Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-31 / 72. szám

Hit kíván az egyház híveitől deradi harcagprimás nagy­böjti előadása Esztergom, márcins 30. Az Esz­tergomi Katolikus Kör ezévi nagy­böjti előadásait a nemzetmentő csa­ládvédelmi gondolatnak szentelte. Serédi Jusztinián hercegprímás tar­totta az első előadást, amelyben a többi között a következőket mon­dotta: — Az egyház a katolikus férfitől áldozatot és engedelmességet kí­ván Isten és a haza iránt. A csalá­don kivül élő férfitől a hit- és er­kölcsi igazságok megismerését, be­fogadását és az ezek szerint való életet kivánja. A hittudományban járatos hívekre van szüksége az egyháznak, mert nemcsak a rossz­indulatú emberek, hanem főkép a tudatlanok voltak mindig az egy­ház legnagyobb ellenségei. A kato­likus férfitől az egyház megkíván­ja, hogy munkáját a haza szolgá'a­tába állitta. Isten maga akarja, hogy egy nemzet fiai egy organi­kus közösség tagjai legyenek. Azt is akarja Isten, hogy legyenek tör­vények. melyek az alattvalók életét kormányozzák és hogy az alatt­valók engedelmeskedjenek is ezek­nek. Éppen ezért megkivánja I^ten, hogy ezek a törvények egyezzenek az örök isteni törvényekkel, ameny­nyiben egyezneklelkiismeretben is köteleznek. Az egyház megkivánja, hogy minden katolikus férfi meg­hozza azokat az áldozatokat, ame­lyeket a haza kivan, sőt ha kell. hozzuk meg az élet áldozatát is. — A katolikus ifjútól az kívánja «z Egyház, hogy Istentől kapott hi­hivatásának megüelelőleg késsül­jön a családi életre. A keresztény házasság sorsdöntő egy-egy ember életében, éppen ezért készülni kell rá. Azt kivánja az egyház a férfitől és a nőtől, hogy családi életükben a gyermeket Isten áldásának tart­sák. A hitvestársak csak akkor lesz­nek képesek eleget tenni felada­taiknak, ha megőrzik egymás iránt a hitvestársi hűséget. A bolgár tűzharcosok kiküldöttje Budapesten Budapest, március 30. Halaeseff Iván ny- tábornok, a bolgár nemzeti tűzharcos szövetség kiküldöttje hét­főn Budapestre érkezett, hogy a magyar tűzharcosokkal felvegye a a bajtársi érintkezést és még szoro­sabbra fűzze a magyar—bolgár nemzet között fennáló testvéri és viálgháborus fegyvertársi jóvi­szonyt. Halaeseff Iván ny. tábor­nok délután tisztelgő látogatást tett a Magyar Tűzharcos Szövetség szék­házában. ahol a vezetőség, élén vi­téz gróf Takách-Tolvay József or­szágos elnök és Kertész Elemér or­szágos alelnök fogadta. A bolgár kiküldött a magyar tűzharcosokkal behatóan megbeszélte a májusban Budapesten és Szófiában rendezen­dő magyar és bolgár tűzharcos ün­nepségeket (MOTÍ _ A TISZA VIZALLASA. A s». gedi rendőrség révkapitánysága je­lentése szerint a Tisza vízállása márcins 30-án reggel 7 órakor — 250 cm, « levegő hőmérséklete +4 fok Celzius volt Á becsületes megtaláló c. tegnapi hirdetésünkben közölt 30.000'— pengő jutalmat az kapja, aki megtalálja és megveszi a Pető Bankházban azt a sorsjegyet, amely az április 10-én kezdődő I. osztály főnyereményét megnyeri. DELMAGY ARORSZAG R szerda, 1943 márcins 8f. 3 Serdülőkor a mérlegen Mógegyszer a pedagógus, aki rávilágít a módozatokra is, miképen lehet meg­óvni a gyermekeket az elzülléstől (A Délmagyarország munkatársá­tól) Kötelességeit védünk teljesíteni, amikor az utóbbi időben megdöbbentő mértékben elharapózott gyermekbűnö­zések ügyét a nyilvánosság elé visz­szük és cikksorozatunk keretében meg­szólaltatjuk lapunk hasábjain mind­azokat a tényezőket, akik illetékesek arra, hogy véleményt mondjanak a kérdésben. Ezekkel a nyilatkozatok­kal minden oldaláról iparkodunk meg­világítani ezt a súlyos társadalmi problémát és a fiatalság bűnöző haj­lamának inditékait kutatva, le aka­runk hatolni ennek az elszomorító je­lenségnek a gyökeréig, hogy az oko­kat, az erkölcsi eltévelyedések és jel­lembeli elfei dülések lelki rugóit meg­keresve, egyúttal megtaláljuk azokat az orvosszereket Is. amelyek az egyes bűnesetekben hozott birói Ítéleteken, tehát a tüneti kezelésen túlmenően az