Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-25 / 117. szám

rclcmciocn síép Qnncptfg keretében leplezek le TOmörStóni) István szobrát A magyar irodalmi ts íodomdonos élei Itópviscldl a? finneysfgcii - On! őcsy Irén gg&ngörii MsHüt l Oincn hullt le o lepel o szoborról (A DétmagyaTország munkatársá­tól) Ragyogó májusi délelőttön, va­sárnap leplezték le a muzeum előtti parkban Tömörkény Istvánnak, a szegedi föld nagy mesemondójának •szobrát, amelyet a Dugonics-Társa­*ág nemes kezdeményezése terem­Üfctt meg. Az ünnepség 11 ÓTakor kezdődött, ekkorra már többszáz főnyi közönség gyűlt össze a park­ban a szobor körül. A közönség so­kaiban nagy számmal jelentek meg * város szellemi életének reprezen­tánsai s a különböző előkelő iro­Üalmi és tudományos társaságok képviselői. A leleplezési ünnepség első szá­zsaként az egyetemi énekkar szere­pelt Kertész Lajos karnagy vezeté­sével, ezután dr. Banner János egyetemi tanár, a Dugonics-Társa­eág elnöke lépett az emelvényre s a hálás emlékezés szavaival szólott Tömörkény Istvánról és köszöntöt­te a szellemi és irodalmi életnek az ünnepségen megjelent képviselőit, majd felkérte Gulácsy Irént, a Cor­vin koszorús kiváló magyar írónőt ünnepi beszédének megtartására. Gulácsy Irén íefonkai szépségekben s ragyogó •zárnyalásn gondolatokban gazdag beszéde elején kiemelte, hogy ez az innepség a cselekvő szeretetnek ne­meskegyeletes aktusa, majd méltat­ás Tömörkény István életét, amely szabályozott folyású volt. mint ez a folyó itt a „vizecske", ahogy a Ti­szát mindig becézte a nagy iró. Egyik partja a polgári élet, a hi­vatali mnnka, a másik pedig az esz­mék és a betiik világa: az njságirás lés a szó legigényesebb értelmében Vett költészet — Tömörkény a szegedi újságírás hőskorának volt tollforgatója — mondotta Gudáoay Irén. — Szilár­dan nemzeti szellemű és mindhalá­Beivárosi Mozi Müsortorlódás miatt kedden és szerdán, csak két napig! M öíreneves Egy élete delén álló férfi utolsó fellobbanása, egy tragikus szere­lem szivbem árkoló története NAGY MŰVÉSZEK FILMJE! Főszereplőik: Heinrich George, Pau! Wegener, I se Werner HÍRADÓ Előadások. 3, 5, 7 órakor lig Kossnth-elvü negyvennyolvas. Tudta, hogy függetlenségünk elvé­ből felmérhetetlen veszedelem nél­kül nem engedhet ez a nemzet. — Itt állunk a kultúrpalota szom­szédjában. Nemcsak polgári eré­nyekkel betöltött hivatala volt ün­nepeltünknek, annál hitem szerint sokkal több. Előkelő hallgatagságá­val, ezernyi ezer könyvével: belső szemlélődéseink refugiuma. Itt, ahol megálmodott alakjaiból emlékkiál­lítást rendezett a megbecsülés, hig­gadtak le költőnk gondolatai, öltöz­tek irodalmi köntösbe élményei: itt forrt ki csendben, észrevétlenül te­hetségének pompás alföldi homoki bora. Ezután hosszasan foglalkozott Gulácsy Irén » Tömörkény István magyarsá­gának kérdésével. — Leszármazása szerint egy ér­demes, osztrák emberpár gyermeke volt — folytatta beszédét — Ennél a kérdésnél azonban hosszabban nem is illik időznünk, hiszen a szü­letés vérségi, nyelvi, vagy egyéb vonatkozások szerint nem saját el­határozásunktői függ és igy nem érdemünk, 8BYH bűnünk. Aszerint vagyunk magyarok, ahogy magun­kat minden körülmények között an­nak érezzük