Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-04 / 51. szám

, Á SZÍNPAD KÉPZŐMŰVÉSZÉTÉ A vidéki színpad szcenikai stiiusproblémái (A Délmagyar ország mnnk"tdrsrí- lényegét. Legtöbbször e«nk~ mint fái) Ai. Iparművészeti Egyesület hivatalos folyóiratának februári szamában Horváth János, a Nom setl Szinház fő.szeenlkusn cikket kő­ző], Cikkében kifogásolja a napi­lapok színházi kritikusainak moga­eiomtöres evmaraObztaK, megszüntet, A mai színjátszásban megszűnt a tiráda, a csevegés. A mondatok mögött kevés, de kifejező gesztus áll, póz semmi. A mai szinész stílusba kompo­nált egyszerű játékmodorával — a já­ték-tendencia mellett is — emberibb­nek tűnik, mint a naturalizmus részle­tező, felesleges gesztusokkal hadoná­szó aktora A naturalizmus tehet jó Jelenlegi színházi kényszerű kellék ve»Z részt a já ék- szinpadstüus akkor, ha szimbolizálja legfőbb hiányossága l>an. Arra ritkán fordítanak gon- a természetábrázolást, mint látjuk ezt dot, hogy művészi megjelenésével a mai német szinpadokon. A színház szerves kiegészítője legyen a játék mai formájában szerves egységben hangulatának. Számolunk azzal a 8 J^d^ , zt . (1JJ , drtr,tö/ erpjÜ e,,Pnfvve'- amely a he- ^ ff rl n^tiíusba n.^áfom^fusirá ny tartását, bogy nem tulajdonítanak venyéazett művészietlen díszlete- törekvése észlelhető a mai világsziri­kellő fontosságot bírálataikban a ket magyarázza, amely szerint a vi­sz in padkép méltatásának Mint dék igénye nem biztosit előadás szériákat. amely megalapozná költséges szinpadkáptervezés kivitelezés anyagi bázisát. Ez mentségül elfogadható akkor, ha nem pillantunk mélyebben a szín­ház titkaiba. A természetábrázoló színház tévedései és a mai színjáték padokon: a hangulaíol kereső és adó, a könnyed szimbolizáló és szatirikus 1 a szirpad s a naturalizmust szimboli­és «AM.> A fővárosi és vidék' sz>n:áték A legtöbb budapesti színház, a mai színjáték követelményeinek megfelel Ezzel szemben a vidék szinházkulturá-, , ja elkedvetlenitőeu visszamaradt. Igazi a bizonyos színházi nyilatkozatban em­müvészrendezőt a vidéken ritkán talá egetett díszletét mennyiben talaltnk liink s ha mégis akad, ugv a színpad- jónak, illetve nem jónak A rendezd tervező minden biztonnyal egyszerű ^ « produkált (mint legtöbbször), szezonunknak Is a színpadkép. A színház vezetősége honorábilts lelke­sedéssel adta programját s Ígéreteit mindeddig be Is váltotta. A rendezés részéről mindig tapasztaltuk a körül­tekintő gondosságot s azt az igyekeze­tet, hogy a színpadképet se hanyagol­ják el. Különösen láttuk ezt az igye­kezetet »A velencei kalmár? előadá­sán. A díszletek ennél az előadásnál sem voltak jók, de elhelyezésűk ée sejthető tendenciájuk utalt a rendező stiluselképzelésére. Számoltunk azzal is, hogy a színház abban az időbea nem rendelkezett tervező művésszel. Még csupán azt szeretnénk megem­líteni, hogy a Plrandello-darab abban mondja, a díszlet a színjátszás szer ves alkotója megérdemli, sőt meg­követeli, hogy necsak mint mellé­kes tartozékát az előadásnak emlit­aék meg pár szóval. A kritika mesr­olégszik — irja — a „korhű" vagy ,.izlé-es" jelzővel és sem az erénye­ket. sem a hibáka nem világítja meg őszintén. Horváth Jánosnak. as egyik legavatottabb magyar | „ színházi tervezőnek á kritika eg.y1 Az elmúlt század szin játszásában és ] iparoTémber' cVúpán." A jó" rendezőnek megtalálta Pirandellót legjobban kife­részének negatívumát kifogásolói szcenirozáséban a rosszulértelmezett mellékesen értenie kell a tervezéshez jezö játékstílust, ment és naturális ábrázolás stílussá, illetve js valamit, de az mégsem kívánható, álstilnssá jegeeesedett. A naturaliz- hogy mellékesen egész embert, sőt mus díszlete a valóságot akarta ér- egész művészt követelő művészeti ág­zrkeltetni. Nem gondolt azzal, hogy ban is tökéletes legyen. A színháznak ez, a törekvés ellentétben áll a drá- « játékrenctezésen kivül az is felada­, , ... , , tához tartozik, hogv neveljen szmhaz­ma és a színész munka jávai, amely ki(/,bns^et „ jó produkciókkal jáhan is játék és nem valóság. En- színvonalát. Ehelyett azt látjuk," hogy nek a rosszulórtelmpzett iuituraliz-'a vidéki színjátszás nem is igyekszik musnak a színésze és színpadképe ezt a