Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

OBEM ÍGY A RORS Z A(I CSÜTÖRTÖK, ipt? íprllfi t I Ék*t«|F«|f laqmagaaabb ""Röicli ékaaa• ék* •Mvliárolja m • q. Sngad, Keltmen-utca II. I gadja el azt, mert ha az ajánlattevőnek ér annyit az épület r el akarja helyezni felesleges tökéjét. megéri a városnak ie. Véleinénye szerint a ház fokkal többet ér s figyelembe kell venni azt is, hogy körülbelül kétmilliós függőség likvidálásáról van szó. amire nem nynjt teljes fedezetet egyébként sem a házért felajánlott 1.400.000 pengő. Dr. Peretek Péter a közgyűlésben njból kifejtette álláspontiát. kérte az ügy levételét napirendről s uj értékbecslési eljárás megindítását. Wagner Ferenc felhívta a közgyűlés figyelmét azokra az esetleges károkra, amelyek származhatnak abból, hogyha a házat most. amikor lehetőség kínálkozik, nein ndják el. Ha az összeg előteremtése tényleg annyira fontos, nem lehet habozni az eladás ügyében. Ha most eladja a város az épületet, máris tekintélyes haszonnal adta el, mert felépítése 800.000 pengőbe került s egyáltalán nem lehet tndni. hogy értékemelkedés, vagy értékcsökkenés következik-e he a továbbiakban. Dr. Széchenyi István felszólalásában hangoztatta, hogy a ház eladását komoly okok teszik szükségessé. A város nem teheti meg. hogy két nappal előbb hozott kisgyülési határozatát most hirte'en megváltoztatja Bsak azért, mert észrevette, hogy az ajánltatevő hajlandó megfizetni a kért összeget. Gresz István azt javasolta, bogy ha a városnak kell a pénz, előteremtheti más módon is. Javasolta, bogy a városi házak lakóitól 10 évre előre vegyék fel egy összegben a lakbért s így rendelkezésre fog állani a szükséges összeg. Dr. SzélJ, Gynla azt fejtegette felszólalásában, hogy az értékbecslés helytelen volt, mert a rögzített lakbért vette alapul s ez a becslés nem feleibet meg a reális forgalmi értéknek. Szerinte helyesebb volna, ba a város a házeladás helyett Speyer kölesönkötvények eladásának engedélyezést kérné a kormánytól. Meskó Zoltán ttjabb felszólalásában azt indítványozta, bogy a váró* a kormánytól kérjen kölosönt. a házeladás helyett. Papp József. Sebestyén Endm, Korányi Jenő. Kiss Bálint s még több bizottsági tag felszólalása Után az elhangzottakra dr. Tóth Béla helyettes polgármester válaszolt. és megindokolta, bogy a Városnak miért van szüksége arra, hogy eladja az épületet. Ezután dr. Tukats Sándor főispán szavazásra tette fel a kérdést s a közgyűlés 18 szavazattal 13 ellenében elfogadta a kisgyűlés! előteriesztést s elhatározta n Szent Oyörgyy-uteal városi bérház eladását a kenderfonógyárnak. A szavazás után még néhány kisgyülési előterjesztést tárgyalt le i közgyűlés s ezután az ülés 1 órakor véget ért. A JAPANIMÜNKABÉRTITOK Előfizetőink havi 80 fillérért mindennap oMrilhetnek könyvet i OftI.M AOYAitORSZAQ kőlcaőnkőnyv ürikM. (8TUD) A Japáni árunak a világpiacon való legyőzhetetlen versenyül uí olcsó japáni munkabéiek okozzák. A japáni kötöszóvö uiunkás egyhatodrészével beéri annak, amit az amerikai munkás kap és egyharmadával annak, arait az angol munkásnak fizetnek. Japánban a munkáskérdés ma körülbelül azon a fokon áll, mint Európában a gyáripar kifejlődésének kezdetein: a munkásságnak nincs szervezkedési szabadsága s a hivatalos gazdaságpolitika felfogása az, hogy az alacsony munkabér egyetemes közgazdasági érdek, mert ez a feltétele az árukivitelnek és a belső iparosodásnak. Ez a felfogás Európában szintén nem újdonság: a merkantilizmusnak, a tizennyolcadik század második felének éppen ez volt a felfogása. A lényeg azonban nem az, hogy ebben á felfogásban a japáni kormány teljesen egyetért nemcsak a japáni tőkéssel, ami nem lenne meglepő, de a munkával is, ami európai szemmel nézve már egyenest érthetetlen. Pedig az angol gyáripar kiküldöttei csak a harmincas évek első felében, a gazdasági világválság évei alatt vizsgálták roeig a japáni gazdasági szervezetebet és azt állapították meg, hogy Japánban a munkásságnak nincs ngvan szervezkedési szabadsága és a sztrájk szigorúan tilos, de r.em is kiván ilyesmit és sorsával teljesen megelégedetten él. így már aztán egészen titokzatossá válik a japáni munhabérszint az európai néző számára, aminek szeretné a magyarázatát megtalálni. Paul Arndt német közgazda, aki sokat foglalkozoti a Kelet