Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-19 / 14. szám

Toll tőr Irta: Lendvai István (Valamikor az 1910-es években, a •agy irodalmi forrongás idején egyik tekintélyes irodalmi hetilapnak volt rovatcime: »Toll és tőr*. A rovat bőségesen rá is szolgált cimére, mert hol szellemes, hol csak szellemeskedő tartalma nem egyszer szellemi tőrdöfés volt minden ellen, amit komoly értelemben keresztény és nemzeti gondolkozásnak neveznek. A hetilapot azóta elsodorta a világnézetileg megváltozott idő — s most legutóbb nem a közirói toll változott tőrré, hanem toll és tőr szembekerült egymással, ezúttal már nem a baloldali, hanem a szélső jobbaldali erkölcs következményeképpen! De a végeredmény most sem változott: most is a keresztény és nemzeti gondolkozásért harcoló toll ellen követett el tettleges orvtámadást valaki, aki tőrrel félfegyverzett testvérbátyját vette maga mellé asszisztenciának. Az olvasó nyilván észrevette ennyiből is, hogy arról az orvtámadásról akarok szót ejteni, amelyet a Szennikfivérek rendeztek a Magyar Nemzet szerkesztőségében Parragi György, a kiváló közíró ellen, akinek tartalmas, élvezetes Írásait a Délmagyarerszág olvasói is jól ismerik. Nem kell talán külön hangsúlyoznom. hogy nem vezet semmiféle személyi elfogultság a megtámadott közíró javára és a két szélsőjobboldali fiatalember rovására. Ahol még egészséges a közszellem, ott az értei-' mileg és erkölcsileg ép közvélemény pártkfilönbség nélkül felismeri az ilyen incidensnek elvi, közéleti jelentőségét éppen annak kétségtelen politikai háttere miatt Ez a közvélemény természetszerűen el is ítéli mint kétségtelen kísérletet, a becsületes, adatokkal megokolt véleménymondás szabadságának megfélemlítésére, elnémulására. Ha az önbíráskodás olyan cikk miatt történik, amely nem a ténybeli igazságot tartalmazza, valakit vagy valakiket igaztalanul hurcol meg, akkor az egészséges közvélemény hajlamosabb ugyan emberileg megérteni, de elvileg akkor sem helyesli, mert tudja, hogy a tényleges sérelem orvoslására megvannak a törvényes eszközök. De amikor az történik, ami Parragi esetében történt, hogy valakiről — nevének megemli tése nélkül — megírják azt, amit valóban megtett s az illető ezen méltatlankodva lopja be magát napok mul va, tebát nem is >birtelen felíndu iás«-ban egy szerkesztősége, •bizalmas megbeszélés* ürügyével és gorombitja le, majd inzultálja a gyanút lan közírót, akkor ez már a közéleti terrorizmus cselekménye. Azé a közéleti terrorizmusé, amely a más világnézeten levő újságírástól még az igazmondást sem türi meg. sőt azt türi meg legkevésbé — és ha másképp nem megy, ököllel, esetleg tőrrel szeretné rákényszeríteni azt. hogy a közíró tolla alól csakis az ő szájíze szerint való Írások kerüljenek ki, vagy a neki kellemetlen igazságokat elhallgassák. Jellemző, hogy azon »z oldalon, ahol olyan könnyen áll a más meggyőződésüek meghurcolása. meggyannsitása, a tények elferdítése, * rabulasztikns harcmodor, ott fellétlen hódolatot követelnek még a politikai ellenfelektől is. Két raellékzöngére érdemes még felfigyelni ebben az ügyben. Az egyik az, hogy az imrédysta Szennik György, nyilván baráli információ alapján, szentül meg volt győződve Parragi Györgynek zsidó, vagv legalább is félvérzsidó származásáról. Utólag igyekezett is ezt a téves tudomását lélektan magyarázatnak, af féle enyhitő körülménynek kijátszani. Még Jellegzetesebb dolog, hogy az orvtámadás tőrrel felfegyverzett szekundánsa akinek szerencsére nem volt ideje használnia is a kirántotl tőrt —, ortólag lovagias elégtételi kért Parragi Gvörgvtől »z esetről irott cikke miatt. Tehát az, aki viselkedésével a lovagiasság legelemibb követelményeit is megszegte, aki aszszisztált egy orvtámadáshoz, életveszélyesen megfenyegetett egy hadirokkant kapust és nem kért elégtételt az őt ért szóbeli inzultusokért: lovagiaskodni akart a viselkedését kommennem tett, nem is lehet párbaj, de ugy gondolom, ez a kis mellékzönge is nagyon jellemző kortÜDet Idejegyeztem abban a tudatban, hogy az