Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-19 / 112. szám

OBtríGr/rBOTIS/Ad. — Mit tort kend amis álmát? á Z ült Ti V HM* nül jij« 19.'Menjen a dolgára. _ Hát jól van. mondta Illés keserűen, éntúlem maradhattok, mert tudok mér mindent. De másszor ne hagyjátok kint a kalapot. Igy szólt, az ócska holmin rúgott egyet és visszatért a gulyához. Az ócska holmi a kalap volt, nehogy Mórira gondoljon bárki. Mári akkor virult szemnek legkellemesebbnek, következőleg ócskaságnak nem minősíthető. Nem volt ugyan tulfinom lélek, tudatalatti differenciáltságokkal, mi a nyavalyákkal, nem foglalkozott, annyit mégis megérzett, hogy ebbe,-, az ü'kőzetben ö maradt alul. Hogy tehát felülkerekedjen, gyufát Ivott Legalább is ezt vallotta Illésnek, ald három órán keresztül szívszaggató módon kérlelte, hogy térjen vissza az életbe. Mert ugy feküdt mozdulatlanul, kezét hiába rázogatták, a tejel hiába öntötték a szájába — Egyszer se nyúztam még le " bőrödet, imádkozott Illés, — nézz hát rám! A Iáhhegyes asszony Illést számadó gulyási minőségében figyelmembe ajánlta a gazdája, legyek a segítségére hivatalos dolgábnn. Illés ráncos areu és öreget mutat, pedig csak az ötvenedik évet gazolja. De az emlékek öregilenek, itt pedig van abból elég. — A legjobb helyről kommendálták hozzám, meséli a gazdája. Csak uraSágoknál szolgált s ahogy nézegetem az írásait, másfél év mintha ki volna belőle törölve. Ez azonban rendes népeknél nem számit, »időt tölt« néha egész tisztességes ember is, mért volt a kocsmárosnak olyan jányos koponyája, hogy az első ütésre beszakadt? Kopogtatott Illés máskor is, hozzá keményebb koponyákat, de azok kibírták. — Igy került hozzám, egyetlen egyszer kért szabadságot, akkor lakodalomba hívták. De megérkezése után megtörette a hátát, borzongott. Mondom neki: — Tán mcgzabált kend. Azt feleli, hogy dehogy is. Csak tud az ember annyi becsületet, hogy amikor csuklani kezd, nem eszik löbMás volt itt a baj, a felesége Szavait a sriheadó igy feladván, Mari megUDta a haláljátékot, feltekintett és további hosszas unszolásra előadta a gyufáról szóló hit regét. Erre megszűnt I"és okvetetlenkedése is, mindössze az Imrének szólt oda a legközelebbi találkozáskor: _ Neked pedig leütöm a derekadat, ha még egyszer az aaszony körül látlak kuncsorogni. ...Ezen vázlatos részleteket tudtam meg a számadó életéből s ezek azt bizonyítják, hogv nem kell mindent tragikus-halálosaii felfogni. A nagy elmélyedések, problémák csak bajt hoznak, viszont Kása Mári ezidő szerint benne lévén a negyvenesekben, a legjobb feleség, aki izgatottan várja, mikor érkezik haza az ő Illése abból s gonoszságokkal bélel* városból .ahol annyi, de annyi divatos tempót tanul el az uri néptől az egyszerű szegény ember. Kiskunsági bakák bravúros áttörése a Dontól az Oskolig (Honvéd haditudósító osztály). A óriás muzsikja a mese fehérítődébe. januári események kavargásából csak nyugtalanította, a Kása Mári. A ma- j most bontakozik ki pontos és hűségű idejében nevezetes menyecske, amolyan »lábhegyes asszony*. Gyengén vagyok eleresztve a tanyai tudományokban, nem állhatom meg szó nélkül. — Hat az meg mifajta? — Ejnye na, illik tudni az ilyesmi'. Hát olyan mulatós, kikapós, akinek folyton táncon van az