Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-10 / 7. szám

Ünnepi istentisztelet az arcvonalon Miklós napján A magyar arcvonal e szakaszán > mindnyájunk Atyját, tartsa meg,őriz­minden csendes. A hóesés szünete), ' ze meg nekünk továbbra is Kormány­fehér hótakaró borítja a tájat. Apu- zó Urunkat*. ha szőnyegbe mély ösvényt tapos azt Kemény katonaarcok, figyelő sze­ünnepi istentiszteletre felvonuló har- mek fordulnak a tábori lelkész felé. cos honvéd lába. A templom még nem is olyan ré­gen raktár volt. A templom külseje teljesen elhanyagolt állapotban van. Bomba nem értie, de husz esztendő foga nagyon sokat rágott rajta. Belül a misztikus lelkületű szláv nép szá­mára olyan kedves, dus aranyozású díszítés még meglehetősen ép álla­potban van, hatalmas képek vannak a falon; szentek képei. Különösen hat ebben a környezetben az istentiszte­letre összegyűlt magyar honvédek hatalmas összezsúfolt csoportja. Kö­röskörül rongyos ruháfn öregasszo nyok térdelnek és imádkoznak, tér­denállásból mély előrehajlásokat vé­geznek és homlokukat a földhöz érin­tik. A magyar istentisztelet kezdete előtt hófehérszakálln. de piszkos ru házatu, rongyos csizmáju pópa az egyik mellékoltárnál a saját miséjét énekli. Milyen beszédesek ezek az arcok szemek Nem ez a vörös pokol ná­lunk nem ismétlődbet meg. S bogy megszabadultunk annakidején, azért Isten után Kormányzó urunkat illeti a nemzet hálája. Istentisztelet után özönlik kifelé a templomból a sok magyar honvéd. Vezényszó sem kell, itt már mindenki pontosan indul a maga helyére, hogy helytálljon, távol az otthontól, az ott­hon nyugalmáért^ a családért, a Ha­záért ... Gallyas főhadnagy. 23-án „Örökszép melódiák" Éneklik: Sardy János a naou W8S lilwzt«r es Guarhovics "lárh OmraMzuift ko'oramria. Jegv már kanhatrt a Délmacryarorcráonál A TÜZ Irta : Georges Duhamel Csend, mély, ünnepi csend tölti meg a templomot, amikor a magyar istentisztelet megkezdődik. Magyar honvédek ministrálnak. Várhelyi Jó­zsef tábori lelkész mondja a misét Tisztek állnak az első sorban. Né hány német egyenruhát is Tehet látni. Különös kép ez. A pravoszláv ol­tár előtt magyar tábori lelkész és magyar honvédek, a pad és ülőhely­nélküli templomban magyar katonák álló, fegyelmezett, önmagába és imá­jába mélven elmerült csoportja. Ün­nepi istentisztelet Magvarország Kor­mányzójának névnapján egy orosz kisvárosban, szinte szemben az orősz állásokkal. Két évtized alatt hány Is­tentiszteleten vettünk részt a magyar államfő névnapjának finnepén. Hánv főpapi beszédet hallgattunk meg ezen az ünnepen évrő'-évre és főpapi Imá­val szárnyalt együtt lelkünk az Egek Urához, hogy tartsa meg. őrizze meg számokra országmik Kormányzóját És most mégis ugy érezzük, mint­ha ez az istentisztelet egészen má« volna, mint minden eddigi, minden otthoni. Hiszen otthon nvupalom van. béke van és rend. a házak épek. a munka rendes ütemben folyik, csa­ládtagjaink és rokonaink, ismerőseink élete, munkája biztosítva van. Itt azonban érezzük és tadjnk mindnyá­jan, hogy mindnyájunk sorsa Isten kezében van. Itt vallásos lesz az Is. > aki otthon elkerülte a templomot, itt másként hangzik az Ige s őszintébb, nzárnvalóbb az imádság. A tábori lelkész is minden szónoki pátbosz nélkül de egészen a szivéből egészen emberien, közvetlenül beszél Otthon is hallottak, otthon