Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-27 / 143. szám

660.000 hold ííHtfölengcttf síre ^KiíleleztéK* tat' Ö zsidóknak tekintendő szcmeiijehet Budapest, junius 26. A Budapesti aKőzliiny junius 27-ik í számában niegS

'elent kormányrendelet az l'J42. évi ÍV. tc. végrehajtását szabályozza. Ez a rendelet már a mult év szeptemberében életbelépett törvcuy végrehajtását Illetően részletekbe menően semmi ujabb intézkedést a zsidóbirtokok tefkuitetében netn tartalmaz, csak a szobásnak megfelelően végrehajtási rendelőibe foglalja azokat a kérdéseket, íamolyeket a törvény szabályozott. Á .törvénynek tulajdonképpeni végrehajtása a zsidó birtokoknak a/, állam által megfelelő ellenérték ellenében történt kisajátítása már a mull évben megtörtént Ennek során a földművelésügyi miniszter eddig mintegy 660.000 katasztrális hold mező- és erdőgazdasági ingatlan tulajdonjogi átengedésére kötelezte a zsidóknak tekintendő személyeket. E-zeknek az ingatlanoknak tulaj rion jogát a telekkönyvi halóságok már á< is írták az Országos Földhitel Intézet nevére, amely a zsidó ingatlanok tekintetében az állami vagyon kezelője. Intézkedések történtek az áten gedésre kötelezettség utján megszerzett ingatlanok felhasználására is. A nemzet háláját és megbecsülését váltotta ki a kormánynak az a rendelkezése. hogy a volt zsidóbirtokokat elsősorban azoknak adják, akik a haza védelmében bátor magatartásukkal különösen kitűntek. Emellett a juttatásoknál a szociális és gazdasági szempontokat is figyelembe veszik. Az emIitett törvénycikk alapján megszerzett ingatlanokat elsősorban a legénységi állományú földműves vitézek földhöz való juttatására kell felhasználni. A vitézi telkek céljaira mintegy 139 ezer katasztrális hold zsidóbirtokol jelöllek ki. Ennek jelentős részét a Vitézi' Szék már birtokba is vette, sőt felhasználását is megkezdte. A Vitézi Szék által bérbeadóit ingatlanok igen tekintélyes részét a most folyó háborúban kitűnt katonák részére biztosítják. Az öt katasztrális holdnál kisebb ingatlanokat, az ingatlan fekvése szerint illetékes vármegyei, illelve városi közjóléti szövetkezetek oSzfják szét. Ezek a szövetkezetek a fenti ingatlanokat az Országos Szociális Felügyelőség irányítása mellett elsősorban a hadirokkant, hadiözvegy, hadiárvák, vagy hadviselt nagyesalódu földműveseknek juttatják. Ezenfelül az Országos Földhite! Intézet a nevére áfirt ingatlanok egyrészét már haszonbérbe adta. Végül azt sem szabad figyelmen kivfil hagyni- hogy a szigorúan ellenőrzött szabadkézi vásárlások folvlán igen sok zsidóbirtok került keresztény kézre. Fz n rendelet az eljárás egységét biztosítja, hogy a zsidóhirfok kérdésének végleges rendezése mielőbb megtörténhessék. (MTI) Egy tanyai költő emélkezete A tiszti főorvos hozzászólása az ivócsarnok vitához (A Délmagyarország munkatársától) Jelentello a Délmagyarország, hogy vitéz dr. Tóth Bcla tiszti főorvos beadványt intézett a polgármesterhez a raclegvizforrás ivócsarnokának ügyében és közegészségügyi szempontból mondotta el véleményét a sokat vitatott dologban. — Méltóságos Polgármester ur! — igy szól a beadvány. A napilapokból értesültem, hogy n város hatóságától az Anna-gyógyforrás ivócsarnokának lebontását kérik, hogy helyet adjon a