Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-16 / 158. szám

I TfUi&tgés a Dam-tíim HlUd is. meddig. szundelnek a Szegedi Szakadttá "Játékok? (A Délmagyarország munkatársától) Ha nem lenne háború, vagy négy évvel ezelőtt írnánk ezeket a sorokat, az alább következő cikk bivrayára így kezdődne: ^Szerdára befejeződött a tribün ipitése a Dóm-téren » a technikai izemélyzet hozzákezdett a hatalmas méretű színpad alapépítményének elkészítéséhez. A játékok nézőtéri is színpadkerete lenyűgöző perspektívákban kezd kibontakozni. Olyan m az építkezés, mintha új templom alapjait faknák le a szegedi Székesegyház előtt. Az ú) templom a magyar kultúra egyik legdíszebb szentélye, a szabadtéri játék, amelyet Szeged gazdagítására $ kúlturánk tökéletesbítésére alapozott meg az alkotás nagy magyar szelleme: Klebelsberg Kunó." A továbbiakban azután szép sorjában elmondanánk a megilletődöttség szavaival, hogy a fejlődésnek ágy látszik nincsennek határai, mert ime tavaly már azt hittük, hogy az akkori előadásoknál tőkéletesebbet nem lehet alkotni, de most már látszik, hogy az idei előadásoknak még káprázatosabb lesz a pompája s ha tavaly esak húszezren jöttek nézni a tiszaparti Csodát, az idén legalább ötvenezren zarándokolnak el Szegedre szabadtéri játékot látni. A színházban és több alkalmilag berendezett próbateremben már folyik az előadások előkészítése, próbálnak, kosztümö ket varnak, díszleteket festenek s a bét végére megérkeznek a játékok külföldi éa magyar főszereplői , . . Stb. .Ilyenféle cikkek jelennének meg a Délmagyarországban, a város mindennapi életének üteme pedig lázasan fokozódna nap-nap ntán — ha nem lenne háború. Mert arra gondolni sem merünk, bogy a háború nélkül a fejlődés hatalmas lendületű ive megszakadt volna éppen akkor, amikor a hír és a dicsőség lajtorjának legmagasabb fokaira emelkedtek a játé kok. 1933-tól 1939-lg 1939 Volt a Szegedi Szabadtéri Játékok utolsó éve. A program minden addiginál hatalmasabb volt: Az ember tragédiája, Bizánc, Magyar Passió, Turandot, Aida szerepelt a műsoron. Utolsó előadás a Turandot volt augusztus 15-én s másnap a rendezőbizottság már öszszeült, hogy a jövő évi tervek körvonalait megfogalmazza. De néhány hét múlva megszólaltak az ágyúk. Az ekkor kezdődő földindulás borzalmait a Gondviselés mindmáig távol tartotta határainktól, de rezgései eljutottak a szegedi Dóm-térig is s az idén már negyedik esztendeje lesz augusztusban, hogy a csillagos nyári ég alatt nem harsannak fel a Dóm-téren a fanfárok s nem ünnepelheti Szeged a város alkotó erejének diadalát. Azóta várunk és remélünk s viszsza-visszatérő mottóként idézgetjük a Tragédia utolsó sorát; Ember küzdj és bízva bízzál. • Ezekben a napokban jól esik dédelgető szeretettel s az emlékezés nosztalgiájával .visszatekintem a Szegedi Szabadtéri Játékok gyönyörű nyaraira, amikor mintha új lélek költözött volna be az emberekbe s egy gyorsabban dobogó szív ragyogtatta a szemeket- A nagy próba éve 1933 volt Feszült várakozás előzte meg a kísérlet eredményét: vájjon sikerül-e alapot rakni az elképzelések körvonalaiban ekkor már bontakozó, rendszeresített Szegedi Szabadtéri Játékoknak? Hont Ferenc rendezésében ekkor került először színre Az ember tragédiája Lehotay Árpád, Tőkés Anna és Táray Ferenc ragyogó együttesével a bárom főszerepben. A Tragédia mellett az operaház tagjainak részvételével s a budapesti filharmonikusok zenekari kíséretével színre került