Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-05 / 100. szám

i> EL M AGYAR ORN? Ml {SZERDA. 1913 in A ju s 5. MAGYAR NYILVÁNOSSÁG •AZ UJ SVÁJC* cimen érdekes cikk­ben ismerteti a Magyar Nemzet a helvét köztársasági életben vég­bemenő figyelemreméltó változáso­kat. A cikk a következő: A svájci belpolitikai életnek fi­gyelmet érdemlő Jelensége az a vita, melyet a szociáldemokrata pártnak politikai és gazdasági programpontjai nyuj'ottak. A közelmúltban ugyanis a párt »Uj Svájc* jelszóval követeléseit jelenttette meg, melyeket a polgári 'rontnak szegezett, Hiven a szocializ­mus elméleti nézeteihez, ezek a köve­telések főleg gazdaságiak. A szocia­lista párt manifesztuma tervszerű mnnkapolitikát követel azzal a céllal, hogy az egész nemzeti mnnkaerőt igénybo vegyék, ezt a rendelkezést tor­ban. Mindez fel'tzftban fogalmazva a g»K * kaJoRYtTZ-íronaeTraliv iránnyal, következőképpen hangzik: az ország j meg a parasztpárttal. A polgári pár­gazdasága, termelőeszközei az egész tok és a szociálista pán között az népé Mindez nem valósulhat meg ad-! összecsapás a háború utáni proble­dig, hangoztatja a svájci szociálde- mák megoldásának tempója é* tartal­mokrata párt, amig a gazdasági élet ma miatt keletkezet1. A polgáriak az­monopoliumokbaa. trösztökben tömő-, zal vádolják a szocialistákat, hogy lel ritl. Ez esetben ugyanis az állam könv­nyen ráteheti kezét ezekre a monopó­liumokra és trösztökre, magáénak vallhatja azokat- Pedig az állami gaz­dasági élette nincs szükség sem az iparban, sem a mezőgazdaságban, sem a kereskedelemben. A szükséges irá­nyítást elvégezheti a szövetkezeti ön­rendelkezés E mellett még arra ts szükség van. hogy a föld és a lakás kivétessék a spekuláeióból. A párt vé­leménye szerint a fentiek garanciáját nem adhatja más. mint a kollektív munkajog: jog a munkához és köteles­ség a munkára. Ezek körülbelül a svájci szociálde­mokrata pár' főbb elvet, ezek azok az értékelések melvek az »Uj Svájc* ma­nifesztumát elvi magaslatra emelik. Persze mindez, nem marad belpoliti­kai ellentmondások nélkül. Az ellenfe­lek közül ki kell emelni az ottani li­az vénybe iktassák és az esetleges muihi^f'^f mokTa!a . T>fr,tíot- , , fcnnAitiiiKvk - uralkodó nozinot foglalja el annakel kanélküliek helyzetét pedig teljesen biztosítsák. Követeli, hogy készítsék et az egyetemes munkajog kódexét a munkás gazdasági és személyi helyze­tének védelmére. Sürgeti továbbá azt, hogy a munkások szövetkezése és munkaadók között szoros együttműkö­dés alakuljon. Megfelelő Intézkedése­ket kiván a drágaság ellensulyozásá­ra, mivel a lakosság jövedelme a há­ború alatt vagy semmit vagy nagyon keveset lett nagyobb. Rámutat arra az alapelvre, hogy a legfőbb munkaadó és megrendelő maga az állam. Körül­belül ezek a manifesztum főbb pont­jai, ezek azok a pontok, amelyek kap­csát) a svájci vezető párt, a liberális demokrata párt karöltve a paraszt­párttal meg a konzervatív katolikus párttal, támadja a szocialistákat. A Svájc népéhez intézett manifesz­tum nyíltan bevallott célja: az állam­nak a a gazdasági rendnek gyökeres megváltoztatása, Itf kell megemlíte­nünk azt, hogy az >Uj Svájc* jelszó alatt megindított akció a gazdasági és a politikai étet minden