Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-04 / 51. szám

, Á SZÍNPAD KÉPZŐMŰVÉSZÉTÉ A vidéki színpad szcenikai stiiusproblémái (A Délmagyar ország mnnk"tdrsrí- lényegét. Legtöbbször e«nk~ mint fái) Ai. Iparművészeti Egyesület hivatalos folyóiratának februári szamában Horváth János, a Nom setl Szinház fő.szeenlkusn cikket kőző], Cikkében kifogásolja a napilapok színházi kritikusainak mogaeiomtöres evmaraObztaK, megszüntet, A mai színjátszásban megszűnt a tiráda, a csevegés. A mondatok mögött kevés, de kifejező gesztus áll, póz semmi. A mai szinész stílusba komponált egyszerű játékmodorával — a játék-tendencia mellett is — emberibbnek tűnik, mint a naturalizmus részletező, felesleges gesztusokkal hadonászó aktora A naturalizmus tehet jó Jelenlegi színházi kényszerű kellék ve»Z részt a já ék- szinpadstüus akkor, ha szimbolizálja legfőbb hiányossága l>an. Arra ritkán fordítanak gon- a természetábrázolást, mint látjuk ezt dot, hogy művészi megjelenésével a mai német szinpadokon. A színház szerves kiegészítője legyen a játék mai formájában szerves egységben hangulatának. Számolunk azzal a 8 J^d^ , zt . (1JJ , drtr,tö/ erpjÜ e,,Pnfvve'- amely a he- ^ ff rl n^tiíusba n.^áfom^fusirá ny tartását, bogy nem tulajdonítanak venyéazett művészietlen díszlete- törekvése észlelhető a mai világszirikellő fontosságot bírálataikban a ket magyarázza, amely szerint a visz in padkép méltatásának Mint dék igénye nem biztosit előadás szériákat. amely megalapozná költséges szinpadkáptervezés kivitelezés anyagi bázisát. Ez mentségül elfogadható akkor, ha nem pillantunk mélyebben a színház titkaiba. A természetábrázoló színház tévedései és a mai színjáték padokon: a hangulaíol kereső és adó, a könnyed szimbolizáló és szatirikus 1 a szirpad s a naturalizmust szimboliés «AM.> A fővárosi és vidék' sz>n:áték A legtöbb budapesti színház, a mai színjáték követelményeinek megfelel Ezzel szemben a vidék szinházkulturá-, , ja elkedvetlenitőeu visszamaradt. Igazi a bizonyos színházi nyilatkozatban emmüvészrendezőt a vidéken ritkán talá egetett díszletét mennyiben talaltnk liink s ha mégis akad, ugv a színpad- jónak, illetve nem jónak A rendezd tervező minden biztonnyal egyszerű ^ « produkált (mint legtöbbször), szezonunknak Is a színpadkép. A színház vezetősége honorábilts lelkesedéssel adta programját s Ígéreteit mindeddig be Is váltotta. A rendezés részéről mindig tapasztaltuk a körültekintő gondosságot s azt az igyekezetet, hogy a színpadképet se hanyagolják el. Különösen láttuk ezt az igyekezetet »A velencei kalmár? előadásán. A díszletek ennél az előadásnál sem voltak jók, de elhelyezésűk ée sejthető tendenciájuk utalt a rendező stiluselképzelésére. Számoltunk azzal is, hogy a színház abban az időbea nem rendelkezett tervező művésszel. Még csupán azt szeretnénk megemlíteni, hogy a Plrandello-darab abban mondja, a díszlet a színjátszás szer ves alkotója megérdemli, sőt megköveteli, hogy necsak mint mellékes tartozékát az előadásnak emlitaék meg pár szóval. A kritika mesrolégszik — irja — a „korhű" vagy ,.izlé-es" jelzővel és sem az erényeket. sem a hibáka nem világítja meg őszintén. Horváth Jánosnak. as egyik legavatottabb magyar | „ színházi tervezőnek á kritika eg.y1 Az elmúlt század szin játszásában és ] iparoTémber' cVúpán." A jó" rendezőnek megtalálta Pirandellót legjobban kiferészének negatívumát kifogásolói szcenirozáséban a rosszulértelmezett mellékesen értenie kell a tervezéshez jezö játékstílust, ment és naturális ábrázolás stílussá, illetve js valamit, de az mégsem kívánható, álstilnssá jegeeesedett. A naturaliz- hogy mellékesen egész embert, sőt mus díszlete a valóságot akarta ér- egész művészt követelő művészeti ágzrkeltetni. Nem gondolt azzal, hogy ban is tökéletes legyen. A színháznak ez, a törekvés ellentétben áll a drá- « játékrenctezésen kivül az is felada, , ... , , tához tartozik, hogv neveljen szmhazma és a színész munka jávai, amely ki(/,bns^et „ jó produkciókkal jáhan is játék és nem valóság. En- színvonalát. Ehelyett azt látjuk," hogy nek a rosszulórtelmpzett iuituraliz-'a vidéki színjátszás nem is igyekszik musnak a színésze és