Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-19 / 112. szám

OBtríGr/rBOTIS/Ad. — Mit tort kend amis álmát? á Z ült Ti V HM* nül jij« 19.'Menjen a dolgára. _ Hát jól van. mondta Illés kese­rűen, éntúlem maradhattok, mert tu­dok mér mindent. De másszor ne hagyjátok kint a kalapot. Igy szólt, az ócska holmin rúgott egyet és visszatért a gulyához. Az ócska holmi a kalap volt, nehogy Mórira gondoljon bárki. Mári akkor virult szemnek legkellemesebbnek, következőleg ócskaságnak nem minő­síthető. Nem volt ugyan tulfinom lé­lek, tudatalatti differenciáltságokkal, mi a nyavalyákkal, nem foglalkozott, annyit mégis megérzett, hogy ebbe,-, az ü'kőzetben ö maradt alul. Hogy tehát felülkerekedjen, gyufát Ivott Legalább is ezt vallotta Illésnek, ald három órán keresztül szívszaggató módon kérlelte, hogy térjen vissza az életbe. Mert ugy feküdt mozdulatla­nul, kezét hiába rázogatták, a tejel hiába öntötték a szájába — Egyszer se nyúztam még le " bőrödet, imádkozott Illés, — nézz hát rám! A Iáhhegyes asszony Illést számadó gulyási minőségé­ben figyelmembe ajánlta a gazdája, legyek a segítségére hivatalos dol­gábnn. Illés ráncos areu és öreget mutat, pedig csak az ötvenedik évet gazolja. De az emlékek öregilenek, itt pedig van abból elég. — A legjobb helyről kommendálták hozzám, meséli a gazdája. Csak ura­Ságoknál szolgált s ahogy nézegetem az írásait, másfél év mintha ki vol­na belőle törölve. Ez azonban rendes népeknél nem számit, »időt tölt« néha egész tisztes­séges ember is, mért volt a kocsmá­rosnak olyan jányos koponyája, hogy az első ütésre beszakadt? Kopogta­tott Illés máskor is, hozzá keményebb koponyákat, de azok kibírták. — Igy került hozzám, egyetlen egyszer kért szabadságot, akkor la­kodalomba hívták. De megérkezése után megtörette a hátát, borzongott. Mondom neki: — Tán mcgzabált kend. Azt feleli, hogy dehogy is. Csak tud az ember annyi becsületet, hogy amikor csuklani kezd, nem eszik löb­Más volt itt a baj, a felesége Szavait a sriheadó igy feladván, Mari megUDta a haláljátékot, feltekin­tett és további hosszas unszolásra elő­adta a gyufáról szóló hit regét. Erre megszűnt I"és okvetetlenkedése is, mindössze az Imrének szólt oda a leg­közelebbi találkozáskor: _ Neked pedig leütöm a dereka­dat, ha még egyszer az aaszony körül látlak kuncsorogni. ...Ezen vázlatos részleteket tud­tam meg a számadó életéből s ezek azt bizonyítják, hogv nem kell min­dent tragikus-halálosaii felfogni. A nagy elmélyedések, problémák csak bajt hoznak, viszont Kása Mári ez­idő szerint benne lévén a negyvene­sekben, a legjobb feleség, aki izgatot­tan várja, mikor érkezik haza az ő Illése abból s gonoszságokkal bélel* városból .ahol annyi, de annyi diva­tos tempót tanul el az uri néptől az egyszerű szegény ember. Kiskunsági bakák bravúros áttörése a Dontól az Oskolig (Honvéd haditudósító osztály). A óriás muzsikja a mese fehérítődébe. januári események kavargásából csak nyugtalanította, a Kása Mári. A ma- j most bontakozik ki pontos és hűsé­gű idejében nevezetes menyecske, amolyan »lábhegyes asszony*. Gyengén vagyok eleresztve a ta­nyai tudományokban, nem állhatom meg szó nélkül. — Hat az meg mifajta? — Ejnye na, illik tudni az ilyesmi'. Hát olyan mulatós, kikapós, akinek folyton táncon van az esze. Többet forog