Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-23 / 92. szám

péntek Ára 12 frtier 1943. április 23. XIX. évi. 92. SZ. Havonta 3 20 P. nedvedévre 9*20 P ORSZÁG KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP Szenved az Isten, pusztul a világ Irta: Szalma József Szent Dénest akkor még athéni fanácsurnak hivták, aeropagitának, amidőn Krisztust a Kálvái ián meg­feszítették. Azok a jelenségek, melyek Jézus halálának kísérői vollak, nem szorítkoztak kizárólag Jeruzsálemre, hanem kiterjedtek a Földközi-tenger egész keleti medencéjére. Tehát Athén­ben éppúgy elsötétedett a nap azon a •pénteken, miift Jeruzsálemben, meg­hasadtak ott is a sziklák, rengett a föld, a rengésől megnyíltak a sírok és kihantolódtak a halottak. A pogány Dénes a csodalatos jelenségek láttá­ra fölkiáltott: Aut patitur Detis, aul dissolvitur machina huius mnndi! Vagy az Isten szenved, vagy a világ van összeomlóban! Pogány elgondolás szerint az Isten, illetve istenek szenvedése egész ter­mészetes volt, mert hiszen az fí ta­nitó.vuk isteneiket is csak olyan gyár­in tulajdonságokkal ruházta Irt, mint amilyenekkel a teremtmények rendel­keztek. De mos' mésis igaza volt a pogánv Dénesnek. Ténvleg az Isten szenvedett azon a nevezetes pénteki napon. Nem a po«ánv mesevilág cvar­ló bálványa, hanem a titokzatos Szent­háromság fnldreszállt második sze­mélye. aki az emberiség történetébe mint Názárc'i .Tézus irta he nevét örökre s akinek halálával uj korsza­ka ezdödö-tt a históriának História, történelem! Mi a töirlé­'.selme1' Történelem az a darab rög ami ekéd nvomán kifordul 3 szántás­ban. Valamikor élő emberek porhüve­lyének maradványa. Hogv melyik szá­•zadbriV,' melyik évezredből, azt a leg­Indományosnhb ku'atás sem képes ki­deriteni. Történelem az a darab szén, amivel kályhádat fülöd s aminek tüze, parazsa mellett melengeted gémbere­dett. tagjaidat. Vizözönelőtti idők vc­pelá'hatatlan erdeinek maradványa a szénbánya. Évezredeknek kellett el­mulníok. hogy a zöldelő erdők feke­te szénné váljanak a fold gyomrá­ban. Amig azok az erdők lábonúllot­tak, élet nyüzsgött bennük, városok, falvak, tanyák épüllek körülöttük. Maradt mindezekből lent a löld mé­nében néhány méter vastag fekete esik. Történelem az. a mamttiut, amit teljes nagyságában szőröstül-bőrös­tül áslak ki a Murinan-part tundrá­jából. Ezek az elefántnál is hatalma­sabb állatok kizárólag növényekkel, falevelekkel, gyökerekkel táplálkoz­tak. Valamikor, — tehát az örökös íjég birodalmában madardaltól han­gos erdőségek virultak. Valamikor! De mikor? Erre a tudomány se képes mégcsak megközelítőleg is kielégítő választ adni. Elmúlnak majd megint évezredek s a mi korunk is büszke alkotásaival, csatatereivel, felhőkar­colóival. gyáraival, piramisaival, szob­raival esviitt a föld méhébe kerül s uj nemzedékek fognak porhüvelyeink maradványai felett csa'ázni. a csont­jainkból keletkezett humuszban szán­tani. De. bármilyen változáson is men­jen keresztül a világ, az első nagy­péntek isteni áldozata Inlél minden korszakot s elkíséri az embert a vl lágitéle* trónusáig. A tudomány a történelmet parcel­lázza, fölosztja különböző korszakok­ra. Van eocén, miocén, pliocén kor. Ismerünk araehistorikus időt. iéskor­szakot, kőkort, brinzkort és vas­kort. Tanultunk ókorról, sötét közép­korról, uj korról és legújabb korról. A keresz ény hivő csak két korsza­kot ismer: a Krisztus előtti és Krisz­tus utáni világot. A Krisztus előtti és Krisztus utá­ni világ centruma, központja a ke­reszt. A kereszten szenvedett halált érettünk az Isten fia. Bűnökkel vá­doltan került bírája elé s bár az ma­ga kénytelen kijelenteni, hogy semmi vétséget nem talál benne, mégis