okozat gyógyításán felül magát az okot is kiküszöbölhetik. A szerkesztőségünkhöz intézett le­velek és hozzászólások mu'atják, hogy cikkeink a magyar társadalom min­den rétegéből általános érdeklődést váltottak ki, helyesen cselekedtünk te­hát. amikor a nemzet jövője szem­pontjából fontosnak ítélt problémát a nyilvánosság fóruma előtt kivántuk megvitatni. Igazol minket a Szabadság cimü budapesti politikai hetilap is, amelynek legújabb száma Serényi Gusztávnak, a lap főszerkesztőjének tollából vezércikkben méltatja a Dél­magyarország ankétjának jelentősé­gét. A jeles publicista kivonatosan is­merteti az első cikkünkben közreadott nyilatkozatokat, majd hivatkozik Lend­vai Istvánnak e tárgyban irt régebbi cikkére és arra a konklúzióra jut, hogy a serdülőkornak bűnözési hajlamá­nak problémáját nem lehet napirend­retéréssel, vagy nemtörődömséggel megoldani! /Az orvoslást csak olyan szellemtől várhatjuk — írja Serényi Gusztáv cikkében —, amely a gyer­mekekben Krisztus alakját, az emberi tisztaság eszméjét fölemeli a mate­rialista gondolat, az erőszak és dur­vaság fölé«. A Szabadság vezércikke is mutat­ja, hogy a fölvetett probléma orszá­gos visszhangra talált és a gondolat­hullámok továbögyíiriizéséből valóban remélhető,' hogy a megbeszélések nyo­mán egészséges tettek, megfelelő in­'ézkedések fognak születni. Reményt nvujt erre az az igen értékes hozzá­szólás is, amelyet dr. Láng Adám­né móravárosi tanitónö juttatott el hozzánk, fölvetve benne a gyermek elzüllésének megakadálvozására kivá­lóan alkalmas, életrevaló ötletet is. E nyilatkozat közreadásával mégegyszer a pedagógus szólal meg és véleményének az ad különösebb érdekességet, hogy mig az előző cikkünkben a középiskola hallatta a véleményét, most a népok­tatás képviselője: az elemi iskolai ta­nító fejti ki a nézeteit, az a pedagó­gus, aki közvetlenül a szülői háztól kapja a hatéves gyermeket és négy­öt, sőt hat éven keresztül végzi az ok­tatáson kivül a nevelés és jellemala­kitás nehéz munkáját Ez alatt a négy­hat év alatt az oktató-nevelő munkája közben olyan értékes megfigyeléseket tehet a gyermek lelki élete fejlődésé­nek tanulmányozása során, amelyek a probléma teljes tisztázása szempont­jából mellőzhetetlenek. DT. Láng A dám né hozzászólását a következők­ben adjnk: — A fiatalkora bűnözők megdöb­bentő statisztikája — ami a háborús időben emelkedést mutat — a legna­gyobb szomorúsággal tölti el a jó pe­dagógust. aki a nap minden órájában nevel, oktat és azon gondolkodik, hogy az elhibázott nevelést hogyan lehetne istennek tetsző módon megjavítani. Nagyon sokszor felvetődik bennünk az a kérdés hogy feleletet találjunk reá —, hogy mi okozza már az egész kicsiny gyermek könnyelmű bűnözé­sét és ezt kutatva sokszor körnveze'­tanulmánvt is végezünk és legtöbb­szór meg is találjuk a szülőkben az okot. Nem elég tehát egv fiatalkorú bűnöző beismerő vallomása. Ez nem elégíthet ki senkit. Kntatni kell évekrc visszamenőleg, hogy milyen okok és körülmények vitték a bűnös ntra. kik játszottak ebben közre még ntólaen­san is le kell Snitani a törvény szi­gorával azokra, akik a biin útjára te­relték az ártatlan és helyes Ítélőké­pességgel nem rendelkező fiatalko­rúakat, Azt hiszem nemcsak én, de minden jó pedagógus rájött arra az örök igazságra, hogy eredményesen csak ugy tud nevelni, ha az otthon is azt a szent hivatás; tölti be, amit a jó tanító az iskolában. Mi a legjobb nevelőeszköz a tanító és a szülő ke­zében: a jó példa. Követésre méltó példás élete a nevelőnek, a szülőnek egyaránt. Ezt ismerte fel Németor­szág és ezért hozta azt a szigorú tör­vényt, ami nemrégen jelent meg a na­pilapokban, hogy a társadalmi közös­ségből kizárja a bűnözőket, állami fel­ügyelet alá helyezi és gondoskodik a gyermek helyes neveléséről. A tör­vénytelen gvermekeket államilag ne­velteti és ezzel elejét veszi a további gyermeklélek rombolásának. — Talán sohasem karolta fel az állam a szegények megsegítését, a gyermekvédelmet olyan