Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-06 / 101. szám

OBIM AGY ARO** 7 A G CSÜTÖRTÖK. 1943 máin* fi. át Olvasó irja • • Ültessenek virágokat a leánygimnázium eté! Tisztelt Szerkesztő ur! A Tömörkény-lér rendezése során nagy örömmel látta a Szegedi Polgár, hogy az Arpádhazi Szent Erzsébet Leánygimnázium magasan feltöltött jani aj a. lesüllyesztették és már az ősszel olyan szépen felásták, hogy nagy reményeket éi)reszté't a lavaszt illetőiig . Bizonyosra vette mindenki, akit eonek a városnak külső képe egy kissé érdekel, bogy a leánygimnázium elé tavasszal pompázó, illatozó, üde virágágyak kerülnek. Mi sem illett volna jobban egy leányiskola külső képéhez, hiszen az iskola az ifjúság második otthona és nem lehet a leanyifjuságot elég korán ahhoz hozzászoktatni, arra ránevelni, hogy szeresse, ékesítse ás szépítse o'thonát. A virágágyak lehát pedagógiai szempontból is rendkívül jelentősek lettek volna s nem utolsósorban városszépészeti szempon'bóll A Tömörkény-téren ugyanis minden rendezési törekvés és szép Ígéretek Mlenére ott éktelenkedik a villamos transzformátor, amelynek közveden Környékén kőtörmelék, homokbuckák és suliik dombok teszi >kiessé« a teret... Ezt a képet látják a leánygimnázium növendékei a tantermek ablakából s a gimnázium előtt sivár, felásott. dc meg nem munkált terület. Miért nem lehet ezt a területet virágágyakkal rendezni? Ha a város nem hajlataid erre az áldozatra, akkor kérjék fel a leánygimnázium vezetőségét, hátha a tanulók maguk Is szívesen csinosítanák virágülte éssel iskolájuk, második otthonuk környékét? Tudomásunk szerint a leánygimnáziumnak van egy széplelkü. irodalmár hajlamú természetrajz-tanárnője, aki már sokféle lélekneveíő akciót kezdeményezett és rezetett le az iskola falai között Hátha ő venné a kezébe ezt a virágüMetési akciót Is? De ez csak egy felvetett ötlet. Van más i> a Szegcdi Polgár tarsolyában. Például: ha mar kékszemű árvácskák, aranyló tulipánok és illatos törpenV zsák nem díszíthetik a leánygimnázium környékét, akkor miért nem veti be a város ezt a felásott területet legalább burgonyával? Miért hagyják kihasználatlanul, holott van erre egy rendelet is, ba jól tudjuk s a krumplinak sem vagyunk éppen olyan nagy (•Őségében... A Délmagyarország nagy nyilvánosságán keresztül fordulunk teháf az illetékesekhez, ne hagyják kihasználatlanul az Arpádházl Szent Erzsébet Leánygimnázium környékei s ha már nem tudnak, vagy nem akarnak ott virágot termelni vessenek bele burgonyát, borsót, vagy habot. Ha nő majd a palánta, mégis csak szebb lesz ez a felásott föld s legalább friss, üde zöldjével ad hírt majd arróL hogy a városszépészeffel olt is lörödnek valamit, ahol ez kötelesség ... Megköszönve az igen tiszteli Szerkesztőségnek soraim szíves közlését, maradok hü olvasójuk: Egy szegedi polgár — oO»— Padokat a Mátyás-térre; Tekintetes Szerkesztőség 1 Engedte* meg, hogy egy talán csekély jelentőségűnek látszó, de mégis közérdekű ügyben kérjek szót b. lapjuk nyilvánossága előtt abban a reményban. hogy az itt felpanaszlott hiányos ságra fálrányozva a közfigyelmet, az illetékesek Is bizonnyal megtalálják majd az orvoslás alkalmas módját. Árról van szó, hogy az alsóvárosi Mátyás-téren, a műemléknek számító gyönvörfl barokktemplomot körülvevő parkból _ nem 'nőni mllven Okkal és kinek sz intézkedése folytán — eltűntek a padok. P»dlg ezek a padok nagy jó'éteménvt