Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-27 / 69. szám

j 1*EI ,MAGYARl)RS/,A<» * SZOMBAT, 1*13 március 27. Hit énokoljonok a leventék? A »Irereete< januári számában közölt »A népi zene nemzetnevelő értéke* cimü cikkhez fűzött szerkesztői megjegyzésem néhány helyen erös tiltakozást váltott bi « az előbbi cikk célja is ezt a szerkesztői megjegyzést közömbösíteni. Jelen cikkben ncm mint a lap szerkesztője, hanem mint magánember válaszolok a tiltakozásokra s egyben a fenti cikk szerzőjének is. természetesen főképpen az irredenta- és katonanóták, illetve a honvédelmi nevelés szempontjából, mert a népdal ügyével részletesen foglalkozni Igen messze vezetne és TI cm is ennek a folyóiratnak a feladata. Hogy ne legyek hosszadalmas, mindjárt azzal a megállapítással kezdem, hogy vannak jó, kevésbé Jé és silány irredenta nóták, amint vannak Jó, kevésbé jó és silány operák és más egyéb zenei kőkemények is. Ez Utóbbiakról a hazafias érzés megbántása nélkül minden véleményt el lebet mondani, abban az esetben is. ha hazafias tartalmúak, az azonban sajnálatos, ha valaki uz lrredentádalokat lebecsüli. Az Irredentadalok a magyarság trianoni fajdalmát, jajkiáltását. készülődését az elvesztett országrészek visszaszerzésére, a megtipor* magvar becsület helyreállítására. a magvar igazság diadalraiuttatnsára irányuló akaratát és mindezek iránti reményét s a jövőbe, az Isteni igazságosságba vetett bizalmát felezte kl. Ezek a dalok olyanok, amllvenek. de mindenesetre n trianoni magvarság érzés-, gondolat- és nknratvilácra, vágya és életcélja árad ki belőlük, szóval olvan értékeket s otvan mozgató tényezőket tartalmaznak, amelyek régS népdalainkban nincsenek megMinden kornak megvannak a maga dalai. A régi dalok a régi korok dalai s azoknak a koroknak az érzelmi-, gondolat- és akaratvilágát fejezik ki. Kzck a magyar történelemnek, a magyar művelődésnek, a magyar életnek olyan kincsei, amelyeknek értékét és "további hatását a jövö magyar életre józaneszü ember ncm vonhatja kétségbe. A legkevésbé vonom kéregbe én. aki huszonnyolc esztendő óta meggyőződéses híve vagyok a turáni faji gondolatnak és mint némi sikert elért dalszerző, az annakidején Ázsiában a rokonnépck'fll személyesen hallott zenei elemeket és hangulatokat ahol arra alkalom kínálkozott, beledolgoztam a szerzeményeimbe. Mellékes, hogy a szerzeményeim jók-e, avagv rosszak, a jószándékom legbensőbb meggyőződésem alapján megvolt A régi népdalokat az ősi elemeket tehát én is kellőképpen ér ékelem és szükségesnek tartom, logy ezeket énekeltessük, de minthogy nem tartalmazzák a magyarság mai érzés- gondolat- és aknrntvilftgát nem is elsőrendűen szolgálják azt a célt. melynek elérésére ifjúságunk bonvédelmi nevelésével törekszünk: a szentistváni magyar birodalom helyreállítását, a magynr Igazság diadalmaskodását, hazánk népeinek szehb Jövőjét. Ellenben, igenis elsőrendűen szol gálják ezt a célt az Irredentadnlok « közöttük még a legrosszabb is, mert ha silány vagv torz vonaglásban is. de mégis benne ttlktet a szehb jövőre törekvő mai manyarság vérkeringése a életritmusa. E megállapításomnak természetesen csak elméleti ejlentősége van. mert k! volna az. aki éppen a legrosszabb dalokat énekeltetné az ifjúsággal. ha ért a dologhoz és van némi izlése? Az a tény pedig, hogy az irredentadnlok egy része, vagv falán nagv rés ae művészi, stb. szempontból többé-kevésbé kifogásolható, nem ezek szerzőinek a bűne, hanem azoké, akik képzettségüknél fogva talán tudtak reeluo kifogástalan írrtdentadalokat rtőtetirt, de ezt valami okból kiWyáIag nem tették, Így aztán az irredentadalaink olyanok.. amilyenek, de akármilyenek is, mégis csak a sorsüldözött magyarság lelkének bánatos sírását és elszánt Hajrá l-ki&Itásá; fejezik ki. S közöttük is lesz bizonyára nem egy, amely éppen ugy, mint a kuruc és 48-as dalok ragyogni fog a magyar dalköltészet történelmének lspjnln, ha talán kissé halványan is. Ha pedig a magyar nemzet trianoni és világlhábrus daikincsc szegényesebb lesz, mint a kunie-koré vagy a