Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-28 / 168. szám

ODf.M A(> V A RORS 7 «(t SZERDA, 1913. ja liu® 2*. Zóna Nem. a lokálpatriotizmus mondatja velünk.- de meg kell örökteni, hogy a vendéglői >zónát elnevezés szegedi eredetű. Annyiban nem önálló kitalá­lás, hogy maga a kifejezés Baross Gábor vasúti utazási reformjából szár­mazik. Ebből aztán természetesen ki­fejlődött a humor is, megtermékenyült a kupié-irodalom. Nálunk a Próféta-vendéglő akkor élte fénykorát, népszerűbb volt min­den mis helynél, a város katonazene­kara közül mindig hangversenyezett benne valamelyik, cigányait a javából szerződtelte s nem utolsó dolog, hogy csak itt mérték az igazi pilseni sört. Drágább volt egy-két fillérrel a más­fajtánál, az fze mégis ntánozhatatla­nul komoly, a habja pedig olyan sflrü, hogy megállt benne a kávéskanál. Ennek a vendéglőnek volt a 'eg­több asztaltársasága, főleg nyári idő­ben, amikor hűsebb fás helyiséget el se lehetett volna képzelni, mint az udvarát. Itt ültek a piarlstaatyák is az oskola Mecénásaival, akik egy-ket­tőre összeadtak pár száz forintot, ha Magyar Gábor, vagy Cserép Sándor rektor olyan értékes fiatal rendtagról telt említést, aki a vaká­ciót külföldön szeretné tölteni tanu­lással. A tulajdonos Ferencsevic* Gvörgy. az örökké derűs kedvű, tubá­két kínáló, tréfaszerző vendéglős, a pálva legértékesebbjei közül való. Egy disznóhizlaló törzsvendége egyszer hosszabb betegségbe esett, he­tek multak el addig, hogy ismét meg­jelent. _ Mit ennél? — kérdezte Gyuri bácsi. — Diétára szorítottak, azért már­togatnék egy kis paprikás levet. Ezt mártogatta vagy három napig, apukor — betegség ide, vagy oda — tovább szárnyalt a vágya. — Gyurikám, dobhalnál abba a lé­be egy darab hust. Csak egy picit. Így felt el egv hét, a lében mtn­Hig egyetlen darab hússal, amikor I'erencsevics azt mondja. — Nagyon örülök, hogy az egészsé­ged kezd rendbejönni. A paprikás le­vet sem sajnáltam, feleresztik azt ttj­ra, do fizess komám valamit a búsért. — Ejnye, mif nem aknr a lehetet­lenje. méltatlankodott a törzsökös disznóhizlnló, csak nem mered állíta­ni, hogy ez egy porció! — Ahogy vesszük, felelte Gyuri bá­csi Nem teljes, hanem csak olyan zóna. — Aztán mit kérsz érte? _ Hat krajcárt. Tgv született meg Szegeden a zó­na Nem kell valakinek olvan öregnek lennie hozzá, hogy ne emiékezzék rá. Egyetlen falat volt a paprikás lében, ágvnt adott a pilzeninek, nem ron­totta el az élvágyat. A kis pörkölt már akkora volt, mint ma a telje* adag, az ára 20—25 krajcár közt váltako­zott. De ezzel csak tehetetlenek éllek, mert egyszerre divatba jött a z4na s ezen a néven terjedt el az egész or­szágban- A keresztapja pedig Feren­csfvies György, akit Gyuri bácsi né­ven tiszteltek a nálánál öregebbek is. (-«»•) m P^manmmmmmnmrnmmmmmmmmmmm A Frankfurter Zeitung drámai helyzetképe Kölnről Az élet valami mócon tovább megy,.. gyeket szakított ki » földből. ösaos«n barna köröskörül minden falevél. Min­den fü kiégett. A tavon k csónakha­zak fenekükkel felfelé úsznak, de az idei kis kacsák élvezettel túrják • partnak azt a helyét, ahol egy robJ banóbomba kifordította a