Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-28 / 94. szám

OBLMAGYAROHS/AI. SZERDA, 1943 április 28. Tiszából való szivattyúzáskét sal. Dr. Széchenyi István felvetette a kérdést, hogy miként, történhetett meg ar, hogy Akkor, amikor már mindenki tudta, hogy az idén megszűnt a talajvízé áradások veszedelme, sőt szárazságra van kilátás, a talajvizet a Fehértó megkerülésével mégis levezették a Tiszába. Itt hasonló előrelátás hiányát látja, mint ami megállapítható volt legutóbb az öntöttvas felajánlása ügyében. Ezeket a kérdéseket ki kell vizsgálni és a tényállást meg keli dlldpltani, mert lehetetlen dolog. hogy minden közgyűlés elé ilyen ügyek kerüljenek s a közgyűlés befejezett tények előtt állva tehetetlen legyen a mulasztásokkal szemben. Wagner Gynla felszólalásában arról beszélt, hogy a szakértőket a bekövetkezett, helyzetért nem terhelheti felelősség. mert a talajvtzi helyzet mindig előrelátliatatlan • sapadéktényezőktől függ. A tiszai szivattyúzás terveinek zavartalan végrehnjtásósa nem lehet garanciát vállalni, azonban nem kell félni attól, hogy a szivattyúzás idejében annyira alacsony lesz a Tisza vizáilása. hogy a szivattyúzást akadályozhatná. mert még a zöld ár sem érkezett meg. Dr. Kiss Ferenc hasonlóképpen a szakértők védelmében szólalt fel, majd dr. Tóth Béla helyettes polgármester közölte, hogy a város hatósága ki fogja vizsgálni a Fehértó viznélkül maradásának ügyét. A Házfelügyelők Nemzeti és Gazdasági Országos Egyesülete a lakbérleti szabályzat egyes rendelkezéseinek módosítását kérte a várostól. Legfontosabb a kérések között az volt. hogy a házmosterpénzt 2 százalékról 3 százalékra emelje fel a város. Több hozzászólás ntán a kisgyűlés ugy döntött, hogy nem javasolja a kérőiem teljositését, ellenien felhívja aa egysületet. hogy illeti •kos kormányhatósági tényezők iiél tegyen országos intézkedés céljából megfelelő lépéseket. Kincstári fatelep Szegeden Több kisebb ügy letárgyalása ntán a kisgyűlés áttéri saját napirendjének letárgyalására. A város előterjesztésére a földmüvelésügyi minisz er közötte, bogy a lakossag iaellatásának megkönnyítése céljából hajlandó Szegni' n kincstári fatelepet létesíteni, ha a város erre a célra megfelelő területei borsát rendelkezésre. A kisgyűlés ngy határozott, hogy a kincstári faruk ár céljára a Rendező-pályaudvar és a Tisza-pályaudvar mellett egy 3 holdas területet bocsát a földművelésügyi minisztérium rendelkezésére évi •0 pengő bér ellenében. Eperfaiskolák létesítésének céljára pedig ugy Csengelén, mint Királykáimon 4—4 hold területet bocsát a város a földművelésügyi minisztérium rendelkezésére —- TaljesitC'te a kisgyűlés László Ferenc nyilvános illemhelyek tulajdonosának kérését a használati dijak lelemelésérc. A továbbiakban több kisebb jelentőst^ ügyet s szabadságügyekei tárgyait a kisgyűlés s ezeknek a sórán dr. Pálfy -íéfesef polgármester szabadságát ujabb egy hónappal meghosszabbította. A kisgyűlés 7 órakor ér" véget. MAGYAR NYILVÁNOSSÁG kfótyoge?, gyűjteményt « hó végéig vásárolok magas aron. BÉL Y KdKliREblviíDEb, Fogadalmi templom téren. Telefon: H4K 153 A HÚSVÉTI SAJTÓ egyik legkiemelkedőbb irasa a Nagyúr Neuizet vasárnapi szamabau jelent meg vitéz Andorka Rudolf vezérőrnagy, ny. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, volt madridi kövei tollából A cikk, amelynek >Mi a tennivalónk* a címe, a magyar sajtóban mostanában azt a sürün felmerült óhajtást fejezi ki határozott formában, hogy a magyar értelmiségnek, parasztságnak és munkásságnak össze kell fognia az uj Magyarország háború utáni kialakítása érdekébea A cikkből a következő részt ragadjuk ki: Reálpolitikát szeretnénk látni azoknak a részéről, akiket a balszerencséjük az ország kormánykereke mellett talál majd a háborút követő krízis idején. Ez a reálpolitika pedig megkívánja azt, hogy az ország ténylegesen meglevő erkölcsi és anyagi erői helycsen biráltassanak el és helyesen alkalmaztassanak. Mindnyájunknak eminens érdeke, hogy ebben as országban elkerüljünk esetleges forradalmi megmozdulásokat s erre a célra