ép gondolkozású közvélemény ezen a kísérleten éppoly joizüen fog mosolyogni, mint amilyen komolyan elitéli a közéleti terrorizmusnak ezt a legújabb jelentkezését. Mi, akik megértük 1918 forradalmiságának sajtóterrorizmusát, nyomdarombolásait, mindezt azért tesszük szóvá, mert nem tekinthetjük senki magánügyének azt, ami nagyon tálé cikk miatt. A dologból persze is közügyekbe tartozik. II keleti frontról hazatért honvédek szabadságának meghosszabbítása A honvédvezérkar főnökének közleménye Budapest, január 18. A bonvéd vezérkar főnöke közli: A szabadságos vonatokon előállott torlódások levezetése érdekében a második hadsereg alakulataitól szabadságon levő honvédegyének (tisztek és legénység) visszaszállítása január 18 —24-ig szünetel. Ezért akiknek szabadsága január 17. után jár le, azoknak szabadságát 7—7 nappal meghosszabbítom. A szabadsághosszabbitás vonatkozik azokra a második hadseregbeli honvéd egyénekre is, akiknek a szabadsága jannár 17. előtt járt le, de hely hiányában elutazni nem tudtak, mert a budapesti rendészeti és katonai állomásparancsnokságtól január 18-ra és a következő napokra kaptak helyjegyet. Ezek elszállítása előreláthatólag január 25-én elkezdődik. Hogv azonban újbóli torlódás ne következzék be, a második hadseregből szabadságon levő honvéd egyének gondosan figyeljenek a kővetkező napok- utazásra, amikor a szabadság Ifiária ban a rádió 7 órai, 14 óra 30 perci és után rendesen indulniok kell. (MTP 18 óra 50 perci híreire, mert abban esetenként közöljük, hogy a napokra szóló helyjegyekkel rendelkezők, valamint az eredeti szabadságlejáratok alapján kiket szállítanak el Budapestről és a közbeeső állomásokról a hadsereghez. Akiknek szabadsága szolgálati ügy elintézésével kapcsolatos, azokra a szabadságmeghosszabbitás nem vonatkozik, azok szolgálati megbízásuk szerint járjanak el. A rádióközleményben mondottaknak mindenki pontosan tegyen eleget. A keleti és nyugati megszálló csoporttól szabadságon levő azok a honvéd egyének (tisztek és legénység), akiknek helyjegyüket a budapesti rendészeti és katonagondozó állomásparaocsnoksag január 18—24-ig terjedő napokra már kiállította, kötelesek elutazás végett január 18-én vngv 19-cn az említett csoportnál jelentkezni. Az egvéb keleti és nyugati megszálló csoporthoz tartozó szabadságosok. akiknek helyjegyük nincs, aznap jelentkezzenek ell)ELM AGY ARORSZ A(í KEDD, 1943. január 19. Megoldás előtt a szegedi tel kérdés (A Déhnayyar ország munkatársától) A város hatóságának egyik legfontosabb gondja a tejkérdés megoldása. Olyan helyzetet kell teremteni, amelynek alapján az országos tejrendelet Szegeden is végrehajtható legyen. Három alternatíva kínálkozik. Az egyik az volna, hogy a város az Országos Magyar Tej Központtal olyan megállapítást létesit. ha kell. áldozatok árán is, amelynek eredményeképpen az OMTK visszajönne Szegedre és apparátusát a közönség szolgálatába állítaná. Ennek a megoldásnak természetesen szépséghibája van: as a mód, ahogyan az OMTK a városból távozott annakidején. De a nagyobb érdekre vuló tekintettel ez a szempont háttérbe szorulhatna. Történt azonban, hogy ezzel a megoldással szemben a Mezőgazda-ági Egyesület néhány vezető-tagja bizalmas jellegű értekezleten állástfoglalt s inkább késznek mutatkozott szövetségi alapon megoldani a problémát ugy, hogy a szövetkezethez szükséges pénzfedezetet is sajátjukból teremtették volna elő. Hogy ez a megoldás mennyiben lenne oly rövid idő alatt kivihető, bogy az a közönség érdekeit ne sértse, külön elbírálást igényel. Miután azonban a megbeszélésen Peták Nándor országgyűlési képviselő is részt vett, az elhatározás komolyságában nem lehet kételkedni. A harmadik megoldás az a terv. hogy a város ' házikceléshen old i ; rper a kérdést. Ez ugv ieane elkép zelhetö, hogy a város megvásárolja az OMTK itteni felszereléseit és a maga rezsijében megindítja az üzemet. Ez igen járható ntnak látszik. Az OMTK annakidején a szegedi Központi Tejcsarnoktól körülbelül 150.000 pengőért vásárolta meg a felszerelést- Ehhez