Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-28 / 70. szám

Ssrdülőkor a mérlegen A pszihológusa korszellemben és a kísértésben, a pedagógus o szülői nevelés hibáiban látja a gyermekkűnözések elterjedtségének okát (A Pclmagyarország . munkatársától) az elmúlt hetek bűnügyi esemé»yci kapcsán, amelyeknek serdülőkorú fiuk voltak a /hősei*, időszerűnek itéHük fölvetni a kérdést: mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben szinte eeha nem tapasztalt mértékben kerülnek összeütközésbe a törvénnyel a gywinekbünözők? Ezek az egyre sűrűbben előforduló büneselek ugyanis már tömegjelenségnek minősülnek, amellyel szemben a felnövekvő gefieTáciö jövője érdekében állást kell foglalni és meg kell keresni a leküzdésére a leghatásosabb orvosszereket. Első feladat az okok tisztázása, hogy mi készteti a fiatalkorúakat arra, hogy a bün utján keressék élénk fantáziájuk és feszülő aktivitásuk kiÉlését. A mult vasárnapi cikkünkben kriminológusokat szólaltattuk meg, akiket hivatásuk tesz a bűnöző gyermek problémáinak ismerőivé. Körkérdésünk során megszólaltattuk a rendőrtisztet, aki a beteg fantázia kóros rögeszméivel tejitett lelkiségben látja a gyermekbiinözések legfőbb okát. Közreadtuk az ügyész véleményét. amely szerint a családi élet erkölcsi alapjának megrendülése a gyermekek elzülfésének előidézője. Ehhez a véleményhez kapcsolódik és ezt egészíti ki a gremekbiróé, akinek az a meglátása, hogy a nevelés hiánya, vagy elhibázottsága a bajok igazi rugója. Ankétünket folytatva, most a pedagógusoknak adjuk át a szót, akik » gyermekiéleknek alapos ismerői és akik birtokában vannak mindannak a szellemi felkészültségnek, tapasztalatnak és emberismeretnek, amely hivatottá teszi őket arra, hogy ifjúságiink szellemi és erkölcsi fejlődését a helyes irányba tereljék és ezen az uton megtartsák. Elsőül a pszihológus Szólal meg dr. Bognár Cecil professzor személyében, aki a szegedi Horthy Miklós-tudományegyetemen a lélektani tanszék tanára és jeles pedagógiai szakíró is egyben. Éppen a közeli napokban fog megjelenni legújabb könyve »Lélektan és nevelés® címmel a jgllemalakitás pszihológiai vonatkozásairól. Fölkérésünkre a következőkben fejtette ki előttünk véleményét az általunk fölveteti és szerinte is nagyon aktuális problémáról: . — Nem kétséges, hogy a bűnöző s-yermek természetellenes jelenség és lelki alkata merőben ellentétes az egészséges lelki konstitucióval. Van ugyan minden gyermekben bizonyos bajiam a kalándosságra, de ennek természetes kiélési formája a játék. Valamennyien játszottunk gyermekkorunkban rabió-pandurt, meg háborúsdit, ám ez nem lett semmi ártalmára telkünknek, mert nem lépte itul a játék kereteit. A fcaj ott és akkor keletkezik, ahol és amikor a játékot komolyan akarják realizálni. Egészséges lelki alkatú gyermek erre nem gondol. — Bizonyos, hogy minden gyermekben van több-kevesebb rossz hajlam is: önzés, kegyetlenkedés, ftagyzofas, zsarnokoskodás, de ezeket normális körülmények kőzött féken tartják a gátlások. Ezek a gátlások ré szint a gyermek belső indítékaiból fakadnak, részint pedig kifejlesztődnek a neveléssel. Sajnos, amint vannak testi nyomorékok, vannak lelki defek•ngban szenvedők is. Mindenesetre feltűnő az. hogy mostanában valóságzal járv ányszerfien lép fel a serdülőkorúaknái a rossz hajlamnak súlyosabb elbírálás alá eső megnyilatkozása.Tagadhatatlan. hogy mozgékony és változó korunkban, amikor az egáaztársadalmí élet forrong, kavarog és átalakul, már a levegőben is van valami'általános nyugtalanság, amely szinte kitenyészti a szélsőségek fe]á törő hajlamokat. Ilyen mozgalmas, lázas idökbevi azok az ösztönök és törekvések. amelyek máskor helyes formában nyilvánulnak mrg. könnyen lelki elferuíllésekre vezetnek. — Manapság könnyebben kirobbannak a fékezhetetlen ösztönök — folytatja tovább érdekes fejtegetését dr. Bodnár professzor — és ennek egyik oka a kor lelkében keresendő, de másrészt a nevelésben is kell igen sul-t.Os hibákat sejtenünk. Sok szülő hajlamos ma erőszakossá é« zabolátlanná nevelni a gyermekét, mert látvn az élet mai tülekedését és rohanó tempóját, az az meggyőződés alakul ki benne, hogv ilyen nfravalóval majd könnyebben érvényesül az életben. '*— A legrosszabb példát adják a fejlődő gyermeKlélekoek a különböző l-. MINDEN RUH/jN . .. .