egy előadásban Liszt Ferenc Szent Erzsébet oratotiuma s ezenkívül tartott a zenekar egy nagyszabású szabadtéri hangversenyt is. A kísérletnek olyan kirobbanó erejű sikere volt, hogy 1934 ben indokoltnak látszott a kereteket bővíteni, a műsort azonban ezúttal egyedül Az ember tragédiája töltötte ki s ettől kezdve Madách remeke minden esztendő programjának tengelye volt. A második Dómtéri Tragédia előadást gróf Bánffy Miklós rendezte Oláh Gusztávval együtt, Ádám szerepét Lehotay és Táray Ferenc felváltva játszotta, Éva ismét Tőkés Anna volt, Lucifer pedig Csortos Gyula. 1935 műsora: Az ember tragédia ja (rendezők: gróf Bánffy Miklós, Oláh Gusztáv, Nádasdy Kálmán, Ádám: .Lehotay Árpád ós Beregi Oszkár, Éva: Tőkés Anna, Lucifer: Csortos Gyula). parasztbecsület (vezényel: Mascagni, rendező: Periele Ansaldó, szereplők: Nino Berielli, Ginseppina Cobelli, Apolló Granforte) Glaukos (az újszeged! uszodában) s volt két szabadtéri hangverseny. 1936: a Tragédiában Ádám ismét Lehotay Árpád. Uj Éva lép fel Lánczy Margit személyében, Lucifer szerepét pedig Kiss Ferenc és Táray Ferenc felváltva játsza. Rendező: dr. Janovics Jenő. A műsor kibővül Herczeg Ferenc Bizáncával és Kacsóh Pongrácz János vitézével. A játékok szenzációja a Bizánc. Senki sem bízott benne s megrázó erejű sikere volt 1937-ben némi szereposztási eltérésekkel ugyanez a műsor. Ádám Kiss Ferenc, Éva: Tőkés Anna, Lucifer: Törzs Jenő. Fel kerül a műsorra Táray Ferenc rendezésében Berezeli Anzelm Károly Fekete Máriája, előadásait azonban balsors üldözte, mert csak a bemutató pergett le zavartalanul, a második előadást megtépázta, a harmadikát pedig elmosta a viharLeggazdagabb volt az 1938 évi program. A műsor igy alakult: Tragédia (Lehotay, Tőkés, Kiss Ferenc, rendező: Kiss Ferenc) Turandot (Gina Cigna, Giuseppe Breviarrio, Dora Doria s a budapesti oreraház énekeseinek felléptével, Nádasdy Kálmán rendezésében. zényelt Kodály Zoltán), Verdi requiem. És végül 1939 a játékok utolsó éve, amelyre az előbbiekben már vi sszaemlékeztünk. ICoscdutnók, kulisxák, kellékek kihysxuu álma a laktáiaUba* Ez volt a váz, amit egy nemcsak országra, de világraszóló művészi produkciónak álomszép Csillogása, a csillagos ég felé törő lendülete töltött meg. De töröljük ki a visszaemlékezés szép álmait a szemünkből s nézzünk szét, az emlékeken kívül mi maradt Szegednek a szabadtéri játékokból? Azon a hífnéven kívül, amelyhez a játékok révén jutott Szeged, mondhatni, alig valami. Néhány szék, deszka és vászondarab, meg egy csomó színpadi kosztüm és keilék. A roppant méretű díszletek raktározása egyik évről a másikra is nehéz feladat volt, amikor azntán látni lehetett, hogy egyhamar nem kerülnek ki ismét a Dóm elé, különböző praktikus elgondolások alapján szétszedték valamennyit. A lécekről lefejtett festett vásznakat összegöngyölték s egy színházi raktárhelyiségben helyezték el. Altoum császár szemkápráztatóan tündöklő Dóm-téri palotája szétbontva, öszszehajtogatva, szürke porréteg alatt várja, hogy még egyszer összeralcr ják, lécei a színpad alapépítményének és a tribünnek faanyagával a Mérey-utcai városi anyagraktárban szunnyadnak, a nézőtér székregimentje a Dóm pincéiben kapott szállást, a kosztümöket és kellékeket pedig gondosan elkülönítve a színház felszerelésétől, szintén a színházban helyezték el. Minden meg van az utolsó szögig és az utolsó vászondarabig s csak egy jeladás kell, a vásznakból és a lécekből ismét