Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-21 / 42. szám

KLEBELSBERG Irta Tonelli Sándor 1 >Ha idegen nevet viselő magyarnak szabad valamiben különbözni a tönbi magyartól, ez a különbség csak az le­het, hogy a szenvedő hazát, ha lehet, még jobban szeresse*. Ez a szép mon­dat, amelyet különösen ma volna érde­mes megszívlelésre, Klebelsberg Kun'ö gróf feljegyzéseiből való A mondatot sok más hasonloun szép, sokatmondó és mélyértelmü Klebelsberg-idézettel j egyetemben Huszti József volt szegedi; egyetemi tanainak közel négyszáz ol-1 dalas nagy munkája közli: >Gróf Kle-| belsberg Kunó életmüve*. A könyv aj Magyar Tudománvos Akadémia kiadá-j sábnn jelent meg; vele a magyar tu­dományosság és magyar szellemi élet réprezentativ intézménye rótta le háláját Magyarország nagy kultuszmi­nisztere irányában, akir.éí egyeteme­sebb kulturpólitikusa nem volt áz utol-, só évszázad magyarságának. Iluszti József könyve, miként a cí­méből Í3 kitűnik, nem szokványos életlcirás. Nem merül el a semmitmon-1 dó apró adatok és dátumok tömkelegé­ben, megelégszik néhány legfontosabb.: szinte fordulópont jelentőségével birój naptári adat leszögezésével, egyebek-' iien periig a fősúlyt Klebelsberg egyé-i niségérek, de különösen munkásságú*' nak ismertetésérc és jellemzésére he­lvezi. Ez mindenképpen helves és in­dokolt. mert Klebe'sberg élete nem tartozik a fordulatokban és szenzáci-, ókban gazdag életpályák közé. viszont annál mélyebb és maradandóbb az a ntunka, amelvet pálvafutása során, kü-j lönösen 1922 junius 16-tól 1931 augttsz- ! tus 19-ig tartó kultuszminisztorségc idején kifejtett. Ez a majdnem tiz esz-( tendös miniszterség külön fejezetet je-j lent a magvar kultúrpolitika történe­tében. I Az emberek gyorsan felejtenek. Ma már nehéz visszaidézni a világhábo­rút. az összeomlást és a kommünt kö­vető szörnyű esztendőknek a hangula­tát. mikor úgyszólván iránvtü nélkül j hányódott a manára hagyott, összezu-' zott. megtépdc<ett magvar állam hajó­ja. A nckikeseiedés éietösztöne élt ugyan az országban, a közérzés jel­mondatszerü kijelentésekbe és imád­ság határát súroló fogadalmakba tö­möritette hitét, hogv ami történt, az nem maradhat ugv és előbb, vagy utóbb be kell következni a nagv válto­zásoknak Vajmi kevesen voltak azon­ban -ezekben az esztendőkben, akik nem elégedtek meg a távoli reménvek megcsiüogtatásával. hanem pozitiveé-j lekat tűztek ki maguk elé és program-' mot adtak a nemzeti éM egyik vagy! másik területén A kevés kiválasztó'-1 tak közé, akik igazán érdemessé tették magukat kortársaik elismerésére és I az őket követők hálájára, tartozott! Klebelsberg Kunö i Ha majd a napi publicisztika szín­vonalán felülemelkedő komolv törté­netirás fogia megrajzolni a húszas esztendők történetét ké'ségteleniíl az' fogja megállapítani hogv három irány­ban indult meg közvetlenül Trianon után a nemzeti regenerálódás és az uj magvar élet megalnnozásának mun­kája. Az egvik törekvés külpolitikai síkon mozgott és Magvarországnak el­szigetelt helvzetébfí' való kiemelését tűzte ki célul. Ennek a törekvésnek el­ső nagv sikere volt a Bethlen Tstván által megkötött velencei egvezménvés a magvar—olasz barátság megpeesé­telése. nmeiv alapja és kiindulási pont­ja volt a következő husz esztendő kül­politikáiénak A másik célkitűzés volt a magvar gazdasági élet szanálása és pénzögvi függetlenségünk' helvreáttitá­sa. A nemzeti regenerálódás és a revi­z.ió erkölcsi és kulturális alapjait a harmadik iránvban Klebelsberg Kunó küM árpolitikája teremtette meg T'fns.ztl József könvvéhen szerves egészbe beilleszkedő csillogó mozaik­darabkák gyanánt ielertek meg clő'­tflnk ennek a klebelsbergi kultúrpoli­tikának egyes állomásai; Julián egye­sület. népiskolák, középiskolai rpfnrm, művészetek pártolása, szinházpolilika. egyetemek épitése. tudománvos intéze­tek, alföldi problémák s az évszázado­kon át elhanyagolt alföldi magvarság felvértezése az iskolázás és a kuliura ereiével. Még az olyan látszólag alá­rendelt ielentöségü és dekorációnak tetsző kérdések is. mint az ui csillag­vizsgáló létesítése és a vidéki mu­zeumok öcsének előbbrevitele is be­letartoztak ebbe a szerves kultúrpoli­tikai programba, lis ez a kultúrpoliti­ka szerves összefüggésben állott n szociális, nemzeti és nemzetiségi poli­tikával is. Azok, aki, Klebclsbergsel együtt jártak az aiföldi bizottság ülé­seire, tudták és most azok a feljegy­zések is, melyeket özvegye bocsájtott Iluszti Józsefnek rendelkezésére, iga­zoljak, hogy Klebelsberg milyen beha­tóan foglalkozott a parcellázás, a te­lepítés és a nemzetiségi politika kér­déseivel. A szaporodásban és művelő­dési képességben vélte megtalálni a magyarság jövendőjének két legfonto­sabb tényezőjét. Állandóan foglalkoz­tatta a nemzetiségi kérdés, de a nem­zetiségi kérdést magas értelmi és er­kölcsi színvonalának megfelelően nem erőszakkal, nem céltalan piszkálódá­sokkal és nem a cselédkönyveken ké­résziül, hanem a kultura eszközeivel akarta a magyarság javára megolda­ni. Akkoriban sokan voltak, akik tá­madták Klebelsberg kultúrpolitikáját. Magam is őrzök még néhány vezér­cikket, amely pazarlásnak nevezi a vi­déki egyetemekre és különösen az egyetemi építkezésekre fordított ösz­szegeket. Van, amelyik gúnyo­lódik a kultuszminiszteren, aki egy koldus-országban bőkezű Mcdici­nek képzeli magát és Szent Márk-tere) akar az alföldi homokra varázsolni. Es rövidlátó kávéházi politikusok an­nakidején mennyit zsörtölődtek és zú­golódtak hogy minek a megcsonkí­tott országnak a négy egyetem és hol talál majd elhelyezést az a szel­lemi proletáriátus, amely ezekről az egyetemekről kikerül. Akik • akkori­ban a vezércikkeket irták és a kávé­házi asztalok mellett szerettek volna minél kevesebb uj fiskálist és orvost látni maguk mellett, most bocsánatot kérhetnek Klebelsberg emlékétől Ho­va jutottunk volna az ország megna­gyobbodása alkalmával, ha Klebels­berg nem teremtette volna meg az in­telligenciának azt a tartalékát, amely átvehette a visszatért országrészek közigazgatását és kitölthette a héza­gokat, amelyeket husz esztendő pusz­títása ütött az ottani magyarság so­raiban Ezeknél a rövidlátó birálók­r.ál jobban megértette Klebelsberg kultúrpolitikájának jelentőségét az a Bogdan-Duicá román egyetemi tanár, aki a húszas évek végéri azzal lár­mázta fel a román közvéleményt, hogy nem' az üres fer.vegetésekhen és fo­gadkozásokban, hanem Klebelsberg kultúrpolitikája a veszedelem, mert az tudatosan egy megnagyobbodó Ma­gyarország szamára van méretezve. Mindez nagyon szépen van megír­va Huszti József könyvében. Egyes kisebb hiányosságok és elírások égy ekkora könyvben természetesen elke­rülhetetlenek. Huszti szerint például Klebelsberg 1932 szeptember elején utoljára Szegeden szerepelt a nyilvá­nosság előtt és azután tört ki rajta a paratifusz, amely október 11-én el­ragadta. Ezzel szemben a tény az, hogv még szeptember 18-án Szentesen résztvett az alföldi bizottság ülésén és beszédet mondott az alföldi ma­gyarság hivatásáról. Ez volt utolsó nyilvános szereplése. A fénykép, ame­lyen Csergő Károly alispán üdvözli őt, ma is birtokomban van. Az természetesen netn hiányosság, hanem a nyomtatott betűnek sajnála­tos sajátossága, hogv nem lehet meg benne az egyéniség közvetlensége és az alkotás lendülete, amely Klebels­bergből kiáradt. Nem lehet kiérezni belőle, hogv Klebelsberg miként ka­pott fel alkalomszerűen egy-egy ötle­tet és ötlet miként vált nála alkolas­sá. Pedig sokszor ezek az ötletek, még ha nem valósultak is meg. vol­tak jellemzők Klebelsberg impulzív, ezer irányban reagáló egyéniségére. Vannak, akik tudják, hogv a Stróbl hagyaték néhány szobrának megvá­sárlásából miként született meg egvik legszebb alkotásának, a Templom-tér Nemzeti Emlékcsarnokának a gondo­lata. Mikor megépítette a Boldogasz­szony-sugárutat lezáró városkaput, az volt a terve, hogv tetejére állíttatja Magyarország védasszonvának szob­rát," feje körül a villanylámpák csil­la gkoroná jávai. Egvik já'Szi ötlete volt, hogy meg kellene változtatni Szeged címerét és kettévágott kétfejű sas helvett Bologna címerének példá­iára a "könyvet kellene helyezni. Bo­logna címerében olvasható a jelmon­dat: >Bononia docet*. Miért ne lehet­ne Szeged címerének jelmondata: • Szeged kotat*. Oktatja az Alföld ma­gyarságát a jövendő számára. Huszti könyvének kiadásával az Akadémia teljesítette kötelességét Klebelsberg emlékével szemben. A kormány is teljesítette kötelességét, mikor kezdeményezte és felállíttatta Klebelsberg szobrát Budapesten. He Szeged, ametv legtöbbet köszönhet Klebelsbergnek. ugy érzem, még nem rótta le teljesen a háláját. A Nemzeti Einlékcsaraók statumni, ha jól emlék­szem, ugy intézkednek, hogy a csar­nokban azok szobrát lehet elhelyez­ni. akik elévülhetetlen érdemeket sze­» F t HMHA ltB H '/ A <i VASÁRNAP. 1913 fet»rné r 20. reztek a magyar irodalom, tudomány, művészet és kultura előbbrevitele kö­rül, de csak haláluk után tíz esztendővel. Nagyon bölcs ren­delkezés, amely az egynapos halhatat­lanságot kizárja az igazi érdemek j esaniokából. Klebelsberg halaiénak ' 1912 október 11-én volt tiz esztendeje ; Erkölcsi aktusnak nagvon szép leli volna ha a nemes város a halál év­fordulóján határozta volna cl Klebels­berg emlékének a Nemzeti Emlckcsrtr­, pókban való megörökítését. A belv ' Klcbelsberget az egyetemalapítók so­rában feltétlenül megilleti. Ezzel a szoborral Szeged városa mindenesetre tartozik Klebelsberg emlékének Höhve'm! Eoysrerre 130 kötőtű FtiTSföWé S WéíT" A XX. »TAr+$ nwníáoiAi*! Mnpkái* ké7imunl*s. Mindrn minta kttttietfl, N'AhAnv Ara Alatt k"th«» pulóvert Mnzt vatrv rnhM. Kozoléae offvszerti. ára 62 10 P. „RAPID" 98 tűvel! Ara: S.'W P. Kérje IP. ismertetőt. áUUFOKGAI.MI KFT. Budapest, IV , Sflt«-nt:a 2. félemelet 3. Telefont ISH-W. Régi szegedi hoimt (A Délmagjaror&zag munkatársá­tól} Az ember azt hinné, hogy nincs már senki, aki régi dolgokra a magú tapasztalatából emlékeznek. Nem har­minc, meg negyven esztendőt gondo­lunk, ilyen kicsiny időközökért neui megyünk a szomszédba, azokban belyt állunk magunk is. Mi messzebb kuta­kodunk, ahol több az akadály. Hetven, meg nyolcvan éves embe­rek találhatók ma is, de a javarészük­nél nagy falba ütközünk Mindenek előtt a memória szeret kihagyni s csak igen kevés az oivan ember, aki meg tudja különböztetni az, érdekeset és a fontosat a mit sem érő anyagtól. Hányan uioudták, főleg idős nők, már nekem is.'. — Regényt írhatna az életemből, olyan szenzációs volt az. — Legyen szerencséin i Aztán kezdte mondani, páratlan bő­beszédüscggel azokat a közhelyeket, amelyeken még most félszázad multán is letűnt árnyakkal vitatkozott, bár egyoldalúan. Egyetlen szó érdekes, vagy kiemelkedő nem volt azokban, szürke sablon az egész, nem is érde­kelhet mást azon kivül, akivel meg­történt. Volt egy buzgó téma-adóm, ambi­cionálta, hogy megörökítsem az ese­teit, de két sornyi adatot se hozott El­lenben nem gyanította, hogy a csa­lédi élete, főleg az egyénisége a leg­izgalmasabb téma. L, bácsi mennyire más! Tul van,— azért sem árulom el, fiogy hanyadik X-en, de egyenes tartású, tiszta uiemó­riáju még ma is. Vele beszélgetek ré­gi szegedi dolgokról s szinte megdöb­bentő, hogy milyen messziségben mi mindenre emlékszik, A régt pos1a A múlt század hetvenes évévé) kez­dődik a magyar posta önállósága, (az 1871. cvi kőnyomatos bélyegek drága ritkaságok), addig közös bélyeget használtunk az osztrákokkal. —Hol volt a szegedi postahivatal? — A mai Jókai-utcában a Winkler­ház helyén, egy udvari helyiségben. Ái­ralábau nagy udvara volt a háznak, az utcai részt a Krausz-féle szeszes üzlet foglalta el. Ez a család régen elke­rült Szegedről. — Ki volt a pósta vezetője? — Szabad legyen nekem is nem tudni valamit. Gyerek voltam, nem ér­dekelt. Annál éléskehbeu emlékszem a lovclhordokra, akik hárman voltak az egész város kiszolgálására. A legöre gebbet Kaczki-nak hivták. de a pá­lya akkor sem lehetett különös jöve­delmet hajló, mert a felesége étkezde' tartott fenn. Híres szép lánvai voltak az egvik Zimonjba ment férjhez egy Fiirészgyároshoz, a másikat egy ke­reskedő vette el. ' Trucskó-nak hivták a másik le­vélhordót. mert ha nem is volt Szeged akkora, mint ma, egyetlen ember kén­telen lett volna az egész kézbesitőfor­galmat lebonyolítani. (Ez a Trucskóaz árvíz után hazat építtetett a Kalvária­utcán.) i Z s a r k ó volt a pénzes levélhordó neve, de ő már egyetlen a maga szak­májában. A pénzt abban az időben cér­' pávai átszőtt erős borítékokban sze­j rették küldözgetni, öt viaszkos jiecsél­í tel látva cl a hátulját. A táviróhívatal külön volt az Is­j kola-utcában a Berta-házban. ! — Melyik az? 1 — Rég eltűnt, körülbelül a püspöki I palota táján feküdt, de az árviz után 'itt is sok átalakulás történt. A forga­lom meglehetősen kicsiny volt, az em­berek nem siettek ugy, mint ma* mon­danivalóikat rábízták a levelekre. A sürgönyre akkor került sor, ha élel­röi-halálról esett szó. A posta később a mai Bagáry­házba került, természetesen fejlődés­nek indult a város kereskedelmének és iparának fokozott fejlődéséhez simul­va. Ebben a stádiumban 11 e i m nyu­galmazott ezredes volt a főnöke. Mai helyére az árviz után került, mikor az állam impozáns közintézményekkel lát­ta el a várost. Régi fűszeresek kerülnek szóba, hiszen Szeged mindig hires volt a gyarmatáruiról. A régi Wagner-házban, (bár megen­gedem, tiogy mellette), a mai Klauzál­téren volt Fennayer Antal fűszer­kereskedése Egyszer felrobbant va­lami a pincéjeben, Kcméndy rend­őrbiztos a helyszíni szemle alkalmá­val meg is égette az arcát. Hires volt a Lausevits és Sztojkovics cég a Buzapiacon, ami a mai Gizella-térnek felel meg. Lausevits annyira népszerű erfibér, hogy a népek belefoglalták a károm­kodásukba a nevét. Az üzlet nagyter­jcdelruü és igen élénk. Az uetzkof. összedűlt, a rekonlsrukciokui ceg építette fel a ma is Eui , pi­nák nevezett egykori szállodát e» ká­véházat. Itt nyitották meg az uj lü­szerözletet is a ház Tömörkény-utcai sarkán, az akkori Pósz ékszerész mellett. A legrégebbi fiiszerüzlet az A i g ­nereké volt, hiszen a család, ame­lyik a tizennyolcadik században tele­pedett meg Szegeden, öt generáción át folytatta a kereskedést. Kct testvér volt akkor. József üzlete a Takarék­tar-uteábari a mai Leínzinge.r-gyógy­szertár helyen, Ödöné a Neubauer gvu­fagyáros házában a Kis- és Kigyrt­utea sarkán. Régi üzlet volt a Tóth Péteré is, először a Népbank mai pa­lotájának helyén, alacsony házacská­ban a Barcsav-patika mellett. A há­zat is Barcsay-háznak hivták. A vá­rosi bérházban a kaputól jobbra volt Bréhm Vilmos füszcriizlete, viszont Kriszticsé a Deák Ferenc-utcá­ban, a mai Varga-ház helyén. Krise­ticstöl később veje, a festői rcegjele rsésü N'pdelvkovjcs vette át az üzletet és méc a század elején is ti-

Next

/
Thumbnails
Contents