Jelenségét a munkásság szempontjai szerint nézi, mérlegeli. Rámutat arra. hogy a na­ponként növekvő árak miatt mind erő­sebbek és élesebbek lesznek a bérhar­cok. A munkásság e jelenséggel szem­ben mindeddig tehetetlen volt, nem tu­dott eredményeket elérni sem politi­kai megmozdulásával, sem szakszer­vezel) erejével A szociáldemokrata párt nyíltan felveti a kérdést: a bér, i»* árrőgeités, » munkanélküliség prob­lémái mogoldhntók-e egyáltalán a je­lenlegi gazdasági és állami rendben? A párt válasza: nem oldhatók meg. Ezért sürgető alapvető reformot. A reform célja pedig ez: a gazdasági rendszer megváltoztatása. Egyáltalán nem közömbös a köve­telés mögött álló alapgondolat: »a politikai demokrácia már nem elégít ki*. A tőke hatalma a legnagyobb veszély a demokrácia fennállására nézve — mondjak —, igy a gazdasági életből el kell távolítani azokat az erőkot, melyek a nyerészkedési vá gyat, a privát hatalmi törekvéseket szolgálják. A svájci szociáldemokrata párt ezzel a követeléssel letér az úgy­nevezett II. Internaionálé vonaláról, közeledik a III. Internacionáléhoz, amely nyíltan vallja az ügynevezett nyugati demokrácia hazugságait el­tör) endőknek, mondván Engelsszel, hogy az államnak előbb vagy utóbb ki kelt halnia, muzeumba kerül a >rokka és a rézbalta* mellé. Ugyanis a III. Internacionálé demokrata-libe­rális államban látja mindazokat a fet­tételeket, melyek a munkásság >kt­zsákmányolását* elősegi'ik. Ezért te­liét érthető, hogy a svájci szociálde mokrata pórt ellene van az úgyneve­zett demokrata alkotmányon alapuló állami életnek és azt tartja, hogy demokrácia alapelveit a gazdasági rendszerre kell alkalmazni, vagyis: az állami önrendelkezés elve a népen keresztfii valósuljon meff a gazdaság­lenére. ho.fv hosszabb idő óta nem többségi párt. Erejét, hefolvását nem akarják borítani az állami rendet, for­radalom szitására törekszenek. Vi­szont a szocialista párt azzal vádolja a liberális demokrata pártot, hogy esetleges szociális megnyilatkozásait nem veszi komolvan. ezekkel a meglé­vő elégedetlenséget ugy. ahogy, átme­netileg akarja csitítani S ha mégis vannak a demokrata liberális párt­ban lendületesebb elemek, azok a párt jobbszárnyából kerülnek ki és fasisz­ta elveket vallanak A Gazettn de Lausanne és a Bas­ler Nachrichten támadásaira a párt a következőket válaszolta: >A munkás­ság, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek a világháború három és fél éve alatt bebizonvitották. hogv nemzeti szempontból a ltvrmegbizhn­tóbb és legfegvelmezettebh része az országnak. Eddig a munkásság hozta, hivatalos elismerés szerint, a háború legnagyobb áldozatát*. Érdeklődésre tarthat számot, hogy mi ellen való vé­dekezés ez a kijelentés. Itt nem más­ról van szó. mint arról, hogv a jobh­csak a gazdasági kulcspozíciók bir-Joldali polgári pártok a szociálde­toklása. jól megszervezett saitórend-jmokra"ákat egy uj »népíront< meg­szer adja, hanem az is. hogy összefő- alapításával vádolják. MOSZKVA RÖGTÖNZÉSÉI Irta : Porragi György A lengjél—szovjet kérdés érthető kavarodast okozott a világ-diploma­cia minden frontján. Bármennyire Is elmérgesedett az utóbbi hónapokban Sikorskyék viszonya a szovjelkor­mányhoz, a szakítás váratlanul