u lába hegyin, minf a talpán. Felvilágosító jellemzését Máriról igy teljesítvén a gazda, folytatta a tö'énetet. — Mondtam neki; Illés, nem ne­ked való fehérszemély az! — Ugy megbolonditoft észben, fe­lelte az én emberem, hogy nem le­betek nélküle. Hátha megbecsüli ma­gát! Szép asszony volt, nagy, erős és kemény busu. Ha városi urak jöttek ki hozzánk. Mari főzött rájuk, vacso­ra után pedig bejölt a szobába egész­ségei kívánni, de leginkább várni a dicséreteket. Mert igv szokás az ren­des helyen, ebben rejlik a főzőasszony elégtétele Akkor ugy kell viselked­nie, mintha a világ leggyalázatosabb kotyvalékát tálalta volrta fel. Dehogy volf az jó, nfin is lehetett, de legye­nek máskor korábbi hiradással az urak, hogy puhulhasson a hus. MArit ilyenkor meginvi'álják, hogy foglaljon helyet s ő letelepedik az asztalhoz. Kétszer sose kérette ma­gát, nem olyan asszony volt. A sze­mérmetessége pedig hibátlan, hiszen rászól a legnagyobb úrra is, mikor az mások jelenlétében megcslpkedl. — Ugvos, nyughasson már. Öreg ember maga, mit vergődik? — Hát Így volt Egyszer aztán jön ám hozzám az Illés, hogy tegyek a gulya mellé éccakára valaki neveze­tesebb emberi, mert egy kis dolga akadl. — Tán n Marival esett baj! — Vele. Gyufát ivott A gyámi voltaképpen már akkor Illés szivébe hágott, mikor délben kihozták az ebédjét. Egyszerre meg­veresedtek a nyakán a ráncok. —. Az Imre bujtár is azt a levest eszi, amif én? Tudniillik bableves volt és Mári az Imre fazekába is belehajított egy da­rab füstólt oldalast Aztán tovább tű­nődve, eszébe jutott, milyen fagyos mostanában az asszony. Van egy da­rabka árendal'ődjük, annak a kincsei' vigyázná éjszaka, de kiviszi a párná­ját meg a dunyhát is. Nem lehet ez ravaszság nélkül! A >!epetés« kedveéri kellett elké­gcs kép a magyar csapatok kemény és elszánt harcairól. Eddig elsősorban kiemelkedő teljesítményeket, az egyé­ni bátorság és helytállás példáit si­került megörökíteni, de nagyvonalú áttekintésre csak most nvilik alkal­munk. A kiskunsági baka harcairól emlékezünk meg ezúttal, egy iváros remek védelméről, amelyről még so­kat beszélnek majd katonák és polgá­rok, táborban és a csendes otthon meghitt sarkábaD: A kiskunsági könnyű hadosztályt donmenti állásaiban érte az általános orosz támadás hire. Már az első na­pokban megtet'ék a szükséges intéz­kedéseket és váriák a fejleményeket. Január tizenharmadikán azt a felada­tot kapta a hadosztály, hogy az úgy­nevezett Petndan-vonalat minden erő­vei tartsa. Az orosz nyomás közben egyre fokozódott: kiürítettük a köze­li Deviza községet, majd másnap reg­gel a szövetségesek ellentámadást határoztak el. Az utcákon csak olykor sietett vé­gig egy-egv riadt szemű, óvatos te­kintetű férfi. Kint az állásokban szo­rosabban markolta meg fegyverét a honvéd. Golyószóró, géppisztoly alig működött, megszorította závárzat&t a fagy. Pedig nagyon kellett minden puska, minden tűzfegyver: az orosz gyalogság egyre szűkebbre húzta a gyürüt Ostrogosk körül. — Rvbnoje elveszett! — Jelentették később. Az ostromkör bezárult, a vá­ros körüli arcvonal végkép megmere­vedett. Néhány öra múlva üzenet ér­kezett a hadosztályparancsnokságra: »Ha a magyarok este 7 óráig be­szüntetik a harcot és átadják Oszfra goszkof: megfelelő bánásmódban ré­szesülnek ...