MÁV által felállítandó hősi emlékműnek. Ezzel a kérdéssel, mely a város egyik legjelentősebb egészségügyi ititézményév«"! kapcsolatos, hivatalomnál fogva foglalkoznom kell és kérem Méltóságodat, engedje meg, bogy megtegyem észrevételeimet. Szeged város szerencsés véletlen folytán került abba a helyzetbe, hogv kiváló gyógyforrásra tett szert, melynek vize a hivatalos analízis szerint Magyarországon egyedülálló és Európában is csak a világhírű vichyi forrás hasonló összetételű. A víz erősen hvdrokarhonátos hypotoniás viz, mely nemcsak a hivatalos megállapítás, hanem az időközben nyert tapasztalai szerint is ugy a gyomorra, mint a vesére kitűnő hatású. Nem kétes, hogy ennek' a víznek igen nagv jelentősége van és csak a háború, melv minden másról a figyelmet eltereli, okozza azt, bogy ez ideig még nem részesülhetett a forrás abban a megbecsülésben, melyre feltéllenül számot íarthat. Minden gyógyhelyen fürdővárosban, vagy gyógyfürdővel rendelkező városban — felállítanak ivócsarnokot. mert ma már az ivókura olyan nagyjelentőségű, hogy azt egyeltén fürdőváros, vagv gyógyfürdő sem nélkülözheti. Rá kell mulatnom Budapest fürdővárosra, ahol egyre nagyobb jelentősége van az ivókúráknak. Közvetlenül a második világháború előtt ujabb és ujabb intézményeket Iciesifettek ar. ivókúrák fejlesztésére A Bii das-fürdő parkjában 4 torra- 'otéó ;ta az ivókurát. nrelvek közül az Atttla-gyógyforrást és a Juventus-Iorrási 1932-ben létesítették. A Szent Lukáesgyógyfürdö 4—5 évvel ezelőtt épített nagy költséggel ivócsarnokot. A Szent Margitszigeten 193ó-ben tárták fej az uj forrást, niely mint Magda-gyógjforrás ismeretes s amely fölé a székesíib város 50 méter hosszú ivocsarnokot építtetett. Nagy áldozatot hozott a vidéki városok közül Debreceu es a közeliiiullban Hajdúszoboszló is gyógyforrás és ivókura érdekében. Nyilvánvaló, hogy a városok már most fel készültek a békeévekre, amikor a gyógykezelés egyre inkább a természetes gyógytényezőket fogja a gyö gyilus alapjává tenni. — Ezek utan megmagyarázhatatlan volna, ha Szeged város egvik értékét lebontaná, ahelyett, hogy azt fejlesztené, Az ivócsarnok és az ivókúrák Icmitarlása érdekében határozott álláspontot foglalt el egyetemünk orvosi tndománykara és a Szegedi Orvosi Kamara is. Ennek ellenére még mindig azt halljuk, hogy az ivócsarnokot megszüntetik. A továbbiakban rámulat a beadvány, hogy a belügyminiszter melegvizforrás gyógy viz elnevezését kizárólag a helyszínen való felhasználás mellett engedélyezte. Ha az ivócsarnokot lebontják, elvész Szeged gyógyvize is. — Mindezekre azzal vagyok bátor felhívni Méltóságod figyelmét — igy végződik a beadvány —, méltóztassék fontolóra venni, hogy értékekben szegény városunk megfosztható-e egv ilven értéktől, mely megbecsülhetetlen jövőt biztosit a város fejlődésének, amely ha megszűnne, aligha lenne pótolható. Mikor seregszemlét tart az ember az eltávozottak légiója felett, nem lehet kihagyni a sorból Széli Sándor felsötanyai gazdát, akit költőnek neveztek, mivel szerette mondanivalóit rigmusokban előterjeszteni. .Verseit nem nyomatta ki, mint Katona Imre, a riiazánk vándordalosac címhez ragaszkodó másik tanyai jelesünk, aki füzetkéit pénzért árulta és ezen okból gazdakörökben némi