Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-14 / 60. szám

Régi szegedi holmi I mondtak neki, nem tágított, belekő- DÉL MAGYARORSZÁG nyökAlt az emberbe, ölébe rakta a j VASÁRNAP, 1913 március 14. piszkos kosarát. A nevét se tudták, mmmmommmmmmummmmmmmmmmm azért különféle ótestamentumi névvel A illették A virágjait egyébként mintha ott a szemétdombról szedte volna fel. IV. (A Délmagyarország munka- Férfiember, ha benne volt • társától) A rég} Krajnában fekszik Ikozlásban, .szardíniára játszott. •z egykori Gottschee nevü kerü-'skatulyát nyomban felbontották, _ , ... leli kapitányság, először grófság, Ifogyasztották el helyben, alapot sze- ~ Ez maganak nem szép rózsa, majd hercegség, Gottschee a székbe-' rezve további borszálíttmántfoknak. — méltatlankodott Ive is, egyszerű, néhány ezer leiket-Tett, hát szó sincs róla, tett a férfi- Rendezgette a mocskos szirmait, számláló falucska. S 'vén nyelven társaségbeh cukorkára, narancsra ts, m,rt azok végelgyengülésben hullani Kooevje-nek hívják. A lakosai általá-,de inkább csak hogv vigyen valamit Keitek az enyészet felé ban földmivelő parasztok, bár egy haza engesztelésül, vagy kárpótlásul - mér. t»do"1' u8rott . . t tták , {el részük a fazekas mesterséget is foly- a szabálytalan kimaradásért: Mert megtámadott fél, hogy k. lop- ha swgoru rajzzal tatta, va,gy a faiparban jeleskedett, hogy az "asszonynép nyomban szájal Ía el a virágokat a családi sírunkról! amihez hozzásegítette őket a közeli a hajnalt megérkezésekkor. A kucsé-' Tetszett a nőnek a tréfa, kedélye­Laibach Tavasszal és nváron a föld berek, meg a is<>n oldalba bökte az elkövetőjet. {Amíg aztán rájöttünk az elriasztóöt­Vtriaos asszonyok ,et™ Mit „(n41 ^hon nytmkor a oly hetykén ült niqg a teli kosai', akárcsak divatos dámák lejen a fel­fordított virágcsct ép-aljhoz hasonló kalapszerüség. (Több bennem a sze­mérmetcsseg, semhogy kalapnak te'­vezzem.) Este megjelentek a tetthelyeken, de együtt sosem mutatkoztak, mint­rabjai voltak, mikor azonban bekö­szöntöttek a hűvösebb idők s a féld pihenni tért, kitört belőlük a vadma­lá­ilvenkor na­vesznek sem­dár természete. Megszedték magukat jelentették az összekötő kapcsot az.nya? Magára meri éjszaka hagyni? déligyümölccsel, cukorkával én ko-| yeniiéglők, kávéházak között.! A csúf varangy, ^ akinek csinos, ál­aarat aggatva a nyakukba nekivágtak ' ' * I a naigyvilágnak Akkor aztán nevet kapott a foglalkozásuk ts, még pe­dig származási helyük után és a nyelv titokzatos átalakulási törvényei sze­rint ők tettek a kucséberek ff agyarul és németül egyaránt, mert ezt a recsegő szót könnyebb volt ki­mondani a Gottschénál Legelőször Bécset lepték el, an­pak szórakozni szerető kedélyes éj­szakai közönségének kedveskedtek a nyalánkságokkal, de eljutottak mes2­szebb vidékekre is. Ha az áru elfo­gyott, ott szerezték be a pótlást, ahol éppen tartózkodtak. Látszólag mellé­kesen szerencsejátékkal is foglalkoz­a várost, hogy ki milyen rendszerbe/ ragaszkodjék. Az egyetlen diszkrét, kifogástalan viselkedésű virágos néni mégis az Örzse néni volt, aki számtalanszor nekiindult a nyugalomnak, de elérkez­ni hozzá képtelenül rabja