Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-15 / 284. szám

1 ÖELM AGYABORSZAfi ^ Kedd, 1942 riocSmheT 15 A tavalyi Szuper , Csak a szinészet történetével foglalkozók tudják, hogy élt valamikor egy Szuper Károly nevű magyar színigazgató is. Az uj generáció, ide számítva az érdekelteket is, keveset törődik a múlttal, mert neki az a fontos dátum, amelyik a maga felléptét jelenti. Ez a Szuper érdemes, törekvő, ember volt, szini naplója, amely az 1821 és 1850 évek közötti idők krónikája, alapvető forrásmunka. Valamikor szerette volna megkapni Szegedet is. 1864 őszén történt ez, meglehetősen Ínséges esztendőben. A város lakossága a megélhetéssel küzködött és nem volt kedve a szinházaoz. Az egyik igazgató a másik után unta meg, hogy viaskodjék a közönynyel. a színházi berkekben már fáztak, ha Szeged nevét emlegették, az 1864—65. évi téli szezonra mégis akadt két vakmerő pályázó lélek: Szuper Kéroly és Latahár Endre. A győztes Latabár let? aki elkinlódott ugyan áprilisig, amikor abban hagyta a mesterségé? kísérve a kielégi ietlen társulati tagok kacskaringós jókívánságaitól. Az ilyesminél nem volt szükségük súgóra. Szuper pedig járta tovább az országot. Volt egy Bácskav György nevü kóristája, aki egyúttal ellátta a kellékes feladatait is. Hatalmas külön fejezet telnék ki belőle, ha megírnák a vidéki szinészet kellékeseinek küzdelmeit. A társulatok felszerelése nem volt a legtökéletesebb, a darabokhoz szükséges holmikat ngy kellett napközben összekunyorálni a közönség köréből. — Kérj kölcsön egy lámpás? mondja valaki középosztálybeli Csiky >C.ifra nyomorúság<-ában, de petróleum is legyen benne. Aki kölcsön adott valamit, ingyen jegyhez jutott aznap este s gyönyörködhetett a maga ruhájában, mely grófot takar? a karosszékében, mely királyi trónt ábrázolt. Ha sok kellék kellet? a közönséget a műpártolók jelentették túlnyomó részben. Ez a Bácskay nem volt nagy lumen s bár megszokta a nyomorúságot, maradt benne egy csepp érzékenység. Igy esett, hogy mikor Szuper megbántotta valamiért, ott hagyta a társulatot, máshova szerződött Azonban mgy összeszoktak már Stílperre? hogy nem élhettek sokáig egymás nélkül. Félév múlva vissza is tért n régi fészkébe, miután hosszú köntörfalazásokat végeztek, hogy melyikük kezdje. Valami az igazgatói piesztizs is, nem csak a színészi önérzet. De megtörtént a dolog s haladt minden a régi kerékvágásban, sőt Bácskay kisebb szerepet is kapott az egyik darabban. A monológok divatja borított el rrrínden? szinház és szerző egyformán jól járt ezzel, hiszen a monológban sok mindent el lehet mondán? amihez több szereplő kellene, a szerző viszont megszabadult a munka nehezebb jétö? a cselekmények jelenetekben történő továbbvitelétől Bácskaynak is ilyen áthidaló monológot kellett elmondania, de olyan csúfosan belesült a szerepébe, hogy a nézőtér tombolni kezdet? a függönyt pedig gyorsan lebocsájtottük, különben nem tudn? hová fajul a botrány. Szuper kétségbeesetten rohant fel a színpadra s rátámadt a keliékeskóristájára. — Az Istenér? Bácskay ur, mit csinált? Maga tavaly nem volt ilyen marha! A szegény ember, égve még a szegyen tő? alig tudott felelni — Dehogy nem, Szuper url Szállóige lett a vólaszbó? én még hallottam öreg színészektől. Ha valaki szokatlanul tökéletlen tudott lenni, nem is idézték az igazgató mondását eiég volt a felelet: l — Dehogy nem. Szuper ar! j A színészi előzékenységről is van j egy történetem. A 1 m á s s y Endre igazgatása idejében halottak napján kivonult a társulat a temetőbe, hogy megkoszorúzzák az itt pihenő színészek sirját. Komoly ősz volt és bensőséges a kegyelet, a sok idegent-játszó lélek magára talált. — Tudom, mondta ellágyulva