is tudtak, begy Kormányzó urunk a romokból épített uj országot de csak" itt látfuk Igazán, hogy mit jelentene, ha még­egyszer végigsöpörne rajtunk" a vörös pokol pusztiló. romboló orkánja, itt. ahol egész városrészekből csak a fa­lak csonkjai és tövei maradtak meg. sok helyfitt még azok sem, az elesett ség. a nyomorúság dantei jelenetei csak itt elevenednek meg előttünk igazán, amikor az országnton az arc­vonalból kilakoltatott asszonyok, gyermekek és öregek bosszú sora vo­nul valamerre nvugat felé. A tábori lelkész igehirdetése alatt lehetetlen nem arra gondolnunk, hogv mi lett volna velünk", ha husz esztendővel ezelőtt nem sikerül megszabadulnunk a vörös pokolból ml lett volna, ha nem iön akkor megmentésünkre a Nemzeti Hadsereg Fővezére. Kor­'mánvzó Urunk. •Hitclveinkkel nem egyeztethető bssze. hogy embereket, legyenek azok még oly nagvok is, magasztaljunk — hirdeti a tábori lelkész de buzgó és alázatos szívvel horntank le a Min denható előtt, tele a szívünk hálával. Ha van áldásos találmány, ebben azt hiszem mindenki egyetért velem, ez a kőzpontifűtés. Tegnap még ugyan ki merte volna tagadni e találmány jótéteménveit és ki hitte volna, hogv ezek a jótétemények valaha a legki­sebb keserűséget is okozhatják, hogv jóról rosszra változhatnak g aggoda­lomba sodornak? Az efajta fűtés­rendszer. melyet elég rosszul közpon­tinak neveznek. Igen nagv fényűzés Különös dolog, fényűzésnek is igen jó, sőt gazdaságos. Általában fény­űzés nincsen pazarlás nélkül. Sok kifinomult lélek szániára az igazi luxus abban áll, hogv a vagyont szer­teszórja és nem tart meg belőle mást mint egy szál virágot, egv árnyat és egy sóhajt Ha az Ínyenc kínai, a ró­kából nem eszik meg mást. mint a finom ropogósra pirított bőrét, azt mondhatjuk rá, hogy nahát ez iga­zán pazarlás. De elmondhatjuk ezt a francia konyháról is, mely nem ke vésbé előkelően pazarló; a chateau­briand elkészítésénél például három szelel egyenkint félkilót kitevő húst használ föL mégpedig úgy, bogy az egyik szelet a másik kettő V'«őtt sü! meg és természetesen csak a középsőt szolgálják fel. Hallatlan pazarlás! Rachild egyik regényében leír egy jkttey nrícftnk adta rtt s arra kérjük fiatalembert aki. hogy beillatosítsa Hogy a tudomány fája egyszerre a jóság és a rosszaság fája is. hogy a tudás vívmányai, főként az ipari ci­vilizáció területén, egvszerre hajtanak hasznot is és okoznak kárt Is, hogy minden tudományos felfedezés vég­eredményben az ember ügyét szolgál­ja, hogy aztán alkotója ellen fordul­jon, bibliai igazság, mégpedig azon tiszteletreméltó, rettenetes elemi igaz­ságok egyike, amelyről sohasem lett volna szabad megfeledkeznünk, még a győzelmes racionalizmustól való it­tasultságunkban sem. Az ember végzete a megismerésre való törekvés: azonban elsőrangú kö­telessége. a megismerésre irányuló eselekedteinek megítélése, hogy előre láthassa a következményeket. Az éber figyelő minden uj felfedezés vizs­gálatával csak azt igyekszik elérni, hogy az ui felfedezés bogyan és meny­nyiben lehet kárára az emberiségnek, holott a felfedezés igazában az ember sorsán és munkáján akar enyhiteni Az első pillantásra a legtöbb tudo­mányos működés a legtisztább célt látszik szolgálni és ugv tetszik, hogv távol áll minden praktikus és nyűg talanitó alkalmazás szándékától. Ne siessünk azonban ártatlanságukat