« A hadosztőlv •parancsnoka: vitéz TI-K. L. vezérőrnagy válaszra sem méltatta a felszólítást Mégegyszer számbavetfe erőit és körültekintően szervezte meg a szorongatott város védelmét A védőkörlfteket és a hely­séget szakaszokra osztotta fel. El­határozása szerint a régi főellenáltó Tizenötödikén elveszett s fontos vonalat, vagyis Osztrogoszk körzetét Ternovoje és igy a 'ervet nem lehe-,kellett védeni. Ily módon biztosította tett végrehajtani, sőt estére vissza |a rendszeres váltás lehetőségét. A kellett venni a vonalat a hátsó vé-'honvédek szabálvos tdöközökben kls­delmi állásba. Megindult az esemé­nyek zuhataga. A nyitány komolv el­lenséges erőket sejtetett, a következő napok snlvos harcokat Ígértek. A had­osztályhoz beosztott pestkörnyéki gyalogezred jelentette; — Ternovoje felől ellenséges erők nyomulnak előre. n7 ezred oldalát és hátát veszélyeztetve! Ilyen előzmények után a hadosz­tály azt a parancsot kapta: rendez­kedjék be védelemre a vidék kulcs­pontjaként szereplő Osztrogoskban, a városfól mintegy négv-öt kilométer­nyire A Don mentén ekkor már mln­lenütt dúlt a heves, elkeseredett harc A város magára maradt védőivel. Most már bizonyosnak látszott: a többi csapatok szabad mozgása érde­kében a hadosztálynak vállalnia kell mindent. Akár a felfes körüflzárást Is. Csak áldozatok árán biztosítható a magyar hadsereg elkerülhetetlen visszavétele. Nehéz hófellegek" úsztak" a város felejt, a Ttehaja Szoszna folvóesk* jorén üvöltve rohant a TWirtri szél. Az idei tél egyik legkeményebb nap­ja volf január tizenhetedike A más­kor zsibongó szegény-bazár. a kele­ties piac elhagyottan nvult el a pra­voszláv templom tövében A paplnn­kabálos orosz asszonyok, vén. ku­sé felmelegíthették dermedt tagjalkat. Az események most már kergették egymást. Az éjszaka légitámadásokkal Igye­kezték megzavarni a támadók a védő­ket. A kővetkező nap eirős tüzérségi' és oknavetőtüzzel kezdődött. Az ost­rom reggeltől hesötétedéstg tarlót!, keresztül A támadás különösen északra és északkeletre súlyosbodott. A nyomás következtében kénytelen volt a had­osztály közvetlenül a város szegélyén állá«t foglalni Az Osztrogoszktól öszakra fekvő hármas ut elágazódásánál harcoló rész hoszu Időn át tartotta még a f'Hellenáltó vonalat, pedig elszigetel­ték a többi védőktől. A leghevesebb harcban kiderült, hogy snlvos bonyo­dalom gátolja a védőket: Fried Heh Géza főhadnagy, a lőszertiszt, jelen­tette: — A lőszer a legnagyobb' takaré­kosság mellett Is. csupán másnap dél­utánig eléjzl Az elszánt védelem ezefcután csak abban az esetben látszott továbbra t» indokoltnak, ha az Ígért felmentés, Illetve segifség Idejében megérkezik. Azonkivül lőszerről kellett gondos­kodri. Délután közölték: repülőgépen küldenek utánpótlást. A hadosztályparancsnok elhalá­Htórth tervé* 8* fcfezAn* a vesz* lyes feladatra Megvirradt az ostrom negyedik napja. A felmentés reménye mind tá­volibb lett, a megváltó repülőgép nem tünt fel a levegőben. A lőszerre nem lehetett többé számítani. A ros birtoka percről-percre kérdése­sebbé vált Lőszer már alig volt. A helyzet délutánra teljesen reményte­len lett. Az ellenség számos helyen áttörte a védővonalat.. Nem maradt más hátra, el kellett hagyni a várost, amelyet a legnehe­zebb körülmények között igy fertőt, tak a