maradt a/ éjszakának szinte haláláig. Pedig volt ugy nyolcvan körül, mikor be­végezte. Nem az üzlet, a kereset von­zotta, hiszen a családja ellátta min­dennel, — kellett neki az a másik vi­lág, amit egy pszihoiógus kutató sze­mével kutatott végig. Viszont kóborlásban találták fel legélénkebb tok, a 38 számú táblán megkísérelték örömüket, szinte társadalmi életet él­* népek a nyerést, alapjában véve mégis ez volt a keresetük vezéreága. Mint uj divat aztán utánzókra ta­lált és felfedezve benne a hasznot hajtó vállalatot, Európának csaknem valamennyi országában felvirágzott a kueséberi intézmény. Többnyire olyan emberek vetették rá magukat, akik valami más foglal­kozásból már kikoptak, vagv rossz alvók lévén, éjfél eKStt hiába feküd­tek le, csak hánykolódtak az ágyban. Azért találtak napközben is valami elfoglaltságot, lehetőleg egysreritböet, kisebb mértékben fárasztót, mégis az éjszaka volt az igazi elemük, ahhoz vonzódtak, alapjában véve maguk is bohémek lévén. Fatokokba zárt 38 számot csörget­tek a zacskóinkban, tessék megkísér­teni a szerencsét Szórakozó férfiak többnyire nőkkel szeretnek szórakoz­ni és ilvenkor adiák a gavallért. — Húzzon a kisasszony, melyik sorra tesz? A harmadikat szerették a legjob­ban. mert abban benne van a 18-as szám és melyik lány ne mondaná ma­gát szívesen tizennvolc érvesnek? A sors csak akkor kontrázta meg a té­tet, mikor a 19-est húzták ki, már pedig ez már a negyedik sorba esett — Látod, Manci, súgta oda a ke­belbarátnő, mért csaltál? Ha beval­lód az igazat, most nyersz. Kedvenc változat volt a páros, •agy páratlan számra való tét, tovább bá a szánon alnli. Ebben az esetben három számot hnntak, azok összege volt az iránvt adó Végeredményben azonban annyit tettek és hurtak, ök adták hirül, hányan vannak a modozó szemű hajadon lánya volt, át­többi lokálban, kifejlődött alkalmaz- litólag azon kivül is nagy családja, kodási képességgel 8—10-re becsülve azokért vergődött, — nz unatkozó lézengők számát akkor is, gyon dühös lett! ha rendőrnek kellett visszaszorítani — Eh, eh.. úgyse a tömeget. De igy esett ez jól az ép- mit. pen esedékes kocsmárosnak Rohant másfelé, csak magában — Menjen a Söntésbe és méressen mormogott valamit, amit sosem kö­magának egy spriccert! — adtak meg- zö,t velünk érthetően A szája mozgá­elégedésüknek nyíltan is kifejezést. sábóí> a visszavetett gyűlölködő szaká))a mindenütt felmerült az ej­A virágos asszonyok is hervadtak tekintetéből gvanitani lehetett, hogy szakiiban. A kis öreg csak köszöntöt­voltak. vakmerő azonosítási mániá- ncm hízeleg. Észrevétlenül tűnt el jukban távolról sem hasonlóak nagv- í-wfiénv lelkek a város életéből is az­városok sugárzó ifjusápu szerencse- za' próbásaihoz Átestek mindenen, amin * télen-nyáron agyonbn-rvo­egy nő áteshetik s mivel többé-kevés- Iá!b mamnsrhan járó öreeasz­fté számosabb közük volt az éjszakai | sZonnya? együtt, elfoglaltsághoz, mint a nappalihoz, a aki kenetteljesen lépdelt alig hallha­tó halkan és finoman ejtette ki a szavakat, virága körülbelül nem volt semmi, mégis tisztelgett az asztalok­nál. — Szabad? — kérdezte a tekintete némán. — Mérjenek a néninek