Almássy, hogy az én számomra nem hoztok egy szai virágot sem, ha egyszer meghalok. Ferenczy Frici gyorsan kiszipogta magát és méltatlankodva förmedt Almássyra. — Hogy lehet ilyet mondani? Hogy nem hozunk? Bizonyisten hozunk, direktor ur. Nagv Vilmos honvédelmi miniszter rádiószózafa a »szeretet csalájába« induló leventékhez Budapest, december 14. Vitéz nagybaözoni Nagy Vilmos vezérez-| redes, honvédelmi miniszter vasár-l nap délben a rádión át beszédet intézett a leventékhez. A honvédelmi miniszter a következőket mondotta: — Levente fiaimi Mindnyájan tndjátok már, hogy a dicsőségesen harcoló honvédeink mellet? titehet is harcra hívtalak, hogy megvívjátok itthon a „szeretet csatáját" és ezzel az 1942. óv karácsonyát a harcoló honvédéi nké és azok hozzátartozóivá tegyétek. — Tudom, hogy minden szépér? nemesért dolgozó szivetek, csillogó szemetek lelkesen keresi a módot, hogy ebből legjobb tehetségéhez mérten kivehesse részét. Mert hiszen érzitek és tndjátok, hogy a büszke magyar tölgynek hajtásai vagytok, várományosai a most messze Oroszországban, a vörös pokol árnyékában hősiesen küzdő apáitoknak, bátyáitoknak, akik értetek harcolnak mos? a ti boldogságtokért, a ti szebb jövőtökért — Ez a bennetek élő tudat adta azt a szép lendületet, amellyel a szeretet csatájára felvértezve elindultatok. — Ha pedig akadályok gördülnének elétek, erős akarattál, találékonysággal, egymás közötti megbe-) szélessel s ha ez sem elég, születtek, elöljáróitok jó tanácsaival küzd jé-! tek le azokat. Csak meg ne álljatok! Mindig lebegjen előttetek a cél, hogy ezzel a arankátokkal könnyeket töröltök le a fájdalomtól, bánattól barázdás arcokró? hogy a legtisztább öröm csengő kacagását viszitek vele a földreszállott szeretet jászolát körülálló kis magyar testvéreiteknek és mosolyt a harctól megkeményedett hős honvéd arcokra. — Érzitek-e, fiaim, ennek a ti sziveteket is melegítő erejétt Érzi-j tek-e, hogy a szeretet csatájának ezakadályversenyében milyen fontos, szép feladat hárul rátokt — Végül pedig ntra valóul a szeretet tarsolyába mindnyájó toknak ezt adom: ugy küzdjetek. hogy harcotok legszebb gyümölcse, minden harcosnak legszebb jutalma: a győzelem le/tnen f Szebb jövőt) lljándékba karacsonyra hatezó bort vegyen Sándor Béla 1 üvee 6'50 pengő, KAPHATÓ italáru üzletében« főpoitáaznj Eltűnt az ékszer, pénzt ajánlottak cserébe, eltűnt a pénz, megkerült az ékszer Bonyodalmas „hiiózási ügy" egy Kárász-utcai ékszerüzletben (A Délmagyarország munkatársától) Meglepő fordulatokban gazdag ékszerlopás történt az egyik belvárosi ékszerüzletben. Csury Ferenc Kárász-utöai ékszerészhoz a déli órákban beállított egy jólöltözött férfi egy elegáns, kreolarcu hölgy társaságába nazal, hogy aranyláncot akarnak vásárolni. Az ékszerésznek feltűnt, hogy mialatt a hölgy a pultra eléje tett kollekcióból válogatot? a férfi fel és alá járkált az üzletben Hosszas válogatás ntán mindketten el akartak távozni azzal, hogy nem találtak Ízlésüknek megfelelő láncot Mielőtt elhagyták volna a bolthelyisége? az ékszerész észrevette, hogy egyik legértékesebb aranylánca, amelynek 160 pengő aa ára. eltűnt. Az ajtóhoz ugrott és erélyesen felszólította a párt. hogy adják elő az eltüntetett láncot, különben rendőrt hivnak. A hölgy méltatlankodva tiltakozott 8 gyanúsítás ejlen, a férfi pedig felháborodottan hangoztatta. h<wy 5 4tugaadág földbirtokos, nem ékszertolvaj. Amikor azonban az ékszerész rendőrséggel fenyegetőzőt? a férfi megszeppent és felkínált 150 pengőt, ha az ékszerész nem csinál botrány? A bankjegyeket a férfi az ékszerész kezébe nyomta és elrohant, a hogy előtt azonban az ékszerész becsapta az ajtó? igy az ottmaradt, közben