Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-20 / 138. szám

Dítrói Mór 72 éves színészi múltja Ditrói Mór 72 éves színészi pálya­futása és működése egész történelem. Benne van miSden. ami a • nemzetet . lelkesíteni tudta, boldog, nyugodt korszak levegője, hosszas tűnődések, harcok láncolata egészen kis problé­< mákon, rengeteg idealizmus a szegé­) njck kenyerén, könny és mosoly vál­' lakozása, tapsfergelegek. amelyek lármája llraktározódik könnyen fele-4 dő és uj zsongásokat kereső öreg szi­vekben, hogy onnaD olykor szemre­hányás formájában szivárogjon elő. Íriszen p 92 éves aggastyán még min tiig nem jutott hozzá a minden öreg­nek kijáró nyugalomhoz. Szinészettörténet! Külön korszak! Uj levegő! — müven fellengzősen Ntangzanak ezek a szavak a páthosz Wamis szárnyalásában, ha valakit ugv­"""Yzólván még életében eltemettek, aki semmit sem tudott magának gyűjteni, likőr apró görlicék óvatosan titkolt •íivészetüket finom házacskákban ka­la tóztatják. A vén komédiás pedig kénytelén eayremásra jubilálni. Itt is megszána­koznak rajta, ott is »ünnepelik», visz­szavarázsolva pályájának kezdő éveit, ^mikor még divatban- voltak J a. fut alomiát ék ok A mai kor azt se tudja, mi volt ez? A színész abban az időbeD ugv szerződött el, hogy a rendes gázsin • kívül kikötött magának szezononkint egv juta lom játékot Olyankor maga •riasztotta a darabot, amelyben föi­!j az övé volt a bevétel, — termé­•téSén leszámítva a napi kiadásokat, ik erre az alkalomra ugv megnöt­mint varázsoló cilinderében a ámgyorsan kibontakozó virág. Az •gatók szeirették a jutatomjátéko­mert minden alkalom zsúfolt há­lentett. A kis rácsokban szinte nens rendezőibizottságok mü­. — minden klikknek külön bi­*a, — s ők tették űnnepélvesek­Síinházi estéket. Valljuk meg ntén, hogy igazi ünneppé, ^egelőször is gyűjtést rendeztek és okból megszámlálhatatlan sok * Wi előkelőséget ruháztak fel a ved­£ \i címmel. A védnök véd. — tanu'­még az elemiben az egyszerű fő­l idatot, viszont kötelessége, hogy ditélves összeggel nvissa meg a v Sjtést. kiguberált eleven pénzzel, jn a cigánvbandák módián. ahol a \Zene- felírású helyen a szalvélás tá­"rön már ősi idő óta elhelyezett flögatónak a primás egy nagy ban­. mintha jókedvű vendég vetette ilna oda hetyke mámorában. (A <nkót egyébként a főpincér szolgál­ttá kölcsönbe üzivessésből és kellék­én!. ezért volt állandóan olyan sző­rözött, hogy a fizetésnél több •zarvushibát követett el az összeadás­nak nevezett alapmüvelet gyakorlásá­nál)' A jutalomjátékosnak a virágokat mindpnki saját számlájára adla, a fő­jövedelem a gyüités volt, abból tudott szegény lelke egy kis levegőhöz jutni, adósságot, szobabért fizetni s meg­reszkírozni ama hizott marhából sze­letelt fokhagvmás rostélyost, amclv ugyan groteszkül illatozott Hamlet, vagy Lear királv ajakáról, de piros borral öntöztetvén, lelkesedésre ra­a művészt, mondván: *t Ha njra születnék, megint csak I lennék.