ielentettek. mert azokon ilyenkor tavasz idején a májusi verőfényben sok mogrok k a m öreg bácsi es néni sütkérezett, szemet gyönyörködtető, lelket vidító dolog volt ezeken a padokon ülve gyönvörködni a kedves öreg templom barokk vonalaiban és a park szépségében, azonban a padok fölszedése megszüntette ezt az apró kis örömöt és ár'aflan szórakozást ?s. De szükségesek lennének ezek padok azért is, mert a Szegeden megforduló idegenek nemcsak belülről szokták megtekinteni a Mátyás-tempjlomot, hanem szívesen gyönyörködnek' I külsejében is, aichitektúrájának nemes vonalaiban és barokk diszeiben.1 Ennek a szemlélődésnek és a csöndes áhitaf perecben is alkalmul szolgál ak az eltüntetett padok Bizonyos va gvok benne, hogy sokak óhaját és kívánságát tolmácsolom, amikor a Dél-; magvarorszAjj hasábjain keresztül forIdulok azzal a kéréssel az Illetékesek-' hez. hogy helyezzék vissza az elvitt Ipadokat a Mátyás-térre. ! Soraim közlését előre is megköszönve vagvok hazafias tisztelettel: Cz. Nagy István tisztviselő. „A szegedi Fehértón" A > Vadászat-Halászati ciimi vikend-turisztikai szaklapból vesszük az alábbi közleményt. Az érdekes cikket Kézdivásárhelyi B e n k ő Pál gazdasági főtanácsos, a gödöllői állami mezőgazdasági msérle-i telepek volt igazgatója irta. Benkő Pál cikke igen figyelemreméltó írás nemcsak azeri, mert azt bizonyítja, amit különben anélkül is tudnia kell minden szegedinek, hogy miiyen nagy érték a mi Eehértónk. hanem mert rániutal azokra a szempontokra is, amelyekre nemrég dr. Berejzk Pé er hivta fel a figyelmet a halastó kiszáradásával kapcsolatban a Délmagyarország hasábjain, hogy tudniillik a kiszáradt tofenék mezőgazdasági megművelésre lenne alkalmas. A cikk szószerint a következő: Szeretett kishazánknak majdnem minden részén szerencsés vol am járni gazdasági és vadászati ügyekben, csak éppen még a Fehértón nem, melyről pedig annyi kedves szép dolgot hallottam és olvastam. Egy közismert kiváló szakíró és vérbeli vadász, az én kedves dr. Beretzk Péter főorvos barátom jóságából felt be régi vágyam ez évi március 14. és 15-én, mikor puskával és 10 éles tölténnyel, gyönyörű szép időben élvezhettem ezt a ri'ka madárvonulási helyet Vadlibára és kisgojzerre számítottam, mivel éppen akkor jelent meg a m. kir. földművelésügyi miniszter rendelete, mely az összes vadkacsa fajokra általános tilalmai rendelt el Az odautazás nehézségeiről nem szólok, minden vadász — aki kl mer mozdulni a fővárosból — tudja, hogy egy órával az indulás előtt a vonat már megtelt. De ezen is lehet segíteni, másfél órával előbb kell az indulás állomására menni és ott némi udvariassággal, de több energiával helyet biztosítani. De ne panaszkodjunk, őseink kocsin mentek Erdély bérces hazánkból a fővárosba többször váltott lovakkal, gyakran zimankós időben. A vonat dicsére're méltó becsületességgel és igyekezettel vitte a rengeteg ügyes-bajos népet Szegedre; én nem mentem odáig, mert a Fehértó — elönvére legyen mondva 10 km-rel idébl) van s igy a Kettöshatár feltételes megállóhelyen, nehéz hátizsákommal kicihelőd'em a sürün álló folyosói közönség segítsége mellett. A megállóhelyen várt Tótb János odavaló gazda, aki egyben a vadőri teendőket is el-ellátja Igazi jóravaló, egyenes gondolkozású, alföldi magyar, ki résztvett a világháborúban, az erdélyi és bácskai bevonulásokban s számit arra is. hogy — ha kell — a végleges győzelem kivívásánál