kulturális missziói betölteni, a nem volt tekintettel Sophoklesre, fejlődésben hosszú évtizedek óta stng­Molierré, szimbólumokra,' 8 folytatja ugyanazt a rossz natu­szatirákra, legfőbb törekvése ,rá»8 «'"Já«szást. amit az Igaz érte­lemben veit szmhaz régen abbaha­gyott a legnaturalisztikmabb forma- PIt)e,je a köaönsé„ p^llerni jsénvét és,volna kifejezni. A kivitelből ugyanis bndiszitésében a rendező alaphangula­tot óhajtott juttatni a lávaszerfi for­tvogással előtörő szatirikus gondola­toknak, amikor az antik Pompei pusz* , tulásra itélt emberének szobadísz ele­meit kívánta szerepeltetni. A pompeii j frizek el is készültek, de hamis elkép­• /élésben, stílustalanul. Ezekben a íri­í z.ekbeu eniDeri Indulatokat érzékeltető (fekete figuráknak kellett volna szere* pelníók vörös alapon, egyszerű, de nagyon kifejező vonalritmusban. A ter­vező vagy nem értett egyet a rende­zővel (vagy hóval;, vagy nein volt teljes süiusisuieret birtokában, mert baiokkosau nyugtalan hatalmas tán­coló figurákat leslelt. amelyek egyet­len cell szolgállak, de azt hiánytala­nul; elvonták a közönség ügyeimét a vagy vagy szatírákra, legfőbb törokvé-e volt az emberi történéseknek és em­beri indulatoknak természetes és reális ábrázolása. A szinész ép ugy nem törődött a mondatok mögött j meghúzódó rejtett értelemmel, mint; a díszlettervező sem törődött az. A szegedi szinház színvonal­hullámzása Szegedi vonatkozásban az elmúlt 20 , . ,. . , esztendőben váltakozva kaptuk a )ó egész (iramat indokló írói alapgon- szinháza, a r08szal. Az első világba­dolattal. A tervező egyszerűen k - boru előtti időkben _ mondják _ eme,­szolgálta a szinész valósághileto kedett voil a szegedi sz.lnhazkultura A igyekezetét, festett és berendezett háború alatt és utáni időkben, hataro­ozt a szándékot kielégítő színpad .•„ /.ottan mondhatjuk, többször voli ré­Talán 60—70 éves lehet az álstilus­ból kikerült színházművészet és színpadi tervezőművészet. Tör­vénnyé lett, hogy meg kell keresni minden darab megfelelő stilusfor­szülik jó színházban, mint rosszban. Almássy Endre, Palágvi Lajos, Andor drámáról. A másik díszlet könyvtár Zsigmond, majd a rövidéletű városi kezelése* szinház fővárosi viszonylat­ban is jót nyújtott. Azóta egymást vál lógatták a művészeti szemponból ke­máját s ezl játékban, kosztümben. v,-sbé sikeres színházi évadok. A szin­diszletben egyaránt harvm'mlkus b4z kulturát terjesztő szent hivatása cikkével szemben, pár nap előtt a szegedi szinház vezetősége hírlapi nyilatkozatában épp a kritikának a díszletekkel szembeni pozitívumát kifogásolja. Nem óhajtunk foglal kőzni a szinház nyilatkozatával, jelen cikkünkben elméleti síkon maradva, szeretnénk ngy az, illeté­kesek, mint a nagyközönség figyel­mét felhívni arra, hogy tnlajdon­kc :ppcn mit is jelent a szinjátékb'in a szin és mik az okai a vidéki szín­padkép vlsszamarndottságának. A vidéki színjáték képző­művészeti követelményei Ha a magyar vidék szinház.kn!­turéjét részleteiben analizáló vizs­gálat alá vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a színházat alkotó, illetve a színjátékot létrehozó alapeleme,!? harmonizálása teljesen hiányzik. Az, alapelemek, amelyek egymásra hatva, együtt dolgozva, egymást kiagé-szitve eredményezik a színjá­ték mozgását és előrehaladását, há­rem művészeti formában jelölhetők meg. Az első kettő egymással ösz­szoforrt művészet, amely az, előre­haladó időlien gomiolatcrzékülteté­soknek percenként változó hangula­tokon s egymásután következő em­beri gosztUHokon érül. Az iró és a szinész művészete e két alapelem. \ harmadik lényegileg különbözik (s mint a továbbiakban látni fog­juk. különösen különbözött a matt­ban) az előzőktől, mert passzá vitá­sában vesz részt a szinjáték dina­mikájában. mórt, természetétől o e­dően mozdulatlan. A színpadi, il­letve n színpad képzőművészete ez\ 3 harmadik alapelem, amely moz­dulatlunsága ellenére is fontos té­nyezője a színjátéknak. Aláfesti a 'Iránta vezérgondolatát, teret bizto­sit a dráma eseményeinek az ese­ményekben élő és cselekvő sz'né­xzefe minden helyzetének, A művészi­leg szeunirozott színpadon elevene­dik meg az iró mondanivalóé a szi­nész alakításában. A színpad kép­zőművészete. bár felsorolásunkban