föld brisv­A Frankfurter Zeitung Kölnbe lülmulja az emberi mérteket. j^t A tűz szagát érezni mindenütt, küldött tudósítójának aiábbi be- Nem különös ez? Az ember valahol f;(|eskésen erjedő szag, mint amilyet számolóját közli: Németországban menetjegyet vált a a swsmAttelep araszt, ha rásüt a nap. A gyorsvonat pontosan fut be a i Ruhr-vidékre, felszáll a vonatra sa valahol a második emeleten karcsú pályaudvar csarnokába. Sokszor, meg-[ vonat néhány óra múlva egy háborús ivb{,n pftta|jZjk a vjZ a megsérült re­számláihatatlanul sokszor jártunk mi; terület kellős közepén tészi le. Meri zoiékböl. \ hang valami szerény saó­it| az utolsó két esztendőben. A pá-laki ma Nyugat- és Északnémetország- kőkut csobogására emlékeztet. Égy«t­Ivaudvarbol közben mind kevesebb ba utazik, olyan helységekbe jut. [en háznak sincsenek ablaküvegei, maradt. Az üvegezések pozdorjává zu- iamelyeket a háború ökle épp olyan ol|áhb azonban pár házat látunk,»me­ződ tak, a tartószerkezeteket, a nagy keményen, könyörtelenül és sebekel jvt,k njjg szenvedtek más kárt, mint csarnokot, a jellegzetes óratornyot uj-|osztóan sújtott, mintha valahol Tévol-|azt hogy kitört az üveg ablakaiból, ból és újból felfalta a bombák és ak-jkeleten, az ellenséges ütegek tüzében egyik azért menekült meg, mert a nák mohó. romboló ereje. A torony; feküdnék. Csak álmában jutna eszébe ,tu|ajd0n0s és családja az egész tárna­négy órája közül három nem jár, mint- az utasnak, hogy jegyet kérjen Szta- dás ala(t „ házra ügyelt. A tüzeket ha meg akarnák rögzíteni azt a késő " - ­éjszakai órát, amikor a kemény be­avatkozás megállította kerekeiket. A forgalom kerekei azonban nyolc nap­pal a legsúlyosabb támadás után, amelyet a város elszenvedett, megint szinte súrlódás nélkül kapcsolódnak lingrádba, mtntha álmodnék; lép ki a niAr keletkezésükkor elfojtották, szem­látogató ennek az egykor olf élet- beszálltak „ f„szforral s másnnp reg­vidám. gondozott városnak páiyaudva- vídték a tetftt vizifecskendövel rán. A hatalmas telep incgszokolt fo­lyosói és utjai mintha valahogy ki­léptek volna tengelyűkből és mére­teikből Ahol az ember azelőtt balra egymásba. A Rajna felől jövet olyan kanyarodott be, most palánkfal zárj a szikrák ellen. Amiről azután most Írunk, köny­nven keverhet bennünket abba • gya-­ntiba, hogy célzatos legendákat ter­jesztünk. Ézt azonban a látogatónak! amit ezekben a napokban és éjjele- pályaudvar előtti térra ken a vasút személyzete végzett, fe- ( Sugárut helyeit ösvény A nap ragyog és a szél magas por- házfalakon cégtáblák ós cédulák függ­nienetreiidszcriien érkeztünk, mintha el az utat. Követve azonban a többi „riRára kell vennie amikor feljegyzi nem lettek volna légitámadások. Az, utas sötét oszlopát, végül kiérünk • mindazt. aminek hitelességéről meg' győződött. Munkások életük kockázta­tásával mentették meg az égő gyárat, miután családjukat ugy ahogy biztos­ságba helyezték. Már a holmijaikat veszni hagyták, mert tudták, hogy ma üzemvezető mindent meg fog tenni segítségükre. Sokszor hallani, hogy Németország többi részének fogalma sincs arról, micsoda súlyos • megpróbáltatásokat kell ktállniok