valaki elszaladt rendőrér? Mire a rendőr megérkezet? kiderült, hogy a 150 pengős „váltságdíj" is eltűnt. Perceken belül aztán ujabb fordulat is történt. Egy kisfiú lépett az üzletbe és selyempapirba csomagolt apró tárgyat nyújtott át az ékszerésznek azzal, hogy az országzászló előtt egy férfi adta át azzal az utasítással, hogy adja be az üzletbe. A selyempapírból az ellopott lánc került elő, a kár tehát megtérül? A rendőr az üzletben fogott hölgyet ennek ellenére előállította a kapitányságon, ahol kihallgatása után őrizetbe vették •Bűntársának kézrekoritésére a rend őrséé megtette az intézkedést Özv. Domán Mátvásné tragikus halála (A Délmagyarország munkatárté tói Közismert szegedi úriasszony költözött el vasárnap tragikus körülmények között az élők sorából özvegy Domán Mátyásné, született Bóth Erszébet vasárnap, reggel 7 óra körül, mialatt házvezetőnője » templomban vol? Boldogasszony;* sugárut 15. szám alatti lakásán önkezével vetett veget életének. Mi** a házvezetőnő hazatér? már halott volt. A tragikus véget ért uriaszszony mult esztendőben vesztette d férjét, pár hét előtt Miklóa fia pedig a keleti fronton kötelességének teljesítése közben meghall Az ügyészség a temetési engedély) megadta, Domán Mátyásnét kedden délben egynogyed 1 órakor temetik. • A hivő női nép Luca napján "1* kezd fonni tgy kis széket, hogy elkészüljön vele a szent estére. Mert akkor feláll rá, sok mindent meglá? ami idegen szemnek láthatatlan, főleg sorsát keresve, bepillanthat a jovőb® és másoknál tudósabbá válik. Az idei Luoa napjának reggelé" özv. Domán Mátyásnét holtan talál* ták a lakásán, ő akkor már nem gott semmibe, hanem pontot tett egész élet végére. A jövőtől már netf várt semmit, mert a jelen megtépázta száz reménységéi Virágai akkor hei" vadtak e? mikor átesve az aggodat* makkal telt bimbózáson, már a színeiben gyönyörködött volna. Finom egyé* nisége, gyöngédsége csak a jóra te" met? a könyörületességet nem társa* dalmi téren szedett uzsorakamattal gyakorolta, feleség, anya, élettárt volt. aki a munkából egyforma arány* ban kivette részét a közel hetvenéves Kárász-utcai üzletben. Nem kereste * feltűnést, örök-lányos figurájával ngj is feltün? mikor egyetlen fiával végigment az utcán. Arcára azonban az utóbbi évekbe" odafagyott a mosoly, amely elválaszt' hatatlan jelzője volt vonalai stilnsá* nak. Az ember a legtitokzatosabb lényt ezer és ezer rejtély között vezet mindennapi utunk s vibrálván mosoly* gó arcok ha kiadnák magukból minden ostoroztatásukat, micsoda égzeu* gés harsogná be a mindenséget, ók milyen megrázkódtató! Az ostoi oztatáson átesett Domá" Mátyásné is, aki pedig számtalan te" mószetadta értékeért megérdemelt" volna a sors cirógató bánásmódjá?"* mióta elvesztette a fiát is, akiben felolvadó gyönyörködése még értelme? adhatott volna az életnek, — meglazult benne az utolsó kapocs is, amdí célt lát és jövőt. Bizonyára ügyére* te, hogy haszontalanság kivárni koö( kázatos eshetőségeke? a luca-napJ szék neki már nem készülhet e? a ha* muban főtt pogácsa is csak meséi amellyel felnőttek bolonditják magaka? hiszen az ifjúság nem hisz benn© Legjobb elmenni önként a végcél le™ hátha abban a másik világban, am<M egyedüli hitnek maradt meg, világosabban meg lehet ismerni az égés* elet értelmét! Itt, az alantasabb régiókban úgyis csak tapogatózás, kísérlet. szédületes méretű korszakok szakadatlan ismétlődése minden. Higf' jük, hogy megtalálta az? amit annyi™ kerespft Domán Mátvásné. Perfekt szabász éí darabszámos előkelő női divatszalonba mag®* fizetéssel felvétetik. Csak P6™ fekt szakmunkás ajánlkozzék. Ajánlatokat »SZABASZ» jelig*" re Rudolf Mosse hirdetőirodáb®' Nagyvárad. Rákóczi-ut % ^