egy spric- számvetést nem tanulta meg, mert cert, mondta ilyenkor a jószándéku többet hallgatott a szivére. testi sértés válfajait értve Mikor az vendég, amúgy is benne lévén a köl- Mit mondjak többet annál, hogy ifjú ember ott suttogott a kávéház- te kezesben. Eggyel több, vagy keve- odajártak vendéglőiébe a bohémek, ban töredék szavakat ideáljának, hogy sej>b már nem számit. akik kaeagva sirtak és sírva nevet­megneértsea mama és azon aprob- A nó„j egy-hajtáBra kiürítette a tek, amint azt a kor holdog levegője lémán ünődoK hogy mi lesz vele hol- három decis poharat, lassan törölget- eléírta. Közelebbről meghatározva az tc utána a szája szélét, hogv ne mul- az MŐ járta, amikor nálunk bontogat­juk el olv&n hamar a zamata, a sön- la szárnyait Pethes Imre, akivel tés-pultnal állva, köszönetképpen, fi- a* akkori szinfigyi bizottság ném volt nomnt bókolt, aztán másik asztalhoz megelégedve, továbbá betüszérükön lépett. robotolt az Irodalom megszámlálha­— Szabad? kérdezte ott is a né- tat'"" későbbi jelese, ina leventeuő Hogy miken ment tönkre Relntn­Volt ezeknek a virágos néniknek fier? teszem azt nagy lármára tesz hasznos szolgálatiételük i«. Kávéház- egyszer figyelmes, igyekszik a* ász­ban, kocsmában megesett néha, (ma tálhoz. különféle társadalmi osztályok soraiban. Nem mondom egy szóval sem, hogy nem bujtogatták fel néha az em­bert büntetőtörvénykönyvben megha­tározott cselekedetre, már mint a a legérdekesebb kuoséher még­is csak az öreg Rcininger volt. Borz-szerű maroknyi arca, ritkás te az embereket, nem kínálkozott, azok közül hivta magához leginkább az idősebb évjáratú még akkor is, ha nem dult benne a szerencsejáték szen­vedélye. Próbáljuk meg, öregem. ö se készült erre a pályára, mint ahogy általában a pályák többnyire csak utolérik az embert, készülni rá­juk képtelenség, •— a mult század utolsó évtizedeiben finom vendéglője volt a Feketcsas-utcában Reininger­nek, aki sok mindenhez értett, csak a nap. ha ma elkölti vagyonát. mi az egész forintnyi Krokodil néni mint a cseresz­nyefán kúszó hernyó pihent meg az asztaluk elfitt: paran-_ Ebből a szép rózsából Csoljon kedves kisasszony. Aranyifjú mélyen elmerült Ilyenkor a fejtegetésre gyorsan felkapott té­mában, szokása ellenére hangosab ncm tudom a szokást, mert egyikbe se ban is beszélt, hogy más szókat cl- járok), mondom, megesett: hogy1 nyomjon, azért ügyesen rejtett moz- 'különféle helyeken ülő »egyedek* ér-' dulattat mégis bokán rugta Krokodil déklödni kezdtek egymás iránt Hogy} az nénit, diszkréten igy jelezve, hogy el- értelmesen fejezzem ki magam, tűnhet. " |egyik egyed férfi volt, a másik — Ml történt urak? — Fogadtunk. — Mibe? — Három üveg peasgőba — Hozom már Is, lelkesedik »» Am a nenő bokája kemény volt. Az ilyesmi ugy történt, hogv előbb akárcsak a gránit, kapott ő már kii- jótt a szemmel való bemutatkozás, lönb rúgásokat is az élettől, miért is egymás felmérése, utána futó mosoly hirtelen elhelvezte az asztalon a ró- s ha visszhangja támadt, akkor ivás zsákat. Nem is egyet, hanem hármat, közben odaintés a pohárral, hogy a ujj öreg, de hamar elfogják. — Csakhogy nem tudjuk, ki fizeti? — A vesztes, ez