gazdasági problémáival, ezt a titkot azzal magyarázza, hosy bár 1868 óla Japánban sincs többé hivatalosan hfibórrendszer és ott is kialakult a kapitalizmus, ez csak külsőségeiben hasonlít ahhoz, amit Európában és Amerikában s általában a fehér ember körzetében értünk e rendszer alatt. A japán kapitalizmus lényegét a változatlan japáni lélek és japáni gondo]. kozás adja meg, amely e rendszernek csak a külsőségeit vette át, önmaga pedig egyáltalában nem módosult meg. Európában a nemesség régi hatalmának megtörése egvuttal a polgári rend felemelkedését hozta meg s a jogegyenlőség gyakorlatilag azt jelentette, hogy a régi nemesség heJvét nj gazdagok foglalták el. Az uj gazdasági rendben a nemességnek semmiféle komoly szerepe nem kínálkozott és nem is maradt. Japánban sincs 1868 óta hűbériség, de ott az átalakulása npy ment végbe, mintha például a a francia forradalom a nemesség két rendjének sikerül volna n kereskedelem és ipar teljesen újonnan kialakuló területét a maga számára biztosítania. Átalakulás csak a nemesség két rendje között következett be: az alsórendű nemesség nagyobb hatalomra tett szert a főnemességgel szemben. de a nemesség két rend je, amely eddig csak a földbirtokot tartotta kezében. hatalmát kiterjesztette az egész iparra és kereskedelemre, közlekedésre, hitelszervezetre. A régi >rizsiáradéknak* pénzben való megváltása sok nemesnek tőkét adott a kezébe és ezek ezt arra használták fel, hogy gyárosokká, bankárokká, részvényesekké, tőkésekké legyenek. A nemesség benyomult a kereskedelembe és a saját maga akaratát kénvszeritette rá. A néo azonban tökéletesen befolvás nélkül marad» mind a mai napig. Az európai mintára egybehívott parlamentnek nincsenek joc*i s ha szembekerül a nemességgel, akkor feloszlatják. Való igaz, bogy a japánok' vasutakat építettek és gőzhajókat, gvárnkn'. httetszervezeteket és pénzt teremtettek s nem utolsó sorban nagyon modern fegyvereket is gyártottak. MindRtonbata nem lényeges, hanem csak a forma: a régi nemesi szellem teljesen változatlan maradt és ennek a szellemnek a parancsa az, hogy az egész japáni népei ma is a hazaérts a császárért való önfeláldozás szelleme hatja át é9 ez a gazdasági életnek is egyetlenegy törvénye. Az ősi nemesi törvény, a »busidó« azt Jelenti, hogy a hazáért és a császárért, aki a legfelsőbb ur, semmiféle áldozat sem tulnagy egyetlen japáninak sem — sem nemesnek, sem gyárosnak, sem földmivesnek vagy munkásnak. S a japáni gazdasági rend lényege az, hogy ott ma is a harcosok rendje a legelső rend. S a japáni nem önmagáért dolgozik, hanem az egész nemzetért. S az olcsó japáni árunak ez a szellem a titka és a magyarázata. Japán olyan, mint •gy«tl*nagy nagy család és minden vállalatot olyan közösségi szellem hat benne át, amilyenre Euróban nincs példa. Ez a magyarázata annak is, hogy az államnak mindenféle vállalkozás terén olyan nagyon nagy része van. Az állami monopóliumok Európában aránylag csak nagyon későn jelentkeztek. Japánban ellenben az egész gazdasági életet elsősorban jellemzik. Természetes, hogy az uj rendnek a társadalmi fonnák terén is bizonyos változások felelnek meg. A rendek ma már nem válnak el egymástól olyan mereven, a szabad pályaválasztásnak némi nyomai ma már Japánban is megvannak, de azért a japáni szerzők hangoztatják, hogy ott ma is minden ifjúnak előre ki van szabva az utja. Az egyén igényei nagyon alacsonyak, élelmiszerek, lakás, ruházat nemcsak a munkásságnál, de minden társadalmi rétegben igen alacsonyak. így történt, hogyha Euróban a teljesítménnyel a bérek is lépést tartottak, Japánban a bérek a szükségletekhez igazodnak. Ez pedig azt Jelenti, hogy miután mindenkinek elég az, amit keres, a többlet mindaz államnak, a közösségnek Jut. Ebből telnek ki a hadihajók éa a háborúk, ebből a kiviteli árnk piachóditó ereje, ebből a gyárak, a töke, a modern közlekedés eszközei éa mindazok, ami Japán nagyságához szükséges. A régi >rizsjáradék« helyét nj járadékok foglalták el, amelyek a modern gazdasági élethez igazodnak s az adózás és a többi módozatok gondoskodnak arról, hogy fölöslegeit a tőkés is az államnak adja át. Európában a merkantilizmus idején a gazdaságpolitika az »áldásos szegénység* védelmezője volt, mert azt tartották, hogy a munkás nem dolgoznék eleget, ha nem volna szegény. Japánban