- J • • • • íís p. hát szép volt a jutalomjálé­Jvető nagv bankett is sok szó­éi tal, az örömébpn zokogó igaz­H"oIjü. a fénypont mégis csak a "űjtés maradt \ ­Jubileumok X sűrűn estek, halárkövet jelentő év­ürdulok s az elragadtatott helyi saj­ó fennen lobogtatva 3 kultura zászla­át, boldogan konstatálta azt a váral­an szerencsét, mely >városunkal« ér­e, hogy a mester épp itt való műkő­úr> közben érkttlütut el A tzeozációs ívfy rdulóho*. Apróbb szeplőfol tokát jóérzésű embernek nem illett észrevennie ab­ban az időben, mikor a magyar színé­szet még kulturmissziót teljesített. A szinész ugyanis állandóan hadilábon ^ílt a Gergely-naptárral, azt önkénye­sen megjavítani sosem volt rest s tia ma Nagybeeskcreken huszonöt éves jubileumot ült, a következő évben ném átallotta Versecen hírül adni a harmincéves fordulót. De Versecen is kijárt egy kis ünneplés, ott is készen­létben álltak a rendezőbizottságok, az aranyifjúság klikkekre oszlott s a nvole hetes szezon alatt számos sze­relem szakadt széjjel, búbánatos kis­lányok siratták a hütelent. aki bűn­bánóan csak akkor tért vissza, mikor a társulat már a következő stáción, Pancsován. billenlette fel a házastár­sak békés egyetértését. 72 év uiia. Sok dátumot lehetne Itt feljegyez­ni, de most csak egyet említünk. Az ország egyik legjelesebb színésze, a szegedieknek -különösen kedves Me­zev Péter 1891 telén nálunk ünnepel­te szinészkedésének 30-ile évfordulóját. A drága jó, mindenkitől külömbö­ző egvéniségü és müvészetű. Ditrói Mórról szólva szaladt el velünk eny­nvire az emlékezés pókos lábU pari­pája. A jutalomjátékokat réges régen beszüntették. a művészetnek profanl­zálását lálták bennük, de szegény öreg 92 éves Móric bácsi mégis eh­hez kénytelen nyúlni, mikor sok cél­zás után megérti valamely tapintatos rendezőbizottság, hogy az embernek ebben a korban is élnie kell, ha ugv rendeI|ek>AI. Nem is élnie, hanem megélnie összegyűjtött klasszikusokkal ő már nem házalhat, mint több évti­zeddel ifjabb kartárs^, akiket szín­en kifoszto'tt a pálya s most Gárdo­nyi Aladár, meg Mikszáth Mór elha­gyatott árvái fej segélyezésére ajánl­ják a sorozatokat. Tessék elhinni, hogy tisztán kuHurmisszióból, magán­érdek kizárva, Épp hogy a szerény napi ellátását térifik meg. El se hinné pedig a mai kor, hogy ki volt Ditrói Mór, mit köszönhet ne­ki a magyar színészet, amely deli­zsáncon indult valamikor, ha ugyan nem, ekhós szekéren és gyalogolva, azért olyan magasra lángolt, hogy üs­tököseinek fénye máig sem aludt el: amikor kis méesvilágok koppantói kapják meg azt. amit a régiektől vouf el'a mindig szélsőséges utakon ka­nyargó szeszélyes élet. Ma már mesé­nek hangzik, hogv a régi kolozsvári nemzeti színház melegét két vaskály­ha adta, a zsinórpadlás deszkatetejé­nek hasadékain pedig beesett a szín­padra a hó. A közönség utazóbundá­ban élvezte az. előadást, a dámák lá­ba alá melegített téglákat raktak. Pályáját akkor kezdte, mikor még ilyen cimii darabok szórakoztatták a közönséget: Forlunin bájdala. — f.bouflenri ur otthon lesz. — Az átvál­tozott macska. Egyszerre indult 1871­ben Szacsvav Imrével. Gnhánvi Ár­páddal. Váradv Antallal. Demidor Im­rével. Tóth Imrével. A Nemzeti"Szin­Váltson bérletet a szegedi városi Síinházbo Bérletváltás