Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-06 / 127. szám

8 ÖÍCMAGYarops ZAO VASARNAP, 1913 jooiut 6 Földi Mihály, Zeleuka Lajos, a böl­csészet-, nyelv- ég türfénetludoniiuiyi kar pályadijnyerteself Gráf Rezső, Rőth Ilona. Ráfkai Lészló. Kákonyl Eva, Szabó János Tíhor, Kogutowicz Manuéla, Nemes József <Wőo, Sár? Ilona. Molnár Sándor, Huszár Imre. Katona Imre. A matematikai és termé­szett udrránvj kar pályadíjnyertesei: dr. Kovács József, Sáodorffy Kamii I T'auncz Rezső, Szőr Péter,' Horváth János, Dombi József, Sándorffv Ka­mill. Horváth János, Horváth János, Raszlaviczy Géza, Maul Ernő. Mi történt az erdőn? Hcdofot Hagycrország Nagyurának, az •gyatam névadójának A jutalmak kiosztása után Mótéffy Jenő, a Szegedi Egyetemi Tfjóság képviselője számolt be az elmúlt év­ben végzett munkáról és * diákegy­ség megteremtésére irányuló fárado­zásokról és az év fontosabb ifjúsági eseményeiről. A tetszéssel fogadott, részletes beszámoló után dr. Fröhlich Pál rektor a következő szavakkal re. kesztette be a tanévzáró ünnepélyt: A mai nappal mult el a 24 esz­tendeje annak, bogy 1919 junius 5-én Ottrantó hőse, a halált megvető férfias bátorságáért világszerte is­mert legendáshírű fiatal magyar admirális, nagybányai Horthy Mik­lós megjelent Szegeden, hogy mint a wmzeti kormány hadügyminisz­tere a magyar nemzeti hadsereg élére álljon. Ezzel Horthy Mikié* vállalta az Úristen kegyeiméitől száraára kijelölt történelmi szere­pet és a*t a feladatot, hogy a ma­gyar nemzet számára visszahódítsa Magyarországot. Innen indult el 24 évvel ezelőtt, hogy meghódítsa a lelkileg Összeomlott csonka Ma­gyarországot én az ellenségtől el­szakított magyar végvárakat Mindnyájan tudjuk, hogy az első világháborút követő nagy esapások alatt a magyar nemzet nem rop­pant össze, hogy a jövőbe vetett reményét nem vesztette el, Unnak volt köszönhető, hogy Horthy Mik­lós személyében az újjá születés leg­biztosabb és legszilárdabb alapját találta meg. — A magyar nemzet teljes nyuga­lommal és bizalommal várja a je­lenlegi háborúnak, a« emberiség e legszörnyűbb és legvéresebb küz­delmének fejlődését is. mert. tudja, uegy jobb kezekben nem lehet az ország irányítását, mmt Horthy Mik­lóséttan, aki megtestesülése m ősi erényekben olyan gazdag rmugyar fajtának. Horthy Miklós-tudományegyetem mélységes hódolattal köszönti Pat­ron usát a egyetem önk Káréünnepé­lyét azzal a hő óhajtással zárom be, bogy vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország Főméltósága Kormányzóját, a magyarok Nagy­urát az Úristen sokáig éltesse! A tanévzáró ünnepség a Himnusz eléneklésével ért vécét. — Szeged egyetemére egészen rendkivüli kitüntetés és kiváltság, hogy homlokzatén Vitéz nagybá nyai Horthy Miklós nevét viselheti. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ur Horthy Miklós egyetemé­nek egy nagy ajándékot küldött megküld öt te az egyetem patrónusa nak. a magyarok Nagj/vrának érébe öntött szobrát. Kzt az érebeöntött szobrot ereklyeként fogjuk őrizni. Ennek az érrbeőntött szobornak ural­kodó tekintete arra fog bennünket állandóan figyelmeztetni, hogy Horthy Miklós neve, mely aa egye tem homlokzatára van vésve, olyan,j aaint egy magasan lobogó szent zászló, amelyet mindig hűségesen és- hitfel kell követnünk mindhalé­Itg. Ez a név bennünket nagyon sokra kötelez. Nem esak arra, hogy n tudomány müvelésével sze rez­sink becsületet a magyar névnek, hanem arra te, hogy a reánk bízott ifjúságot a keresztény erkölcs szel­lemében az örök magyar jövőbe ve­tett rendithetetlen hitre neveljük. — Ezen a napon, a magyar fel­támadás. a szegedi gondolat szüle­tésének évfordulóján a m. kir. Az Olvasó írja Miért nincs gyermekjátszótér Szentmihályteieken ? Tisztelt Szerkesztőség! Többek ne vcben tisztelettel kérjük az alábbi pa­naszunk leköztését: Szent mihálytelken sok a többgyermekes család, errefe­lé nem igea ismerik az egysét, meg az egykét. igencsak minden tárnái van gyermek több is. A szülők dol­gos földművelő emberek, akik egész napjukat kora reggeltől késő estig munkában töltik ei. A gyermekekre persze nem tudnak felügyelni és örül­nek. hogyha a gyermekeik szabad ide­jüket játszással töltik el. A városban — a külvárosrészekben is — az el­múlt években egyre-másra létesüllek a gyermekjátszóterek, többnyire ját­szószerekkel, ahol jól elszórakozhat­nak a gyermekek. Szentmihályteiken bár sok a gyermek, nincs játszótér A gyermekcink itt kijárnak egy kis terü­letű parlagon beverő földre, amely nemrégiben még városi föld volt, de város az esyik közhasznú intéz mény rendelkezésére boesájtotta. A föld mos' bérlők kezében van és a bérlők csőszt fogadtak, hogy az aka dályozza meg. a gyermekeknek ott való játszását A csősz brutálisan eleget is tesz a megbízatásnak és nap-nap ntán előfordul, hogy rátá mad la jlátszadozó gyermek sieregre Pedig semmi kárt sem tesznek a gyer­mekek ezen a földön, amely különben eredetileg is tér volt. Ajánlatna volna, ha a város ha'ö­sága rendet teremtene e tekintetben és a basáskodó csőszt leintenék A gyermekeink ártatlan szórakozását mindenkinek elő keltene segíteni é« az arra alkalmas térségre oda kellene édesgetni, ahelyett hogy onnan bru­tálisan elzavarnák a játszadozó gye­rekeket Soraink közlését köszönve, va­gyunk stb. Több azentmihélytefekl la­kó®. Az a hár járta, hogy ag erdőn Um­fént valami. Egyesek viharról be­széltek, bolond nagy szélről, amely keresztülzúg mindenen, volt aki ió­rött faágakat is látott s toldotta a' szol. Én ott hevertem a legsűrűbb ré­szeken, láttam az egészet s mint hi­teles szemtanú mondhatom el tapasz­talataimat. Erdőben lehettem me­gint, cz volt benne a legnagyszerűbb. Gyermekké váitam megint, aki vala­mikor napokat töltött az Isten fönsé­ges tempiomába® s akkor barátko­zott össze annyira a fákkal, hogy ma is velük hoz. vonatkozásba mindent. Mikor télen pirosan parázslik a kályhában a fahasáb, zsarátnoka ugy cl borit ja a rendelkezésére álló helyet, hogv egyszínű izzás az egész, — sze­retek magányosan ülni előtte, belebá­mulni a titokzatosságába s találgat­ni, bol vannak azok a mehikék. akik egyszer mézet gyűjtöttek a fürtös fe­hér virágjáról? Élnek-e még, vagy kö­telességüket