érte a Szovjet nyugati szövetségeseit. A meglepetés kellemetlen volt. nemcsak azért, meit a szövetségesek frontján fennálló nézeteltérésről rántotta le a leplet, hanem azért is mert ismét eszébe juttatta az angolszász diplomá­ciának, hogy a szovjetpolitika nem változott és hogy a Kremlben ina sem riadnak vissza a meglepetést keltő fordulatoktól és rögtönzésektől. Ilyen rögtönzések sorozatával lepte meg a nyugati demokrácika? Moszkva 1939­ben is, amikor a németek prágai be­vonulása után Chamberlain bejelen­tette a szovjet—francia—angol pak­tumtárgyalások megindulását Akko­riban vérmes reményekkel tekintettek Wgy Londonban, mint Párisban a tár­gyalások elé, e reménységeket azon­ban csakhamar kiábrándulás, sőt ke­serű becsapottság érzése váltotta fel akkor, amidőn egymást érték az ilyenfajta szovjet sakkhuzások a nyu­gati partnerekkel szemben: 1. A nyu­gati orientációjú Litvinov menesztése a külügyminisztérium éléről és Mo­lotovnak külügyi népbiztossá történt kinevezése. 2. Molotov beszéde, amely­ben hangoztatta, hogy a Szovjet nem hajlandó kikaparni senki számára sem a gesz'enyét a tűzből. 3. Zsdanov külügyi bizottsági elnök cdkke a Pravdában, amelyben megvádolta a nyugati hatalmakat, hogy nem akar­nak őszintén szövetséget kötni a Szovjettel. 4. A német—szovjet ke­reskedelmi tárgyalások megindulása és eredményes befejezése. 5. Augusz­tus 21-én a német—szovjet megnemtá­madási szerződés megkö'ése akkor, amidőn angol—francia vezérkari tisz­tek javában tárgyaltak Moszkvában és felfedték a szovjet vezérkar előtt a nyugati hatalmak haditerveit. 6. Az angol—francia vezérkari tisztek üres kézzel való távozása Moszkvából 7 Timosenko csapa'ainak elindulása Ke letlengyelország ellen szeptember 17­én. 8. A szovjet—német demarkációs egyezmény szeptember 29-én. Ilyen kellemesnek nem mondható tapasztalatokat szereztek a nyugati demokráciák mögött a Szovjettel le­talatokat gyűjtött a Sikorsky-kormány is. Az 1941—42-ben isméi feltamaüt szovjet—lengyel barátság ezul al Is­mét kulba esett, mélyebbre, mint va­laha. Természetes, hogy ez a viszály kí­nosan érinti az angolszász diplomá­ciát annál is inkább, mert köztudo­mású, hogy a lengyel emigrációs kor­mány állt eddig a legközelebb a szi­vükhöz az összes emigrációk közóit. Az angolszászok e lengyelbarátságá­nak többféle oka is van. Az első az, hogy Lengyelország tagadó válasza a német utimátumra robbantotta ki a második világháborút és adott alkal­mat az angolszászoknak az uj német­ellenes koalició megszervezésére. A második ok: a lengyelek harcolnak ma is a legnagyobb számmal az an golszászok oldalán. A harmadik ok az Amerikában élő négvuiilliós főnyi lengyel lakosság, amely erős befolyási gyakorol az amerikai közvéleményre és igy a washingtoni kormányra is Végül a legsúlyosabb ok az, hogy Lengyelország vezető szerepet játszik a háboruutáni angolszász középeuró­pai tervekben, a középeurópai >cordon sanitaire*, egészségügyi övezet tervé­nek felállításában. Mindezen okoknál fogva az angolszászok ugy érzelmi, mint reálpolitikai okokból egy erős és nagy Lengyelország feltámasztá­sát tervezték a háború utánra. Ezekről a tervekről most le kell mondaniok, ha csak nem akarják a Szovjettel elmérgesiteni