intenziven, mint a szörnyű világégés után nap­jainkig. Az Országos Nép és Csalód­védelmi Alap szinte magát felü'mulja a nemes adakozásban. Iskolánkban is kapnak a szegény gyermekek olyan ebédet, ami szinte egyedülálló a mai nehéz időkben. Ezt az ebédet a fárad­ságos munka után a tanitó osztia ki önként vállalta ezt a munkatöbblete! és ezért bizony ő sokszor csak 3 óra­kor ülhet az asztalhoz és rendszerint egyedül, mert a család már akkor menebédelt Mindezekért mivel fizet a szülő, a gyermek, bizony legtöbb ese'­ben rosszal. Az egész nap magámba­gyott, vagy nem megfelelő környezet­ben élő gyermek, tele gyomorral el­hagyva az iskola padját, méginkábk hajlamosabb a csavargásra és a rossz tellek elkövetésére. Nem eiég jól­lakatni, találni kell egy még jobb meg­oldást a megmentésükre. Ez pedig nem lehet más, mint a Napköri Ottho­nok egész sorának a felállítása min­den iskolában. Nem szabad hagyni, hogy az egész napra magára hagya­tott, vagy bűnös környezetbeli élő gyermekek, gondos irányító kezek nél­kül maradjanak. Tehát helyet kelt biz­tosítani olyan gyermek számára is a Napközi Otthonban, akikre az otthon káros következményekkel van, vagy akikkel a szülők nem törődnek és ha ez utóbbiaknál a külön felügyelet sem vezetne eredményre, ugy haladéktala­nul külön, erre a célra felállított ál­lami nevelő intézetekbe kell elhelyez­ni, Sürgős intézkedéseket várunk az illetékesektől mielőbb, mert itt a tavasz, a meleg napsugár kicsalja az utcákra, a város szélére a felügyelet nélkül hagyott gyermeket, hol esetleg rossz barátokkal akad össze és hogy ennek mi lesz a következménye, mon­danom sem kell, beszél helyettem a bűnügyi krónika. Minél előbb minden­hova Napközi Otthonokat ezeknek • szerencsétleneknek. — Magam is sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel az iskolán kivül is az if­júsági Vöröskereszt egyesületekben és ez indított engem arra, hogy még az 1920-as években iskolánknál ala­pítványt tegyek és a helyi hatóságnál kieszközöljem, hogy támogatásukkal Napközi Otthont állitsunk fel a gyer­mekek megmentésére. Ez abban az időben már majdnem megvalósult Tömeges panaszok az ulcai csibészek ellen Eddig a nyilatkozat, amelynek a Napközi Otthon felállítására vonatko­zó elgondolása bizonyára föl fogja kelteni az illetékesek figvelmét. En­nek ma annyival is inkább megvan az időszerűsége, mert éppen a móraváro­si lakosság köréből sürün érkeznek panaszok a rendörséghez, hogy ebben a városrészben az utóbbi időben olyan mértékben szaporodott el * fiatalkorú, sőt egészen gyerekkorban levő, 8—8 és 10 éves csibészek garázdálkodása, ami már a lakosok és járókelők testi épségét is veszélyezteti. Különösen ünnepen és vasárnap délutánokon ve­rődnek csapatokba ezek a földből alig kilátszó kis süvölvények, akiknek leg­enyhébb »szórakozása« az, hogv meg­szállják az utcai nyilvános vízcsapok környékét és abban lelik mulatságu­kat, hogy tenyerükkel befogva a csap nyilását, lefröcskölik a járókelőket, valamint az úttesten előttük elhaladó kerékpárosokat. Főként asszonyokkal, lányokkal, gyerekekkel és öregembe­rekkel követik el ezeket a gyereke* csiny határát túllépő cselekményeket tehát olyanokkal szemben, akiknek megtorló föllépésétől nem kell tarta­niofc. Ugyanezek' a gyerekek nagyobb" sn­hancbarátaikkal valóságos csa'ákat vívnak az utcákon és nemcsak a han­gos lármával és trágár beszéddel fű­szerezett verekedésekkel okoznak köz­hotránkozást. de kövekkel és téglada rabokkal is dobálóznak és nem egy­szer megtörténik, hogy a kő. vagy tég­la célttévesztve egy-egy ablakot talál /telibe*, vagy éppen arrahaladó járó­kelőt üti tejen. Ezek a panaszok' már nem is okoz­hatnak töprengést atekintetben, hogy ml a segítség módja. Bizonyos, hogy itt a rendőrség erélyes közbelépésére és intézkedésére van szükség, hogy a Móravárosban végre helvréálljon a közrend és nvugalom. amit a csibész­kedő utoagverekek már-már komolyan veszélyeztetnek. Kozma Béla ti*

Next

/
Thumbnails
Contents