teljesítvén, el kellett malmok, mint ahogy a fa ia elmúlt, átképezve magát fűtőanyaggá? De ez még csak a tegnap én a ma összekapcsolódása. Messzebb menőleg csak arra jó. hogy találgassam, mit beszélnek a cikázó tfizkigvók s keres géljek a parázsban elhamvadt álmo­kat, régi tavaszokat, korai dért és vissza kacérkodó öcsi napsugarat. Iga­zán eltűnődni öreg bútorokon tudok, van köztűk száz éves ia nem beszél­ve arról az asztalkáról, amely az öroganyáro febérnemüs ládájából ké­safovéHoeata, bogy festő azt me^it­oiodni soha sem tudja. A lombok kő­zött mégis egy-egy sárga levél. — Nasysádnak ősz bajaszála M van már? _ kellemetlenkedik a je­genye. Tudok egy jó szert — Ne csodálja, van bánatom elég. Tavaly dőlt ki két derék csemetém, aztán nézze, a karom is nyomorék, csupa forradás. — Akárcsak az enyém, még pedig villámtól. — Az én sebemet fejsze okozta. — De hiszen törvény vah rá, bojf azt nem szabad! — Ugyan, nem ismeri M emberi irgatmatianságot? Mennyi minden nem szabad és mégis... A múltkoriban mesélte egy erre utazó daru, hagy messzire innen, az úgynevezett Al­földön, vannak olyan városok is. a hói kitépik a facsemetéket. — Annyira szükségük van rá? Duhajkodásból teszik. Soha tmX* bó] már rendes fa nem tehet, Ügy sorvadnak el gyerekkorukba®. — Étn mégis azt hiszem, hogy W ts okai a snerencséfienségüknrig Olyan kiméjeften és neveletlen tat lenni némelvik csemete. — Azért járnak rendes faiskolába, hogy ott vigyázzanak ráfut fbvCT t nap, van elég Idejük" • beszélgetésre, de megtoldják az időt an éjszakával, akkor is suttognak, panaszkodnak. _ Meimvi görcsöm van. csupa1 szült ós a cseresznyefa minden érté-j^s^ aludni se tudók tőHik. — Uét máig megtartotta. Hány esztendős] naszkndik az egvik óriás. Nagvonvég­-<.- a magver j^ta ölek, a belsőm jórésze kiszáradt. lehet, mikor az aurám is hősi korszak leglángolóbb évében «rü letett, hat bélre a Nemzeti Dal első elhangzása után! Ezek a régi bútorok eftenefc a leg­nagyobb töprengésbe. A rigó etjá* követném, aki az egvkorl diófán ta­llózott s ujrv szeretném tudni, boldog volt, vagy bánatokkal telitett, aki a diófából faragott ágvhan hált meg a többi ember, aki arnláti került bele. abban született abban balt meg. sok generáció életek, sorsok, sóhajok. Nem csak a régi házak érdekelnek. Egy százesztendős ebédlőasztalnak épp ügy megvan a maga regénye, akár­csak a* élőknek. Hál oft voltam az erdőben és azt hiszem, bogy minden titkot kitanul tam. A szélviharból 1S6TH vettem éss­zé semmit lehet, hogv felüleles szem­lélődök a fák mozgásából következ­tettek erre. Már pedig azok a fák csak beszélgettek és csóválták a fe­jűket szaraik kíséreteként. Sokkal na­gyobbak az embernél, azért szélesebb aránvu a mozgásuk fs. őszintén cso­dálkoztak, szinte a szavuk Is hozzám ért! — Ki Hallott már ilyet"? Azt hiszem, a varjn becsMerikedett már megint, vagv a sárgarigó hagvta volna el a párját? Nem járt wrc már hetek óta. mostanában a diófákat fi­gyeli. Ebből a lombos őrtoronvból messzire Jelzá'oohölcsünijK magyarországi földbirtokokra, (esetleg gyárakra ós ipa rá