az őszeshez nem sokat, kellene hozzátenni, hogy, az egész felszerelés a város tulajdonába menjen. Ha pedig a város úgyis hajlandó volt még anyagi áldozatok vállalására is az OMTK visszajövetele esetére, akkor nyilvánvalóan nem kell nagyobb áldozatot hoznia ugy sem, ba a bázikezelós megoldása valósulna meg. A hatóság dr. KatÓna ístván tanácsnokra bízta volna a tárgyalások lefolytatását. aki minden lépésről jelentést tesz a főispánnak és polgármesternek egyaránt, mert minden hatósági tényező elismerósreméltó gondosággal és érdeklődéssel akarja előmozdítani és biztosítani a véglege® megoldást FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ Előfizetőink havi 8Q fillérért iiiinrfcnnnp cserélhetnek Könyvel t itf.l.Mttli aHOltSÜAU KOlcaónkőiiyv iAr&0«jL A bel fgyminiszter elismerése a vidéki rendőrségnek (A^DélmagyarOrszág munkatársától) A belügyminiszter 588—1942. szám alatt a kővetkező szövegű elismerő és köszönő leiratot intézte a vidéki főkapitányság vezetőjéhez: • A háborús állapotok folytán a rendőri szolgálat súlya nemcsak ma gának a szolgálatnak jelentőségében, hanem az egyes szervekre háruló rendkívüli teljesítményekben is fokozódik. Az a ténv, hogy a m. kir. rendőrség feladatkörét ily rendkívüli viszonyok között is hiánytalanul tölti be, megnyugtatóan igazolja, hogy a m. kir. rendőrség tagjai át vannak hatva attól a tudattól, hogy nemzetünk és társadalmi; berendezkedésünk sors döntő óráit éli, amikor a nemzet minden tagjától a maga helyén szüksége: önmegtagadás! és önfeláldozásig mr nő erőkifejtést kivan. Ez a ludat biztos záloga annak, hogy a rendőrséi tagjai önös érdeküket félre téve, áldozatos lélekkel továbbra bármely helyzetben eredményesen fognak megkfiz deni a reájuk háruló feladatokkal. » Amidőn* ezt őszinte örömmel é1 megnyugvással megállapítom, az évforduló alkalmából felkérem Főkrtnitánv urat. hogy a vezetése alatl álk főkapitányság és az alárendelt rendőrhatósági szervek teljes személvzetének kiváló munkájáért legtel jesebb el ismerésemet és köszönetemet nyilvánítani szíveskedjék. Budapest. 1912 évi december hó 31-én. Vitéz, dr Keresrfes-Fiseher Ferenc sk « A legfelső helvről érkező dicsér' elismerést a Vidéki Főkapitányság most közölte a szegedi rendőrkapk tánvsággal is, amclv jelentős mértékben vette és veszi ki a részét állandóan a háborús viszonvok okozta többletmunkából és példamutató oda adással látja el nehéz és fokozottan felelősségeiies munkáját a köz érdekében. A dicséretre tebát a tni derék szegcdi rendőreink is teljes mértékben rászolgáltak és helytállásukra. hivatott vezetőjük: dr. tarnói Bnőcz Béla főkapitánvhelvettes iránvitása melletti kőtelességteljesitésükre (a legmagasabb rangú tiszttől az őrszemig) méltán lehet büszke Szeged város közönsége. A kultuszminiszter felügyelete alá rendelték az ífjusá<Més sportegyesületeket Budapest, január 18. A bclügymi niszter rendeletet adott ki, amellyel mint a különböző társadalmi egycsü leetk főfelügyelet! hatósága, szabályozza az egyesületek főfelügyeletét A belügyminiszter rendelete érteimében ezentúl a kultuszminiszter főfelügyelet! joga alá tartoznak nz egyetemi é« főiskolai ifjúság egyesületei, a társadalmi sportszervezetek (sportszövetségek, sportegyesületek. vállalati sportegyesületek és iövészegyesületek) továbbá a magyarországi németek szövetsége kötelékében alakított német ifjnság (Deutsche Jugend) elnevezésű szervezet, valamint a cserkészmozgalom szervezete. A leventeegyesületek felett P hon védelmi miniszter gyakorolja a főfel ügyelete! Továbbra is a belügymi niszter főfelügyelete alá tartoznak az autó-, motor- és repfilősuortcgyesűietek, a lóverseny- és ügetőverserrvsportegvesületek. az agarász-<sportegvesületek. továbbá az olyan társadalmi egvesületek, arnelvek címükben nem használják a sportcgycsiilctf meg jelölést és főcélkitüzésük mellett mellékcsen folvtatnak szakosztályaik utján testedző tevékenységet is. VégM a soorthorvász- és a uostngalsmb'-spericevesületek is a belliavminiszter főfelügyelete alá tartoznak.