ma ugyanezen az állásponton vannak, de a több. let nem a tőkésé, hanem az államé. A bérek nemcsak a munkásokra nézve alacsonyak — csak egyes hadifontosságu iparágakban engedélyeztek magasabb béreket —, hanem a tisztviselőkre nézve is, akiknek helyzete semmivel sem jobb a munkásságénál. S miután az őstermelés népe mindig elég munkaerőt tudott á'adni a városoknak, a bérszint nemhogy emelkedett volna az iparosodás folytán, hanem még nem egyszer csókkent is. Nemrégen még általános szokás volt, bogy a sziilők eladták a fiatal lányokat a városoknak az évek sorára. Be ennek a rabszolgaságnak a kormány ujabban véget vetett és más szociális védelmi Intézkedéseket is bevezetett, így csak legújabban került sor a fiatalkorúak védelmére és a munkaidő megszabására. Sehol a világon nem folyik olyan ütemü munka, mint Japánban, mondják egyes európai szerzők és sehol olyan 'általánosságban n*m hanvacollák el az életszint emelésének kérdését mint itt. A munkás életsrintjét az őstermelő munkásság sr.inyonala adja meg, ami nagyon alacsony. Semmi más nem fontos, csak az. hégy a nyersanyagárak emelkedése m befolyásolja a japáni áruk versenyképességét a világpiacon, amihez *t kell, hogy az életszint ne változzék. Mar most az a kérdés, hogy vájjon ha ez a mai japáni gszdasagi rend megfelel annak az európai szellemnek, amely másfél évszázaddal ezelőtt éit itt véget, a növekvő termelés nem fog-e Japánban is átvezetni az egyéni utilitarizmusnak abba a korszakába, amely még itt • inult századot és ennek a századnak az elejét töltötte be s amely kapitalista berendezkedésű államokban most védekezik az újonnan öntudatra ébredő közösségi szeltem támadásai elten? Az 1868. évi japáni fordulat csak egy évvel következett be később, mint nálunk a kiegyezés, amely bennünket nz osztrák gyarmat állapotából részben felszabadítva, végre módot adott nekünk arra, hogy saját nemzeti elgondolásaink szerint rendezkedhessünk be. Japán lélekszáma azelőtt másfél évszázadon keresztül mindig változatlan volt, a népszámlálások állandóan 28 millió lélekről számoltak! be — « hogy ezt a szintet megtarthassák, a gyermekáldás megelőzésének kegyetlen módjait rendszeres gyermekirtással egészítették ki —» azóta azonban a lélekszám megháromszorozódott, holott nálunk a kétszeresét sem érte el az 1860. évinek. A japáni felfogás tehát eredményesebbnek bizonyult a miénknél, ameiy a nemesi jogokkal együtt a nemesi kötelezettségeket is elvetette és a minél szabadabb tőkés széliemet igyekewtt kifejleszteni, itt van a meghároszorozódott lélekszámban és számára ez elég nyereség. Európa, a fehér faj maga is nj utakat keres a rideg kapitalizmus rendszeréből kifelé « az egyén legnagyobb előnye helyett a nemzet legnagyobb erejének feltételeit igyekszik megépíteni. Ezzel talán visszakanyarodik ahhoz a szellemhez, melyet Japán mutat neki a ha ez igy van, akkor az is elképzelhető, hogy Japán, mint aki legkésőbben kezdte a modern gazdasági életre való áttérést, megtakarítja a nemzeti erőt romboló rideg kapitalizmus korszakát. Ez a háború e tekintetben nagyon sok tanúságot hozhat. Egyelőre az árak Japánban is ugy emelkednek, mint akárhol másutt s ennek feltétlenül a munkabérek átértékelését is magával kell hoznia. Ha a japáni életszint a háború folytán sem fog változni, ez Európa számára olyan tanúságot foglal majd magában, hogy ezzel számolnia is kell. S ha a múlt század végén a japánok Európától tanulták meg a gazdasági élet győzelmes technikáját, akkor most Európának majd el kell mennie a Keletre, hogy a gazdasági élet győzelmes szellemét Igyekezzék elsajátitani. (mm) Hivatalba léptek az ui miniszterek Budapest, március 31. Az iparügyi és kereskedelmi minisztérium tisztviselőkara szerda délelőtt üdvözölte a hivatalba lépő két uj minisztert Az iparügyi minisztériumban Kádas Károly államtitkán üdvözölte Bornemisza Géza minisztert, aki régi ismerősként üdvözölte a minisztérium tisztviselőkarát. A kereskedelmi minisztériumban Algyay Pál államtitkáé köszöntötötte a tisztviselői kar élén Zsindely Ferenc minisztert. Az üdvözlések után a két miniszter átvette hivatalának vezetését é» megkezdte a referensek fogadását , Gyönyörű antik pohárszék és háromajtós gardernfcszekrény óriási férőhellyel eladó: Kárász-utca 14, II. em. 9. Reggel 8-tól 10-ig.