Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

Forragi Oyörgy: DEl.M A(iY AROB87A6 > 8 VASÁRNAP, 1943 február 7. 1 Robespierre tündöklése és bukása ; Gyermekek 150 évvel ezelőtt N. — Qne hi Terrenr sóit © fordre éa jour — 150 évvel ezelőtt ezekkel • szavakkal törvényesítette a Robespierre vezetése alatt álló népjóléti bizottság a törvénytelenséget. Ezekkel a szavakkal változtatta át Robespierre valóságos perpetuum mobilévé a guillotine véres motolláját. Amikor már ugy látta és érezte, hogy nincs számára menekvés, amikor a forradalmi erők vihara a megsemmisülés örvényének pereméig sodorták, napirendre tüzite a terrort e szavakkal: »Que le Terreur sóit & l'ordre du joor*. A vesztét érző, bekerített, sarokbaszoritott, halálra sebzett fenevad kétségbeesésével, de halálraszánt kegyetlenségével és a saját sorsától megriadva ezreket küldött az 1795. és 94. esztendőkben vérpadra, volt barátot és ellenséget egyaránt. Rainville azt irja az elkerülhetetlen végtől iszonyodó és a halálfélelem által felfokozott erejével a terrorba kapaszkodó Robespierre-ról: >A halálos félelem megadta neki a kétségbeesés bátorságát*. A vakmerő, merész hftnqve ]átéft)s. aki a maga beteges becsváisvának'. hatnlom szomjának, uralomvágyának kielégítése érdekében kockára tette Franciaország sorsát. Külső háborúkba taszította és belháborufe tűzvészeit okozta, százezreket küldött a harcterekre és sok ezret a guillotine alá, a sors játékasztalánál a Terreur-rel szövetkezve utoljára kísérelte meg a kétségbeesés és kilátástalanság coup-ját: mindent, vagy sem mit A tétet mások kiontott vérével fizette, szüntelenül szállította az istentele® kegyetlen játék Moloch istenének az emberéleteket, nem volt drága számára semmi véráldozat sem, csakhogy a maga megszámlált napjait kitolhassa, csakhogy a Végzetbankártól a véres játék idejének meghosszabbítását csikarhassa kl. A szadista játék Molochja elfogadta a véráldozatokat, de nem kegyelmezett meg a lenyakazott fejek szállítójának. A játék végén az 6 fejét is besöpörte a vértől csöpögő guillotine játékasztaláról, mint a többi sok ezret. És ekkor az utolsó menet >kibicei», azok elsősorba® akik a Végzettel vabanque-ot játszó Robespicrreneík .^szurkoltak sokáig, akik, amidőn kedvezett neki hazárdjáték istennője, részt kaptak nyereségéből. a volt barát utolsó perceiben mintegy sötét lidércnyomás alól felszabadultan, rekedt ujjongással kiáltották a vérpad felé: >Ta mort m'enivre de jole* _ Halálod megrészegíti örömmel a szivemet Az arrasí fiskális út a nem veszik körül magukat, mint Robespierre, olyan ködpárás atmoszférával, amely a titokzatosság, az emberfelettiség látszatába burkolja őket: Robespierre nem evett, nem szeretkezett, nem élt, nem aludt ugy, mint más normális ember. Ezzel voltaképpen testi erőtlenségéről, egészségbeli fogyatkozásairól és lelki abnormitásairól akarta elterelni a figyelmet és Anatole Francé szerint ugy mutatkozott embertársai előtt, mintha Rousseau reábízta volna a közakarat titkát. S az általa kinevezett és Istenpótlékul kitalált Legfőbb Lény az ö fölébe súgta volna a hit varászigéit. Ezét egyre inkább uj vallás legfőbb papjának, fanatikus Mohamedjének tekintette saját magát, akire az uj hit dogmáinak kidolgozását és proklamálását bizták és aki uj rítust ir elő kővetői számára. önkim kérik • hashajtói ha egyszer Darmoh ka :>?«'< A Darmol fz« kitűnő ás fájdalom nélkül hat, EzéH gyermek tolt, akiket kegyetlenül kiirtott. Ami kor már a guillotine alatt elvéreztek jobb- és baloldali nyílt ellenfelei, a Pitt-bérencség bélyegét sütötte a neki nem tetsző elemek arcára. Ennek a vádnak aa esetek tulnyomo részében nem volt alapja, de mégis ez volt az örök Daniokles-kard, amely minden francia feje felett lógott, ba maga is nem volt aktív előmozdítója Robespierre rémuralmának. Nem kellett cselekedet, irás, szó, bogy valakit Fitt bérencnck minősítsenek, elég volt az arckifejezés, a tekintet is a vádemeléshez. Nemcsak a forradalom nagy ellensége, Carlyie és más konzervatív történetírók rajzolják dühödt, veszett dc Carlvle, aki a legjobban ismerte .gyáva fenevadnak Robespierre-t, de a el az általa »tengerzöld szörnyeteg*- j liberális és szocialista történetíróknak nek elnevezett Robespierre schizofré- | sjncg hízelgő véleményük róla, igy az :z.