alsóbbrcndüscgnek örvendett. Bázisnak tekintvén ezt a tényt, Jnhász Gyulát nagy tisztelettel dukál említeni, hiszen ö nem ragaszkodott szigorúan a hitvány anyagiakhoz és többet irt ingyen, mint pénzért. Katona Imre vándordalosi mivolta is amolyan költői ábránd, mert ugyan miféle vándorlási szenvedély kell ahhoz, hogy az ember vásárok idején bekövetkezik a városba, mig a hétköznapokat Balástya és Gajgonya közf rójja és legfeljebb Átokházára száll ki ihletért, vagy költői babérért. Széli Sándor azért tekintélyes gazda maradt költői mellékfoglalkozása ellenére is, gondos gazda, szemfüles, aki tréfás szóval szereti elütni a komolyra fordulható szavallatokat. Teszem azt, mikor azzal dicsekedett, hogy hányat fiadzottak a kocái a karácsony körüli időkben, lelkes ernber nem állhatta meg a sóhajt: — Irányíthatna a Sándor bácsi egy olyan kis arlatlanl erre mifelénk is. Kössön cédulát a nyakába, hogy el ne tévedjen. Tréfa volt, persze hogy az, ártatlan pajzánkodás. Hiszen abban az időben, századfordulón, nyolcvan krajcárjával kínálták a piacon az újévi malacot s ha felszaladt az ára egy forintra, a háziasszonyok magukon kivül lamentáltak, hogy nem lehet kibírni ezt a drágaságot. Mire való a hatóság, hogy mindenl eltűr? Am a malac meglepetésnek számitott, nem beszélve a nyúlról, amire uri ember nem adott ki pénzt, mert ugy kapta ajándékba, néha párosával, vagy hármasával, hogy ö is az ajándékozok sorába léphelelt. Ellenben Széli Sándor okszerű gazda lévén, ravaszul hunyorított a bal szemével. — Majd lesz velük beszédem, az Kitűnik persze, hogy fáintoa lávánság az, mert ha sok az eső, nine* a béresnek dolga. Ha dolga niacs, már csak nnalomból is dalol, minőezek végezetéül pedig morog a gazda. Hasonlatai, képei eredetiek voltak, soha semmi sablon azokban. — Igaz-e, kérdezte, hogy olyan a paraszt, mint a kigyó? — Nono! — Olyan az. Mert a kigyó tavasaszal kibúvik a bőréből, a paraszt a pénzibül. Érteni kell ez alatt, hogy a szentgyörgynapi vásárra rándulván, akkor szerzi be sok mindenét, amiből a télen kifogyott s amire szüksége van az uj gazdasági évben. Ez pedig megpénzteleniti, habár szent igaz. hogy jószágot is szokás arra a vásárra terelni. Ha látogatóba jött Sándor bácst, egész délelőttiét a városházán töltötte. sorba látogatva a hivatalnokokat. Érdeklődött az egészségek ntán, hogy vannak a gyerekek, tanulnak-e, benne var.-e a szenátor ur még mindig a rcjomaszenvrdélvb?n? — Gratulálom a hivatalossági tisztességet. Minthogy gatyában foglallák el annak idején szülővárosomat, gondollarn. hogy én is csak ugy fogok jelentkezni. — Hogy vannak odakint Sándor bácsi? — Csak lehetőséggel. Mondtam, hogy begyüvök már, mert van egy kis feltekintésem az adóhivatalban. Ide szerelek járni, mert Fodor Károly a legokosabb ember. Enné! a pontnál hirtelen megtorpant, eszébe jutott tiszteletének elsőrendű tagja, Lázár György, akkor még csak követe a városnak, miért is megtoldotta a^szót, mielőtt az 1© horgonyzott volrra. _ Ne nehezteljen érte Lázár képviselő ur. de hát ő ugvis többet van Pesten. Itt volna még Beck Pista azonban ö leginkább a gatyáspárthoa tartozik. Szerették is Lázárt a tanyaiak ugy, hogy feltétlenül megválasztják képviselőnek, lépjen fel bármilyen programmal az ősi