Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

Imrédy a zsidók kivándoroltatásáról, Páger az ugató amerikai hangosfilmekről beszélt az Egyedül Vagyunk irodalmi estjén Budapest, december 31. (A Délmagyarorsdg munkatársától) Az Egyedül Vagyunk ós a Magyar Futár eitnü heti. Illetve kétheti lapok nagyszabásúnak igért, közösen tervezett, közösen elgondolt, közösen kivitelezett és közösen adminisztrálta tott és mindezek ellenére irodalminak hirdetett est végighallgatására invitálta mindazokat, akiket illet a fővárosi hirdetőoszlopokra néhány nappal ezelőtt közösen kiragasztott és közös elképezlés szerint készült sárpa plakátokon, amelyekről megtudhatta a nyájas olvasó, hogy as est a Vigadó összes termeiben tartatlk meg kedden este félhat óra kezdettel s a szereplők nem kisebb személyiségek lesznek, mint vitéz Imrédy Béla, Rajniss Ferenc, Páger Antal, Oláh György, valamint Mécs László, & papköltő. A Vigadó nagy- és kistermében nemzetiszínű zászlók borítják a falakat, az emelvény mögött impozáns kép a magyar katonáról, aki szuronytszegezve rohan előre, a katona képe mögött vöröskeresztes ápolónő rajza, tőlük jobra és balra a Magyar, Futár és az Egyedül Vagyunk egy-egy óriásira méretezett plakátja. Az első szám Félhat után tiz perccel befotentik, hogy müsorcsere történt, Páger Antal lesz az első szám. Nagy éljenzés, taps. Páger Antal annyi jó szerep után a változatosság kedvéért most mint szónok mutatkozik be a közönségnek. Megjelenését 22 másod pereces taps jnt-almazza, majd a zaj elültével belekezd előadásába, amelynek célja feltárni a magyar hangosfilmgyártás néhány kulisszatitkát. Bevezetésében rámutat Páger arra, hogy a hangosfilm — csoda, de egyben megcáfolása is annak a babonának, hogy minden csoda három napig tart. Megállapítja, hogy a hangosfilm több mint három napja tart, majd részletesen elmeséli, hogyan készül a hangosfilm, hogyan jut el a közönségig és az n) ságokig, amelyek a kiritka ürügye alatt világnézeti szempontjuknak megfelelően vagy megdicsérik, vagy levágják. Beszél Páger a továbbiak során az első amerikai hangosfilmekről, amelyeken a szereplők kezdetben ugattak, majd rátért a magyar filmgyártás hőskorának ismertetésére. — Do ugy látszott, hogy a bajok elmúlnak fejünk felől — folytatja Páger, miközben zsinóros ruhájának zsebeibe süllyeszti kezeit —, mert az akkori Berlinből hazaérkezett a magyar filmkolónia. Nem éppen a honvágy hozta őket vissza — teszi közismert ravaszkás mosolyával hozzá —, kicsit jönniük is kellett. És ekkor már volt rendező is, operatőr is, majd elmeséli milyen nehéz volt régen a film vásznára kerülni. Elmeséli, menynyire fájt neki, hogy kezdetben Csak mellékszerepeket kapott s azt 5s csak akkor, mintán már színpadon (nyilván a Belvárosi Színház színpadán?) meglátták játszani. Amióta bekerült a filmvilágba tíSbbedmae&pü egysUmben figyelte a kulisszatitkokat, eltanulta a mesterséget s most igazi magyar filmeket próbál csinálni, amellyel sikerül társadalmi közeledést elérni izgatás nélkül és sikerül a magyar munkást elriasztani az átkos kommunista eszméktől. — Tudom, hogy sokan azt moudják, amit csinálunk az propaganda, — emeli fel szavát Páger —• valóban az. propagandája az eljövendő boldog uj Magyarországnak. A magyar szellem elöregedése Az érdekes előadást 15 másodperces taps kisérí, majd Oláh György főszerkesztő lép a dobogóra. Elsőnek megköszöni a szép és tanulságos előadást, majd néhány biízditó szót intéz Págerhez, amelyben biztosítja, hogy bármi történik is, ők mellette lesznek épp ugy, ahogyan Kiss Ferenc, a magyar színjátszás sekat támadott harcosa mellett szintén ott vannak ma is. A közönség erre megtapsolja az első sorban ülő Kiss Ferencet is, majd Oláh György megkezdi előadását, amelynek cime: Harc'a magyar szellem elöregedése és elzsidósodása ellen". Bevezetőjében rámutat arra, hogy a magyar szellemi