és valljuk. — Tömörkénynek, az ásatásokat végző kulturpalotai igazgatónak, az embernek egyetlen nagy vágya volt Attila sirját szerette volna megtalálni. Tömörkény az iró pe­dig többi között igy szól a Halotta­kat Látó cimü elbeszélésében egy tanyai Árpád-szoborról: sege­delmet megyünk kérni hozzá s nem­zetünk legnagyobb embere bizony ezer év múlva sem tagadja meg a magyartól." Nem ugy irja, hogy mennek Árpád szobrához — a ma­gyarok, hanem: megyünk hozzá. Tehát ő is. És: „... jó urunk." Tehá , az övé is. Igy irjal Mert még csak meg sem legyinti szányával az, a gondolat hogy ő talán nem volna Árpád népe. Hogy ne ezeréves tör­zsi szálakkal volna beleszövődve az árpádi közösségbe. „Jó urunk." Igy irja. Mert bár nem vér szerint, de titokzatos megbízatással magyarrá küldhetetten, a lelke legmélyéig ma­gyyar. — Tömörkény szelíd szive nem ismer gyűlöletet — mondotta továb­bá Gulácsy Irén. Nem bárkivel szemben, hanem egyedül önmagáért keresztény. Tizenhárom ránkma­radt kötetének egyetlen mondatá­ban sem találunk felekezetieske­dést, vagy türelmetlenkedést A tiszta sorokat a Hegyi beszéd szel­lemének fuvallata lengi át Beszédnek további részeiben Tö­mörkény István halhatatlan irói' értékeit méltatta a szónok ós kiemel­te azt a romnatikus, bensőséges vi­szonyt. ami t elszakíthatatlan szálak­kal fűzte Szegedhez és a szegedi A szerelem 1000 fogására megtanítanak Gaby MORLAY Francoise ROSAY és Micheline Presla A francia iilmmüvészet szipórkázóan szellemes vígjátéka! 12 szeweneiyes norsv tern mm. SZERELMES ASSZONYOM Bemutató ma _ ^ „ • „ _ mT Telefon: 21-85. KORZÓBAN Blövétci^énztár földhöz. A város vonzerőt gyakorolt Tömörkény Ist­vánra. — Ilyen vonzásra ősak szeretetre­méltó népű, nemes urbanitásu vá­ros képes. Szeged ilyen város, jöve­vénylelkeket rabnlejtő, megtartó város, őrzi napjainkban is egy nagy szellemünket a világhírű, Nobel­dijas Szent-Györgyi Albertet s bi­zonnyal még vele sem zárul a gaz­dag névsor. Ezután méltatta a Dugonics-Tár­saság kezdeményezését amellyel létrehozta ezt a szobrot a az elis­merés szavaival szólott a szobor al­kotójárót Tápay Antalról, aki ma­ga is azoknak a „kétkézi" emberek­nek világából került ki, akikkel Tö­mörkény subavirágokat himző ujja és lelke annyi szeretettel bíbelődött. Gulácsy Irén felkérésére ezután lehullott a lepel a szoborról s a kö­zönség előtt állt Tömörkény István kőbevésett pemes, gondolkodó alak­ja. Beszédét a leleplezés után a kö­vetkező szavakkal fejezte be Gulá­csy Irén: — Tűnődő mgatartásában, meren­gő nézésével állja itt a vártát ezen­túl. őrizze Szeged kultúrájának ne­mes épületét, amelyben annyi mun­Itás évet töltött, őrizze a Tiszát. Beszélje le a kettőjük meghitt nyel­vezetén minden rendetlenkedésről, a hajózás, a vizenjárók, a célszerű szegény emberek minden ártalmá­ról. Vesse hátát ennek a városnak. Szóljon érdekében szélvésszel, vi­lágviharokkal. Legyen közbenjárója egész népünknek, mely rövid em­beröltőn belül már másodszor vér­zik az ország használatában. — Non omnis moriart Tiszteleg­jünk egy. halhatatlan szellem előtti Gulácsy Irén szoboravató beszé­dét meleg tapssal fogadták a jelen­levők. Ezután dr. Tóth Béla helyet­tes polgármester lépett az emel­vényre