negyvennyolcas kerületben. Visszanézve a múltba, ma nen» értem, miért nem biztosították a szaegyik kis koszos ugy is nagyon tén- badelvüpártnak mind a két mandátu" ra tnot ezzel a megoldással? Mert a városi biztos volt mindenképpen. Ügyes-bajos dolgaiban nem is a függetlenségi követhez fordult a tanya népe. hanem Lázárhoz, ő intézett eí mindent a maga költségén, fáradozásával, mert hogy sem azelőtt, sem azután senkinek a szivéhez nem nőtt annyira közel a külterületi lakosság,, annak minden dolga, mint az övéhez. Ezért volt T.ázár egyenrangú kaliber a ritka nagy kulfuráju Fodor fergő, nem győzzük visszaterelni az anyjához. De ha nem érkeznék meg, ne engemet okoljon, hanem arra vessen, hogy eltévedt az uton. Azért sok jószándék, magyaros erény volt Sándor bácsiban, éppen csak a célszerűtlen okvetctlenkedések elöl tért ki. Lám, Imre napra meginvitálta az egész loronyalját, vendéglátó hajlama nem ismert határt s a fia tiszteletére nem kímélte a jószágállományt, amelynek tyukbeli ré-i szóból olyan leves 'készül.' hogy tel©'Károllyal, de ha egyszer többet volt jén sárgán úszik a zsir, mialatt ecet-'pesten! be dörzsölik a tormát a néhai taam-t _ Irt-e mostanában verset Sándor A Szegedi Gyorsíróés Gépiróiskolában FEKETESAS 11. 21. (ezelőtt Honvédtér 1 . Beiratkozások ni. kezdő és ba^aüjj (anfooálnokra. — Lng. szám 3188—1942—42. 36V vak tiszteletére. (De ott rotyog már szinte kondorokban a töltött káposzta s fölséges illatával indiszkrétéskedik a sült malac, igenis a malac, akármilyen korán essék is Imre napja.) Tuggya, magyarázta Sándor bácsi, ugy van vele a paraszt, ha nincs ur a tanyáján — nem egzekucióból. hanem baráti szeretetből —, hogy se enni, se inni nem tud. — Ne mondjon már ilyet. Sándor bácsi. De az öreg erősködött. — Az Sl Rosszabbul van. ha ur nincs a tanyáján, mintha pocok van. Mondok, a Sas-tanván lesz a névnap, mert Imre a maga gazdája már, százötven hold van ráörökitve. Hová lettek ezek a régi vendégeskedések ! Ott lesz Almádi is. a kisteleki Ózlender szomszédnak, a Hajninak a veje. — dobta be a szót csalogatónak .Szeli Sándor. Aztán sehogy sem tudván elbursuz«i. megkérdezte, hogv tudjuk-e a bé resek hármas kívánságát? — Már honnan tudnók? bácsi? — kérdeztük illendőségből. Csak olyan fokozott dolgokban, mint a pusztaszeri rándulás. A Khuen-Hédcrváxy korszak idején ö sem kerülhette el a politikát. Ki kilép odafenn, ki belép. Ugy látszik, ez már divatozns. Sokan szeretnék tudni a paradicsomból! gvönyörüségef, de hogv meddig volt Ádám Éva nélkül, az titok. F.lég az hozzá, ott termett mellette, akkor iött a kígyó a vénnsszonv képében és mondta Évának, kenje be magát az illendőség szagos olajával, menjen el Ádámhoz és húzódjon mellé a subán. Akkor kergették ki őket. mert ettek a tilalmas "almából Gondolom, igy lesz ez most in- No, dc megyek már. szolgája vagyok. Alig akarták elengedni, annyira szerette mindenki a kisnövésü. jóizft öreget, újra kezdődött a beszélgetés az ajtóban. _ Beteljesedtem, jelentette végül. Háromszor szokott a szél indulni Parmadszorra én is mék. Amig azlán egyszer elment vé.g— lgv megv az: Adj Uram hár-;képpen. mint annvi más érdekes alak* mas finnepet, hetes esőt. béres dalát, ija ennek a mi szegedi világunknak. • iazdamoigásL » BOB.