élet vezetői mind öregek,, különös tekintettel az akadémiai tagokra. Ezek a humanizmust hirdetik, holott ma harcra van szükség. Ma a flagellánsok gyűlöletét kell szitani minden olyan művészettel szemben, amely a bolsevizmussal rokon — folytatja Oláh. — Mi nem voltunk soha és nem is leszünk illedelmesek és diszkrétek — emeli fel hangját. — Indiszkrétek voltunk, vagyunk és leszünk — jelenti ki nagy eréllyel, amelyet a közönség tapssal jutalmaz. A továbbiakban elmondja, hogy nagy keritő ólákodik körülöttünk, a zsidó szellemiség, amelynek bélyegét magán viseli a Baumgarten-dij, a Vajda János-társaság, meg az előkelő mecénások tömege. — Harcoltunk a múltban, harcolunk a jelenben — és fejezi be Oláh György az előadását és biztosítja a közönséget, hogy a jövőben is harcolni fognak ... Aki Finnországból érkezett Oláh György után műsoron kívüli számként Nagy István szinmiivész következik, két Erdélyi Józsefverset ad elő, majd a műsorvezető bejelenti, hogy Rajniss Ferenc úgyis mint a Magyar Futár főszerkesztője, úgyis mint országgyűlési képviselő épp most érkezett meg repülőgépen Finnországból szólni kiván. Rajniss finnoszrági élményeiről beszél, rámntat a finn nén hő-ies Bégére, önfeláldozására s arra a veszélyre, amelyet a bolsevizmus jelent Európa számóra. — A bolsevista katonát semmi másra nem tanították, csak a gyilkoló fegyverek haszna li tára mondja —, a mai szórj"! nép olyan, mintha afriaki négereket képezi k volna ki húst év alatt a gyilkolásra. Még a bábákat is harcolni ta";t.iá'< a bolsevikiek — teszi hozzá — - rá mutat arra. hogy európai uapuek nem jutott volna eszébe a bábákat i is megtanítani gyilkolásra. — Az agg kurucok magyarkodásával már felszámolt a magyar közvélemény — emeli fel szavait Rajniss Ferenc —. majd hangsúlyozza. hogy ma nem szabad az emberek szeme előtt a béke áldásait megcsillogtatni, csak a harc után. Beszéde befejező részében njra a finn példát emliti, majd karfellenditéssel megköszöni a közönség tapsait. ' Inorédv Rajniss után Mécs László szaval el négy verset, majd vitéz Imrédy Béla megkezdi előadását. A korfordnlóról beszél. Rövid visszapillantást vett a mnltba, száraz adatokkal ecseteli azokat a hibákat. amelyeket az első vilgáháboru előtt politikai és gazdasági téren elkövettek s rámutat arra, hogy ezt, a háborút nem a vezetők akarták, ez az idők szükségszerűsége s a népek akarata. DELMAGYARORSZÁG péntek. 1943. január 1Rámutat arra, hogy a munkalehetőségek kérdését a jövőben nem lehet kivándorlással megoldani. A zsidók kivándoroltntásán kivül má« ilyenről szó sem lehet — mondja —, tehát ahhoz, hogy a háború után mindenki munkához, kenyérhez jusson, egy nj állemberendezésre van szükség. Európa — mondja Imrédy — nem szorul arra, hogy Európán kivül kiegészitő térségeket keressen magának. Itt mindenkinek megvan a helye és biztosítva van a megélhetése. Az uj nemzeti életszemléleteknek állandóknak kell lenniök nem szabad, hogy u.i visszásságok csiráit rejtsék magukban. Befejezésében rámntat arra. hogy az uj világrendnek szociálistának és kereszténynek kell lennie s rá kell nevelni az embereket a közösségi életre. (Pb-) Papp (fábai Uszietzlcfctv Hiába volt P a p p Gábor, az érde-I mes régi festőművész örmény szarma-1 zásu, az éleben csak élhetetlen ma- j radt. Apróbb dolgokban .lehetett néha j nála valami fellendülési tapasztaluk. { de mondom, ez csupán lényegtelenségekre vonatkozott. Ahol a nagy falatok kerültek terítékre, ott Gábor éhen maradt. Maga volt az élő flegma, kényelméből sodrából kizökkenteni szinte lehetetlenség. — Azt mondod? — kérdezte álmosan, ha valaki szenzációval szolgált De érdekes ember vagy te! A szemhéját ilyenkor megbillentette egy kissé, de csak annyin, hogy a renoméja ne szenvedjen csorbái, aztán megint leeresztette és magába mélyedt Nagyon el tudott mélyedni, szt hiszem, ilyenkor látta meg azokat a finom