a rajna- és ruhrvidékf embereknek. Ennek ellenére bőre® van példa arra a megértésre, amely­lyel az egyén számolhat. Barátok, akiknek nemcsak egész lakásuk égett ki, hanem akiknek üzletük is minden értékes tartalmukkal megsemmisült, rövidre rá már nem kövesebb, mint bét meghívást kapta!, hogy meg ne® határozott időre költözködjenek Isme­rősükhöz. Mindenki, akit nem éri k** las/.tról'a. egymással versenyezve sio­lett kisegíteni embertársait élelmisze­rekkel, ruhával, szappannal és hásn lartásl tárgyakkal. Három fárasztó nap után as atas gyáros, mert ugyanaz az éjszaka. porosan és elfogódottan ismét a pá­ugyanazzal a stigmával jelölte meg Ivaudvaron állt Köröi örül u/on dot­Mocsai Lajoené és gyermekei Pál és Lajos fájdalomtól meg­tört sziwel jelentik, hogy a legjobb férj és édesapa MOCSAI LA JOS ny. rendőrtiszthelyettes, a sze­gedi református egyház presbi­ter® életének 49-ik évében folyó hó 2ő-nn este hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 2R-án d. u. 5 órakor lesz a bel­vaosi temető kis ravatalozóból a református egyház szertartá­sa szerint. X gyászoló család felhőket vág a levegőbe. Az errefelé szétrombolt városok fehér, szemcsés pora ez Zsarátnokokból, szétőrölt kö­vekből elizzolt cementből, gipszből és vakolatból képződött por. Ez kiséri az embert minden utján, amelyet gya­log kell megtennie, mert nem közleke­dik semmiféle villamos Csak autobu­szok járnak azoknak az utasoknak ré­szére, akik messze, az elővárosokba akarnak jutni. Rátérünk arra az ulra, amely legrövidebben visz a belső vá­rosba. Az útra. amely már nem utca többé. Jobbról és balról leégett, szét­robbantott hóznk omladékai hulltak a járdára. Az embert láb. mintha uj. tö­retlen talajon kellene járnia, keskeny ösvényt laposoti ki az úttesten Né­hány perces vándorlás után az utason eluralkodk az az érzés, amely anilán a következő napokban sem szűnik meg, hogy tulajdonképpen nem az is­mert városl>an tartózkodik, hanem va­lami ismeretlen országban fekszik. Ilyesmi történhetik azzal, aki fiatal­korából megőrzte egy táj emlékében valami kedves liget képét, amely az atyai házzal szemben terült et, most pedig hogy visszatért oda, egy hatal­mas bérkuszárnyüyal találja magái szemben. Érzi az Idő múlását, a fáj­dalmat, hogy nem a várt kép fogadja. Már most Rt, az idegenné vált, meghitt varosban nem volt szükség évek múlására, itt peicek alatt ment végbe a változás. Mássá változott a kép, olyasmivé, ami már közel van " semmihez. Legalább is anyagi tekin­tetben. Eddig ismeretlen kilátásoK nek, olvasni rajtuk, hogy ezt vagy azt az üzletet itt vagy ott ujbói megnyi­tották, hogy a \V. vagy Z. család most a P.-utcáhan lakik. Csupa bizonyság arra, hogy az élet tovább folyik, rö­gös utakon ugyan, dc mégis egy cél fö­lé haladva, bármilyen messze fekszik is ez a cél. ösztönszerűen ragaszkod­nak ezek az emberek a forrón szere­tett föld, a szülőváros, az otthon da­rabkájához. Senki sem akar elmenni a messzi­be, ahol nyugalmat találhat, mindenki maradni szeretne, bár minden kicsiny, sőt legkisebb kényelmet is nélkülöz­ni kénytelen. És soha nem érezni olyan elemi erővel a