esze. Többet forog u lába hegyin, minf a talpán. Felvilágosító jellemzését Máriról igy teljesítvén a gazda, folytatta a tö'énetet. — Mondtam neki; Illés, nem neked való fehérszemély az! — Ugy megbolonditoft észben, felelte az én emberem, hogy nem lebetek nélküle. Hátha megbecsüli magát! Szép asszony volt, nagy, erős és kemény busu. Ha városi urak jöttek ki hozzánk. Mari főzött rájuk, vacsora után pedig bejölt a szobába egészségei kívánni, de leginkább várni a dicséreteket. Mert igv szokás az rendes helyen, ebben rejlik a főzőasszony elégtétele Akkor ugy kell viselkednie, mintha a világ leggyalázatosabb kotyvalékát tálalta volrta fel. Dehogy volf az jó, nfin is lehetett, de legyenek máskor korábbi hiradással az urak, hogy puhulhasson a hus. MArit ilyenkor meginvi'álják, hogy foglaljon helyet s ő letelepedik az asztalhoz. Kétszer sose kérette magát, nem olyan asszony volt. A szemérmetessége pedig hibátlan, hiszen rászól a legnagyobb úrra is, mikor az mások jelenlétében megcslpkedl. — Ugvos, nyughasson már. Öreg ember maga, mit vergődik? — Hát Így volt Egyszer aztán jön ám hozzám az Illés, hogy tegyek a gulya mellé éccakára valaki nevezetesebb emberi, mert egy kis dolga akadl. — Tán n Marival esett baj! — Vele. Gyufát ivott A gyámi voltaképpen már akkor Illés szivébe hágott, mikor délben kihozták az ebédjét. Egyszerre megveresedtek a nyakán a ráncok. —. Az Imre bujtár is azt a levest eszi, amif én? Tudniillik bableves volt és Mári az Imre fazekába is belehajított egy darab füstólt oldalast Aztán tovább tűnődve, eszébe jutott, milyen fagyos mostanában az asszony. Van egy darabka árendal'ődjük, annak a kincsei' vigyázná éjszaka, de kiviszi a párnáját meg a dunyhát is. Nem lehet ez ravaszság nélkül! A >!epetés« kedveéri kellett elkégcs kép a magyar csapatok kemény és elszánt harcairól. Eddig elsősorban kiemelkedő teljesítményeket, az egyéni bátorság és helytállás példáit sikerült megörökíteni, de nagyvonalú áttekintésre csak most nvilik alkalmunk. A kiskunsági baka harcairól emlékezünk meg ezúttal, egy iváros remek védelméről, amelyről még sokat beszélnek majd katonák és polgárok, táborban és a csendes otthon meghitt sarkábaD: A kiskunsági könnyű hadosztályt donmenti állásaiban érte az általános orosz támadás hire. Már az első napokban megtet'ék a szükséges intézkedéseket és váriák a fejleményeket. Január tizenharmadikán azt a feladatot kapta a hadosztály, hogy az úgynevezett Petndan-vonalat minden erővei tartsa. Az orosz nyomás közben egyre fokozódott: kiürítettük a közeli Deviza községet, majd másnap reggel a szövetségesek ellentámadást határoztak el. Az utcákon csak olykor sietett végig egy-egv riadt szemű, óvatos tekintetű férfi. Kint az állásokban szorosabban markolta meg fegyverét a honvéd. Golyószóró, géppisztoly alig működött, megszorította závárzat&t a fagy. Pedig nagyon kellett minden puska, minden tűzfegyver: az orosz gyalogság egyre szűkebbre húzta a gyürüt Ostrogosk körül. — Rvbnoje elveszett! — Jelentették később. Az ostromkör bezárult, a város körüli arcvonal végkép megmerevedett. Néhány öra múlva üzenet érkezett a hadosztályparancsnokságra: »Ha a magyarok este 7 óráig beszüntetik a harcot és átadják Oszfra goszkof: megfelelő bánásmódban részesülnek ...