ki­végzik, mégis megölik. Tehát Krisztus bár bűntelen volt, mégis a bün áldozata lelt. Az emberi bün, az emberi gonoszság áldozata. Ez a bün, ez a gonoszság ácsolja ma is a kereszteket. Krisztus számára már nem, vagy legalább is nem ugy, mint az első nagypénteken, annál in­kább az ember számára. Minden szen­vedésünknek oka 9 bün, az emberi gonoszság. Hogy azután az kocsmát bicskázásokban, családi perpatvarok­ban, országúti bandák rablótámadásá­ban, kapitalista kizsákmányolásban, proletárdiktatúrában, vörös terror­ban, a nemzetközi jogban előirt sza­bályok betartása mellett megindult és lehetőleg nem aszerint lefolytatott háborúkban nyilvánult meg, az a szen­vedőkre nézve teljesen közömbös. A bün, az emberi gonoszság oka szen­vedéseinknek s ahogy megrendítette a világot az első nagypénteken, ugy j rázza azt meg most is eresztékeiben. Most is elsötétedik a nap, de nem a hold árnyékától, hanem a mérhetet­len szenvedés fölöttünk tornyosutó fellegeitől. De amikor szűzies tiszta­ságában ragyog az égen, akkor sem látjuk sokszor azt, nem láthatjuk a szenvedés könnyeitől. Ilanem azok­nak talán mégiscsak sül a nap, akik nem szenvednek meg ezekben az apo­kaliptikus időkben seni, mert biszen kárörömtől ragyogó arccal taposnak áldozataik hullái fölött? Ó, ezek még nagyobb sötelségben tévelyegnek, a gyűlölség vak éjszakájában! Csoda-e hát. ha ebben a sötétségben bizonyta­lanná lesz üt minden? Bizonytalan az egyén, bizonytalan a család, bizonytalan az egyes nem­zetek sorsa. A berlini magyar egye­sület néhány héttel ezelőtt egy árvát vett pártfogásába. Egy ottani magyar szabó gyermekét. Heggel még együtt volt a kis család Apa, anya. a test­vérkék. Aztán jöttek az ellenséges re­pülők s tüzpokol'á változtatták a vá­rost Mire a legkisebb gyermek haza­került az óvodából, övéinek csak a megszenesedelt hulláit látta viszont. Ellenséges foglalások a föld színével tesznek egyenlővé egész vidékeket s irtanak ki famíliákat a dédapától az unokákig. De nemcsak az egyénekés családok sorsa vált bizonytalanná, hanem a nemzeteké is. Máról-holnapra birodalmakat radiro/.nak le a térkép-1 rőt. milliókat süllyesztenek rabszol­gaságba. Ebben a kimondhatatlan szenvedésben hasadoznak a sziklák, az emberszivek. Megnyílnak a sírok s halottak véres glédája sétál végig a történelem országútján. Egymás ulán födi föl az ásó a spanvo) polgár­háború testvéri kéz által megölt al-í dozalainak a tömecsiriát. Lkrctinának A tengely lendületes akciója váltotta fel a tuniszi áliásháborut A középtunfszi síkság keleti peremén vál­tozatlan hevességgel tart az elhárító csata — Német bombázók súlyos támadást intéz­tek Aberdeen ellen — Cherbourgtől Le Havreig kiürítik a francia partot Berlin, április 22. A német véderő főparancsnoksága közli: — A keleti arcvonalon a szerdai rap általában nyugodtan telt el. Csak helyi harctevékenység volt. A Szovjet szerdán 77 repülőgépet vesztett, közü­lük 20-at légi harcokban finn vadá­szok lőttek le. Két német repülőgép elveszeit­— Könnyebb német tengeri erők a kaukázusi partvidék mentén ujaJbb elő­retörést végeztek a szovjet ^utánpó­lási forgalom ellen és 3 ellenséges szállítóhajót elsüllyesztettek. _ A tuniszi arevonal nyugati sza­kaszán egyik támadó vállalkozásunk elérte a kitűzött célokat. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. A foglyok száma és a zsákmány nagysá­ga még nem ismeretes. A déli arevo na Ion az igen erős tüzérségi tűzzel támogatott ellenséges támadások a német és olasz csapatok rendithetetlen ellenállásán szerdán is meghiúsultak Ellentámadásaink az arcvonal több helyén sikerre vezettek. A légi erő éj­szaka sikeresen támadott horgonyzó helyeket az algériai kikötőkben hs egy ellenséges hajókaraván ellen inté­zett támadás során egy nagyobb teher­hajón súlyos találatot ért cl. A Csatorna partvidékén német vadászok saját veszteség nélkül 8 brit repülőgépet, közlük ü bombázót lőttek le. Egy nehéz német harci repülő­cépköleiek a csütörtökre virradó éj­szaka kis magasságból romboló- és gyújtóbombákat dobolt Aberdeen ki­kötőjére és városára. A két bullám­ban intézett 'ámadás jelentős károkat okozott a brit ellátás szempontjából fontos kikötő hadifontosságu berende­zéseiben. Valamennyi repülőgép visz­szalérf kiindulási repülőterére. A német haditengerészet egysé­gei állal lelőtt repülőgépek beleszámí­tásával — amelyek lelövését utólag je­lentették — az ellenség a szerdára virradó éjszaka Stettin és Rostock el­len intézett támadása során 39 bombá­zót vesztett. (MTI) egyetlen ilyen tömegsírjából 10.000 lengyel tiszt hulláját emel ők ki. Nem a harcok áldozatai ezek a szerencsét­lenek. Megölie őket a vak gyűlölség es bosszú. Remeg a föld. Megremegtetik az emberu-io szerszámok ezrei. Goriidol­junk csak a két év óta duló keleti csatákra. hzebaszlopol, Sztálingrád ostromára. A német és olasz varosok bombázására. A messzehordó agyuk tövedékei előtt a tenger sem akadaiy. Az amerikaiak repülőerödökön in­dulnak gyilkos körutukra. Ember, aki egykor Krisztusnak nagypénteket ren­deztél, elérkezett számodra is a nagy­péntek! A mai világról is el lehet mondani Szen Dcnes szavait: Szenved az Isten és pusztul a világ! S a mai nemzedéknek még annyi mentsége sincs, mint az első nagypéntek isteu­gunyolóinak. Azok még nagyon közei­alltak Krisztushoz s mint kortársak nem tudták megítélni csodái dacára sem külde'ésének fontosságát. Vala­mely személynek igazi nagyságát az idő próbája adja meg, az határozza meg. Ugyanígy vagyunk az esemé­nyekkel is. Hogv nagypénteknél ma­radjunk, ki gondolta volna akkor, hogy a hamis vád alapján megfeszí­tett Jézust kétezer év elmultával Is számon tartja a világ, nug a romai világbirodalom urainak a neve is fe­ledésbe merül? Vagv itt vannak a mostani nagvsugok! Ugyan hány fog kihullani a történelem rostáján azok közül, akik ma azt hiszik magukról és széniül hiszik róluk párthiveik Is. hotrv neveset esv-egy csatával, vagy sikeres politikai manőverrel örökre beírták a történelembe? Ilányról ír­tak hasábos cikkeket az újságok és hányat kiáltottak ki nagyságnak, ki­tűnőségnek? Aztán hogy sirba tették őket, még a nevüket is elfelejtetlek. Es ha azok, akik milliók fölött ural­kodtak, millióknak okoztak öröme', vagy szenvedést, a történelem homok­ja alá kerülnek, mit szóljunk a ma­gunk fajta parányokról, akik pedig szinlén azt hisszük magunkról olykor olykor, hogy valakik vagyunk? I'or vagyunk és porrá válunk, bárkinek hívjanak minket és bármilyen tiszt­ségben tündököljünk. Csak egyetlen egy állja az idos próbaját, a Názáreti Jézus. Ali ja az idők próbáját, mert hiszen ő az idők ura, Istene. Latrok, rontat légionáriusok, kaján farizeusok, a cső­cselék, mely viragvasárnapou hozsan­názóit, nagypénteken pedig feszítsd­rneget kiáltozott, de az öt őszintén mcgsira'o hivei is ott a kereszt tövé­ben, mind, de mind kivétel nélkül a/ ő drága vére árán megváltott buno sok vagyunk. Ezt akkor meg nem tud­ta mindenki, de mi már ludjuk. tud juk kétezer es«lendö bizonyságából. Mégis éppoly gyűlölettel és pokoli elszántsággal támadunk ellene, min­Kaifás hóhérai, 'Pilátus zsoldosai, a farizeusok bérenecí. Ezért u.incsrn mentség számunkra, ezért szenved h' Isten, ezért pusztul a világ. Vájjon milyen fog keletkezni a régi romjainr S lesz ebből egyáltalán föltámadás Erre majd a húsvétvasárnap adja meg a válaszU

Next

/
Thumbnails
Contents