természetes. — Azt se tudjuk meg még ma. Bi­zonytalan idő kell hozzá Reininger mégis szállította a pézs­Ketttó a bokasérelem tárgyában, kedves egészségére. Mikor pedig ez fi8', s8t udvariasságból meg is kér­Ugyanakkor felcsapta az árukat egy is viszonozödott. közbelépett az éles pengőre. Aki nem esett ál ilyesmin, az nem tudja, mi a véres verejték Pláne ha hiányzott a forint is, csupán a fe­ketekávéra szőritkozván a valuta­készlet. Ritka volt a bátor lélek, hogyngy hogy elment Jó néhány Torinl azért i mondjam a hrnnor szárnyain, a doboz cukorkáért, amit a kneséber| _ Ma 38—40 fillérért vásárolt meg. De a. szerencse volt a fődolog, amit maka­csul kikényszerítőitek. Ilyenkor mel­lékes az érte fizetett ár. Pláne mi­kor a Mancikák nyomban hozzáláttak a cukorkák elszortoffatásához ( • ( OSZTÁLY SORSJEGYET rendel |on AB ismert szsronosóa SUGHTOR BftIIKHtZ-n*' Budapest, Ullól-ut I, sz. J* XUvIn-ttrAJl) NAGV Mám-választék f NAGY nyerési esély! KlC>Jk*ny lebonyAlitM : Aconnall nyertmínyílertAii ) • ) Magam is virág vagyok! — fu­volázta az eigyik megkinált arany­ifjú. A másrk müharaggal fordufl Kro­kodil néni ellen. — Nem megmondtam már. hogy sose kínáljon virágot, ha nők társasá­gában vagvok ? Nem csak hogy megtndta usznl a veszedelmet, de mulattak is rajta. — Jó pofa maga tst — Csak nem vesszük meg ezt a szemetet! Hozok én magának holnap olyan rózsákat, hogy festve se lá­tott szebbet. (Ámbár mi lett azokból a virágokból, mire műkedvelőink le­festették 1 Istenem, mi lett belőlük 1) A rekordot tolakodásban, vak morőségben egv csúnya, veres ayanüs tiszt asástu asszony tartotta. Akármit megfigvelésü virágos néni. — Ne Vigyek neki virágot? — Ismeri* — Maid megtudom, hogy kicsoda. — Persze hogy vigyen, de ezzel a cédulával egvütt. — Aztán mi a fogadás tárgya? — Elég érdekes. Ila ugyanis le­dől a városháza tornya, a Széchenyi­térre zuhan-e, vagy a Feketesas-ulcá­ba? A pezsgő árát mátfi sem fizette Az idill ©Ívkor verekedésbe tor-, *enki mivelhogy a torony még kotlott, mert a leány mellett ülő Ipa- mindig ép és sértetlen Ez pedig min­roskeblü iffu szintén éles szémü vett s felburfánzott benne a féltékenység Azért . hát igen. azért a világ for­gott tovább a maga levében. Ismeret­len törvérvek nek engedelmeskedve. denféle teklntelben érdekes, sőt azt is mondhatnám, hogv különös. A város­házán ugyanis hosszú évtizedek óta annyi, de annyi hajmeresztő, vakme­rő szó hangzott el, hogy torony le­_, . . .... . gyen a talpán, amelv mindezt kibírta Rég eltűnt « » méreteiben .s jSsszeomláa nélkül. Mindenesetre te­Impozán. pár, jkinietbe kell venni a bizalmat is, amelyik közül a férfiú kucséber volt, amely a világhírű Leehner és Pártos a nő virághurcoló Nappal csak az céget fonta vakon kórfii Amit ők egy­' asszonyt lehetett itt-ott látni, ő vásá- szer megterveztek, megépítettek, a* rolia be az anyagot, a férfi aludl és csak klasszikus lehet, páratlan bő pocakját ápolta, amelyen KRŐNUvAR •Él DAM E"-k a I a p^szalo n Ití©f$©fi8$<8llctg$jcii Ulri kirakatai megtekintését. AiakitasoK mode lek után. Tulajdonos: Juhisz Marcié Kárasi-utca 14. — i ekton tó— I*.

Next

/
Thumbnails
Contents