színeket, amik a képeit beragyogták. A legutolsó tulajdonság volt az ő szemében a sietés. Mire jó az? Úgyis elérkezik egyszer az ember oda, ahová készül! Érdemes ezért legatódni? Lám, annak idején is zavartalanul festegette Erdélyben a mágnások portréit, mikor kitört a román háború, melyet idehaza Tisza Istvánnak az akácfákról szóló megnyugtatása előzött meg. Ha emlékszik még rá valaki, az ujabb ellenfél akcióba lépése nagy izgalommal járt, mert senki sem volt rá elkészülve, zavaros menekülések következtek s Gábor akkor szintén elkezdett menekülni. Mi idehaza állandóan az állomásokat jártuk, egymásután érkeztek a vonatok, emlékszem egy öreg nénire, aki kapkodva szedte otthon össze azt, amit a legbeesesebbnek tartott s valóban meg is érkezett egy zsámollyal, továbbá a kalitkában fütvürésző kanárijával. Ruhája a pongyola rajta, de a selyemöltönyét elfelejtette elhozni Hiába, nagv volt Erdélyben a zűrzavar. Szeged megtelt menekültekkel, kiaUkttl! a vagonlakók rendszere, a szászok berendezkedtek a Tiszában, családi tanácsokat alakítottak. a gyerekeket beíratták a szegedi iskolákba, ... Papp Gábor azonban még mindig nevn érkezett meg. Kiváló művészünk mindenkor az alapos megfontolás embere lévén életének legapróbb eseménvét sem hanyagolta el, hogyan vált volna ilven óriási ügvben szeleburdivá'' Menekülni kell* Helyes. Megteszem. dp kergettetni nem hagyom magam egvlj; ember fejvesztetten, knrdtpdvn szeret menekülni, n másik kétkedve, sgpszélvexen 'ellenben Gábor a tizedik napon, szóval alaposan. megérkezett Szegedre. Hiába nnutlea. tessék tisztelni az elvhü embereket Egyszer azt mondja valaki a Tisaában. á müvés/.asztalnál. — Papp Gáborral szeretnék beszélni. Nem tudjátok, hol találom meg? — Három nap előtt láttam Felsővároson, felelte rá egyikünk. A templom környékén járt, említette, hogy ide jön. — Nem hétfőn volt? — érdeklődött Juhász Gyula. — Akkor, hétfő délben. — Rendben van, egész bizonyos, hogy jön, mert én kedden estefelé beszéltem vele. A pénzügyigazgatóságnál akart átmenni a túlsó oldalra, dc előbb bevárta, tnig elszalad előtte a villamos, óvatos ember az. — Olyan közel volt hozzá? — Hogyne. Éppen elhagyta a Gedó állomást. Azóta nem tudok róla. A jelenlevők nyomban expedíciói szerveztek, feladatává teve, állapítsa meg pontosan, hol közlekedik ebben a pillanatban Papp Gábor? Másnap, csütörtökön ebéd után, izgatott hang érdeklődik. — Van már eredmény? — Van, felelte Csuka Feri jelentőségteljesen. Épp most jelezték, hogy elhaladt a felsőkereskedelmi iskola innenső sarkán s a Kass felé tart. Péntek délelőtt tizenegy óra 3» perckor Almássy Endre t'elefonrrélkfili dróton gyufászikitatáviratot küldött. — Ebben a pillanatban haladt el a színház előtt. Az izgalom leírhatatlan volt, a főpincér zavarában be akarta hajtani azokat a koronákat is, amiket akkoriban kezdtek elvesziteni a királyok, többen megfagytak az útvonalon, Almássy estefelé becsületszavára kijelentette. hogy csakugyan Papír Gábort látta, nem szokott tévedni sem személyekben, sem az állításaiban. — a ténvt megerősítette több törvénvszéki biró is. akik az ablakból leslék előléptetésüket, végre éjfél előtt csakngvan megérkezett n művész. Aki menekült már Erdélvbő! is, amikoron nem volt neki olvan sietős az űgr. Már pedig beláthatja akárki, ha józanul gondolkodik, hogv e.gv kávéhárbalátogatás dolga amannál csekélyebb jelent őségfi t Nagyon messzire eljutott a híre. lefestette ő a többek közt Vilmos német császárt is, ami mindenesetre » magyar művészet megbecsülését jelentette. Rendkivül öröltünk neki. csak Ferenczv Frici, a színház rendezője kötött bele Egyébként is kifogásolta azon a délutánon Gábornak minden szavát, jóllehet azok a szavak megfontoltan és kellő szűnetközökket születtek meg. — Nekf>m beszélhettek, tüzeskedett. * sörényét felborzolva lepingáljátok • mezőt, a libákat. a oaivát, néfi* fcá