tul hamar hangoztatni. A csillagász, aki türelmesen fényképezi a nap kidudo­rodásail vagv aki szpektroszkop se­gítségével vizsgál egv fénysugárt kétségtelen, hogv munkáiéval felette áll minden rosszszándéku meglepeté­seknek: valójában a tudomány egy vég­telen láncolat A tudomány semmiféle­képpen nem mondhat le törvényszerű fej­lődéséről: igv hát az élesszemfi tudós van arra hivatva, hogv szigoro és javító szándékú ellenőrzést gyakorol­jon fölötte. magái magaköré a szőnyegre, egy egész üvog virágolajat kiőnt, úgy hogy egy csöpp se érje ruháját. Mi­csoda fényűzés? Azonban az efféle módszer nemcsak a dandy-k és a szép­Ielkek kiváltsága: az indirekt világí­tási nem nemrégen még nagyon di­vatos volt nálunk, hasonló tékozló, előkelősködő lélek teremtette, mivel­hogy csak a visszaveri letompított, megtöri fényt használták jelentős mennyiségű fény elvesztésével. A központi fűtéssel kapcsolatban ilyesmiről nem lehet szó. Bármilyen rendszerű fűtésnél gazdaságosabb, ha valaki egész lakását akarja fűteni. Tiszta, teliecen kiszolgáltatja a tűz bizonyos előnyeit és megkímél a kály­hafűtéssel járó esetleges kellemetlen­ségektől. Szabályozni lehet tetszéssze­rint. meg lehet szakítani bizonvos időközökben s csak azt a szobát fűt­jük. amelyiket akarjuk. Annyira meg­változtatta életmódunkat, hogv •» mos­tani nagy világégés előtt «ok emhe­számára az évszakok már nem te lé­teztek'. Vagy legalább is. azokról akikről beszélek, egyáltalán nem ta­núsítottak különösebb fontosságot *r évszakok változásainak. Ezek a kivé­teles halandók kénvük-kedvük szerint éltek örök tavaszban vagy örökfi* nyárban. A melegei ha szabod igv mondanom, készen kapták, tisztán, füstmentesen. Sőt. egy-egy nagvobb városban különálló fütökazánokra se volt szükség, mert a hőt központilag kaphatta az ember, mint a gázt, 8 villanyi vagy a* Ivóvizet. A gondolkodó ember e tüneményes találmány fejlődése láttán egv kicsit mégis aggodalmaskodó maradt. Attó' természetesen nem kellett félni, hogy a központi fűtés egy szép napon épp olvan félelmére lesz az embernek, mint a repülőgép, a rémítő csoda Mégis senkinek se jutott volna eszéta. hogy a központi fűtésből származeit jóból egyszer baj is lesz? De igen! A tudósok emlegették néha. hogy av ember, ha igy folytatja életéi az év szakra való tekintet nélkül csaknem állandó hőmérsékletben, elveszíti minden ellenálló képességét Bosszant tóan nvuglalaníló ez a szellem száj mára. mely előre is lát. Bizonvos rovaroknak az élete, e problémával kapcsolatban, meglepő tényekre mutat A méhek kaptáraik­ban képesek magas hőmérsékletet fenntartani, sőt a hőmérsékletet a szükséghez képest változtatni is tud ják. A termeszek e fényűzést még ma­gasabb fokra fejlesztették Bizonyos növényi hulladékok erjedése aegifsé vével lakóhelyeik belseiében nedves, élénk és állandó hőt tódnak fenntar­tani. E kényelem váltságdíja azonban igen nagv: a termeszek 16 foknál na­gvobb hőmérsékleti ingadozást nein bírnak el. Ez azonban egyáltalán nem gátolja mértéken felüli szaporodásu­kat. mindenesetre határt szab egy roppant szapora faita sorsának és a föld bizonvos vidékére kényszeríti. • Az embernek szerencsére megvan az a tehetsége, mellyel * rovarok D&LM AGY AR-OK* / á G Vasárnap. 