naponta 6-tól fél 9-ig a színház gazdasági hivatalában. Régi bérlők helyeit juniue 25-ig tartja fenn az igazgatóság. Uj bérletek váltása junius 2&-IÖI. Uj bérletek előjegyzését máris elfogadja a gaz­dasági hi.atai. Telefon *6-90. házban pedig csak ilyen nevek ra- zel a munkával. Ott hagvtak hát a gyogtak: Feieki Miklós, ifj. Lendvayjlépcsőn. A próbaterem aztan porig vr"1"4"" T ' "'•"-1-- égett, de a zongora csodálatosképpen Köszönetnyilvánítás Istenben boldogult drága jó férjem és jó atyánk Rzlha Sán­dor pékmester végtisztességén megjelent rokonok. jóbarátok. kartársak, nemkülönben az Al­sóközponfi Iparoskör elnöke. Szécsv György igazgató ur és vele együtt megjelent körtagok ezúton fogadják hálás köszöne­temet megjelenésükért, koszoru­és virágadománvaikciit. mely ál­tal fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Özv. fiziha Sándor". «», Nagy Erzsébet és gyermekéi. Márton, Szigeti József, Kélbi Mihály, Munkácsy Flóra, Prielie Kornélia, Fáncsv lika. A kezdők közé számí­tottak Újházi Ede. Náday Ferenc, Nagy Imre, Blaha Lujza, Jászai Mari, Rákosi Szidi, Helvey Laura, Vízvári Gyula, Szigeti Jolán. Korán lett a kolozsvári szinház tagja, azután bejárta majdnem az egész országot, többet tud a magyar színészet történetéből, mint bárki. A szeqedi szinházéqés Szegeden 1885-ben Nagy Vincének volt a drámai művezetője, (ugyanak­kor, mikor Pósa Lajos a színházi titkár), viszont Nagy Vincének volt a legkitűnőbb társulata az egész or­szágban. bár kissé túlszervezett az akkori közönség számára. Az első évben még nem történt baj, de a má­sodik sok gonddal járt, a gázsit igen nehezen tudta fizetni. Valamit segí­tett ugyan Az ember tragédiá­jának hires díszlete, amit fiz elő­adásra kölcsön fdott Esterházv Kál mán gróf, a kolozsvári Nemzeti Szín­ház intendánsa, utána azonban foly­tatódott a kinos helyzet. Akkor történt meg, hogy elővették a ifiukow, a székelyek hó­hér ac cimü darabot, amelyhez a ka­tonai parancsnokság hatvan baka­statisztát engedett át. hogy minél impozánsabb legyen a látványosság­számba menő nagy csata jelenet. Székelyek ütköznek össze a darab­ban Bukow reguláris csapatával. Dit rói Mór egész nap kiniódott velük, főleg arra vigyázva, hogy ne csapják egvmás fejéhez komolyan a puska­tust. — Nagyszerűen ment minden, mondta végűi a káplárnak". Holnap reggel kilenckor főpröba, legyenek üt pontosan. A káplár haptákba vágja magát. — Jelentem alásan, holnapra más eug van kivezényelve, mert mi lőgya­korlatra megyünk Alig tehetett visszatartani a eug­nak legalább egy részét. Szesedi működése alatt égett le a 450 ezer forintnvi költséggel alig két év előtt felépilett első kőszinház is. Pá lm a y Ilka vendégjátéka volt hir­detve a »Nőemancipáeió*-ban, minden jegv elkelt, az akkor még virágjában levő Pálmayért az. egész ország ra­jongott. F.bédntán. 