Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-05 / 100. szám

f Megalakult a belvárosi munkaközösségi szervezet Mattyasovszky-Zsolnay Margit e.cadása Pécs szociális viszonyairól (A. Délmagyarország munkatársától) Kedden délután fél ti órakor a város­háza közgyűlési termében megalakul! a szociális munkaközösség belvárosi szervezete. Mini ismeretes, a munka­közösség megalakítására belügymi­niszteri rendelet szólította fel a sze gedi társadalmat s az elmúlt két bél alatt sorra alakították meg a móra­városi, alsó- és felsővárosi, ujszegedi, valamim a tanyavilág központjainak munkaközösségi szervezeteit- A belvá­rosi szociális munkaközösség megala­kítását is kimondották már, most csak a kivitelre került sor. Az alakuló ülésen dr. Baló József professzor elnökölt. Bevezetőjében nagy tisztelettel köszöntötte az ülés érdekes előadóját: Mattyasov­szky-Zsolnay Margitot, aki mint a pécsi szociális munkaközösség ki­tűnő vezetője jelent meg a gyűlésen, hogy előadásával megvilágítsa az igazi, eredményes és nagy koncepciójú szociális munkát. Baló professzor rá­mutatott arra, hogy Pécsett már 10 éve működik a szociális munkaközös­ség s igy Mattyasovszky-Zsolnay Mar­gitnak nagyszerű tapasztalatokról van alkalma beszámolni. Megemlékezett dr Esztergár Lajos pécsi polgármes­ter nagyszerű szociális munkájáról, amellyel 10 évvel ezelőtt megalkotta már a szociális segítés korszerű for­máját­Mattyasovszky-Zsolnay Margit elő­adására került ezután a sor. A kitűnő előadó igen rokonszenves modorában megkísérelte, hogy összefogó képet rajzoljon arról az évtizedes szociális munkáról, amely állandóan fejlődik Pécsett és mindig nagyobb, szebb ered­ményeket mutathat fel. Mindenekelőtt visszapillantott a mul'ba és megrá­zóan vonultatta fel az 1929—32. évi mélypont nyomorgó tömegét, a gorkiji alakok látomásszerü sorát, akiknek nyomorán sokkal kisebb mértékben enyhítettek az egyedüli szociális szerv­ként ismert jótékony egyesületek, min| amennyivel eredményeket lehetett vol­na elérni Ezt a nyomorúságos, szégyenteljes időt követte azután a szociális lelki­ismeret felébredésének időpontja. Pé­csett 1939-ben épült fel a Hor'hy-telep gyönyörű raunkásházaival, amelyekben fit) család közel 300 gyermekkel nyert elhelyezést. Ez már összefüggött az­lal az egész országban ismert és elis­mert szociális munkával, amelyet dr. Esztergár Lajos polgármester, akkor népjóléti tanácsnok kezdemé­nyezett. Amikor Esztergár Lajos ke­zébe került a szociális ügyek irányí­tása Pécsett, összeírták a segítségre szorulókat és anyagi támogatásban ré­szesítették egész télen. Majd ezer öt lettel szervezték be. a nélkülöző mun­káscsaládok megsegítésé1 ugy, hogy ne neveljenek belőlük parazitákat, ha­nem továbbra is hasznos tagjai ma­radjanak a társadalomnak. Munkaje­gyek és népkonyhajegyek kerültek forgalomba és nagyszerűen megszer­vezett népkonyhán ezrek és ezrek ehettek meleg ételt, de csak ugy, ha megdolgoztak érte. 1905-ben már 1800 gyermek részesült tejellá ásban, 1500 gyermek pedg ebédet kapott a város­tól. Ugyanekkor megkezdték a jómódú ifjúság szociális nevelését is. Minden szociális munka élén a nép­jóléli tanácsnok állott. Mindenki be­juthatott hozzá és Esztergár Lajos minden szegényember ügyé'-baját is­merte. Végül a pécsi Erzsébet-tudo­mányegyetemen megalakult a szociális tanfolyam, amelynek vezetője Eszter­gár Lajos volt. Itf nevelték mindazo­kat az értékes elemeket, akik később amikor Esztergár Lajos megkapta a belügyminiszteri megbízást az egész ország szociális munkaközösségeinek beszervezésére, az ország minden ré­szébe elkerültek és ott hirdették, amit Pécsett megtanultak­Mattyasovszky-Zsolnay Margit elő­adásának egyik kiemelkedő része volt, amikor arra a különös tünetre mutatott rá, hogy a társadalom amelynek érdekében szervezték a szo­ciális segítés mozgalmát, nemhogy há­lával fogadta volna, de kezdetben el­lenszenvvel, sőt