színpadképe ezt a kulturális missziói betölteni, a nem volt tekintettel Sophoklesre, fejlődésben hosszú évtizedek óta stngMolierré, szimbólumokra,' 8 folytatja ugyanazt a rossz natuszatirákra, legfőbb törekvése ,rá»8 «'"Já«szást. amit az Igaz értelemben veit szmhaz régen abbahagyott a legnaturalisztikmabb forma- PIt)e,je a köaönsé„ p^llerni jsénvét és,volna kifejezni. A kivitelből ugyanis bndiszitésében a rendező alaphangulatot óhajtott juttatni a lávaszerfi fortvogással előtörő szatirikus gondolatoknak, amikor az antik Pompei pusz* , tulásra itélt emberének szobadísz elemeit kívánta szerepeltetni. A pompeii j frizek el is készültek, de hamis elkép• /élésben, stílustalanul. Ezekben a írií z.ekbeu eniDeri Indulatokat érzékeltető (fekete figuráknak kellett volna szere* pelníók vörös alapon, egyszerű, de nagyon kifejező vonalritmusban. A tervező vagy nem értett egyet a rendezővel (vagy hóval;, vagy nein volt teljes süiusisuieret birtokában, mert baiokkosau nyugtalan hatalmas táncoló figurákat leslelt. amelyek egyetlen cell szolgállak, de azt hiánytalanul; elvonták a közönség ügyeimét a vagy vagy szatírákra, legfőbb törokvé-e volt az emberi történéseknek és emberi indulatoknak természetes és reális ábrázolása. A szinész ép ugy nem törődött a mondatok mögött j meghúzódó rejtett értelemmel, mint; a díszlettervező sem törődött az. A szegedi szinház színvonalhullámzása Szegedi vonatkozásban az elmúlt 20 , . ,. . , esztendőben váltakozva kaptuk a )ó egész (iramat indokló írói alapgon- szinháza, a r08szal. Az első világbadolattal. A tervező egyszerűen k - boru előtti időkben _ mondják _ eme,szolgálta a szinész valósághileto kedett voil a szegedi sz.lnhazkultura A igyekezetét, festett és berendezett háború alatt és utáni időkben, hataroozt a szándékot kielégítő színpad .•„ /.ottan mondhatjuk, többször voli réTalán 60—70 éves lehet az álstilusból kikerült színházművészet és színpadi tervezőművészet. Törvénnyé lett, hogy meg kell keresni minden darab megfelelő stilusforszülik jó színházban, mint rosszban. Almássy Endre, Palágvi Lajos, Andor drámáról. A másik díszlet könyvtár Zsigmond, majd a rövidéletű városi kezelése* szinház fővárosi viszonylatban is jót nyújtott. Azóta egymást vál lógatták a művészeti szemponból kemáját s ezl játékban, kosztümben. v,-sbé sikeres színházi évadok. A szindiszletben egyaránt harvm'mlkus b4z kulturát terjesztő szent hivatása cikkével szemben, pár nap előtt a szegedi szinház vezetősége hírlapi nyilatkozatában épp a kritikának a díszletekkel szembeni pozitívumát kifogásolja. Nem óhajtunk foglal kőzni a szinház nyilatkozatával, jelen cikkünkben elméleti síkon maradva, szeretnénk ngy az, illetékesek, mint a nagyközönség figyelmét felhívni arra, hogy tnlajdonkc :ppcn mit is jelent a szinjátékb'in a szin és mik az okai a vidéki színpadkép vlsszamarndottságának. A vidéki színjáték képzőművészeti követelményei Ha a magyar vidék szinház.kn!turéjét részleteiben analizáló vizsgálat alá vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a színházat alkotó, illetve a színjátékot létrehozó alapeleme,!? harmonizálása teljesen hiányzik. Az, alapelemek, amelyek egymásra hatva, együtt dolgozva, egymást kiagé-szitve eredményezik a színjáték mozgását és előrehaladását, hárem művészeti formában jelölhetők meg. Az első kettő egymással öszszoforrt művészet, amely az, előrehaladó időlien gomiolatcrzékültetésoknek percenként változó hangulatokon s egymásután következő emberi gosztUHokon érül. Az iró és a szinész művészete e két alapelem. \ harmadik lényegileg különbözik (s mint a továbbiakban látni fogjuk. különösen különbözött a mattban) az előzőktől, mert passzá vitásában vesz részt a szinjáték dinamikájában. mórt, természetétől o edően mozdulatlan. A színpadi, illetve n színpad képzőművészete ez\ 3 harmadik alapelem, amely mozdulatlunsága ellenére is fontos tényezője a színjátéknak. Aláfesti a 'Iránta vezérgondolatát, teret biztosit a dráma eseményeinek az eseményekben élő és cselekvő sz'néxzefe minden helyzetének, A művészileg szeunirozott színpadon elevenedik meg az iró mondanivalóé a szinész alakításában. A színpad képzőművészete. bár felsorolásunkban utolsónak emiitettük, rangban nem nevezhető alárendeltnek, mert nem csupán kísérője a másik két aluptétiyoaőnck, hanem alútámasztója, fontos segítője. Mégis azt tapasztaljuk, hogy vidéki színházaink a legritkább esetben méltányolják a ame|yeket részben korizlé* és koride A jól konstruált díszletek sgybefogsslujttdl tervezésnek, a színpad gessóg hozott létre s amelyek lassan- lalták a dráma és » játék egymástól el képzőművészetének alapot Jelentő klot mint roíodem túlzás és loglaláffiWikálaudöste ütemét jó instrukciókat adott a tervezőnek i*. A dráma, vulkanikus délolasz atmoszférát érzékeltetett, a szatíra elevenbe vágó eszközeivel. Azt a különös légkört, ami fojtottan túlfűtötté teszi a drámát, a fellételezett rendezői kívánsággal igen jól és hatásosan lehetett egységbe rendesve kifejezni. Az álnaturalizmus elmúlásának legfontosabb vivmánya volt ez a megismerés. Hiszen minden írónak, minden darabnak egyént stílusa van, eredet, milfaj, felfogás szerint. Ez elsikkadt az. üzleti vállalkozásban. A szobája berendezésilcg nem volt kifogásolhuto, viszont nem láttunk olyan elemeket, amelyek tartozékai tettek volna a drati.a ertetmenek. Nem érzékeltette a színpad a külsőségeiben monumentálist maszkírozó kispolgári sznobizmust, a szinte misztikumba csas/.injáték három alapfeltétele sohasem1»« végső kibontakozást Cs nem érzévolt együtt, de nagvon sokszor mind keltette a gúnyosan torz kacajt, amia három hiányzott. Amikor a közönség vei Pirandello szembefordult a kofclháborodása kikényszeritett egy-egy molykodó és fontoskodó polgári rer.dgondosnbban előkészített előadás —)de' legtöbbször pesti vendégszereplővel — a megismerés jelentette a -*zceniro- vo|t ugyan művészi siker, de sohasem zás fejlődésének kezdetét. A terve- teljes, mert a három elem ezeknél sem ző természetábrázoló tájképek és volt együtt. Hogy az időben ne menjünk túlságosan vissza, a mult évi szinház idejéből két példát idézünk. Az egyik Slárai >Kaland< cimtt színművének előadása volt Tőkés Anna vendégjátékával, a másik Pirandello »JV Henrik«-je. Az elsőnél a vendégmüenteriörök helyett szimbolikus es összegező értékű feladathoz jutott. A színjáték cselekményével együtMaladó díszletek S/.inbó/.tudósok, művészek egész sora iskolát tereintett a játékstílusok szerinti szinbázrendezésnek. Az egységbe építendő előadás fókuszába állították a rendezőt és ennek szövetségesét, a tervezőt. A rendező feladata, bogy a szinház bárom alapfeltételét, a dráma, játékának. Nem egyszer derültséget játék és színpadképet harmonizálja s keltett a közönség soraiban a három ezek egymásrahatását vezényelje. A alapelem külön élete. A Pirandello-datervező teremti meg az erre legalkal- rabnál a szinház vezetősége már nem masabb terepet. Természeteseb a sti- kockáztatta a várható kasszasikert, lelustalanságból felszabadult színjáték kopirozta a fővárosi előadás diszleforradalmi újításokat is hozott, ahol teit. Anuak ellenére, hogy a színészi már a színpadkép szuverén művészet játékban előfordultak stilustörések. balett s uralkodó szerepre tört a szín- nyagságok, mégis egységesnek hatott játékban. Ezek a kilengések voltak, az előadás s a siker nem ls maradt el. Az elmondottakból látjuk, bogy a színjátszás nkkor elégíti kl azt az igényt, amelyet saját ternieszete megkíván, ba megkeresik a játékstílushoz azt a képzőművészeti tormát is, amely mindé n darabnak, felvonásnak, a felvonás keretein belül s azon tul is az iró mondanivalójának s az alakító szinész munkájának hü segitője. Alapelv tehát, hogy az elérhető tegartis/.tikusabban a dráma és a játék stilusavész dinamikus tehetsége magával ra- n,,k megfelelően teremtődjék meg oly gadta a szereplő színészeket, tudásuk legjavát adták, mégsem volt egységes az előadás. A stílustalan, elhanyagolt díszletek nagyon sokszor ellentmondtak a dráma mondatainak, a szlnéezek módon a szin, hogy a dráma és a játék minden szituáriója harmonikusan simuljon a közönség figyelmébe a művészien megoldott díszletekről. Temesváry József. Háznál dolgozó munkásokat állandó munkára magas fizetéssel felveszünk. Honvéd fér 3. sz. és Somogyi telep IX. u. 52. sz. a'att.