1Ú13. jannár 10 7 nein rendelkeznek, hogy ruházatával ellen tud állni a hidegnek, őseink, akiknek nem volt központi fűtésük, okosan és óvatosan öltözködtek, mé.e a lakásban is. mihelyt az első bídej beköszöntött; képek hátterében azért látjuk őket nyakig bebugyolálva, fe jükón házisapkával és lábukon láb zsákkaL A kőzpontifűtés mindezt a védöfegyverzetet elfeledtette velünk egyet-mást még ugyan használunk be­lőle, de csak azért, hogy az egyik házból a másikba gyorsan átmenjünk Ha hosszabb útra mentünk, akkor pedig megfelelően temperált antóban. vasúti kocsiban utaztunk nagyszerűen védve a rideg, természet közepette. És a dolgok fgy mentek volna * maguk rendjén, ha a világfelfordnlá! ránk ntíiTü zuhan. A világítás, a sző vet a táplálék, a hő egyszerre el­foglalták helyüket az elemi gazdagság első sorában. Minden probléma, raelw valaha nagyszerűen megoldottnak látszott, hirtelen megint kínozni és kí­sérteni kezdték álmainkai Ezekre a furcsa problémákra gon­doltam, amint róttam Páris utcáit, melyek álmodozásaim, imádkozáson és mnnkáro helyeivé lettek. Szórakozott léptekkel ballagtam hát s egy előttem menő, jót öltözött urat figyelgettem Hirtelen lehajolni látom s valamit felvesz. Egy kis da­rabka szén volt. nem nagvobb. tniirt egy dió. Nemrég, hoztak az utca egyik házához szenet. A lehftnyónál ott ma­radt egy kis szénpor s ebben marad4 ez a darabka. Az illető űr, ahogy fel­vette. egy darabig tiszteletteljeis ff­evetemmel szemlélgette, mint ahogy azt egy értékes tárggyal tennék, az­után zsebéből elővett egv öreg levél­borítékot s a széndarabkát beleesúso tatta Azt a hőt. melvet valaha olyas fri­vol nemtörődömséggel tékozoltunk, azt a hői melyet öntelt civilizációnk természetes és közönséges ajándéká­nak tekintettünk, azt a hőt, melvef birtokunkba vettünk egyetlen szórako­zott ujmozdplattal, megfordítva egy esrivart. vagv megnvomva egy gom­bot. azt a hőt. amelyet már engedel­mes rabszolgának tekintettünk, azt * hőt. ma szinte kísértésbe esünk, hogy íigy imádtak, mint valami istennői, íme ríjött az idő, amikor a gondoa ember semmi olvat dob el. mely­ről azt gyaníthatja, bogy a legkisebb meleggel ís. szolgálhat. A gvufasaál a dióhéj, a pu>ird»rab". a forgács va­laha szemétbe keriHt s ma mindenki meggondolja, hogy hová tegve. A ke­gyetlpn tapaszfalft .megtanította a* embert arra, Hqűy. semmit sem sza­bad elhajítani abból, ami táplál, feno­tart, óv. ha csak egy percig, egywá­.sodpereig ad fe tánot annak' a szent fűznek, annak" az Isteni tűznek, mely mint az ősidőkben úgy ragvog megint rídámabb nanok emlékének fén vével a ház szivében, a tűzhely kövei kö­zött. EnrdiMffa: VTadárSv TásrtŐ Ánta) nemzetvédelmi miniszter előadást tart Makón Makó, január 9. Makón érte­kezletet tartottak a városban mű­ködő társadalmi egyesületek, tes­tületek kulturális "együttdolgozásá­nak megszervezésére. Az értekez­leten résztvett a nemzetvédelmi mi­nisztérium két kiküldöttje: Simonfay Lakatos László és dr. Pintér Ernő. A kiküldöttek bejelentették, hogy Antal István nemzetvédelmi miniszter január 17-én lejön Makóra, annak megmutatására, hegry milyen «ag» fontosságot tulajdonit az egyesületi probléma összefogás megoldásának és helyi megszervezésének. Dr. Pin­tér Ernő egyébként nagyjában vá­zolta a szervezet felépítését és műkö­dését fe. Közölte, hogy programba vették az egyesületek téli knltyrálfe mnnkáiá&al ősszbangolását iss.

Next

/
Thumbnails
Contents