^ í c - í.ii.: —» — •, • > • <• . »-. > • más, kóros lelkivilágát, a következő szavakkal jellemzi: >A forradalomnak ez a főterméke alapjában véve alig egyéb, mint egy főhólvag, amelyet a angol Wells kiemeli, hogy Robespierre a nép szemében már egyszerű, ain tialkoholista, puritán, zordul egyszt rü életmódja folytán is megvesztegetni toH ex a démoni szellem aki mint a forradalom törpe Zeusza a terror villámjait hordozta nőies, erőtlen kezeibe® amikor a jakobinus •hegyen*, a hatalom Olymposzán trónolt, akinek cimerét a Szent Guillotine diszitette, akinek uralmától egész Franciaország. sdt c^ész Európa tcrfllfrién a sarki hideg jéghulláma áradt és akinek halála GarlyJe szerint >meg nem siáftö örömkiáltást váltott ki, olyan ftrömkiáltásl amely nemcsak Párisra terjedt ki. hanem egész Franciaországra, sőt egész Európára • tart még « mostani nemzedék idejében is«. Ha csak as életrajzi adataira, életének külső stációira vagyunk kíváncsiak. elég ba fellapozzuk a lexikont vagy egy világtörténelmet, ott megtaláljuk ezeket az adatokat. Ha nzonB»® azt akarjak tudni, hogy milyen riemtaigosz dolgozott benne, milyen becsvágyak, mítoszok, rettegések hajszolták politikai pályáján, akkor nem annyfra aa exteriőrjét, életének külső tényezőit kell tekintenünk, hanem belső életébe® jellemvonásaiban kell elmélyülnünk. A történetírók, a kouaervativok éppúgy, mint a progresszív felfogásúak. meg a* anarchista-kommunista Kropotkin herceget is beleértve, ellenszenvesnek találják alakját. Még a szovjet történetírás is csak habozva és bátortalannl végezte el a köztudatba átment Robespierre portrait retusál ásót. Mert forradalmárnak sem volt teljes Robespierre. Meg volt benne a hatalom iránti szerelem bódulatának gátlástalanság*, de hiányzott belőle e szerelemmel |a;ó teljes vakság. Néha hideg, fagyos ickintete meglátta, hogy az általa felszabadított alvilági erők t-iöbb-utóbb az anarchia, a pusztulás uiroualma felé sodorják és ilyenkor igyekezett a maga sorsát kivonui a forradalom sodró erejébő' és szembeszegülni a vele szövetkezett erőkkel, ilyenkor a bensőjében és intézkedései altal elarulta a saját forradalmát. Az árulásnak eme megnyilatkozásai voltak többes között saját párthiveinek, Dantonnak, Desmoulins Camillenak és a forradalom legszélsőbb szárnyának. • hébertistáknak, as úgynevezett enragés-knak kivégzése. Az árulás azonban még a forradalom frontjain is megbosszulja magát. Az áruló még akkor sem kerüinépszeröség szája nagyra felfújt: nem hetetlennek számiáott. Jéghideg lényét férfi egv férfi szivével, hanem egy j azonban felolvasztotta könnyedén to4— =—m-i— vasiki55 gunyoros és erőszakos demagógiája. Ebben rejlett igazi ereje. Robespierre fanatizmusa H. ti Wells szerint hűvös, fagyos lehetett, ö is kiemeli testi gyöngeségét, amely gyermekkori betegségek maradványa. •De megvolt benne a hatalomnak legszükségesebb kelléke: a hit —• irja Wells. Nem az emberek megszokott Istenében hitt, hanem egy bizonyos legfelsőbb lényben, amelynek Rousseau szegény, ideggörcsökben szenvedő, megvesztegethetetlen pedáns, szive helvén egy logikai formulával: methodista. pap-természetű ember, tele őszinte képmutatással, megveszteget hetetlenséggel, méreggel, gvávasággal. szárasztó, mint a keleti szélt* Igazi őrömet életében csak egyszer érzett, amikor legveszedelmesebb ellenfelének, Dantonnak kivégzését végignézhette. Ekkor keletkezett az első boldog, önfeledt mosolv az aj- volt a prófétája. Legfőbb céljául tűzte kán. ! ki, hogy megmenti a köztársaságot, Azért sem volt igazi forradalmár ! ugy, mint ezt ő elképzelte és meg volt típus, mert. mint Carlvle is jellemzi. <' győzőive, hogy erre senki más nem végtelenül gyáva volt. Ez a gvávasá- (képes, csak egyedül ő... Emésztő ga teremtette meg nemcsak hírhedt j lánggal égett benne a vágy, bogy *f testőrgárdáját, a >tappedurs*-eket. j rendbe préselje az emberi életet*, akik éjjel-nappal őrizték, minden ut-1 Wellsnek igaza van, a Robespicn® jára elkísérték, minden lépésére vi-. rejtély titka az a megdönthetetlen rög gváztak. de ez a belső gyávasága teremtette meg a terror még hírhedtebb pretoriánus sürdáját, biztonsági szervét, a Sureté-t és a gyanúsakról szóló törvényt végül az egész országot eszméje, hogy Franciaországot, az uj forradalmi rendjét csak ő mentheti meg, ő biztosithatja a jövő évezredek számára. Ez a fanatikus rögeszméje elhomályosította tekintetét a külső ée behálózó és rettegésben tartó denun-1 belső reálpolitikai tényekkel: az Ang eiáló szervezetet, a konventbiztosok j Ha vezetése alatt Franciaország ellen heti el sorsát, ha nem a becsület, a hálózatát, amelv ellenőrizte éppugv a > felvonult európai koalíció és a novekkőzigazgatást. mint a hadsereget. Rí- vő belső elégedetlenség, a még elfőj b'espíerre terrorista rezsimje szem- \ to't, de veszedelmesen sűrűsödő bels/' haza, a hűség, az Isten ellen történt az árulás, hanem az alvilági sátánok, az aljas emberi indulatok, elvetemült bűnök elle® a Mefisztóval kötött vérszerződéssel szemben. Danton ennek az alvilági bosszúnak és az elárult pokol igazságszolgáltatásának statáriális Ítéletét mondották ki, amikor halálos Ítéletének elhangzása után kijelentette: »Robespierre követni fogsz!* És a Robespierre által megsértett és kijátszott alvilági szellemek súgták Dantonnak fülébe azokat a szavakai is, melyeket a vérpadon mondott az őt megkötöző hóhérnak: •Csak egy szíjjal kötözzél meg, a másikat tedd el Robespierre számára*. Forradalmár, aki nem volt forradalmár Az arrasi fiskális, akit a forrada-, adottságok. A rokonszenves forradalmin vihara kapott fel szárnyairól és ímelt ki a francia kisváros esemény'elenségéböl és rakott le a forradalmi mi egyéniségek legvonzóbb sajátsága az egészséges őserő, amely például Dantonból áradt. Ez az őserő lehetőpontjából gvanns vagy megbízhatatlan elemeket ezek" kidobták ugy a közigazgatási auparátákból. a girondista vagy királvnárti tábornokokat és tiszteket eltávolították a hadseregből. Az •épuration*. a «tisztogatási volt a konventbiztosok állandó íelszava A terror szölőotv'o azonban, amikor egyedül volt, szintén a saját gyermekétől rettegett. Állandóan féltette életét. Még ha ebédelt, akkor is tagbaszakadt, markos, fegyveres poroszlók vették körül és az ebédlőasztalán mindig két töltött pisztoly hevert. Az eléje tett ételekből csak akkor evett, ha előtte mások belekóstoltak és meggyőződött arról, feszültség reális tényeivel szemben. Ezeket nem látta vagy nem akarta észrevenni. Ezért még néhány rtapp.i a bukását jelentő thermidor ít-ike előtt igy beszélt a konventben: — Tudom, hogy a világ szövetkr zett zsarnokai könnyen legyűrhetnek egy magányos embert, de azt is tudom, mi a kötelessége annak a férfinak, aki kész meghalni az emberiíég védelmében... E beszédében a terror uj huftámnil akarta elindítani, ez a hullám azon ban már őt magát sodorta a guilloti ne alá. Rajta is bebizonyosodott a régi latin közmondásban kifejtett sopekleszi igazság: >Quo deus perdere vult. demeratat prius* — akit az istenek el akarnak veszíteni, előbb elvakítják. hogy az ételek nincsenek megmérgez- < Robespierre halálos viaskodását lea • ve. Mindenütt összeesküvőket szirr.n közelebb ismertetjük Paris kellős közepén, már azért sem vé teszi számukra, hogy mindvégig al ' maguk utján járjanak, hogy önmagukból merítsék a forradalmi lendületet lehetett igazi forradalmár; a forradalom megalkuvásnélküli Condottiereia. mert e szerep betöltéséhez hiányzottak a megfelelő robusztus testi elsőrendű kivitelben gyári áron készülnek S008 laios-é papanüzemében. iszeseu, Deák r, u. 2 és erőt. Ezek az egészségtől duzzadó forradalmárok szemtől-szcmbe állnak ellenségeikkel és fegyverük a hitük, I az eszméjük, ha kell, az öklük, de ] nem a cselszövés, az aljas szándékú ; paktálás, a törbeejtés Ezek a fórra-1 dalmi egyéniségek nem vetik meg az | élet örömeit, ahogy Mirabeau, Dan' ton Marat sem vetette m^g azokat, Hideg szobában is iái alszik, ha van ,•Glória" ágymelegitője. KAPHA1ÓI Deutsch Albert, kft. Kárész-utca Keilnsr D? ártón, Kárász-utca Elektromosság, ftitt er Antal, Kloboloberg-tér ». Kelentan Háton, Kelemen-utca II. UJ SZABADALOM!