ze­niekre) hosszabb lejáratra, elő­nyösen. első helyi bekebelezés­re (esetleg adósságok k««­vertáláatfval) nyerhetők külföldi származású magyar­honban jelenleg parlagon heve­rő tőkéiből. Csakis komoly ér­deklődőknek: ingyenes feJvilő­gositás és útbaigazítás. Ajánla­tok .RITKA ALKALOM 163* jcligftrc Bloeknor hirdetőirodá­ba, Budapest, IV. Városház a. 10 oldalági rokonok táplálnak szívesség­ből haiszálcsöveken ét Persze, ez a sok léfféranjlaf sé használ. Ha még legalább ecvfelűl fújna a szét. de össze-vissza jár rend­scerfelenfi!. Nekem a*oldalam hasogat, azért könnyezek olyan aokat. hogyvé­giscsorog minden rajtam Néha saé­gvenlrm magam, bogran nézek ki _ Ne Visűljon miatta, tisztessé­ges fa nem fogta megszólni A könv­js bizonyára az emlékektől van­nak. Azok szoktak kegyetlenek lenni. TVdie nem k n én emlékeim. Az oldalamba sziveket vésnek és be­•ftfcet faragnak Később visszatérnél? és csodálkoznak, hojrr a szívek, a he­tük. elkérreserttrk, szétfolytak. Rájöt­tem más dolgokra la. Elég jó az em­lékerőtebetségem. megismerek" min­denkit Hánvszor tanasrtaltam, Hogv ugyanazok látogatnak' el hozzám vő­sésre. akik már működtek ebben • srakmáhan. csak a párjuk más. Min­denkinek csak egyszer volna szabad vésni. Gvorsfutűr-gvikok rohantak' meb leljem srz avarban, az volf az érzé­sem. Hogv kémszolcSlatot végeznek és birül adják az erősébb fenevadnak, bol hfisöl n gyengébb. A hangyák nem törődlek semmivel, végezték napi munkájukat, várakat erősít ettek, hogy ... ... , . a fülemile a hangverseny tiszteleblf­lchet latm. itt mnes trioti.J j^vént ne vieve el a toiásaikat A vt­Még ba el is keröli_ a figyelmüket va-jdí1. kifutó fiúi. a verebek. lármSzra adták tudtul, hogv ők senkStWt se lami — hiszen az fi szemük se tálbat a világ végére —, erre húznak a vad­ludak ők a légi területek Brdrcker. jei, idegenvezetői és folvton beszélnek, csinálják ez eleven újságot. Amfrpp elhaladnak, uj híreket vesznek fel é« tegnapiakat közvetítenek, valami há­natos akcentussal színezve, ki a mon­danivalóikat. mintha esak jzomortsfl­got tapasztalnának 8 a nosztalgiái igyekeznének a szivekben otthonossá tenni A vágyakozást a szép, a' Jó, a szebb & a jobb ntán — Honnan? Merre? — kérdezi esy öreg bükk és nem kap választ, mint­ha ők maguk se tudnák váratlanul merre keíl majd fordulniok. Esetleg kivizsgálásra szorul, nem hazudott-e a szarka valamit, mer' bogy az mindig fecseg. Esemény pe­dig az erdőn sincs annyi, hogy sze kadatlan Igyekezetébe® ne szorulna rá a kitalálásokra. Ragyogóan aöld az erdő, annyi a félnek", amit látnak, abból dézsmát szednek. Azért nagv hárrvavetiségflk" mellett nem merészkedtek beljebb, megmaradtak az erdő-szélen. A Va­kuk is átHtett a fákon, üres fészkel keresett, hogv a családi gondoskodás elül léhán meneküljön. Akkor tértei? haza n variak Impertinens tárogassa'. — Kár. kárt Kibeszélték-e egész napi rablásu­kat, vagv máson sajnálkoztak"? — ki •adhatná azt! fin se keresem, csak' ép rven elmondtam mit tapasztaltam at erdőn. Ha va)«ti másként látta, me­sélje d szebben. IM­is-i

Next

/
Thumbnails
Contents