kiskunságiak. Parancs szerint a hadosztálytörzs az ntolsó lépcsőben szándékozott kivonulni Osztrogoszk­ból. Este kilenc óra hnsz perckor kez­dődött meg a város tervszerű kiürí­tése. Ezzel mpgindult a harc másodflí szakasza. A hadosztály kitört * gyű­rűből. Az elhatározáshoz hiven: a 'őrzs legutolsónak hagyta el a kileli vezető peski hidat. Az éjszaka kijutottak « vfrwfcől, az oszlop éle elérte másnap Gnllejet. Addigra tűzharcban találta •» előtte menetelő szövetséges csapatokat. Mindemellett tovább tudták folytatni u'jukat az egyre fokozódó hidegben. Szük' uton, szüntelen boré­ban haladtak tovább. Lőszerük ekkor már úgyszólván nem volt, a körülzá­rás! megelőző időszak beszámításéval nyolc napos kíméletlen küzdelem állt a hadosztály mögött Az utolsó éjsza­ka tizenhat kilométert mentek har­colva A hadosztály kifáradt, de nem csüggedett. Elképesztő nehézségek kö­zött.' hóban, fagyban folytatták a me­netet a Tiehnin Szoszna partján M­kolajevka felé. ulabh feladatok meg­oldására. Időnként ellensége, repülök 'üntek fel. Alacsony támadással, tűz­zel árasztották el a vidéket Egyik hclven a magaslatok' pero­mén ellenséges harckocsik jelentek meg. Elkeseredett küzdelem fejlődött ki. A magyarok összekeveredtek « előttük haladó német csapatokkal. Súlyos órák köve'kezlek: a ma­gyar hadosztálynak most más uto« kellett kitörnie. Keresztül vágtak nádason. Mélv völgybe jutottak A támadók tűzzel árasztották el a sza­kadékot és ujabb ellenséges harcko­esik vették üldözőbe a magyar csapa­tokat. Az ellenséges páncélosokkal szemben ekkor már nem tudták ered­ményesen felvenni a harcot: nem volt megfelelő páncéltöröfegyver. Közbea orvlövészek in elősomfordáltak as ellenséges sorkatonaság támogatására. Nem maradt más, csak a kiskunsá­gi boka becsülete és a pestvidéki hon­védek elpusztíthatatlan kedve. A megfogyatkozott, lőszer nélkül harcoló hadosztály részei csoportok­ban gyülekeztek n befagyott Ttehaja Szoszna mentán, átvágva magukat aa orosz tömegeken és NikolajevkAt meg­kerülve, Ilovezkojén és Budnayejéa Oskol völgye f»W neteltek. A hadosztály mindvégig teljesítette feladatait, eredeti és későbbi állása?! a kitűzött időpontig megtartotta. Véd­te a Potudán-vonalat a szövetsége­sek beérkezéséig, csak parancsra és minden esetben rendezetten vonult vissza ujabb és ujabb védőállásaiba, Osztorogoskban kórülzáratta magát, a várost eredményesen v<lrte és euak parancsra 'őrt ki. majd pedig mint­egy százhúsz kilométeres övezete* verekedte át magát, hogy a számára kijelölt területre érjen. Emberfeletti teljesítmények, pá­ratlan nélkülözések s harcok kőzött, bizony súlyos veszteségek®- tzeevo dett es a színmagyar seregtest. De becsületét, vitézsége Jóhtrét nemcsak megtartotta, hanem öregbí­tette is Koroda Miklós hfldi'fldósitó szalt szakállú árusok nem kínáltak tojást gyufáért cserébe, még sw»- roztá- ha nem érkeriv felmen'és rezkedníe. Mint ahogy fel is riadt mecskit is aljg árultak ® néptelen vá %édők Wörorfc a VIMIMrt várcgWL Mári, fején felül búzva a takarót, ugy1 sáron A város heburkotózett hó- éajÁ további Wrifelws vérnazarlás kiabálta mérgesen. ijégköpenyébe, miat a népi legendák A csapatok lelkesaa fogadták a Jégszekrények elsőrendű kiviéiben kaohatók Fekete Nándornál Kowuth Uioi-sugánjt 18. srám

Next

/
Thumbnails
Contents