Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-26 / 46. szám

i*el m aüy'arürszafl péntek. 1943 Ifhrnir 28. íillárjéből is kiforgatott, korokon megtagadta Kondás/, ujabb pónzköivotelótsét. Ekkor a bűbájos megfenyegette; — 'A szellemek bo*szutállnak rajiad. meglásd! Egy héten belül leég a házad! Unt nap múlva valóban tüz ütött Jii és leégett a renitens Gera háza... Ebben a titokzatosnak tetsző ügyiben egyébként még folyik a nyomozás és nics kizárva, hogy az eredmény rövidesen érdekes meglepetéssel fog szolgálni. A pénzéhes szellemek telhetetlen ikövetelőzése végre is kimerítette Merjék Rnyagi teljesítőképességét, lerro Kondást fenyegetőzve beszüntette as érintkezést a vagyonából Ikiforgatott családdal. A napokban tsz öreg Gera elment a feleségével la moziba. Az előadás szünetében nézelődés közben megpillantotta három széksorral feljebb Kondász Istvánt, aki rillámlé szemekkel nézott rá. Ez a véletlen találkozás adta meg azután a végső lökést, a döntői elhatározáshoz, a feljelentéshez. Az, történt ugyanis, bogy az öreg Gera a mozilátogatás óta olyan hátfájást kapott, hogy nem tudott kiegyenesedni. Elbaktatott tehát a rendőr'ségre és kétségbeesetten kérte a rendőrségi urakat, hogy szabadítsák meg a „rontds"-tól. i Az egész ügyben éppen ez a legérdekesebb, bogy most sem Csalás cimón tette meg feljelentést, csupán a bűbáj hatalma ellen kérte a rendőrség segedelmét és kihallgatása során is egyre azon erősködött, bogyj iKondósz verte meg a szemével és; •em rontotta meg őt egészségében, I A rendőri nyomozás ennek a! eifra ügynek sok érdekes részletét deritette ki és megtalálta azt a fonalat is. amely a lélekbelátó" Kondász földöntúli hatalmának titkához vezetett. Kiderült, bogy Gera Lajos, aki rászabadította a a szélhámost a családra, állandóan informálta barátját a család eseményeiről, sokszor bosszú táviratokat is adott fel a címére, ezért volt olyan tájékozott Geráék minden aprócseprő bajáról. A nyomozás során számos terhelő adat merült fel a legkisebb Gerafivérnek, Lajosnak a csalási ügyben való biinrészessége mellett, mert a Kondásznál tartott házkutatás alkalmával egész halom ilyen „tudósító" távirat keriilt elő. Alapos a gyanú a rendőrség megítélése szerint arra is, bogy Lajos valószínűleg részesedhetett a család által az esztendők során Kondásznak juttatott, mintegy 50.900 pengő körüli összegből. Ezért a rendőrség Kondász Istvánnal együtt Gera Lajost is őrizetbe vette és csütörtökön mindkettőjüket átkísérték az ügyészségre, ahol letartóztattál! őket. Az ügyészségre áttett iratokhoz becsatolta a rendőrség azt a nagy balom postautalaványszelvényt is, amelyeken a Geráék a ..szellemek pénzét" küldözgették a MAV segédtisztnek. Volt olyan időszak is az elmúlt években, amikor egyetlen hónapban nem kevesebb, mint hatvanhárom postautalványt küldtek Kondász cimére, A MÁV segédtiszt egyébként kinevezett ember volt a vasútnál, havi 160 pengő fizetésén és lakbérén kivül öt. gyermeke után a fizetését meghaladó igen tekintélyes összegű családi pótlékot is kapott. a csalárd uton szerzett pénzre tehát r.em volt rászorulva. HIREK Szegedi utmutató A Somogyi-könyvtárban és az egyetemi könyvtárban vasárnap és ünnepnap kivételéve] könyvtárszolgálat A városi mnzenm egész évben nyitva. Szolgálatos gyógyszertárak. Apró Jenő Kossuth Lajos-sugárut 59, Nvilassy A. bérlő dr. Kiss Lajosné Római-körét 22, Saigó Péter béri. Halász Klára Mátyás-tér 4, Temesvárv József Klauzál-tér 9. Városi Színház; Z s u z s 6. A mozik műsora: Belvárosi Morl: Viharos éjszaka. Korzó Mozi: Fények az éjszakában, Széchenyi Mozi: Emberek a havason. —ooo— ELSÖTÉTÍTÉS KEZDETE ESTB 8-KOR, VÉGE REGGEL 5 ÓRAKOR, —ooo— A Kormányzó ur kezébe fogadalmat tett gróf Somssich László, a Nemzeti Bank alelnöke. Budapestről jelentik: A Kormányzó ur őfőméltósága előtt gróf saárdi Somssicb László m. kir, titkos tanácsos, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, csütörtökön délben 1 órakor ünnepélyes fogadalmat tett. _ Ma délután lesz Gino Cucbetti előadása. A Horthy Miklós-tudományegyetem olasz intézete és az olasz kulturintézet meghívására február 26-án, pénteken délután 6 órakor a központi egyetem aulájában Gino Cuchetti olasz iró Pirandellórói tart nyilvános előadást. _ A TISZA VÍZÁLLÁSA. A szegedi rendőrség révkapitánysága jelenti: A Tisza vízállása február 25-én reggel 7 órakor —397 cm. a levegő hőmérséklete +1 fok G'elzius volt. — Az Osztálysorsjáték húzása. Az Osztálysorsjátek csütörtöki húzásán a következő nagyobb nyereményeket sorsolták ki: 10.000 pengőt nvert: 82926, 5000 pengőt nyert: 28604, 4000 pengőt nyertek: 3582 3966 52021 71008 80461, 3Ö00 pengőt nyertek: 40407 55776 65117, 2000 pengőt nyertek: 12275 22969 26552 45628, 1000 pengőt nvertek: 4992 13789 30323 75415 86221, 800 pengőt nyertek: 3722 26634 32285 38311 42160 59136 60913 66239 80;J51 81189 93299, 600 pengőt nyertek: 468G7 551.55 86505, 5ÜCJ pengőt nyerlek: 1327 2679 14150. — Dr. Melha Arniand halála. Budapestről jelentik: A csütörtökre virradó éjszaka a Semmelweis-utca 2. számú házban meghalt dr. Melha Arniand 59 éves főorvos. Dr. Melha Armaud fiával együtt közös gyógyintézetet tartott fenn. A háború kitörése előtt Ilindy Zoltánnal együtt szervezte meg n kcresztmozgalmakat, amelyek eredményeképpen az egyetemeken es az intézményeknél, hivatalosan mindenütt kifüggesztették a keresztet. Közismert ifjúsági vezér volt, később városatya lett. Az előző világháborúban frontszolgálatot teljesített, sok báborus kitüntetést kapott és arany életmentés! kitüntetése is volt, mert hosszú időn kérészül a mentőknél működött. Temetéséről még nem történt intézkedés. — A Szegedi Katolikus Növedo Egyesület »Menyasszonyok iskolája* világnézeti előadásainak sorában 1' Borbély István S J., a Kollégium Aloysianum rektora tartja a legközilebbi előadást március első napjai) este 8 órakor az egyesület székházában. Az előadás tárgya: A keresztény házasság és az állam. Az előadásra a katolikus leánytagjait és az érdeklődő nötársadalniat szivesen látja az elnök ség. _ Tüz volt a Géza-utcában. Csütörtökön este háromnegyed 7 órakro a Géza-utcában özvegy Némethi Lajosnénak a 16. számú háza udvarán levő melléképületében tüz támadt. A kihívott tűzoltók rövid idő alatt eloltották a tüzet. A kár 300 pengő. A kocsmárosné , Nemrégiben Erdélyben jártam s tlrniihályfaivára sodor szeszélyes sorsom. Érmihályfalva nem éppen világváros. Vasiiti jgócpontfá* is csak a trianoni határ árnyéka növelte. Van egy mostani jelentőségéhez képest rlég tekintélyes indóháza s amögött sáros kis község húzódik meg szerényen, mintha bocsánatot kérne, hogy 'létezik. Állítólag szállodája is van.de az abban való megpihenést még avasiuti kocsmárosné sem ajánlotta. A kocsmárosné — hisz éppen róla akarok mesélni — bizonyára megsértődne, ha olvasná, vagy hallaná, hogy ezzel az elnevezéssel illetem. Tulajdonképpen bodegája van neki, meg az urának az indóház melletti épületben. Amolyan keskeny, bosszú kis ivófélc. •ahová befér egy pult, meg 3—4 apró kis asztal, két-két székkel. A pulton bé.kebeli frissítők sorakoznak: tepertős pogácsa, édes sütemények, ropogós malac-tepertő, illatos füstöltkaraj és egyéb Ínycsiklandó érdekességek. S a pult mögött fehér köpenyben a tulajdonos, maga szolgál ki. éppen fürgén méri a spricrereket. sziverősítő pálinkaféléket. A felesége a kályha mellett ül, ő n bodega konyhamestere, de még nem érkezrtt el az evés ideje. A nagyvárad! vonat éppen rsak hogy 5>efutott, néhánv szomjas vendég betévedt már a kis helyiségbe, de még nem tudják, hogy éhesek is. Éhesek, az úttól, n kiállóit fáradalmaktól, no •meg a pulton kirakott invenCségck lájtásálól... Magam a kályha mellé húzódtam is ott gondolkoztam a sors különös szeszélyén, melv a nagvváradi állomásfőnökség tévedése folytán nrra kényszeritetL hogv talán egy egész {éjszakát ÉrmlháKTalván töltsek ,'Érmihályfalva szorongó emlékként él (íle.lkemhen. Igaz. akkor. méxs > V a 1 e a lui Mihai«-nak hivták, amikor — egy novemberi hajnalon — ott léptük át a trianoni határt s ott szenvedtük el a szellemi inkvizíciónak egyik legkegyetlenebb fajtáját, a román határvizsgálatot... Azóta kellemetlen emlékként él lelkemben ez a kis fészek, fel, tréfálkozott a hozzám hasonlóan odatévedt fiaial tisztekkel, aztán viszszatért hozzam es mesélt az ifjúságáról. Ott nevelkedett a csiki hegyek között. szilaj, vad csikó módjára. Forrt benne az élet, az pgész világot magáamclv az utóbbi években persze meg- f nak szerette volna s elhagyta a szész.elidült s ma senkinek sem árt, de kelyfölde, mint a borvizes székelyek, — nem is használ. [akik bejárták az egész Erdélyt, S/.ökocsmáros- vényt, Bánságot s mindenütt otthon Borongós emlékeimet a né szives szava űzte el: — Nem inna egy kis forró bort lelkem? Idegenkedve magyarázkodtam, hogy a szivem, az nem a régi, árthatna a forralt bor, meg nem is kívánom, nem szándékozom Érmihálvfaluán éjszakázni. Csak ugy véletlenül vetődtem ide, messziről sodort ide a sorsom. — Hásze összeveri a szél a kórókat! — mondta erre a kocsmárosné. ízes székely beszédére felfigyeltem. — Maga székely? kérdeztem bátortalanul. — Abiza lelkem, testem és vérem azl — mondta nevetve és fáradt szeme fplragvogott. széles mosolyra húzódott gvengén festett szája. Lehetett vagv 45 éves. de kevesebb is. A sok éjszakázás nem használ sz asszony külsejének, neki meg volt benne elég része Kicsit kócos, szila• jan szétágazó, vöröses haia is festés nvomát viselte, vátia tarka szvetterIben bujt meg és selvemharisnyás lábán jómárkáiii félcipőt hordott. — Hová való? _ érdeklődtem tovább, hogv az idő múljon. — Csikországba! Messzi van ar. innen ... — És hogy került ide? Mióta él Mihályfalván? — Már vagv 26 éve. Nem ide. Szat vannak, de csak azért, mert magukkal viszik a csodaforrás, az életet adó borvíz kristálycseppjeit Ez az aszszonv, a kocsmárosné is magával hozta a csiki havasok hűvösen szikrázó, hideg és mégis vadul izzó napsütését. Majdnem tul azon a koron, amikor az asszonyt asszonynak szokás tekinteni, még mindig volt egy-egy gyujtó szava a betévedő legényekhez, évődött, viccelt a fiatalokkal s hozzájuk hasonlónak érezte megát. A pislákoló fénnyel megvilágított, szük kis helyiségben olyan derűs hangulatot teremtett, amit ezen az éjszakán sem a bor, még a forralt bor sem, sem pedig a füstölt karaj nem tudott volna megteremteni. Kifejeztem elismerésemet kedélye felett s akkor felsóhajtott, ugy mondta: — Elkorcsosultam én már! Huszonhat éve nem voltam Csikország. ban. Már-már el is felejtem, milyenek a hegyek és milyenek az ottani vadszlvfl, de nyilteszü és egyenes népek! Itt az Alföld szélén magam is ellaposodok, elkorcsosulok teljesen... Már nem is hiszem, hogy székely vér folyik bennem! Alighogy igv kesergett és keseregtünk mindketten, (merthiszen kivette belőlem, hogv magam is féligmeddig erdélvi vagvok. az édesanvám Erdélv márha kerültem és ott ismerkedtem , szivében, a szépséges, csodálatos, örökmeg az uropimal ö hozott aztán idp. I re elérhetetlen szerelmemként vápvoó Bort forralt, füstölt karait szolgált Kolozsváron született) — hát csak feltárul az ajtó, mint a mesékben ét berobog rajta három szép szál legény. Első pillantásra megállapíthatta bárki, hogy székelyek mind a hárman, llven pirosbarna orcákat, ilyen fenyőszál-magas, vasizmu. karcsú termetet, ilyen kitörő és szinte szemérmetlen egészséget csak a székely havitok 1chellete adhat az embernek... Valami jóféle »i t ó k á t« rendeltek. A kocsmárosnak jó bora volt, előző nap vetle literjét 2 pengő 40 fillérért s az >érmelléki* Ízlett is a legényeknek. Ott, egy ültőhelyükben alig egy félóra leforgása alatt megittak belőle 9 üveggel 1 A kocsmárosné pedig körülrajongta őket anyáskodó szeretetével. Becézte, kérdezgette, dédelgette őket, hat hogyisne, ez a három szép szál legény jelentette számára a székely havasok üdvözletét 26 év messzeségéből! Velük együtt ivott s eléjük rakott minden földi jót, amit a roskadozó pult tartalmazott. A kilenc liter bor meg se kottyant nekik — váljék egészségükre! — s a kedvüket is megőrizték, sőt az a kocsmárosné évődése folytán még rózsásabbá virult! Büszkén emlegették, hogy a csatába mennek. De i'era tudtak elbúcsúzni az édesanyjuktól, mert munkahelyükről szólította el őket a kötelesség, elbúcsúznak hát helyette a kocsmárosnétól. Megölelték, megcsókolták mint az édesanyjukat. Aztán fizettek és eltávoztak, csöndes és üres lett utánuk a helyiség... A kocsmárosné ismét leült a kályha mellé és eltűnődve nézett rám: — Ugy-e lelkem, még nem korcsosultam el egészen? A szél messze sodorja a kórót, de ujr* vissza is sodorhatja még a testvéreihez ... Halkan mondta, hogy csak én halljam és ragyogó, tiszta könnycsepp égett fáradt szemében... csanyi piroska