gyűlölettel fordult azok felé, akik életük legtöbb ener­giáját erre a nagyszerű és nemzetmen­tő munkára fordították. Megkapoak voltak azok a felvételek, amelyek a pécsi Ilorthy-teíepről készüllek s ame lyeket az előadónő levetiltetett. Nem kevesebb, mint 70 kertes, 200 négy­szögölnyi ve eményes kerttel körül­vett munkásházat építtetett Pécs vá­rosa még 1939-ben, majd 1941-ben Is­mét 30 ház é.pült a telepen, most már az ONCsA hozzájárulásával és 1943-ra ujabb 50 ház építését tervezik. Ebből és számtalan más adatból OKI MAGY ARORSZAG SZERDA, 1943 május 5. Tiszán dolgozó emberek élete kinie­rithetetlenül gazdag anyagot a<i a il'vosan maSamfaÍta festő számára. Nekem kitetszett az a nagyarányu^S'ö" ÍmÍndi« élmé?y, v0hU az embe,ri test" nyörü szoc.ális munka, amit a pécsi ?* a, nmnk?ozben yégzet moz­munkakőzösség az elmúlt 10 esztendő illatokban kifejeződő ritmusa. és amelv példaképül Nagy figyelemmel szemléltem a vi­zenjáró, a viz mellett dolgozó em­alatt végzett és amely szolgálhat az ország legtöbb városa számára. Befejezésül az előadónő ismertette a 1 háborús szociális munkát, a hadi­gondozás fontos és szép munkáját, majd a nagy tetszéssel fogado't, szép előadás után a belvárosi munkaközös­ség vitéz dr Tótb Béla városi tiszti főorvos és dr Biacsv Béla népjóléti tanácsnok irányítása mellett megala­l kult. Véglegesen kialakult a május 23-i Tömörkény-ünnepség programja Dr. Banner 3-nos a Duron cs-Tersasáq elnöke és Gjbor Jenő festőművész az ür népség keretében rendezendő ki­állításokról (A Délmagyarország munkatársá­tól) A Dugonics-Társaság a nemré­gibon lezajlott jubileumi ünnepség után most ismét ünnepre készül. Tömörkény István szobrát, a tehet­séges szegedi szobrász, Tápai An­tal müvét leplezik le ünnepélyes ke­retek között. Az Országos Irodalmi és Müvézeti Tanács delegáltjai ál­talt kijelölt helyen, a Móra-parknak a Horthy Miklós-utcára néző ré­szén már foynak az előkészítő mun­kálatok, itt állitják fel a sütői mész­kőből készült szobrot. Május 23-án délelőtt lesz a szoborleleplezés, ezt követi a mnzenm nagytermében rendezett Tömörkény emlékkál itas megnyitása. Az irodalmi kiállitá son kívül — ugyancsak a muzeum ngaytermében —, Tömörkény iro­dalmi szellemét idéző képkiállitást is rendez a Dugonics-Társaság, Gá­bor Jenőnek, a tehetséges festőmű­vésznek legújabb terméséből. A nem­rég Szegedre került művész ezen a kiállításon mutatja be termékeny alkotó készségének a tiszai élettel, a vizén járó emberek tarka életével foglalkozó müveit Felkerestük dr. Banner János egyetemi tanárt a Dugonics-Társa­ság elnökét, tájékoztassa a Délma­gyarország olvasóit az ünnepi program várható érdekességeiről. Dr. Banner J-^no készséggel ismertette a nagy gond­dal összeállított programot — A szegedi közönség ismeri már a Tömörkény szobor modelljét — mondotta dr. Banner János —, az elmúlt év decemberében matattuk be Tápai Antal gyűjteményes ki­állításán. A nemrégiben elkészült végleges kivitelezés fokozta a to­hetséges munka érdekességét A művész hármas technikai megoldás­ban faragta ki a szobrot. Ez az első pillanatban szokatlan teehnika k;­használja a sütői mészkő anyaga nak minden adottságát A csiszolt részek pnhán csillogó fehérségét s a mészkő eredeti sá-gá« tónusát a gorombábban faragott részeken. A leleplozési ünnepség keretében szere­pel az Egyetemi Énekkar és a főisk ­lai Kamarakórus, az ünnepi beszéd t pedig Gulácsy Irén, a neves írónő tartja. A szob- rmitvet a vében dr. Tóth Béla helyettes veszi át — Az ünnepség másik érdekessé ge lesz — folytatta dr. Banner Já­nos — a Tömörkény-emlékkiállitás. — Ezt a muzeum nagytermében rendezzük és ugyanebben a terem­ben nllit.iuk ki Gábor Jenő festő­művésznek nagyon érdekes s a Tö­mörkény emlékkiállítással össze függő legújabb müveit — Amkor a Tömörkény-emlék kiállítás terveit készite'tük — foly­tatta dr. Banner János —, felhív ták a figyelmemet Gábor Jenő