magunkat olyan otthonosan, mint ide visszatérve, soha sem volt még olvan szivélves a kézfogás, mint amit itt váltottunk. Igen. tulatdonképpen mindenki megvan, itt vannak a barátok, ha a legtöbbjüknek aligha maradi Is más. mint lélödő elé. Hátsó ud- « P"sz»a íle,ük s mindenki, mintha nyílnak a szeml varokba, kertekbe, egészen más utcákba láthatunk. Itt légi aknák zuhantak le. Ott tűz lángolt fel. ugrott át sisteregve a szomszédos házra, aztán a másik házra s Igy órákon, sőt napokon keresztül, mig aztán valahol lelohadt de egy hétre rá valami sarokban megint fel lobogott. Csend van ezekben az utcákban. A felhullámosodott talajon járva még saját lépteink hangját sem halljuk. A csend, bármilyen groteszkül hangzik valami vasárnapi, valami ünnepélyesen nyugodt. Az Itteni emberek azonban, ngy látszik, nem arra születtek, hogy senrsmittevésnek adják át magukat. Mert ezekben a romokban ezekben az czerránou omludékokban, a szétrepedt házakban, az épületek megmaradt Jelében s főleg a pinóékben emberek élnek s ezeknek az embereknek élete munka. Védekezniük és dolgozatok kall. gondolt) tok tx Újra, wera hagyni kihasználatlanul a napodat és az órákat A* egykori kapuk oszlopain, • sereg lési akna ősi platánokat é» tóitehertől akarna szabadulni. Igyekszik elmesélni élményeit. Nem ugy mesélik. mintha azt akarnák, hogy hősként < csodáljuk őket. Egész egyszerűen elmondják, hogv is történt az egész, hogyan menekültek mfft, A retinái *mb»r Miután már több pince falit szartuoeseu altörlék) vegre biztonságban voltak, vegre vizet adhatlak a gyermekeknek, segítségéi nyújthattak a sebesülteknek, szavakkal biztathatták egymást Mi sem volna hamisabb, nnnt bősöket faragni ezekből a rajnai emberekből. A rajnai ember nem hérosz, aki dallal ajkán megy a csatába. Csendesen ül most. Sokszor azt hisszük, örökre elfeledhetjük a nevetést. Mert ezek már elfelejtették Dc ezt a hangulatot biztosan le fogják küzdeni. Ma még érthető az oly kézzulfogható szerencsétieus^t láttára. jtt az uttestet hatalma? tölcsér szakította fe!. ott tul a Parkhab egy CZBJfl CIRKUSZ az 5 világrész attrakcióival JUHOS 28-H kezdi meg rövid vendégjátékát — A TISZA VIZALLA8A. A **«gedí rendőrség révkapitánysága jelentés* toarint a Tisza vizái bi-a julins 27-én reys:"! 7 órakor 4&3 • **, a levegő bőm«r*éUote 18 fok Celsius volt. \