Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-04 / 276. szám

'/f K'E li M A G Y ÁB O R S Z MG Péntek. 1942 december 4.1 Érdekes rágalmazás! per egy névtelen feljelentés miatt (A Délmagyarország munkatársától) Meglepő fordulatokban gazdug és mindvégig izgalmas lefolyású rágalmazási pert tárgyalt a szegedi törvényszék Ungváry-tünhesn. Reggel 9 órától rövid megszakítással a késő esti órákig tartott a tárgyalás, amely azonban még miudig nem zárult ítélettel, mert a bíróság helytadva a védői indítványnak, ujabb bizonyitáskiegészitést rendlet cl. A rágalmazási bünper sértettje vitéz Hadi Jenő nyugalmazott őrnagy, dr. Hóman Bálint volt kultuszminiszter unokaöccse, aki a mezohegyesi állami ménesbirtokon mint tisztviselő teljesített szolgálatot. Az ő irányítása és felügyetele alá tartozk a ménesbirtok vágóhídja és fáskertje. A ménesbirtok | jószágigazgatósága 1940 márciusa- { ban névtelen levelet kapott, amely-' ben vitéz Hadi Jenőt az ismeret-1 len rágalmazó súlyos szabálytalan súgok elkövetésével vádolta meg.\ A tisztviselo..a csendőrséggel kinyomoztatta a névtelen levél iróját Mágori Endre hentesmester személyében, aki régebben szerződéss üzleti viszonyban állott az uradalommal. Mágori a ménesbirtok sertéshizlaldájának ügykezelésével, különösen a téli nagyvágásokkal kapcsolatban hangoztatott vádakat, azt az állítást is megkockáztatva, hogy vitéz Hadi a levágott sertések feldolgozásakor fenmaradt, úgynevezett szedelékhust kimérte az alkalmazottak között és a befolyó pénzt a saját céljaira fordította volna. í)p a levélíró szerint természetben is meg nem engedett módon részesítette volna önmagát a vágóhíd vezetője a szedelékhusokból, amiket azután — a panasz szerint — lakásán feldolgoztatott kolbásszá és azt értékesítette. A szerdai tárgyaláson Mágori Imre mellé másodrendű vádlottként Demeter János a birtok kocsisa is idakerült, mert Mágorinak az előző tárgyaláson tett vallomása szerint a vádaskodáshoz az alapot nagyrészt a Demetertől szerzett infor-' mációk adták. A sértett az elnök kérdéseire előadta, hogy szerződéses joga volt két anyakocát és ennek szaporulatát tartani és a feljelentésben szerepelő húsok nem az állami sertéseknek, hanem tizenkét disznajának • lerágásából származtak. A névtelen levélnek egyébként minden adata szemenszedett valótlanság. A védelem által bejelentett tanuk kihallgatására került sor ezután. Dr. Sipos Gyula főáliatorvos semmit, sem tud a levélbeli vádakról. Tóth Sándor, a birtok főintézője arról tett tanúvallomást, hogy a rágóhidi üzemvezetést állandóan ' sllenőrizte és soha a legcsekélyebb szabálytalanságokat sem tapasztalta. Sisák György 29 éves csanádpalotai hentes, aki alkalmi munkás volt néhány hétig a vágóhídon, azt állit ja, hogy a „nemzetes nr" Utasi # tására minél több szedeléket kellett produkálni. Izgalmas szembesítés során a sértett szemébe mondja a tanúnak, hogy állítása valótlan, mert éppen ellenkező utasítást adott. A tanú szembesítés után is megmarad vallomása mellett és azt megtetézi azzal is, hogy arra is mta-j sitást kaptak, hogy jól keygrjók fili a levágott húsokat a szúrás helyén kivágott véres tokarészekkel, hogy ha jön az intéző ur, ne lássa, hogy jó hus is van közte. Koczka János napszámos lényegtelen vallomása után Matuska János, a vágóhíd volt küldönce azt vallja, hogy ő háromizben is vitt nagy ruháskosarakkal szedelékhust a sértett lakására, ahol azokat egy Fehérvári nevü hentes kolbásszá dolgozta fel. Szerinte esetenkint mintegy 30—Í0 kiló hust vittek Hadiékhoz. A sértett erre a vallomás is kijelenti, hogy valótlan, egyébként előadja, hogy a tanú betörésért el volt Ítélve és ezért bocsátotta el őt a szogálatból. Sutyinszhy János pitvarosi gazdálkodó 18 