« A hadosztőlv •parancsnoka: vitéz TI-K. L. vezérőrnagy válaszra sem méltatta a felszólítást Mégegyszer számbavetfe erőit és körültekintően szervezte meg a szorongatott város védelmét A védőkörlfteket és a helységet szakaszokra osztotta fel. Elhatározása szerint a régi főellenáltó Tizenötödikén elveszett s fontos vonalat, vagyis Osztrogoszk körzetét Ternovoje és igy a 'ervet nem lehe-,kellett védeni. Ily módon biztosította tett végrehajtani, sőt estére vissza |a rendszeres váltás lehetőségét. A kellett venni a vonalat a hátsó vé-'honvédek szabálvos tdöközökben klsdelmi állásba. Megindult az események zuhataga. A nyitány komolv ellenséges erőket sejtetett, a következő napok snlvos harcokat Ígértek. A hadosztályhoz beosztott pestkörnyéki gyalogezred jelentette; — Ternovoje felől ellenséges erők nyomulnak előre. n7 ezred oldalát és hátát veszélyeztetve! Ilyen előzmények után a hadosztály azt a parancsot kapta: rendezkedjék be védelemre a vidék kulcspontjaként szereplő Osztrogoskban, a városfól mintegy négv-öt kilométernyire A Don mentén ekkor már mlnlenütt dúlt a heves, elkeseredett harc A város magára maradt védőivel. Most már bizonyosnak látszott: a többi csapatok szabad mozgása érdekében a hadosztálynak vállalnia kell mindent. Akár a felfes körüflzárást Is. Csak áldozatok árán biztosítható a magyar hadsereg elkerülhetetlen visszavétele. Nehéz hófellegek" úsztak" a város felejt, a Ttehaja Szoszna folvóesk* jorén üvöltve rohant a TWirtri szél. Az idei tél egyik legkeményebb napja volf január tizenhetedike A máskor zsibongó szegény-bazár. a keleties piac elhagyottan nvult el a pravoszláv templom tövében A paplnnkabálos orosz asszonyok, vén. kusé felmelegíthették dermedt tagjalkat. Az események most már kergették egymást. Az éjszaka légitámadásokkal Igyekezték megzavarni a támadók a védőket. A kővetkező nap eirős tüzérségi' és oknavetőtüzzel kezdődött. Az ostrom reggeltől hesötétedéstg tarlót!, keresztül A támadás különösen északra és északkeletre súlyosbodott. A nyomás következtében kénytelen volt a hadosztály közvetlenül a város szegélyén állá«t foglalni Az Osztrogoszktól öszakra fekvő hármas ut elágazódásánál harcoló rész hoszu Időn át tartotta még a f'Hellenáltó vonalat, pedig elszigetelték a többi védőktől. A leghevesebb harcban kiderült, hogy snlvos bonyodalom gátolja a védőket: Fried Heh Géza főhadnagy, a lőszertiszt, jelentette: — A lőszer a legnagyobb' takarékosság mellett Is. csupán másnap délutánig eléjzl Az elszánt védelem ezefcután csak abban az esetben látszott továbbra t» indokoltnak, ha az Ígért felmentés, Illetve segifség Idejében megérkezik. Azonkivül lőszerről kellett gondoskodri. Délután közölték: repülőgépen küldenek utánpótlást. A hadosztályparancsnok elhaláHtórth tervé* 8* fcfezAn* a vesz* lyes feladatra Megvirradt az ostrom negyedik napja. A felmentés reménye mind távolibb lett, a megváltó repülőgép nem tünt fel a levegőben. A lőszerre nem lehetett többé számítani. A ros birtoka percről-percre kérdésesebbé vált Lőszer már alig volt. A helyzet délutánra teljesen reménytelen lett. Az ellenség számos helyen áttörte a védővonalat.. Nem maradt más hátra, el kellett hagyni a várost, amelyet a legnehezebb körülmények között igy fertőt, tak