összefogjuk mindazon erőket, amelyek önként vállalkoznak ennek a a közös érdeknek a szolgálatára. Azt hiszem, hogy félreismerik a komoly magyar munkásság lelkiségét mindazok, akik a forradalommal való kacérkodást tételezik fel róla. A magyar munkásnak éppúgy érdeke, mint a magyar polgárnak, hogv a termelés menete ne zavarfassék meg. hogy a közrend fenntartassák s hogy a krízis megpróbáltatásai ne döntsék öszsze az ország gazdasági struktúráját. Viszont a helyes reálpolitikai roigi éléstől az illúziók világába való eltanácsolást mulatná az, ha azzal a gondolattal játszanánk, hogy a munkásságot máról holnapra el lehetne tántorttani attól a szellemi és szociális szervezettség ől amelyben évtizedek óta nevelődött Vegyük tudomásul, hogy van a magvar társadalomnak egy zárt, osztályöntudatos része, amelynek különálló társadalmi és politikai törekvései is vannak. Ez az erő ilyen formában van adva s ha valaki reálpolitikát akar köve'ni, mint ilyennel kell számolni vele. A polgári társadalmat elválasztja a szociáldemokráciában tömörült munkásságtól a világnézeti különbségek sok árnyalata, amelyek elsősorban a származás, nevelés és életkörülmények különbözőségéből adódnak Van közöttünk különbség sőt lényeges, mélyreható különbségek. De akkor, amikor a közös érdekeinknek — a létfenn artásnak — a szolgálatában az erők közösségét keressük, ne azt élezzük ki. ami elválaszt minket, hanem inkább azt kutassuk, ami közös bennünk. Nincs kétségünk aziránt, bogy a felelősséget érző magyar munkásságért a problémát ugyanígy bírálja el. Feljogosít bennünket erre a feltevésre az a higgadt, józan, fegyelmezet, ebben a vonatkozásban határozottan hazafias magatartás, amit ennek a háborúnak a folyamán ez a társadalmi osztály mutatott. Nem keressük, hogy ezért kit illet meg az érdem, a munkásság vezetőit vagy a kormányzati szerveket vagy mindkettőt, csak a tényt állapítjuk meg, még pedig őrömmel. A világnézeti különbségek azért megmaradnak közöttünk. Ismerjük, értékeljük és tiszteletben tartjuk a munkástörekvések szociális célkilüzczeit s nem is tudjuk elképzelni, hogy emberi felelősséget érző polgárember másként forduljon az élet anyagi küzdelmének legsúlyosabb terhét viselő társadalmi rétegek felé, mint a sziv melegével és az értelem belátásával. A polgárság azonban nem akarhatja most valami hirtelen támadt varázsigével magához csábitani azt a munkást, aki emberöltőt töltött el egy feszesen szervezett és vezetett társadalompolitikai tömörülésben. De azt hiszem, hogy a munkásság is visszautasítaná azokat a laza meggyőződésű polgári elemeket, akik most talán egy ösztönszerűen érzett konjunktura terel a táboruk felé. Ha reálpolltikát akarunk követni, ngy a közöttünk lévő és megmaradó különbségek harcát majd megvívhatjuk azokban a remélhetőleg eljövendő boldogabb időkben, amikor már nem kell félteni a nemzet létét a pártharcok tasái kőzött. A parasztság a második társadalmi réteg, amelyet emiege flnk. A kép, amelyet itt látunk, merőben más adottsága A területi szétszórtság folytán a magyar földmüvesosztály nem érkezhetett el a társadalompolitikai szervezettségnek arra a fokára, melyet az ipari munkásság az elmúlt félévszázad álatt ért Társadalmi osztályjellege ennélfogva nem olyan élesen határolt, sőt a hatásterületeken á folyik egyrészt a középhirtokosság másrészt a nincstelen agrárproletá riátus felé Ereje nem annyira a harcrakész fel'épésében. mint inkább a széleskörű tömegek statikájában jelentkezik Ez az erő azonban egy hoszszabb perióduson át előbb-utóbb feltétlenül hatályossá válik. A felületes poli ikai szemlélő talán ezért hajlamos arra, hogy a földműves társadalmi osztály lassú mozgású erőkifejtését könnyen értékelje, de a reálpolitikus nem csukhatja be a szemét a tények előtt. A földtulajdon utáni vágy él a magyar parasztság lelkében s ez a vágy még akkor is élne, ha nem ígérték volna neki évtizedeken ái a vágyainak beteljesülését. A földtulajdonnak célszerűbb és egyenletesebb változtatása elöl kitérni már nem tudunk. A parasztságnak éppoly érdeke, mint a nemzet