sem marad téllen. A vadőri szolgálatol is szívesen látja el, nem a csekélv honoráriumért mely igazán minimális, ha nem azért, mert szereti a vadat és a • Főorvos urat>. aki csekély szabad idejét á »Feh értén* tölti s kinek gazdag tárházából sok jut a vadász és ornitológia körébe vágó tudományból a hűséges vadőrnek is. A vasúttól »lórén» mentünk a* in nen mintegy 2 km 'ávol levő vadász házhoz Az ut mindenüti a szépen kiépített halastó mellett, többnyire an nsk gáttöltésén haladt, száresák és kü lönböző fajtájú kacsák úszkáltak a szép sík vízen; nem féltek, látták, nogy a puska még tokban van. A kis zörgös jármű hamar a vndászházhoz röpített, pedig nem hajtotta se villany, se gőz, se benzin, csupán Tóth uram izmos karja. A kis vadászház egyszerű, de teljesen megfelelő. 5—ő vadász lakhal benne kényelmesen, ha hideg van, tüzelhetnek a jó dobkályhában, mely nem csupán fázó testünkre sugározza a meleget, de ételfőzésre is alkalmas. Ez a vadászház annak a 3U00 holdas régi Fehértónak majdnem a közepére esik, amelyből már 1ÜU0 hold szakszerűen ki van építve, ivó tósza-1 kasszal, teleltetökkel ellátva, rendszeres halastónak. Elnézést kérek a kedves vadászcimboráktól, hogy még a halastóval foglalkozom és nem sietek a vadliba, göjzer lövéssel, de hát én gazda, közgazdász is volnék, ki gyönyörködöm, ha a Haza földjét okszerűen mlveltk, adottságához Illő termelésre fordít-' ják; it| pedig az' látom dicséretére váljon Szeged városának s a halastó kiváló igazgatójának Csak megemlítem, hogy aki nem tudná, tanulja meg: az iíyen lenézett nádas, mocsaras terület, mely ősállapotában alig hoz valamit halastónak berendezve, a legjobb búzaföld hasznának 2—3-szorosál adja. vagy kedve zö esetben még többszörösé' is. Ez onnan van. hogy a ponty a területen tétlenül heverő használhatóságot pénzre váltja s ha gondozzuk a tóterületet, növeljük annak »p!ankton« tartalmát, a hasznot megsokszorozza. Ha pedig etetjük tengerivel, csillagfürttel a pontyot, ugy 3 kiló mag után 1 kiló balsulygyarapodást kapunk; míg tudjuk, hogy a disznó 5 kiló szemes eleséget kiván ahhoz, hogy 1 kilót nőjjön, sulyban gyarapodjon. A Fehértó talaja legnagyobbrészt igen jó. Nem olyan vadszik. mint a Nagyalföld sok mélyen fekvő területe. Ez a talaj — kellő gondozás után — csodás termést adna mezőgazdasági növényekből is. Kitűnő szántóföldjeink Is ilyenek voltak egykor Érdemes leírne itt váltógazdaságot folytatni, a tó egyes ssakaszait időnként 1—a évi» szántóföldnek használni és csak azután árasztani el vizzei Mennyi eleséget kapna a ponty a szántóföldi termelés után! Természetesen ide istállótrágya is kellene, mely a termeléshez kivánt tftlajbaktériumot szolgáltatná. Tehenészetel. sertéshizlalót kellene lé'esiteni, melyek külön is hasznos gazdasági özle'ágak. egvütt a haltenvésztéssel pedig a legnagyobb hasz no! szolgáltatnák A vadászat a Fehértón vizivadra könnyűéi élvezetes. Ez a tó a viztszá*-nvas vonulásának uttáhan fekszik. iü vonul tavasszal észak felé a sok ezer vadliba. vadréce, gojzer s más vizivad és délfelé ősszel, mikor a hideg időjárás kergeti lefelé őket g sz/jke m>a itt gyakran költ Is. a rengeteg vadré ce augusztus, szeptemberben itt tanvázik Nem nehéz őke' lövésre kapni csónakról, vagy pedig nem Is kell vizbe menni, a gátakon sétálgat a vadász 10-es Sörétre töltött puskájával, a tóban megy a csónak a vadásszal párhuzamosan és lövi a csónakos ál'al