1885 április 22-én, a szemközti kávéházban feketéznek a színészek, mikor beront 3 omló Sán­dor és halkan, bár izgatottan aZt mondja: ' " ^ — Urak. ég a szinház! Ditrói elrohan, de akkor már tűz­tenger a színpad, felső része, egy szál tűzoltó ontja a zsinórpadlásra, a lüz fészkébe a vízsugarát. Ditrói a süllyedőn át felrohan a keskeny lép­csőn a ruhatárba, kinyitja az ablakot és nvalábra fogva a ruhákat. ko«ztü­mökft. dobálják te az utcára. Az egy­begyűlt tömeg kiabál, integet, hogy iőjienek le. mert odaegnek. A tűr. ro­hanva terjed, már elborította a néző­teret. a levegő egyre veszedelmesebb, azonban legalább a zongorát kellepe megmenteni. Egv diszletezővel felro­han' a próbaterembe, ketten felkapják a nehéz koncertzongorát, cipelik te a lénr-sőTt Csakhogv a srflk kanyprodón ikét ember nem tudott megbirkózni u megmaradt. Megmentette Ditrói a könyvtár, a kották nagy részét is. amitőt ké­sőbbi vallomása szerint — Nagy Vin­ce nem igen volt elragadtatva,' Ugyanis minden biztosítva volt- Vajion van-e még Szegede* élő szemtanúja az 58 év előtti ka­tasztrófának? Szinházi tűz se volt az­Ó(á, mindössze néhány igazgató égeti le. A Rinq-sztnhiz díszletei Ezt már nem Ditrói meséli, da lény, hogy soha nem dprült Ui. ml okozta a tűzet? A suttogva lappangd gyanú, mint az ilyenkor már szoká­sos, Nagy Vincét fogla körül sokáig azzal, hogy ő nyújtotta fel a színhá­zat. Rossz anyagi helvze|be került, minden holmija magas összegre volt biztosítva, hát nem csak a nemzeti részvét övezi, de megszabadul a vis majorrál vállalt kötelességeitől, vi­szont a kára is megtérül Ezt azon­ban senki sem hitte komolyan. Nagy Vince htm csak igazgatónak volt tö­kéletes, hanem egész egyéniségében urnák is. Amit a művészet birodalmá­ban nem mindig lehet összeegyeztetni. Azért kiitönös valami az. hogy « színházi tüzek, talán a világszenzá­cióra jutott bécsi katasztrófát kivéve, mindig nappal >játszódtak* le, emberál­dozat nélki'J. A szegedi esetben viszont fátumszerü. hogy az uj szinház díszle­teinek jelentékeny részét Bécsben vá­sárolták a Ring-szinházleégése alkal­mával tnegmentett anyagból. Nádasv Józsefnek, a közismert vidéki színigazgatónak, két tüze in volt. Mivél pedig a színésznek semmi som szent s egy kis hecccrt nem for-í riul okvetlenül szerzőkhöz, a legeimé-* sebh. de kegyetlen humoru Sebes* t v é n Géza könnyed hangon jegyezt» meg. — Mi csak kinlödunk. szenvedűnlí s fanyalogva isszuk az arcunk verej-: lékével szerzett pezsgőt. Ellenben * Jóska igazi ur a sorainkhan is. Nem hirtelenkedik el semmit.. kényelmesen megebédel, aztán bevonul a dolgozó szobájába, oda viteti a feketét, elveff magát a puha fotelben és rágyújt egy, színházra ... Amiből azonban mindenek" végén fa fájdalmas emlék marad, hogy Ditrói Mór .aki mindenkinél töhb nagy szí­nészt fedezett fel, tanított, fejlesztett,' (a sprájcnak nevezett léccel birvs jobb felfogású meggyőződésre próbá­kon a >müvészt*. mikor az nem akart parirozniU — jutalomjátékokkal, véd­nöki névsorokkal. korrigálja hosszúr* nyúlt szegény éleiét. RÉGI RIPORTER Hannáit tankönyveket vásárol Traub B. és Társa könvrkereskedéia KUnr.ikl.trr, K1 *« T?.-pnlota. BÚTOR fényezett és festett hálószobák", ebéd­lők, szines kombinált és konyhabúto­rok elsőrendű minőségben, olcsó áros. Nagy raktér. BLASKO>!€ S^lmtsrililst l abor-utca u adóhivatal

Next

/
Thumbnails
Contents