a kiskunságiak. Parancs szerint a hadosztálytörzs az ntolsó lépcsőben szándékozott kivonulni Osztrogoszkból. Este kilenc óra hnsz perckor kezdődött meg a város tervszerű kiürítése. Ezzel mpgindult a harc másodflí szakasza. A hadosztály kitört * gyűrűből. Az elhatározáshoz hiven: a 'őrzs legutolsónak hagyta el a kileli vezető peski hidat. Az éjszaka kijutottak « vfrwfcől, az oszlop éle elérte másnap Gnllejet. Addigra tűzharcban találta •» előtte menetelő szövetséges csapatokat. Mindemellett tovább tudták folytatni u'jukat az egyre fokozódó hidegben. Szük' uton, szüntelen boréban haladtak tovább. Lőszerük ekkor már úgyszólván nem volt, a körülzárás! megelőző időszak beszámításéval nyolc napos kíméletlen küzdelem állt a hadosztály mögött Az utolsó éjszaka tizenhat kilométert mentek harcolva A hadosztály kifáradt, de nem csüggedett. Elképesztő nehézségek között.' hóban, fagyban folytatták a menetet a Tiehnin Szoszna partján Mkolajevka felé. ulabh feladatok megoldására. Időnként ellensége, repülök 'üntek fel. Alacsony támadással, tűzzel árasztották el a vidéket Egyik hclven a magaslatok' peromén ellenséges harckocsik jelentek meg. Elkeseredett küzdelem fejlődött ki. A magyarok összekeveredtek « előttük haladó német csapatokkal. Súlyos órák köve'kezlek: a magyar hadosztálynak most más uto« kellett kitörnie. Keresztül vágtak nádason. Mélv völgybe jutottak A támadók tűzzel árasztották el a szakadékot és ujabb ellenséges harckoesik vették üldözőbe a magyar csapatokat. Az ellenséges páncélosokkal szemben ekkor már nem tudták eredményesen felvenni a harcot: nem volt megfelelő páncéltöröfegyver. Közbea orvlövészek in elősomfordáltak as ellenséges sorkatonaság támogatására. Nem maradt más, csak a kiskunsági boka becsülete és a pestvidéki honvédek elpusztíthatatlan kedve. A megfogyatkozott, lőszer nélkül harcoló hadosztály részei csoportokban gyülekeztek n befagyott Ttehaja Szoszna mentán, átvágva magukat aa orosz tömegeken és NikolajevkAt megkerülve, Ilovezkojén és Budnayejéa Oskol völgye f»W neteltek. A hadosztály mindvégig teljesítette feladatait, eredeti és későbbi állása?! a kitűzött időpontig megtartotta. Védte a Potudán-vonalat a szövetségesek beérkezéséig, csak parancsra és minden esetben rendezetten vonult vissza ujabb és ujabb védőállásaiba, Osztorogoskban kórülzáratta magát, a várost eredményesen v<lrte és euak parancsra 'őrt ki. majd pedig mintegy százhúsz kilométeres övezete* verekedte át magát, hogy a számára kijelölt területre érjen. Emberfeletti teljesítmények, páratlan nélkülözések s harcok kőzött, bizony súlyos veszteségek®- tzeevo dett es a színmagyar seregtest. De becsületét, vitézsége Jóhtrét nemcsak megtartotta, hanem öregbítette is Koroda Miklós hfldi'fldósitó szalt szakállú árusok nem kínáltak tojást gyufáért cserébe, még sw»- roztá- ha nem érkeriv felmen'és rezkedníe. Mint ahogy fel is riadt mecskit is aljg árultak ® néptelen vá %édők Wörorfc a VIMIMrt várcgWL Mári, fején felül búzva a takarót, ugy1 sáron A város heburkotózett hó- éajÁ további Wrifelws vérnazarlás kiabálta mérgesen. ijégköpenyébe, miat a népi legendák A csapatok lelkesaa fogadták a Jégszekrények elsőrendű kiviéiben kaohatók Fekete Nándornál Kowuth Uioi-sugánjt 18. srám