leg­újabb munkáira. Mint mondták olyan nagy le'ke<edés„el ós ka'ak­terizáló készséggel éli át müveiben a tiszai emberek mindennapi életet. hogy az nagyon is közel jár Tö­mörkény szélleméhez. KivánBsi let­tem s fekerestem a a művészt mű­termében. Meglepett az a temé keny munkaláz, amivel a Tisza sokszínű világát feldolgozta. Hatal­mas anyagot találtam nála, amely­nek nagyrészén Tömörkény embe­roit, azoknak dolgos életét véltem fölfedezni. Ennek a nagy képanyag­nak szelleme szinte illusztrációja Tömörkény irodalmának. Ekkor el­határoztam. hogy felkérem Gábor Jenőt, hogy müveivel vegyen részt a Tömörkény-emlékkiállításon. Sze ged müértékelő közönsége nem fog került művésznek karaktert meg­csalódni ennek a Pécsről hozzánk érző és látó képespégeiben mert amint mondtam, müvei megeleve­nítik a tömörkényi életet. — Az ünnepséget ugyanaznap délután — folytatja a program is mertetését dr. Banner János — a városháza közgyűlési termében ren­dezendő irodalmi ü'ésen folytat juk. Itt nem a Dugonics-Társaság tagjai szerepelnek, átadjnk a helyet a fiatal-ágnak. A szellrmi utánpót­lás fejlesztése tradíció a Dugonics­Társa-ágban, módot s alka'mat biztosítunk tehát a fiatal tehetsé­gek érvényesülésének. Gnbor Jenő 'estőmüvész a következőket mondotta a készülő kiállításról: — Igaz, hogy esak rövid ideje tar­tózkodom Szegeden, mindössze másféi éve költöztem ide. de má város ne-1 az első napokban éreztem, hogy ez j polgármester- n város uj fejezetet nyit művésze [temben. Mar akkor láttam, hogy; aj berek tevékenységét és mohó munkakedvvel kezdtem e roppant érdekes témakör feldolgozásához. Éreztem, hogy itt igazán kedvemre való területre bukkantam. És egy­másután születtek meg a képek Először a homokrakodók. Őket a Stefánia mellett kényelmesen meg­figyelhettem. Egyszer egy hajó­vontató jelenetet láttam. Csak any­nyi időm volt. hogy felfogjam, már el is tünt De arra elég volt, hogy megindítsa bennem a festői folya­matot s a pillanatnyi jelenetből kép lett — Mennyi élményt nyújtanak ezek az egyszerű jelenetek. M lyen érdekes például a közúti hid mel­leti halászüzemeknek ha.ászoktól nyüzsgő hajói — lelkesedik Gábor Jenő —, amint a bárkából halat me­rítenek, nagy kosarakat cipelnek, bárkákat vontatnak. Nemrégiben fedeztem fel a halászokat, akik két csónakban keritőhálóval pompás huzómozgásokat végeznek, a csillo­gó viz és alkonyi nap remek fényé­ben. Az örök ^emberi munka apo­teozisakéut éreztem e halászjelene­teket. Heteken át lestem őket a Ti­szán és előbb vázlatokban, majd nagy képekben rögzítettem élmény­szerű tapasztalataimat. Aránylag ilyen rövid idő alatt hogy is volt képes egy kiállításra való anyagot megfesteni? — kér­leztük a művészt. — Mindig lázas munkatempóban! dolgoztam. Ha valami érdekel » megkapja fantáziámat, addig nem nyugszom- amig azt fel nem dolgo­zom. Itt Szegeden úgyszólván na­ponta kaptam a kellemesen nyug­talanító élményeket s szinte észre­vétlenül jöttek létre az ujabb 9 ujabb képek. — Hány képpel szerepel a kiállí­táson? — Nem is tudom hirtelenjében, liesz vagy '20 egyméteres és méterei felüli képem és egész sor kisebb méretű. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Szeged műértő rétege hogyan fogadja munkáimat, mert képeim nem fotográfiái a tiszaparti élet­nek. Az ott tapasztaltak élinditói voltak a folyamatnak, kialakít tták bennem a vizén tevékenykedő örök embert De hiszem, hogy a szege­diek megérzik képeimben a Tisza hangulatát- annál is inkább, mert a „bőgő" hajók és a szegedi „Tisza­kanyar* vonalai megadják a helyi jelleget e képek világában. — Mi késztette arra, hogy kiállí­tásának tömörkényi cimet adjon? — A „Vizén járó emberek" cimet dr. Banner János professzor nr adta mert ugy találta, hogy ké­peim jól karakterizálják a tömör­kényi világot. A két érdekes nyilatkozat után kíváncsian várjuk a Dugonics­Társaság ünnepét. (*• Í-) 13-38 telefoni*

Next

/
Thumbnails
Contents