bajtársiasságol, mint ezek között az emberek között, ezeken a helyeken, ahol mindenki egy­forma, bárki volt azelőtt, hordár vagy őket Házról-bázra [jártunk, barátoktói ismerősökhöz. Fáradtságos ut volt a romok fölött, de mindenütt a viszont­látás örömével fogadtak bennünket, mindenütt megvolt a kívánság, hogy goztak. hogy u tűzvész nvomait elta­karítsák. a sérüléseket k'jrvlt ik. Le­hetetlenség azt állítani, hogy tlyet? aránvlag rövid tdő alatt az éiet a vá­rosban lsmé| normális mederbe tere­lődött. Erről szó sem tehet De hogr A BUDAPESTI ir az idegent valamivel megörvendezte*- az étet valami módon tovább megy, sék egy pohárka borral, egy csésze qZ bizonyos, teával, amihez az edényeket kölcsön kellett kérniök. Még soha sem érez.­tük magunkat olyan otthonosan, mint ide visszatérve, soha sem volt még olvan szivélves a kézfogás, mint amit itt váltottunk. Igen. tulatdonképpen mindenki meg­van, itt vannak a barátok, ha a leg­többjüknek aligha maradi Is más. mint lélödő elé. Hátsó ud- « P"sz»a íle,ük s mindenki, mintha nyílnak a szeml varokba, kertekbe, egészen más ut­cákba láthatunk. Itt légi aknák zuhan­tak le. Ott tűz lángolt fel. ugrott át sisteregve a szomszédos házra, aztán a másik házra s Igy órákon, sőt napo­kon keresztül, mig aztán valahol lelo­hadt de egy hétre rá valami sarok­ban megint fel lobogott. Csend van ezekben az utcákban. A felhullámoso­dott talajon járva még saját lépteink hangját sem halljuk. A csend, bármi­lyen groteszkül hangzik valami vasárnapi, valami ünnepélyesen nyu­godt. Az Itteni emberek azonban, ngy lát­szik, nem arra születtek, hogy senrs­mittevésnek adják át magukat. Mert ezekben a romokban ezekben az czer­ránou omludékokban, a szétrepedt há­zakban, az épületek megmaradt Je­lében s főleg a pinóékben emberek él­nek s ezeknek az embereknek élete munka. Védekezniük és dolgozatok kall. gondolt) tok tx Újra, wera hagyni kihasználatlanul a napodat és az órá­kat A* egykori kapuk oszlopain, • sereg lési akna ősi platánokat é» tói­tehertől akarna szabadulni. Igyekszik elmesélni élményeit. Nem ugy mesé­lik. mintha azt akarnák, hogy hős­ként < csodáljuk őket. Egész egyszerűen elmondják, hogv is történt az egész, hogyan menekültek mfft, A retinái *mb»r Miután már több pince falit sza­rtuoeseu altörlék) vegre biztonság­ban voltak, vegre vizet adhatlak a gyermekeknek, segítségéi nyújthattak a sebesülteknek, szavakkal biztathat­ták egymást Mi sem volna hamisabb, nnnt bősöket faragni ezekből a raj­nai emberekből. A rajnai ember nem hérosz, aki dallal ajkán megy a csa­tába. Csendesen ül most. Sokszor azt hisszük, örökre elfeledhetjük a neve­tést. Mert ezek már elfelejtették Dc ezt a hangulatot biztosan le fogják küzdeni. Ma még érthető az oly kéz­zulfogható szerencsétieus^t láttára. jtt az uttestet hatalma? tölcsér szakította fe!. ott tul a Parkhab egy CZBJfl CIRKUSZ az 5 világrész attrakcióival JUHOS 28-H kezdi meg rövid vendégjátékát — A TISZA VIZALLA8A. A **«­gedí rendőrség révkapitánysága je­lentés* toarint a Tisza vizái bi-a julins 27-én reys:"! 7 órakor 4&3 • **, a levegő bőm«r*éUote 18 fok Cel­sius volt. \

Next

/
Thumbnails
Contents