az ügyeket. Ezért okozott érthető zavart a len­gyel—szovjet viszony megszakítása ugy a londoni Foreign Officeban, mint a washingtoni Fehér Házban. Az angolszászok magatartását e viszályban két tényező ha ározhatja meg. Az egyik az. hogy a Szovjet az elszenvedett veszteségek ellenére is milliós hadsereggel rendelkezik, még mindig óriási területek állnak rendel­kezésére. a lengyel kormány pedig a száműzetés kenyerét eszi Az erővi­szonyok tehát a Szovjet javára billen­tik az angolszász reáloolitika mérle­gét. A magatar'ás másik tényezője viszont fokozott óvatosságot ajánl az angolszászoknak is Moszkva iránvá­ban. mert ismét bebizonyosodott, hogy a Szovjet kormány ma is szívesen al­kalmazza a meglepetések és váratlan fordulatok politikáját Ami meg ör­országgal nfhStiy hónappal azután, hogy Sikorszky és Sztálin barátságos egyezményeket kötöttek Moszkvában, az uiucs kizárva Moszkva részéről a jövőben a szövetségesek irányában sem. A Kremlben a külpolitikában is előszeretettel alkalmazzák a grand guignoli rendezéseket, amelyek elkö pesztik a sablonokhoz szokott embe­riséget. Az >Épatez le bourgeois!* jelszava (ijeszd meg a burzsoátl) nem­csak a szovjet belpolitika frazeoló­giájához tartozik, hanem szívesen al­kalmazzák a szovjet külpolitikában is. Megmulatta ezt a szovjet kormány a balti államokkal és Finnországgal szemben is. Ezt a módszert akarta al­kalmazni 1939 szeptemberében Török­országgal is Saradzsoglu moszkvai tárgyalásai idején, azonban az akkori török külügyminisztert ezek a moszk­vai módszerek nem tudták leverni a lábáról. Tény az, hogy Moszkva nem­csak a Sikorskv-kormánynak adta et magát, hanem Londont és Washing­tont is gondolkodásra készteti, Moszk­vának ez a legutóbbi gesztusa azt bi­zonyltja. hogv szövetségeseivel szem­ben is a hajthatatlansás. merev poli­tikáját követi, amely nem törődik az* zal sem, hogv ezáltal a saját par'ne­reit súlyosan kompromittálja és za­varba ejti. Az első meglepetések le­küzdése és a föleszmélés után az em­ber rendszerint alaposan megvizsgál­ja azt az uj helyzetet, amelybe a meg­lepetés sodorta. Ez a helvzetvizsgálás nemcsak Sikorskvékat foglalkozta'Ja ezidőszerint. de minden bizonnyal aa angolszász diplomáciát is. mely a mostani bábom egyik legfontosabb' kérdésével került szembe. Nagv diplo­máciai művészetre lesz szükség • kérdés mc.fteiel/) megoldására Férfi és női k»H*tJ*t és ruHftif legszebben festi és tlsxtltla kelmefestő ' s vcayllit­filó üzem. Üzlet: Mérev-utca 6b. Telefon: 30-67. Üzem- Csaba-utca 46 ÜGYÜL A spanyol saitó képviselői Budaoesten Budapest, május 4. A magyar kül­ügyminisztérium meghívására kedden délután a menetrendszerű bécsi gyors­vonattal Budapestre érkezett En ' r a 1­go egyelemi tanár, a Pueblo cimü lap cikkírója. Echarri, az Adriba fő­szerkesztője és L1 o v e f, a FMango sajtópropaganrlafőnöke. A spanyol uj­ságiróvendégek előreláthatólag egy j hétig maradnak Magyarországon és magyarországi tartózkodásuk alatf megbeszélés' folytatnak a magvar sajtó vezető személyiségeivel (MTI) I ™ folyta'ott 1939. évi pár hónapos tár- tént 1939-hen a nvugsti hatalmakkal ó* gyalájuk alatt. Most hasonló tapasz- ami bekövetkezett 1943-ban Lenjt'el

Next

/
Thumbnails
Contents