egészének, hogy ne fosztogatásszerü ötté ek segítségével jusson a neki szánt földnek a birtokába, amely birtok ebben az esetben mindig a bizonytalanság érzését kelti az uj tulajdonosban magában is, hanem egy szervesen megalapozott alkotmányos formák között meg eremtett nagy nemzeti alkotás segítse vágyainak az elérésében. Ha az Ipari munkásság hajlandó volna arra, hogy a közős érdek szolgálatában merev elméleti álláspontjától eltávolodva, engedményeket tegyen az egységes nemze mentő munka felé, ugy nem kétséges, hogy a magvar földműves társadalom is türelemmel fogja bevárni a földbirtok-kérdésben a vihar elvonulását. F.ddiai gondolataink között nem emlékeztünk meg egy társadalmi osztályról, amelynek az említése nélkül a kép hiányos maradna. Az ezeréves történelmi fejlődés során a magvar nemzet életében mindenkor veze'ő szerepet játszott az úgynevezett törtéjnelmt osztály, amelyet érzései, múltja, tradíciói, poli likat nevelése és mély kőtelességérze e Mindig a legszorosabban összefont ennek a nemzetnek minden örömévei és fájdalmával. Bármilyen is legyen a kiilöaböző világnézetű történészek felfogása erről az osztályról volt idő, amikor diyat volt minden rosszat elmondaté rá —, ez az osztály mindig átércxic a helyzetéből fakadó felelősséget éa igen sokszor az önöe érdekeinek a félre evésével a magyar reformmozgalmak kitűnő előharcosa volt. Kiegyenlítő és ellehsulyozó szerepére mindig is szükség volt és még szükség lesz és még kevésbé lehetne nélkülözni • jövőben kitűnő tagjainak az irányitó vagy Vezető szerepét. Hiba volna ezt ki nem hangsúlyozni még akkor is, ha egyesek körében talán ellenérzést váltanánk ki vele. Megint csak visszatérek a felvetett kénléshez, bogy >Mi a tennivalónk í* Mert ha az egyeit társadalmi osztályok külön-külön a maguk egyéni célkitűzésének a megvalósítására akarnák kihasználni az általános laxulát és erőtlenség állapotát, talán elérhetnek futó sikereket, de végül is romlásba viszik a nemzet egyetemét • vele együtt 6aját magunkat is. A kölcsönös és becsületes Kézfogás azonbaa biztositéka volna egy mindnyájunkra nézve boldogabb Jövőnek. Quod dixi dixi et salvavi animaa meam. Nagyobb iparvállalat keres bérbe Vagy örökáron mm tg, at HÜMÜI MII Dzemi vaov iiififiiniii Talpon! M Mintául szókéinak a szegedi tábla árdrágítás! ügyekben hozott ítéletei (A Délmagyarország munkatársától) A Közellátási Értesítő cimü budapesti szak-hetilap az árdrágításé ügyek jogászi elbírálásának a nyilvánossággal való ( megismertetése céljából sorozatosan közöl felsőbíróság! ítéleteket, A szaklap legújabb számában ismét két oldaloa keresztül folytatja a szegedi kir. ítélőtábla jogeröa Ítéleteinek 6« azok részletes Indokolásának ismertetését. Ezeket a Curry. Elemy éa Csillag tanácselnökök által hozott ítéleteket jogászi körökben ngyanugy elvi döntéseknek tekintik, mint a knriai ítéleteket, mert az árdrágitási ügyekben tudvalevőleg » táblai ítélet a végső fokozat, amely ellen nincs helye további perorvoa1 latnak. A Curry-tanács ítéletei köÍ7Ü1 különösen érdekes elvi szempontból annak kimondása, hogy a vagyoni haszon elérése nem tényálladéki eleme as árdrágtásr.ak A« Elemy-tanács ítéletei közül érdeklődésre tarthat számot az egyik indokolásban foglalt az a megállapítás, hogy a vendéglői ételnemű drágításáért a fizetőpincá* is (ele.6a, mert a drágításban közreműködött A bűnösség megállapítása szempontjából közömbös az. nogy rí a közreműködés a tnlajdonos utasítására történt Elvi jellegű az az indokolás is, amely szérint az árkalkuláció alapja csakis a törvényes termelői Ar lehet A Közellátási Értesítő nemcsak a jogászoknak, de a nagyközönségnek is hasznos szolgálatot tesz azzal, hogy az árdráeitási Ítéletek indokolásait megismerteti, mert ezek az Ítéletek mindenkinek tanulságul szolgálhatnak. Hogy éppen a szegedi tábla ítéleteit közlik elVi döntésként, bizonyosság ez ar- . ra. hogy a tábla tanácsai biztos jogi tudással és bölcs judiciumma! hozzák végső határozataikat amelyek éppen ezért., tul az esetenkénti i személyi vouatkozásokoo. érdeme1 sek a feljegyzésre.