évig dolgozott a vágóhídon, mint béltisztitó segéd. Azt állítja, hogy több alkalommal 30, 40 és 50 méter elsőosztályu kolbászbelett vásárolt tőle vitéz Hadi. A sér-, tett Sutyinszky szavahihetőségének' megvilágítására bejelenti, hogy azért bocsátották el a szolgálatból, mert tettenérték, amikor az uradalom tulajdonát képező trágyát el akarta szekerezni. A bíróság valamennyi tanút megesketi a vallomásra, majd Varga István szegedi hentesmester, mint szakértő terjesztette elő szakvéleményét, amelyben kifejti, hogy a sértett által becsatolt kimutatás adatai nagyjából helytállók, mig a terhelő tanuk állításait a szakszerű számvetés egyáltalán nem valószínűsíti. A bíróság ezután bizonyitáskiegészités cimén elnapolta a főtárgyalást. Rizonics őrvezető hőstette (Honvéd haditndósitó század.) Csillogó bakancsszegekkel van kiverve az étg... Hóvilágba öltözött a táj... A figyelőhelyeken éber szemmel állnak, mozognak honvédeink... Hátrább, a futóárkokban ropog a hó a bakancsok alatt. Husz fok felé közeledik, süllyed a hőmérő nulla alatt... A halinacsizmák, bundák és a kucsmák ilyenkor nagyszerű szolgálatot tesznek. Nincs fölösleges mozgás. Első vonalban vagyunk. A túlsóknak is van szemük s ami a fontos: nyitva sykták tartani. »V« alakban elágazó töltés alatt építették ki ezen a szakaszon téli állásainkat. A betű egyik szárát honvédek, másikat németek tartják a jószomszédság, bajtársi szeretet és fegyverbarátság elvén ... Minden eshetőségre számítani lehet itt. Éppen ezért megszervezték: ha segítségre van szükség — kölcsönösen támogatják egymást. A vörösek nagyszerűen ismerik a mocsaras, bozótos előterepet. Észrevétlenül tudnak átszivárogni a Donon, lapítanak, kúsznak, másznak és közvetlen-közeiből meglepetésszerűen próbálnak támadni... Persze végül mégiscsak észreveszik őket és elhúzzák a nótájukat... A kísérletezést azonban nem hagyják abba. Két-három napos szünetek után ujbó* jönnek. Az óriási veszteségarány. az egymástérő sikertelensésx nem befotvásoíja őket Sohasem számított náluk az emeberélet! Eligazításnál szakadatlan éberségre figyelmeztetik tisztjeink a szolgálatbalépőket: az őrszemeket, figyelőket és készültség tagjait... _ Vigyázzatok! — parancsolja nyomatékosan az éppen ellenőrzést végző U. őrnagy, zászlóalparanesnok. Napok óta csöndben vamunk. Az első. majd az átmenet nélküli lehűléssel megérkező hó és azt követő csikorgó hideg ugylátszik a vörösöket megtorpantotta. Az az érzésem azrfiiBan. hogy az éjjel uiból kísérleteznek majd. T>gvetek résen! Igenis! hangzik a válasz és mindenki siet a dolgára. Ennek a gyalogzászlóaljnak a parancsnoka huszártiszt. Félesztendflvel ezelőtt önálló hnsz,évszázaddal érkezett az arcvonalba. Lóról szállva, avaingosan harcolt huszáraival a vörösök ellen. Aztán — saját kérelmére — egyik dunántúli gvalogezredünk zászlóalfparancsnokságával hízták meg. Elhatározását igv indokolja: — Mindig sokra becsültem, tartottam a gvalogságot. A donmenti harcok során közvetlenfii szerzett tapasztalataim azután gvakorlatilag is végkép meggyőztek arról, hogv a nagv háború motorja ma is a gyalogság Ugv éreztem és érzem: fajtám minden veszélyben, bajban és megpróbáltatásban kitartó legényeivel együtt kell élnem, harcolnom és sorsukban esz> Mély és tiszteletreméltó a gondolat s a nyomán született szép elhatározás. Orosz gyapjúból, orosz nők által kötött kesztyűk, érmelegitftk, szvetterek bizonyítják: a zászlóalj parancs-! noka, a lehetőségekhez képest min- !J dent megtesz. A védővonal gondos kiépítése is a parancsnok előrelátását dicséri. Ahol csak meg lehetett oldani, fűthető figyelőkben, meleg ellenállófészkekben és mindenütt fűtött bunkerekben teljesítenek szolgálatot honvédeink. Sziklacsoporthoz érkezünk a Don partján... A cári időkben hires bu csujáró hely volt ez. Hatvan, nyolcvan, sőt százméteres magányos mészkősziklák emelkednek itt a parton... Istenfélő szerzetes kezek, végtelen türelemmel vájták a sziklákba évszázadokon át a sziklákat. Minden sziklába kápolnát véstek. . 