szabadságharcé, amiatt már előre is szégyenkezhetnek azok. akik. mint a nemzet hivatásos dal- és zeneművészei, mintha csak észre sem vet'ék volna az ország vérző sebeit, művészi elfogultságukban vagy ki tudia, mi más okból kifolvólag, nem tartották érdemesnek, magukhoz vagy n művészi képzettségükhöz méltónak, hogy a magvarság nemzeti fájdalmát, fogadkozását, készülődését, eltökéltségét, fogadalmi esküjét, őnbiz'atásá' a nép hangján megszólaltassák. Persze, most könnyű n »di1ettánsokat« és miidalszerzöket bírálni és a szakmai tudás elcfántesonttornyából nagyfensőbbséggel clin'élni. pedig ha •dilettánsok* s müdalszerzflk nem lettek volna, akkor annak a rettenetes közdelemnek, melyet a magyarság immár kerek harminc esztendő óta viv az életéért, talán nyoma sem volna a magvar dalköltésze*ben. A katonanóták tekintetében is igen gyengén állunk. Jobb hijján foltozzuk s fcnekeljük az elmúlt közős kor katonnnótáit. nmelvek az akkori katonaélet érnései' és vágvait fejezik kf és ezeket erőszakolják rá a mai korra, olyan katonanótánk azonban, amelyben a jelen vihara s történelme dübörög. igen-igen kevés van. Végtelen szomorúság fogja el az ember' ha mindezt végiggondolja és keresi az okot, aminek következtében mai magyar dal- és zenekincsünk ennyire szegényes. EgyéSAéut a JfiVs körülmények kőzött tiszta szerencse, hogy nem maradtak dalaink a halotti beszéd nyelvén, különben népdalápolás eimén még azokat is ráerőszakolnák a magyar népre, amelynek pedig, különösen az ifjúságnak, a Jövő, vagy legalább is a Ma dalát kellene énekelnie, mint ahogyan azt a német, wi olasz és minden más szebb jövőre készülő s jövőjében bizó néjJ teszi. Az a törekvés, amely a magyar dal és zene ápolásában az ősi elemeket meg akarja tartani s áltáluk a magyar dal erdetiségét kívánja megőrizni, megérdemli a legbőkezűbb és a leghathatósabb támogatást, a mód azonban, ahogyan azt a népdal bivel ma csinálják, helytelen. A nép ugyanis a régi népdalokat inkább csak alkalmilag énekli, ellenben annál többet azokat, amelyek mai igényeinek megfelelnek, amelyekben a Ma jó vagy rossz lelkisége és szellemisége szólal tneg. A magyar dal és zene hivatott őrei és művelői tehát költsenek s szerezzenek olyan népdalokat, magyar nótákat a magyar népdal törtrényet szerint, amelyekben a mai kor él. Ezekkel a nótákkal és dalokkal egyszeriben el fogják érni azt a célt. amelyre törekednek: a magyar nép a magyar népdal törvénvei szerint alkotott dalokat fog dalolni, aminél többet A következményeiben sem lehet kivánni. A mogvar népdal ápolásának a mai módja azonban — a régi népdalok cgvoldalu erőszakolása —, ha meggondoljuk, hogy már tóbb, mint husz éve szorgalmazzák és mégis mindenfitt a divatos szerzeménveket hallja nz ember, igpji keveset látszik használni az ügynek. Végül pedig: amint az Ifjnvezetö' rovatunkban olvashatjuk, a honvédelmi hatóság még csak ezután kíván állást foglalni abban a kérdésben, hogv miiven daloka' énekeltessünk leventéinkkel Tornay Károly nak a hatalmas kultúrának levegője, amelyben a hunok görögbehalással teli kultúrájának bölcsője is ringott. A művészetet a személytelenség jellemezte legjobban, amely jellemre erő még a nagy Attila idejében is kidomborítható. Attila — az előadó szerint— nem volt nagy hadvezér, mégcsak ahhoz sem értett, hogy birodalmát megőrizze. de a spirituális művészet legmagasabb fokát érte uralkodása alatt, Attila korát jellemezte még as Őscrcjü humanizmus is, amely azonban mégsem a földi boldogságot, hanem a túlvilágot helyezte előtérbe, ami a művészet fejlődésér is kimutatható. A kitűnő előadó beszélt ezután a greeo-perzsa művészeti kor szimbolisztikájáról, majd annak a problémának megoldásában, amit maga elé tűzött, messze tul ment a mai ember útlal ismert iparművészeinek inkább erak ornamentikái jelentőségén és bármely más maga® művészet példájára a nagy emberi kérdések megszólaltatójává tette az uj magyar stílust. Az örök harc, az Örök nő, vagy az egész világot rabságban tartó pénz, a Kárpátmedenco népegyüttesének utópisztikus képe, vagy a