felvert récéket. Egy nap egy közepes puskás 50 récét is lőhet, ha éppen tömegre pályázik. Esti húzáson, őszi időben (szeptember, október, november) igen szép eredményi érhet el 9 jó puskás a vetésről hálni a tóra igyekvő vadlibákból. Igen sok a gojzer ezen a tevőn. Tavasszal csalogató fából készültl gojzerekkel. fütvüléssel a legkönnyebb puskavégre kapni a gojzert, kezdő puskás is sokai lőhet ebből a tartózkodó vadmadárból. Én cz alkalommal inkább terepianulmányra mentem, a vadászatra majd — ha az Isten is ugy akarja — ősszel fogok időt szakítani És mégis igen jól vadásztam e rövid idő alatt is. Kissé korán mentem, még nem érkeztek volt meg a vadlibák Az a* egy-kétezer, ami a tó körül volt, » szomszéd nagy vetéseken tanyázott, nem repültek ugy. mint melegebb időben szoktak, a déli órákban oly gyakran a vetésekről a vízre és viszont. Szép idő volt. magasan járt a liba, igy is lőttem 5 darabot. Vadrécéből, metyek északra vonulóban voltak, sokat tudtam volna lőni. de akkór még nem tudtam hogy az idegenben fészkelő vadrécékre szabad vadászni. K kisgojzerekből 6 darabot lőttem. A gödröm elé kiállított »fagojzerck«-re, amint füftvre csaltam, csak ugy jöttek le és lövésre. A március idusához méltó kedve* kirándulásnak úgyszólván a koronáj? volt az a szerencse, hogy megismertem személyesen az én nagyra becsű II irótársamat dr. Beretzk Feter főorvost. ö a lelke, imádója a Fehértónak. Nemcsak kitűnő vadász, ki nemcsak irtani tudja a vadat, hanem szeretettel gondozni is. És még mit? Gyönyörű színes fényképeket csinál a madarak életéről Áz ő színes, vetített képén sokkal szebb a bibic, mint természetben Mielőtt elhagytam a kedves helyet, párszáz szines vadászképben gyönyörködtem, ezúton is hálái köszönet a látottakért! Terményei beszolgáltatásáért ipari szükségletei kielegitését kívánja a gazdatársadalom Recskemet, május 5. A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági kamara * gazdatársadalom nagy crdeklődése mellett tartotta meg M á r i á s s y Mihály elnöklete alatt ezévi rendes tavaszi közgyűlését- A tárgyosorozat gerincéi a Jurcsek-féle beszolgáltatást rendelkezésekhez a hozzászólások alkották. A kamara egész területéről, Újvidéktől Vácig összesereglett kamarai tagok panaszolták el sérelmeiket és kértek orvoslást a rendelkezések hiányosságai folvtán felmerült visszásságokra. Gesztelyi Nagy László igazgató jelentése után a jelenlévők mérsékelt és emelkedett hangú felszólalásai aggodalommal es a komoly iciök parancsolta felelősségtudattal szóltak hozzá a gazdatársadalmat létalapjaiban erintö kérdésekhez. Többek között azi k'váhták. hogy a mezőgazdasági munkásság fehérneműje kenderből készüljön, ezenkívül az állat beszolgáltatásnál várják meg, míg • legelőn feljavulnak a jószágok. Éa panaszolták a tanyai gazda áldozatát, akinek 15—20 km-re keli tanyai gyűjtöállomás hiányában a tejet beszolgáltatni. A felszólalások legnagyobb részéből kicsendüli az aggodalom a tanyai közigazga'ás hiánya miatt. Legfőképpen azt sérelmezték, hogv a me. rőgazdasági és ipari árak közötti hántó ellentétek terheit a gazda társadalom kénytelen elviselni. Felvetődött az a gondolat, hogy a gazda termelvényíf. ért anyagban kapjon ellenszolgáltatás. Két ért Ized tapasztalata! alapján bizalommal fordultak a kamara vezetőségéhez, hogy az eddigi megértéssel és odaadással támogassa a gazdatársadalom jogos kívánságait, illetéke* helyen. E-