-•'••' íbayer) MINDENRDRVX/ i? o viqv^1 1 vwflv ^tuvéató* rtjpr r 1 mm nos egyedet faragjon a megtévedt serdülőkorúból. Ez sokkal nehezebb, mint a prevenció, a kezdettől fogva következetcsen véghezvitt helyes nevelés. A társadalomnak fokozottabb figyelmet kell fordítania azok nevelésére, akiket szüleik nem nevelnek a megfelelő módon. Igaz, hogy a javító nevelés a bűnözőkkel szemben néha nagyon szép eredményeket mutathat fel, de nagy fáradsággal lehet csak elérni, hogy súlyos erkölcsi fogyatkozásoka' maradandóan helyre tudjanak hozni és ki tudjanak pótolni. Ebben összegezte a véleményét a pszicholégia kitűnő professzora, akinek élethivatása a vállalt feladataira való tudományos felkészítése annak a tanárnemzedéknek, amelyre a mai ó a jövendő fiatalság nevelése hárul, 4 •tanárok tanárának® véleménye után fontosnak tartottuk megismerni a pedagógus kalandorregények és filmek, de nem kevésbé lehetnek ártalmas hatással a felnőtteknek a gyermekek fűk-hallatára folytatott cgymasközötti meggondolatlan ljeszédei és . szemükláttáro lepergő cselekedetei. Ugyanígy hát rányos a lelki fejlődésre a rosszra való hajlamot gátló tényezők kifejlesztésének elhanyagolása. Jószívűséget, emberszeretetet, mások jogainak tiszteletét, önzetlenséget, áldozatkészséget és kötelességtudást kell kifejleszteni a serdülőkoruakban. mert ezek azok a jellemvonások. amelyek fölvértezik a fiatalt a kisiklások elkerülésére. — Ha hiányoznak azok a jellemvonások,. amelyek fékentartják a szunynyadó rossz hajlamokat, n legszebb eszmék is könnyen eltorzult formában találhatnak megnyilvánulást, Igy például a bátorság elszánt vakmerőséggé és kalandvággyá, a vállalkozási kedv hazárd könnyelműséggé és szcrencsehajhászássá torzulhat és könynyen vezethetnek törvénybe ütköző cselekedetekhez. Az emberi társadalmat összetartó egyik legszebb e<zme: a közösségi szellem, az emberi összetartás kifejlesztése és ápolása helyett bandaszervezéssé fajulhat. — Ott, ahol ilyesmiket látunk, föl kell tételeznünk, hogyha nem is ezekben, de más egyéb téren bizonyára rossz példát kell, hogy lásson a gyermek, Sajnos, a különben jóirányu és esetleg még léleknemesitő filtpekben is akadhatnak mozzanatok és ugyanígy jeles irók könyveiben is adódhatnak részletek, amelyeket a gyermyk fejletlen eszével félreért cs rossg irányban magyaráz. Csak n pozitív nevelés fejlesztheti ki azokat a tulajdonságokat, amelyek megakadályozhatják a lappangó rossz hajlamok érvényesülését. Ahol ez nem sikerül, ott fel lehet tételezni és jogsai, bogy vagy teíjpsspp hiányzik a vallásos nevelés, vagv az hiányos és csak külsőségekre veti , hangsúlyt, — A sedülökoruak bűnözésének nagymérvű elszaporodása aggosztó iünet elsősorban azért, mert * társadalomnak joga és kötelessége védekezni ez ellen. Másrész' felötlik bennünk a kérdés: mit várhatunk ezektől az elferdült gondolkozású és hibás jellemű fiataloktól? Milyen lövőnek néznek elébe és miiven jövőt teremtenek ők mamik-a saját és kortársaik. számára? Mert nemcsak passzív, de aktiv oldala is van a problémának. _ Az erkölcsi érzék fogyatékossága és a gátlások hiánya csak kivételesen szerencsés és hosszantartó nevelő ráhatással ellensúlyozható. A javjíó nevelés igen nagy feladata,hogy az emberi társadalom számára hasznézeteit is: a tanáremberót, aki közvetlen kontaktusban áll az ifjúsággal és igy naponta megujuió, állandó, személyes tapasztalatból ismerheti az. jfjuság problémáinak gyakorlati oldalát. l)r. Firbás Oszkár tanügyi főtanácsos, a szegedi m. kir. állami Baross Gábor gyakorlógimnázium igazgatója, akinek pedagógusi liivatottságát legjobban bizonyítja a vezetése alatt álló mintaintézmény országos jóhire, a nagy elméleti tudása mellett óriási praxissal is rendelkező klinikai orvosprofesszorra emlékeztető biztos és határozott diagnózis felállításával tapint rá a kényes téma elevenére. — A serdülőkor problémája olyan fontos ügy, amely nem tür mellébeszélést. Elkendőzéssel semmire sem megyünk. Élesen és teljes fénnyel kell rávilágítani a tényekre, még akkor is, ha az erős fénysugár a szembenállókra pillanatnyilag esetleg bántó is lehet. Ha megkérdeztek, őszintén felelek és nem látnám értelmét, ha azzal az udvariaskodó gesztussal próbálnám elvenni ténymegállapításaim esetleges akaratlan élét, hogy fejtegetésem elméleti síkon mozog. Ellenkezőleg: ki kell hangsúlyoznom, hogy minden megállapításomat gyakorlati tapasz.talatok alapján teszem. Természetes, hogy amit mondok, az nem nrindon egyes diákra vonatkozik, hanem csupán azokra, akiknek ncvclésbeli hiányai a tárgyilagos kritikát kihívják. tehát azokra, akiknek nevelése kérdését a .fölvetett probléma érinti. Hogy egy nagylétszámu középiskola növendékei között ilyenek is vannak, az sok tekintetben a körülmenvekben leli magyarázatát; magától értetődő azonban, hogy az ifjusás nevelésének sikere érdekében, kívánatos, hogy a zökkenők kiküszöbölődjenek. A helyzet őszinte föltárásával éppen ezt a célt kívánom szolgálni, mert az az érzésem, hogy a tünetek möffötti okokra való rávilágitás közelebhho7 a probléma megoldásához, amely a szülők számára a legmagasztosabb feladat, nekünk, tanároknak ppdig életünk igazi értelmét adó komoly és Szent hivatás. — Nehéz, de nagyjelentőségű és mindenképpen érdemes közérdekű munkára vállalkozik a sajtó, amikor fölveti a serdülőkor problémájának kérdését A téma valóban elevenen aktuális és a sajtó, amikor hangot ad az aggályoknak és teret biztosit a megvitatásra a maca nagv nyilvánosságával sokat segíthet az ügyben. Mondanivalómmal a múltkori cikkben nyilatkozók nagv figyelmet keltett, értékes hozzászólásaihoz csatlakozom, azokéhoz, akik a családi nevelés hiányosságaira mutatnak rá. Az iskola is nevel, és ezt a feladatát ugy teljesiti, hogy kultúrát ad, vagyis tartalmilag megjelöli az emberi élet minőségi értékeit és ezzel egyúttal megjelöli a célt is, amely relé törekednünk kell. Az iskolai nevelés tehát nem állhat meg sohasem annál a közvetlenül adódó nevelői célnál, hogy lélektanilag kiszolgálja — megértse — a tanulót, hanem igenis irányítani akarja — úgyis lehetne mondani, hogv kényszeríteni akarja — rajta kivül fekvő, még megvalósítandó értékei elérésére. Arról lehet vitatkozni, hogv ezt a kényszerítést jót csinálja-e, vagy sem, de az vitán felül áll. hogv ezt kell csinálnia: az emberpalántától, aki ösztönlénynek született, jellemes, erkölcsös, céltudatos férfitvagy nőt kell nevelnie Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy emiatt a törekvése miatt majdnem mindig összeütközésbe kerül az iskolánkivüli élettel/elsősorban gyakran a szülői házzal. Az ebben a tárgyban megjelent előző cikkben már igen bölcsen és alaposan rámutattak arra, hogy mihelyt baj van a szülőkkel, baj lesz a gyermek erkölcsi fejlődésével is. Ehhez azonban hozzátehetjük, hogy az iskolai neveléssel való elleniét gyakran okkor is megvan, ha a szülői ház élete: a. gyermek természetes erkölcsi környezete normálisnak mondható. Erinek oka egyszerűen az, hogy az iskola tudatosan, Tákésziiltséggel nevel, a szülői ház viszont ösztönösen. »ad hoc® módon, leginkább akkor, ha már baj van. Az ember természetes önzésében rejlik, hogy a maga erkölcsi éleiét általában rendbenlévőnek tartja és igy a legtöbb szülő nem is gondol arra. hogy az ő gyermekével valami komoly baj is lehet. Valahogy ugv van az ember — a szülő —. hogy azt hiszi: ha anyagiak terén megad mindent a gyermekének, ami növekedéséhez. testi fejlődésihez szükséges, már nevel is, mint ahogy a kertész is ugv nevel, hogv öntözi, táplálja a palántát. A szülök érthető és jóhiszemű önzése szerint a gvermeknek csai* fel kell nőnie és már erkölcsi, jellembeli értékeit ugv hozza magával, mint fa a gyümölcsét Pedig ez' ritkán következik he és amikor először tűnik ki. hogv komolv baj van a ' gyermekkel — mondjuk lista, nyegle, figyelmetlen, hanyag és kötelessége alól kibújni akaró —. a szülök meg vannak riadva és az iskoláról 'szinte márótholnanra azt hiszik, lwvrv. fegyencjelöltnek nézi a gyermeküket es ugv is kezeli. Pedig egyszerűen arról var szó, hogy a gyermek egv nagyobb, ér-