Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-20 / 41. szám

4 OBLMAGYARÜMS/A t, SZOMBAT. 1913 február 30. alól egész Titelig a igy bőségesen elláthatják magyar gömbfával a Tisza mentén sorakozó összes fűrészeket. A Kárpátok gazdag fenyőerdői .szinte felbecsülhetetlen értékű fakincset rejtegetnek s a megszállás éri alatt ezek a fák Csak kerülőntan, drága vámokkal terhelv" kerülhettek be az országba. A kárpáti erdők viaszatérése után a kormány széles alapokra fektetett program keretei között kezdte meg az erdők kitermelését Ezeken a vidékeken olyan fenyőerdők is vannak, ahol 'ejszés ember még soha nem járt. FIárom-négyszázávos fenyömaluzsálemek őshazájában dolgoznak a favágók a a hegyek erdőségeiben ki termelt fa az nj viszony között, a mesterséges határok eltűnése otán most már ismét magyar tulajdon lett A szabad tutajozás megindulása 4 magyar Tiszán azonban nem kizárólag a gömbfaszállitás szempontjából kapott jelentőséget, hanem nj lehetőségek nyiltak egyéb vonatkozásokban la. mint például a tűzifa lehozatalában is. A kárpátokban ugyanis a fenyőerdők mellett hatalmas kiterjedésű, tűzifát szolgáltató erdők is vannak s a hegyvidékek visszatérése magával hozta azt »r. örömet is, hogy az ország tüzifaszűkségletét a jövőben túlnyomórészt hazai erdőkben kitermelt áruval lehet biztosítani. A tűzifa leszállítására kellő megszervezés és gondoskodás mellett szintén előnyös és kedvező lehetőségeket nj njt s Tisza. A tűzifa vizi utón való leszállítása vagy uszályokon, vagy pedig ugy történik — ami r ég olcsóbb —, hogy az Alföl. ' induló gömbfa-tutajokat rakjál meg tűzifával g igy hozzák le rendeltetési helyére. Ennek a tutajos -sáHitáai módnak igaz ngyan, hot" áradások időjén az a veszélye van hogy a folyó sodra esetleg a parthoz, vagy valami más akadályhoz csapja a tutajt, amikor gyakran megtörténik, hogy szétesik s Így könnyen odaveszhet a rárakott I< i 'a i«. Ez a veszély azonban ik erős sodrás idején áll fenn s begyakorolt, szakértő tntajosok már tudják, hogy mikot lehet s mikor nem lehet útnak indulni veszély nélkül. A tutajok vizi utja Kőrösmezőtől Ti télig körülbelül négy hét szokott lenni normális vizállás mellettA tűzifa vizi szállítása Az idei és s tavalyi tapasztalatok felhivták a figyelmet arra, hogy a tíili tüzifacllátás biztosítására már jóelőre meg kell tenni az intézkedéseket g biztosítani kell olyan alkalmas körülményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy még a nyár és az ősz folyamán minél nagyobb menynyiségü tűzifa érkezzen a téli szükséglet kielégítésének biztosítására. Éhből a szem pontból az érdekeltek figyelme most mindinkább a vizi utón történő szállításra terelődik s általános az a vélemény, bogy amenuyiben a kormányzat ennek a szállítási és kereskedelmi vonatkozású lehetőségeit megteremti, jövő re semmi nehézséggel nem kell számolni ezen a téren. Fa ugyanis vnn bőségesen s csak a szállítás jelent gondot, ezt pedig a vizi nt felhasználásával ki lehet, küszöbölniAz egész Tiszavölgyben ilyen mórion kitűnd adottságok kínálkoznak a faprohléxna megoldására. Ezekben á kérdésekben egyik sze•ttii fsoasstareakefiő a következő. ket mondotta érdeklődésüukre: I — Tűzifát a régi időkben is nagy mennyiségben szállítottak az Alföldre vizi uton s ennek az össze" lehetőségei ma is fennállanak bizonyos kereskedelmi és szállítási vonatkozású kérdések kormányhatosági rendezése mellett. Ezen a módon és ezen az uton biztosítani lehet Szeged egész téli szükségletének leszállítását. Ehhez azonban el- j sősorban az szükségese, hogy raégj idejében, lehetőleg késedelem nélkül meglő rtónjenk a szükséges iutézke dések s a szállítások azonnali megkezdődjenek, amint azt a vízállás megengedi és lehetővé teszi a tutajozást Értesülésünk szerint az érdekeitek bevonásával a városházán is megkezdték ennek a kérdésnek tanulmányozását. s remélni lehet, hogy kialakul rövidesen valami kedvező megoldásmód s mire az ősz b(|üszönt, raktáron lesz Szeged egész téli tüzifaszükséglete. Toll-heggyei Dédapáink kenyere Hogyan alakult a kenyer ara es minősege Franciaországban az utoiso három evszazad alatt (STUD) A buza ara az utolsó 3UU év alatt sokféle ok miatt változott. Ál termelés-módszerek javulása, a müvelés alatt álló földek növekedése, a szállítás megkönnyebbedése, az egyseges pénzrendszer kifejlődése, mindez együtt azt idézte elő, hogy a buza ára korántsem növekedett olyan nagy mértékben, mint a többi terményeké és iparcikkeké. Franciaországban az ezerhatszázas évek eleje óta a mostani századnak elejéig, tehát háromszáz év alatt a buza ára csak a felével nőtt, holott az átlagos drágulás 300 százalékos volt. Három évszázaddal ezelőtt a kenyer minősége általában még Franciaországban is rendkivül rossz volt, pedig a gazdasági élet fejlettsége tekintetében Franciaország ekkor az európai kultúra élén állott. Valóban még XIV. Lajos uralkodásának a végén, tehát az ezerhétszázas évek elején is azt irja: »A nép árpából és zabból keverten süti kenyerét és a lisztből még a korpát sem rostálják ki; igy aztán akad olyan kenyér is, melyet fel lehet emelni annál a zabszalmánál fogva, amelyet a tésztába sütöttek*. Ilyen kenyérrel élt a szegény ember. 1631-ben, amikor a termés nagyon gyenge volt és a buza drága, a kenyér ára 15—16 fillérnek felelt meg, jobb termcsü éveikben azonban 12—13 fillér volt. Franciaországban 1910 körül a kenyérért 18—20 oentimes-ot, vagyis ugyanannyi fillért fizettek, tehát háromszáz év alatt a drágulás nem haladt meg 50 százalékot. Ez azonban nemcsak azt jelenti, bogy a kenyér drágulása három évszázad1 alatt nem volt nagy, hanem azt is, hogy viszonylag véve annakidején a kenyér a többi szükségleti cikkekéhez mérten rendkívül drága volt. Időközben azonban a helyzet a mezőgazdasági termelés sajátos irányánál fogva gyökeresen megváltozott és ma az iparcikkek drágulás tekintetében meszsze megelőzik a búzát. A mezőgazdaság ezt a fejlődést a buza viszonylagos olcsóbbá tételét ösztönösen csinálta végig, de ennek az ösztönének a mélyén kétségtelenül az éhínségtől való rettegés volt. Minaddig, amig a földművelés el nem érte, hogy a buza tömegcikké legyen, addig az éhínségeik annyira napirenden voltak, hogy például Franciaországnak az egyik részén éhezett a nép, holott másrészt ken a termés jó volt. A szállitási költségek már 50—60 kilométeres távolságokra is meghaladták a mai tengeri szállítás költségeit. A tiszta buza a tizenhetedik század elején fényűzési cikknek számított és még azok sem voltak elég gazdagok a tiszta buza fogyasztásához, akik azt termelték. Ebben az időben egy ország sem szállított külföldre annyi búzát, mint Franciaország. A huszadik század elején Franciaország lakossága csak kétszerese volt az 1600. évi népességnek. A termőterületek kiterjedése a népesség növekedését nemcsak követte, de meg is haladta és 1900 körül egv hektárnyi földterületen kétszer annyi buza termett, mint kétszáz vagy háromszáz evvel azelőtt de századunkban FranriMCMáfi Akáf&L küllőidről uááárol búzát Amiből pedig az következik, hogy a mai francia több, mint kétszeresét fogyasztja annak a búzamennyiségnek, ami XIII. Lajos korabeli őseire jutott. Párisbau 1630 táján ötféle kenyér volt. Kétféle minőségű fehér kenyér, kétféle minőségű barna kenyér és a >pain bis«, vagyis fekete kenyér. Elképzelhetjük, milyen lehetett ez, ha a második minőségű barna kenyér után következett. A különböző társadalmi osztályok tehát nem egyforma kenyeret ettek. Az ősök >kapitális« kenyere a >neo plus ultra« kenyere ma kétségtelenül nagyon is közepes kenyérnek tűnnék fel egy olyan embernek az asztalán, aki bozzá szokott a jó huzakenyérhez. A középosztálybeliek ma már nein elégednének meg a régi »közép-fehérkenyérrel amelyet polgár kenyérnek hivtak és bizony a legszerényebb földmivesmunkás sem volna hajlandó azt a fekete kenyeret fogyasztani, amelyből őse XII. Lajos idején boldog volt, ha legalább a jó években eleget fogyaszthatott. Annak a megmutatásara, hogv az ellátási viszonvok 300 év alatt milyen mértékben változtak meg, itt van a cukorfogyasztás adata. Richelieu irja 1625-ben, hogy Franciaországban évente 25 millió font cukor fogyott. 1880ban a fogyasztás 570 millió font volt, tehát 23-szorosa a rég: mennyiségnek. Pedig a lakosság ezalatt éppen csak a kétszeresére emelkedett A fejátlag ennélfogva 1625-hen éver.te másfél fontot tett, 1880-ban pedig csaknem 16 fontot, azaz 8 kitogramot Azóta természetesen a cukorfejátlag rohamosan nőtt tovább és ma már a nyolcvanas évekének is 'öbbszörösét éri el Szeged »z. kir. város elsőfokn közigazgatási hatósága mint elsőfokn tűzrendészet! hatóság. 4616-1943 kig. sz. Tárgy: Mezőgazdasági termények belterületre való behordása Hirdetmény Az 1936. évi 180.000 B. M. sz. rendelet 126. §. 3. bekezdése szerint az állandó jellegű szérűskerteken kivül eső bármely más területen cséplés céljából mezőgazdasági terményeket összehordani, továbbá a hivatkozott számú B M. rendelet 126. §. 6. bekezdése szerint az állatok etetése és aljazása céljából szalma- vagy takarmány-mennyiséget. a város belterületére időnkint behordani és kertekben, udvarokban, színekben és padlásokon, stb raktározni csak hatósági engedély alapján szabad Az 1936. évi 180.001) E. M. sz. rendelet 126. §. 7. bekezdése szerint a már eddig kiadott vagy ezután kiadandó ilyen hatósági engedély a visszavonásig érvényes. A hatósági engedély kiadása iránti kérelmeket f. évi április 15-ig kell a tüzoltófőparancsnok súgnak előterjeszteni. A mezőgazdasági terményeknek cs takarmánynemüeknpk a város beiterü letére engedély nélkül való behordá«n kihágást képez és pénzbüntetéssel büntetendő Dr. Szabó Béla tb tanácsnok. Hosszú évtizedeket töltöttem a fi' nészet birodalinaban. ismerek mm jdent, ami az életüket teszi, a gondol kodásukat, szokásaikat, csak egy szc érthetetlen előttem ma is. | Vagy benne volt a színész szerepében, vagy sem, kellő helyen a megfelelő kétségbeesett grimásszal kiáltott fel — Na, ugyancsak benne vagyok a slamasztikábanl Kerestem én inár ráérő időmben, hogy mit jelent ez a szó, megkérdeztem a használóit is, de semmire se jutottam. Boldog volt a kórista is, ha módja adódott, hogy kiejtse. Valami felavatás-félét érezhetett, na, most már éa is rendes szinész vagyok, nem sajátít batja ki magának Mezei Péter a sl» masztikát. Meg kell allapitanom, bogy a szónak mindig rendkívüli hatása volt a karzati régiókbaD. Olcsóbb magaslati helyek mélyen lisztéit közönsége olyan tombolásba kezdett, mikor meghallotta, hogy majdnem megállt ai előadás. A szinész pedig hálából elismételte jelentését. — Igenis, nyakig vagyok a »1»masztikában. Az értelmét tudom, csak a származásával nem vagyok tisztában. Azt jfilenti, amit a ma patkánymódra elszaporodott >csávat jelent. _ Ki buz ki a csávából? — kérdi a detektív regényben a bajba jutott bős, még pedig a fordító szives köz remüködésével kérdi. (Mellesleg említve, erős a gyanúm hogv ezeket a könyveket — de sok mást is — szervezett hullamosók írják, vagy forditják, 3zért állanak olyan magas irodalmi nivón.) A csávázás voltaképpen a fémek felületének kémiai tisztítása. Gazdasági értelemben a gabona vetőmagjának a vetés előtt történő beáztatftsa, hogy elpusztítsák az üszögspórákat. Tehát pácolás és azt akarja vele Tlletö kifejezni, hogy pácban van. Mindenesetre nagy önmegbecsülésre vall, hogy vetőmagnak tarlja magát. Azonban nyilvánvaló, hogy idd előtt szedtek ki, mert műveltségi területe még mindig tele van a káror üszögsporával. Szörnyen divatban van világszerte az irodalmi életrajz, lehetőleg regényesitett formában. Fel kell kutatni a művész, vagy az iró minden lépését, lepedőre teriteni intim dolgai!, ame« Ivekről életében csak suttogva mert tek beszélni; közölni a leveleit, amelyek nem mindig általános irodalmi jelentésűek, hiszen ő is ember volt s ha bizalmas közléseket tett jóbarátjái nak, ezt nem azért cselekedte, hogy j gyöngéit valamikor napfényre deritI sék. ott feszegessék. I A levéltitok megsértését szigorúan bünteti a törvény, uri ember másnak ia levelét nem szokta elolvasni. Sok [kényes ízlésű embert ismerek, aki csak fanyalogva engedelmeskedik akkor is, ha az érdekelt erre felkéri. Épp ugy láttam levelet, amit évek óta nem bontott fel a cimzett. (Bár valljuk meg. hogy a borítékot ügyvédi forma díszítette.) Csak a halál beállta után szabad mindenkinek minden levelet kivonni a kötelező diszkréció parancsa alól? Ugy látszik, hogy igen. A törvény itt nem irja elő az ötven évig tárté közlési tilalmai. I-e vagy leplezve, kedves barátom, akármit csinálsz, azaz hogy nem is csinálhatsz, mert már halott vagy és nem szeánszon idéznek mtg, hanem benned bogarásznak idefönt is. Ugy van. irodalmi bogarászásnak, sőt bolházásnak nevezik az ilyesmit. Ezért tisztelem megint a közmondásokat. amrlvekbcn sok tapasztalat, életbölcsesség szűrődött le és ezért értem meg. mikor tlven két. három, | vagv nláne négykötetes távregény megjelenik mit telent a példabeszéd: _ A bolhából elefántot csinált 1 (-W