magyar zseni szomorú Borea és más hasonló témák jutnak egy-egy alkotásán kifejezésre. Épületfrizmintai a szimbolikus keleti nyelvezetnek a mai modern épületek igényével való összeegyeztetését mutatják be. A magyar stilusu karperecek mintáiban a végtelenség fogalma jelenik meg természetes kifejezéssel. Egyidejűleg kolozsvári és budapesti" ötvösök (Fuhrmann Károly és Kiss Ferenc) ilyen irányú munkásságának kiváló alkotásait is Ismertette. Ax átUtéUdt Attila és a UUHOU mapastoUu spiútucttis (niivésxelc fctíüU HándóA étdekes előadása t* 6^ete*tóatátoU tqycsutetéácn a monyát kéfwhnuvészcti stílus kialakulásától (A Délmagyarország munkatársától) Érdekes előadás hangzott el pénteken délután az Egyetembarátok Egyesületében Fetttch Nándor, a neves régész és kntató. a Nemzeti Mnzenm igazgató-őre tartott előadást a magyar képzőművészeti stílus kialakulásáról Az egyttem aulája megtelt hallgatósággal amely nagy figyelemmel kisérte az előadást Az előadást Bonner János professzor vezette be, röviden ismertetve az előadó munkásságát és azt az érdekes körülményt hogy Fetticb Nándor az összes eddigi kutatóktól ós kísérletezőktől eltéröleg nem elégedett meg a magyar népművészet formakincsével, mint kiindulóponttal, hanem a magyarság és rokonnépek ősi művészetéhez is fordult. Ezen a területen annál biztosabban mozog, mert szükebbkőrii hivatásához tartozik. Szokatlan és érdekes Fettich Nándor munkásságában az is, hogy elméleti ember létére, tisztán az ősmagyar. avar, szkíta és egyéb eredetű ezüst- és aranymüvek nyomán a sokat vitatott művészeti kérdés gyakorlati megoldására is vállalkozott Az előadó egyébként bejárta kutatásai során egész Nyugatonrópát és Szovjetoroszországot is és értékes felfedezéseit először Szegeden mutatja be előadása során. Az előadó bevezetésként arra mutatott rá. hogy a nemzeti formaművészet a nép lelke mélyén él hiszen csak Igy lehet igaz, mesterkéletlen és örökéletű. Arra is utalt, hogy kutatásait ezen a sokat vitatott, kényes területen hogyan végezte, kidomborítva, hogy a legszebben felépített elmélet is csak elmélet marad cselekvés nélkül M jd visszatért a honfoglaló magyarok ősi jellemzésére, az előd- és rokonnépekre való vonatkozásokra. Elsősorban a hnn kérdésről beszélt, kiemelve. hogy bár a mongoloid faj erős beütése mutatkozott a hunokon. dc a greco-szarmata és grecoszkita elemek beütése még sokkal fontosabb. A világhódító görög kultura befolyását mutatta ki a hun képzőművészetben, a pusztaiaké népek művészetében általában, igy a honfoglaló magyarokéban is. Az ázsiai türkök, európai hunok, kőtárok, finnek és szlávok keverékéből származó magyarságnál nem törölhető «1 a out napig sem anElőadásában behatóan foglalkozott még a magyar népművészet és ősi művészet összefűgéseivel és a magyar képzőművészet alapvonásaival. Mindezeknek viszonyát az egyházi művészethez megjelölte és hangsúlyozta, hogy az egyházi és nemzeti stílusművészet ÖBzekapcsolásának semmi elvi akadálya nincsen, a nemzeti stílus más művészeti irányzatoknak -em jelenti • lebecsülést: „a magyar népművészetben és az ősi művészetben rejlő egyetemes emberi értékek nem is ellenkezhetnek más, hasonló emberi értékekkel" Végül rámutatott a magyar stílus pedagógiai jelentőségére: a nemzeti érzés tekintetébon ma is életerős ifjúság és közönség figyelmét visszavezetheti a szellemvilág értékeihez! a magyar mult ősi alapjainak megbecsüléséhez, amikor a nemzet fiatalságának képzeletét autók, repülőgépek, tankok stb. hódítják meg. Az érdekes előadást a közönség lelke* tapsokkal köszönte meg, majd Banner János az Egyetembarátok Egyesületének ülését bezárta. Előadás ntán Fetticb Nándor azokat az értékes leleteket és műtárgyakat, amelyeket az előadás alatt vetített képek utján ismertetett, szükkörü társaságban mutatta be a tudományosan érdeklődőknek. Áramszünet Folyó hó 28-án, vasárnap délelőtt 7 órától délután 2 óráig. Jakab Lajosu., Párisi-körut. Gsongrádi-sugárut és Makkoserdősor által bezárt részen, Algner-telepen. Gyula püspöktelepen | és a budapesti országút mentén