s lendületes beszédben fe­jezte kl Szeged szeretetét ragaszko­dását a nagy íré iránt s a város hatósága nevében átvette a szobrot­Az ünnepség műsorának befejező számaként a polgári iskolai tanár­képző főiskola énekkara szerepelt Szöge Endre karnagy vezényletével, majd következett • szobor megkoszorúzása. Elsőnek dr. Tukats Sándor főispán helyezte el a szobor lábánál a város koszorúját, majd dr. Fröhlich Pál rektor a szegedi egyetem és a Magyar tudományos Akadémia nevében, dr. S1 k Sándor a Kisfaludy-Társaság és a Petőfi-Társaság, valamint a Szent István Akadémia nevében, Csuka Zoltán a Szentelek! és a Szigligeti­Társaság nevében, dr. Széchenyi István a DM KE nevében, Slumpf Kálmán a Városi Tisztviselők Egye­sülete nevében, Szőke Mihály he­lyettes múzeumigazgató a muzeum ne­vében, Szász Gyula nyugalmazott igazgató Tömörkény István munkáid' sai revében koszorúzták meg a szob-1 ellenállhatatlan rot, amelyre koszorú: küldött ntég az Otthon írók és Hírlapírók Köre, az Alföldi Utazók és Kereskedők Egye­sülele, a Tömörkény Iridalmt Kör, az egyetemi és tanárképző főiskolai if­júság, végül az iró fia, Tömörkény László helyezte el a szobor lábánál a család koszorúját. A szoboravató ünnepség után nyílt meg a kultúrpalota disz'ermében a Tömörkény-kiállítás* amelynek keretében bemutatja a léc saság Tömörkény István irodalmi mu« ködésével kapcsolatos összes emléke­ket. Vitrinek alatt láthatók az egykorú hírlapokban, folyóiratokban megjelent Tömörkény-cikkek, novellák, versek, vezércikkek, humoreszkek, külön vit­rinje van a Tömörkény-Könyvek első kiadásainak, e.sy másik vitrinben Tö­mörkény István katonaéletének emlé­kei láthatók, stb. A vitrinek között felállított paravánokon ál­lította ki a Dugonics-Társaság Gá­bor Jenőnek és Dorogi Imrének, a két kiváló szegedi festőművésznek mind azokat a képeit, amelyek témái Tömör­kény István költészetének gondolatvi­lágába tartoznak. A kiállítást Sík Sándor nyitotta meg Tömörkényt méltató szavakkal Kramer Jenő pedig értékes ismerte­lésben foglalla össze a kiállilás anya­gát. riofolok hemufotho/tso aDugonlcs-Tőrsaságieioívasó uiesen Délutón 5 órakor a városházán a Dugonics-Társaság felolvasó ülése keretében folytatódott a délelőtti ünnepség. A felolvasó ülésen fiatal tehetségek jutottak szóhoz. Az ülést Silc Sándor, a társaság alelnöke nyitotta meg. Megnyitójában meg­emlékezett Tömörkény Istvánról. A fiatal tehetségeknek ez a szereplése — mondotta —, legyen koszorú, amellyel Tömörkény kedves emlé­kének adózik a fiatalság. A fiatalok felovasó ülését Zalányi Sámuel szavalata nyitotta meg­Szabó Lőrinc: Nyitnilcék és Erdélyi József: Tavaszi naplemente cimü versét szavalta, majd Rátkai László Tömörkény István humoráról olva­sott fel gondosan ölegirt komoly értekezést. Rámutatott tanulmányá­ban, hogy nálunk magyaroknál osehdes, megértő voná9 a humor. Tömörkénynél azonban ez a vonás életszemlélet. Derűs oldaláról sze­reti nézni az életet, ha pedig nem. Széchényi Mozi Kacagás, kacagás, kacagás, falrengefő kacagás! Eru Mond szazai csinai a legpazarabb magyar- burleszk. LAT A BÁR KALMAN-naJ a főszerepben Azonkívül MAGYAR HÍRADÓ 3, 5, 7 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents