Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-10 / 7. szám

Ünnepi istentisztelet az arcvonalon Miklós napján A magyar arcvonal e szakaszán > mindnyájunk Atyját, tartsa meg,őrizminden csendes. A hóesés szünete), ' ze meg nekünk továbbra is Kormányfehér hótakaró borítja a tájat. Apu- zó Urunkat*. ha szőnyegbe mély ösvényt tapos azt Kemény katonaarcok, figyelő szeünnepi istentiszteletre felvonuló har- mek fordulnak a tábori lelkész felé. cos honvéd lába. A templom még nem is olyan régen raktár volt. A templom külseje teljesen elhanyagolt állapotban van. Bomba nem értie, de husz esztendő foga nagyon sokat rágott rajta. Belül a misztikus lelkületű szláv nép számára olyan kedves, dus aranyozású díszítés még meglehetősen ép állapotban van, hatalmas képek vannak a falon; szentek képei. Különösen hat ebben a környezetben az istentiszteletre összegyűlt magyar honvédek hatalmas összezsúfolt csoportja. Köröskörül rongyos ruháfn öregasszo nyok térdelnek és imádkoznak, térdenállásból mély előrehajlásokat végeznek és homlokukat a földhöz érintik. A magyar istentisztelet kezdete előtt hófehérszakálln. de piszkos ru házatu, rongyos csizmáju pópa az egyik mellékoltárnál a saját miséjét énekli. Milyen beszédesek ezek az arcok szemek Nem ez a vörös pokol nálunk nem ismétlődbet meg. S bogy megszabadultunk annakidején, azért Isten után Kormányzó urunkat illeti a nemzet hálája. Istentisztelet után özönlik kifelé a templomból a sok magyar honvéd. Vezényszó sem kell, itt már mindenki pontosan indul a maga helyére, hogy helytálljon, távol az otthontól, az otthon nyugalmáért^ a családért, a Hazáért ... Gallyas főhadnagy. 23-án „Örökszép melódiák" Éneklik: Sardy János a naou W8S lilwzt«r es Guarhovics "lárh OmraMzuift ko'oramria. Jegv már kanhatrt a Délmacryarorcráonál A TÜZ Irta : Georges Duhamel Csend, mély, ünnepi csend tölti meg a templomot, amikor a magyar istentisztelet megkezdődik. Magyar honvédek ministrálnak. Várhelyi József tábori lelkész mondja a misét Tisztek állnak az első sorban. Né hány német egyenruhát is Tehet látni. Különös kép ez. A pravoszláv oltár előtt magyar tábori lelkész és magyar honvédek, a pad és ülőhelynélküli templomban magyar katonák álló, fegyelmezett, önmagába és imájába mélven elmerült csoportja. Ünnepi istentisztelet Magvarország Kormányzójának névnapján egy orosz kisvárosban, szinte szemben az orősz állásokkal. Két évtized alatt hány Istentiszteleten vettünk részt a magyar államfő névnapjának finnepén. Hánv főpapi beszédet hallgattunk meg ezen az ünnepen évrő'-évre és főpapi Imával szárnyalt együtt lelkünk az Egek Urához, hogy tartsa meg. őrizze meg számokra országmik Kormányzóját És most mégis ugy érezzük, mintha ez az istentisztelet egészen má« volna, mint minden eddigi, minden otthoni. Hiszen otthon nvupalom van. béke van és rend. a házak épek. a munka rendes ütemben folyik, családtagjaink és rokonaink, ismerőseink élete, munkája biztosítva van. Itt azonban érezzük és tadjnk mindnyájan, hogy mindnyájunk sorsa Isten kezében van. Itt vallásos lesz az Is. > aki otthon elkerülte a templomot, itt másként hangzik az Ige s őszintébb, nzárnvalóbb az imádság. A tábori lelkész is minden szónoki pátbosz nélkül de egészen a szivéből egészen emberien, közvetlenül beszél Otthon is hallottak, otthon is tudtak, begy Kormányzó urunk a romokból épített uj országot de csak" itt látfuk Igazán, hogy mit jelentene, ha mégegyszer végigsöpörne rajtunk" a vörös pokol pusztiló. romboló orkánja, itt. ahol egész városrészekből csak a falak csonkjai és tövei maradtak meg. sok helyfitt még azok sem, az elesett ség. a nyomorúság dantei jelenetei csak itt elevenednek meg előttünk igazán, amikor az országnton az arcvonalból kilakoltatott asszonyok, gyermekek és öregek bosszú sora vonul valamerre nvugat felé. A tábori lelkész igehirdetése alatt lehetetlen nem arra gondolnunk, hogv mi lett volna velünk", ha husz esztendővel ezelőtt nem sikerül megszabadulnunk a vörös pokolból ml lett volna, ha nem iön akkor megmentésünkre a Nemzeti Hadsereg Fővezére. Kor'mánvzó Urunk. •Hitclveinkkel nem egyeztethető bssze. hogy embereket, legyenek azok még oly nagvok is, magasztaljunk — hirdeti a tábori lelkész de buzgó és alázatos szívvel horntank le a Min denható előtt, tele a szívünk hálával. Ha van áldásos találmány, ebben azt hiszem mindenki egyetért velem, ez a kőzpontifűtés. Tegnap még ugyan ki merte volna tagadni e találmány jótéteménveit és ki hitte volna, hogv ezek a jótétemények valaha a legkisebb keserűséget is okozhatják, hogv jóról rosszra változhatnak g aggodalomba sodornak? Az efajta fűtésrendszer. melyet elég rosszul központinak neveznek. Igen nagv fényűzés Különös dolog, fényűzésnek is igen jó, sőt gazdaságos. Általában fényűzés nincsen pazarlás nélkül. Sok kifinomult lélek szániára az igazi luxus abban áll, hogv a vagyont szerteszórja és nem tart meg belőle mást mint egy szál virágot, egv árnyat és egy sóhajt Ha az Ínyenc kínai, a rókából nem eszik meg mást. mint a finom ropogósra pirított bőrét, azt mondhatjuk rá, hogy nahát ez igazán pazarlás. De elmondhatjuk ezt a francia konyháról is, mely nem ke vésbé előkelően pazarló; a chateaubriand elkészítésénél például három szelel egyenkint félkilót kitevő húst használ föL mégpedig úgy, bogy az egyik szelet a másik kettő V'«őtt sü! meg és természetesen csak a középsőt szolgálják fel. Hallatlan pazarlás! Rachild egyik regényében leír egy jkttey nrícftnk adta rtt s arra kérjük fiatalembert aki. hogy beillatosítsa Hogy a tudomány fája egyszerre a jóság és a rosszaság fája is. hogy a tudás vívmányai, főként az ipari civilizáció területén, egvszerre hajtanak hasznot is és okoznak kárt Is, hogy minden tudományos felfedezés végeredményben az ember ügyét szolgálja, hogy aztán alkotója ellen forduljon, bibliai igazság, mégpedig azon tiszteletreméltó, rettenetes elemi igazságok egyike, amelyről sohasem lett volna szabad megfeledkeznünk, még a győzelmes racionalizmustól való ittasultságunkban sem. Az ember végzete a megismerésre való törekvés: azonban elsőrangú kötelessége. a megismerésre irányuló eselekedteinek megítélése, hogy előre láthassa a következményeket. Az éber figyelő minden uj felfedezés vizsgálatával csak azt igyekszik elérni, hogy az ui felfedezés bogyan és menynyiben lehet kárára az emberiségnek, holott a felfedezés igazában az ember sorsán és munkáján akar enyhiteni Az első pillantásra a legtöbb tudományos működés a legtisztább célt látszik szolgálni és ugv tetszik, hogv távol áll minden praktikus és nyűg talanitó alkalmazás szándékától. Ne siessünk azonban ártatlanságukat tul hamar hangoztatni. A csillagász, aki türelmesen fényképezi a nap kidudorodásail vagv aki szpektroszkop segítségével vizsgál egv fénysugárt kétségtelen, hogv munkáiéval felette áll minden rosszszándéku meglepetéseknek: valójában a tudomány egy végtelen láncolat A tudomány semmiféleképpen nem mondhat le törvényszerű fejlődéséről: igv hát az élesszemfi tudós van arra hivatva, hogv szigoro és javító szándékú ellenőrzést gyakoroljon fölötte. magái magaköré a szőnyegre, egy egész üvog virágolajat kiőnt, úgy hogy egy csöpp se érje ruháját. Micsoda fényűzés? Azonban az efféle módszer nemcsak a dandy-k és a szépIelkek kiváltsága: az indirekt világítási nem nemrégen még nagyon divatos volt nálunk, hasonló tékozló, előkelősködő lélek teremtette, mivelhogy csak a visszaveri letompított, megtöri fényt használták jelentős mennyiségű fény elvesztésével. A központi fűtéssel kapcsolatban ilyesmiről nem lehet szó. Bármilyen rendszerű fűtésnél gazdaságosabb, ha valaki egész lakását akarja fűteni. Tiszta, teliecen kiszolgáltatja a tűz bizonyos előnyeit és megkímél a kályhafűtéssel járó esetleges kellemetlenségektől. Szabályozni lehet tetszésszerint. meg lehet szakítani bizonvos időközökben s csak azt a szobát fűtjük. amelyiket akarjuk. Annyira megváltoztatta életmódunkat, hogv •» mostani nagy világégés előtt «ok emheszámára az évszakok már nem te léteztek'. Vagy legalább is. azokról akikről beszélek, egyáltalán nem tanúsítottak különösebb fontosságot *r évszakok változásainak. Ezek a kivételes halandók kénvük-kedvük szerint éltek örök tavaszban vagy örökfi* nyárban. A melegei ha szabod igv mondanom, készen kapták, tisztán, füstmentesen. Sőt. egy-egy nagvobb városban különálló fütökazánokra se volt szükség, mert a hőt központilag kaphatta az ember, mint a gázt, 8 villanyi vagy a* Ivóvizet. A gondolkodó ember e tüneményes találmány fejlődése láttán egv kicsit mégis aggodalmaskodó maradt. Attó' természetesen nem kellett félni, hogy a központi fűtés egy szép napon épp olvan félelmére lesz az embernek, mint a repülőgép, a rémítő csoda Mégis senkinek se jutott volna eszéta. hogy a központi fűtésből származeit jóból egyszer baj is lesz? De igen! A tudósok emlegették néha. hogy av ember, ha igy folytatja életéi az év szakra való tekintet nélkül csaknem állandó hőmérsékletben, elveszíti minden ellenálló képességét Bosszant tóan nvuglalaníló ez a szellem száj mára. mely előre is lát. Bizonvos rovaroknak az élete, e problémával kapcsolatban, meglepő tényekre mutat A méhek kaptáraikban képesek magas hőmérsékletet fenntartani, sőt a hőmérsékletet a szükséghez képest változtatni is tud ják. A termeszek e fényűzést még magasabb fokra fejlesztették Bizonyos növényi hulladékok erjedése aegifsé vével lakóhelyeik belseiében nedves, élénk és állandó hőt tódnak fenntartani. E kényelem váltságdíja azonban igen nagv: a termeszek 16 foknál nagvobb hőmérsékleti ingadozást nein bírnak el. Ez azonban egyáltalán nem gátolja mértéken felüli szaporodásukat. mindenesetre határt szab egy roppant szapora faita sorsának és a föld bizonvos vidékére kényszeríti. • Az embernek szerencsére megvan az a tehetsége, mellyel * rovarok D&LM AGY AR-OK* / á G Vasárnap. 1Ú13. jannár 10 7 nein rendelkeznek, hogy ruházatával ellen tud állni a hidegnek, őseink, akiknek nem volt központi fűtésük, okosan és óvatosan öltözködtek, mé.e a lakásban is. mihelyt az első bídej beköszöntött; képek hátterében azért látjuk őket nyakig bebugyolálva, fe jükón házisapkával és lábukon láb zsákkaL A kőzpontifűtés mindezt a védöfegyverzetet elfeledtette velünk egyet-mást még ugyan használunk belőle, de csak azért, hogy az egyik házból a másikba gyorsan átmenjünk Ha hosszabb útra mentünk, akkor pedig megfelelően temperált antóban. vasúti kocsiban utaztunk nagyszerűen védve a rideg, természet közepette. És a dolgok fgy mentek volna * maguk rendjén, ha a világfelfordnlá! ránk ntíiTü zuhan. A világítás, a sző vet a táplálék, a hő egyszerre elfoglalták helyüket az elemi gazdagság első sorában. Minden probléma, raelw valaha nagyszerűen megoldottnak látszott, hirtelen megint kínozni és kísérteni kezdték álmainkai Ezekre a furcsa problémákra gondoltam, amint róttam Páris utcáit, melyek álmodozásaim, imádkozáson és mnnkáro helyeivé lettek. Szórakozott léptekkel ballagtam hát s egy előttem menő, jót öltözött urat figyelgettem Hirtelen lehajolni látom s valamit felvesz. Egy kis darabka szén volt. nem nagvobb. tniirt egy dió. Nemrég, hoztak az utca egyik házához szenet. A lehftnyónál ott maradt egy kis szénpor s ebben marad4 ez a darabka. Az illető űr, ahogy felvette. egy darabig tiszteletteljeis ffevetemmel szemlélgette, mint ahogy azt egy értékes tárggyal tennék, azután zsebéből elővett egv öreg levélborítékot s a széndarabkát beleesúso tatta Azt a hőt. melvet valaha olyas frivol nemtörődömséggel tékozoltunk, azt a hői melyet öntelt civilizációnk természetes és közönséges ajándékának tekintettünk, azt a hőt, melvef birtokunkba vettünk egyetlen szórakozott ujmozdplattal, megfordítva egy esrivart. vagv megnvomva egy gombot. azt a hőt. amelyet már engedelmes rabszolgának tekintettünk, azt * hőt. ma szinte kísértésbe esünk, hogy íigy imádtak, mint valami istennői, íme ríjött az idő, amikor a gondoa ember semmi olvat dob el. melyről azt gyaníthatja, bogy a legkisebb meleggel ís. szolgálhat. A gvufasaál a dióhéj, a pu>ird»rab". a forgács valaha szemétbe keriHt s ma mindenki meggondolja, hogy hová tegve. A kegyetlpn tapaszfalft .megtanította a* embert arra, Hqűy. semmit sem szabad elhajítani abból, ami táplál, fenotart, óv. ha csak egy percig, egywá.sodpereig ad fe tánot annak' a szent fűznek, annak" az Isteni tűznek, mely mint az ősidőkben úgy ragvog megint rídámabb nanok emlékének fén vével a ház szivében, a tűzhely kövei között. EnrdiMffa: VTadárSv TásrtŐ Ánta) nemzetvédelmi miniszter előadást tart Makón Makó, január 9. Makón értekezletet tartottak a városban működő társadalmi egyesületek, testületek kulturális "együttdolgozásának megszervezésére. Az értekezleten résztvett a nemzetvédelmi minisztérium két kiküldöttje: Simonfay Lakatos László és dr. Pintér Ernő. A kiküldöttek bejelentették, hogy Antal István nemzetvédelmi miniszter január 17-én lejön Makóra, annak megmutatására, hegry milyen «ag» fontosságot tulajdonit az egyesületi probléma összefogás megoldásának és helyi megszervezésének. Dr. Pintér Ernő egyébként nagyjában vázolta a szervezet felépítését és működését fe. Közölte, hogy programba vették az egyesületek téli knltyrálfe mnnkáiá&al ősszbangolását iss.