kibontakoznak a Dómtéri színpad építményei és ismét kezdődhet a játék . . . De vájjon mikor kerülhet erre ismét sori Amig a háború tart, lehet-e játszani a Dóm-térenl ; süt f* fg$ á'Tcritlkus napokon bála a TABLETTÁKNAK (BAVBR) a sziínnyadó parázs ápolása s olykor-olykor felszítása éppen a jövő érdekében szükséges és indokolt volna. A szegedi ötlet nyomán született margitszigeti szabadtéri színpad zavartalanul játszik minden nyáron, itt is, ott is felbukkan néha egy-egy szabadtéri játék híre, tavaly például Zomborban tartottak szabadtéri előadást s nem lett volna helytelen, ha Szeged sem ejti el a tornyosuló nehézségek hatása alatt a háború tartamára sem a játékok megrendezését. Tavaly, araikor vitéz Bánky Róbert igazgatására bízta a város a színházat, szó is volt erről s tudjuk, Bánky vállalkozott a szabadtéri játékok megrendezésére is s tudjuk, hogy a szezon közben folytak is ebben tat irányban megbeszélések. Hogy mi történt ezeken a megbeszéléseken, nem tudjuk, de látjuk, hogy ugyanakkor, amikor a Margitszigeten Aidát játszanak, a szegedi Dómtér néma és ha leszáll az est, kihalt lesz. Az átmeneti időre szóló tervek kidolgozásakor nem volna szabad az elmúlt s ma fel nem idézhető nagy események bűvöletében már a kezdetnél megtorpanni ós megmerevedni, hanem a lehetőségek határai között kellett volna megoldani költözött volna Szegedre az Operaház és a Nemzeti Színház, de valami nyoma mégis maradt volna annak, hogy itt szép, nagy események követték egymást s a nagyszerű vívmány megőrzéséhez Ragaszkodik a város. • Elmerengve és szeretettel idézMi ált a játékok tntfyő.&td&zé&éHtk uljábOH.? 'a kérdést. Nem száguldottak volna • i i i. , .Szeged felé a különvonatok, nem Ketsegtelen, hogy a fejlődés . ,, Utolsó éveinek hatalmas keretei kö- Iett volna fenyorína a tóren 8 nem zött ma elképzelhetetlen volna a játékok megrendezése. Ehhez a béke nyugalma, különvonatok, éjszakai kivilágítás, a szervezés biztonsága s egyéb előfeltételek kellenének, amelyek a mai háborús időkben nem állanak rendelkezésre. De több ízben felmerült már a kérdés; vájjon nem lett volna-e helyes már az elmúlt években szűkebbre sza- zük a ragyogó multat s fürkésző bott keretek mellett s az elkényez- szemmel szeretnénk felfedezni a jöhetett igények bizonyos leszállításé- vendő láthatatlan útjait Milyenek val már csak a folytonosság bizto- jezek az utak és hova vezetnek — sitása miatt is néhány előadást tar-j senki sem tndja. A játékok ügyét tani a Dóm előtt? Ezek az előadá- azonban olyan dédelgető ragaszkosok nem országnak-v.ilágnak szól- dással érzi magáénak a város, hogy tak volna, hanem magának Szeged-'az ujraszületésük hitét semmi nem nek, közvetlen környékének s a fel- j tudja elpusztítani s töretlenül él a szabadult Bácskának s hiba volna meggyőződés lelkünkben, hogy egyenuek az ötletnek taglalásánál a ke- szét még, adja Isten, hogy minél retek összeszűkülésének vagy a nívó hamarabb ismét megsgólalnak a valamelyes csökkenésének vészedéi- fanfárok a Dóm előtt és színpadi FleiscKer Antal vezényleté Vei) Bi-Imeire gondolni. Mindenki tisztában reflektorok szórják majd a fény —- t7„-_.. r„'.".„„*•* 1 "A Van veié, hogy azt, amit négy-hat ^csóvákat a Tiszapart csillagdiszes zánc; Háry János?István király népe (Újházi György történelmi tragédiája). Kodály hangverseny iveévvel ezelőtt produkált Szeged, ma {éjszakájába, nem lehet megvalósítani, de viszont L '* , OSVÁTH KIBÖK OTJSfc. I