utolsónak emiitettük, rangban nem nevezhető alárendeltnek, mert nem csupán kísérője a másik két alupté­tiyoaőnck, hanem alútámasztója, fontos segítője. Mégis azt tapasz­taljuk, hogy vidéki színházaink a legritkább esetben méltányolják a ame|yeket részben korizlé* és koride A jól konstruált díszletek sgybefog­sslujttdl tervezésnek, a színpad gessóg hozott létre s amelyek lassan- lalták a dráma és » játék egymástól el képzőművészetének alapot Jelentő klot mint roíodem túlzás és loglaláffiWikálaudöste ütemét jó instrukciókat adott a tervezőnek i*. A dráma, vulkanikus délolasz atmosz­férát érzékeltetett, a szatíra elevenbe vágó eszközeivel. Azt a különös lég­kört, ami fojtottan túlfűtötté teszi a drámát, a fellételezett rendezői kíván­sággal igen jól és hatásosan lehetett egységbe rendesve kifejezni. Az ál­naturalizmus elmúlásának legfon­tosabb vivmánya volt ez a megis­merés. Hiszen minden írónak, min­den darabnak egyént stílusa van, eredet, milfaj, felfogás szerint. Ez elsikkadt az. üzleti vállalkozásban. A szobája berendezésilcg nem volt kifo­gásolhuto, viszont nem láttunk olyan elemeket, amelyek tartozékai tettek volna a drati.a ertetmenek. Nem érzé­keltette a színpad a külsőségeiben mo­numentálist maszkírozó kispolgári sznobizmust, a szinte misztikumba csa­s/.injáték három alapfeltétele sohasem1»« végső kibontakozást Cs nem érzé­volt együtt, de nagvon sokszor mind keltette a gúnyosan torz kacajt, ami­a három hiányzott. Amikor a közönség vei Pirandello szembefordult a ko­fclháborodása kikényszeritett egy-egy molykodó és fontoskodó polgári rer.d­gondosnbban előkészített előadás —)de' legtöbbször pesti vendégszereplővel — a megismerés jelentette a -*zceniro- vo|t ugyan művészi siker, de sohasem zás fejlődésének kezdetét. A terve- teljes, mert a három elem ezeknél sem ző természetábrázoló tájképek és volt együtt. Hogy az időben ne menjünk túlsá­gosan vissza, a mult évi szinház ide­jéből két példát idézünk. Az egyik Slárai >Kaland< cimtt színművének előadása volt Tőkés Anna vendégjá­tékával, a másik Pirandello »JV Henrik«-je. Az elsőnél a vendégmü­enteriörök helyett szimbolikus es összegező értékű feladathoz jutott. A színjáték cselekményével együtMaladó díszletek S/.inbó/.tudósok, művészek egész so­ra iskolát tereintett a játékstílusok sze­rinti szinbázrendezésnek. Az egységbe építendő előadás fókuszába állították a rendezőt és ennek szövetségesét, a tervezőt. A rendező feladata, bogy a szinház bárom alapfeltételét, a dráma, játékának. Nem egyszer derültséget játék és színpadképet harmonizálja s keltett a közönség soraiban a három ezek egymásrahatását vezényelje. A alapelem külön élete. A Pirandello-da­tervező teremti meg az erre legalkal- rabnál a szinház vezetősége már nem masabb terepet. Természeteseb a sti- kockáztatta a várható kasszasikert, le­lustalanságból felszabadult színjáték kopirozta a fővárosi előadás diszle­forradalmi újításokat is hozott, ahol teit. Anuak ellenére, hogy a színészi már a színpadkép szuverén művészet játékban előfordultak stilustörések. ba­lett s uralkodó szerepre tört a szín- nyagságok, mégis egységesnek hatott játékban. Ezek a kilengések voltak, az előadás s a siker nem ls maradt el. Az elmondottakból látjuk, bogy a színjátszás nkkor elégíti kl azt az igényt, amelyet saját ternieszete meg­kíván, ba megkeresik a játékstílushoz azt a képzőművészeti tormát is, amely mindé n darabnak, felvonásnak, a fel­vonás keretein belül s azon tul is az iró mondanivalójának s az alakító szinész munkájának hü segitője. Alap­elv tehát, hogy az elérhető tegartis/.ti­kusabban a dráma és a játék stilusa­vész dinamikus tehetsége magával ra- n,,k megfelelően teremtődjék meg oly gadta a szereplő színészeket, tudásuk legjavát adták, mégsem volt egységes az előadás. A stílustalan, elhanyagolt díszletek nagyon sokszor ellentmond­tak a dráma mondatainak, a szlnéezek módon a szin, hogy a dráma és a já­ték minden szituáriója harmonikusan simuljon a közönség figyelmébe a mű­vészien megoldott díszletekről. Temesváry József. Háznál dolgozó munkásokat állandó munkára ma­gas fizetéssel felveszünk. Honvéd fér 3. sz. és Somogyi telep IX. u. 52. sz. a'att.

Next

/
Thumbnails
Contents