1920 előtt értékesebbnél-értékesebb ikonok, arany-, ezüst-, sőt platina gyertyatartók és más kegyszerekkel diszitett sziklakápolnáik között voltak olyanok is, melyekben 200—250 ember áhitatos hivő imádkozhatott, hallgathatott istentiszteletet egyszerre. Most, a nagy, mindent betakaró fehérségben elmosódnak ezek a mészkősziklák is. Most géppuskák, golyószórók, nehézpuskák és páncéltörők várnak parancsra a sziklák tövén nagyszerűen kiépitett fészkekben.. Erről a pontról nagy darab területen lehet megakadályozni minden komolyabb ellenséges harctevékenységet • • • Ezen gondolkozunk, ezt a! nagy és hasznos lehetőséget méregeti a szemünk, amikor géppisztolvok kezdenek rövid sorozatokban dolgozni... az ellenség! A fegyvereik jellegzetes hangja elárulja, hogv vörösök. — Jól éreztem! — mondja a zászlóaljparancsnok. _ Nem nvughatnak a vörösök. Ugv ballom egyik előretolt őrsünket támadják főellenállóvonalunk előtt... A lehető teggvorsabB iramban a veszélyeztetett hely felé fordul a parancsnok ... Rohanunk arrafelé, szinte tüdőnkbehasit a hideg orosz levegő... Röptében fagv meg a lehellet... Zúzmara képződik "a felhajtott kőnpuvgallérunkori.. , Még jó kilométernvire lehetünk, amikor kézigránát robban: égv!... kettő!... bárom!... négy!... sok!., már nem tudjuk számolni. Ugyanakkor egyik géppuskánk is tüzet nyit... A mieink teljes erővel árasztják az aoélesőt a veszélyeztetett előterepre... Kisvártatva gvérül az ellenséges tüz... Nem kétséges: a vállalkozók megkezdték visszavonulásukat. . A kézigránátok szakadatlanul robbannak. A géppuskába uj heveder, a golyószöróba uj tár kerül . Ugy hallatszik, mintha csak egy ember hajigálná a kézigránátokat. . , •Mindoet futésközbep rögzíti, mérteitali az aOL»* &H>en jobbra kanya-i rodik egy mély, a töltésen tulvezet® futóárokban a zászlóaljparancsnok, amikor szinte egyszerre hallgatnak et fegyvereink, csak szórványos gyalogsági puskalövés jelzi az üldözéstFedezékbe huzódunk... Csak mos* érezzük, milyen hidegből kerültáak be... Három perc sem telik el, ponté* jelentést ad a századparancsnok. Este nyolc és kilenc óra közöH körülbelül harminc-tagu vörös vállal* kozó csoport jött át csónakokkal * Donon... ügyesen, észrevétlenül ér* tek partot... Fehér lepelbe burkolózva közelitetlék meg előretolt táboriőrsünket ... őrszemünk 70—30 lépé* távolságból vette észre a támodókat... Azonnal riasztott, miközben a vörösök futásban igyekeztek megközelíteni és lerohanni táboriőrsünket.., Rizonics Sándor őrvezető, táboriőrsparancsnok szempillantás alatt felmérte a helyzetet... Az aránytag kis területen, öszeverődött csoportban közeledő ellenség megfékezésére csak kézigránát alkalmas... Embereit hátraparancsolta, maga villámgyorsan egy kézigránáttal a futóárok tetejére ugrott, megvetette a lábát s a lehető leggyorsabban hajigálni kezdte kézigránátjait ... Egyedül vette fel a harcot a bátor és elszánt őrvezető... A vörösök mind őt lőtték...A golyóesőre jellemző, hogy az őrvezető lábai alatt elhúzódó futóárkon visszaigyekvő egyik honvéd megsebesült, Rizonicsot azonban nem fogta a golyó .. csak dobta és dobta a kézigránátokat. Mire a géppuska, golyószóró és nehézpuska beavatkozott, már lapultak és visszafelé lopták életüket a vörösök... Egy egész láda kézigránátot dobált a bolsik közé az őrvezető, de megtorpantotta, megforditotta az ellenséget,.. A muszkák ebben az esetben halottjaik és sebesültjeik hátrahagyásával menekültek.. Harcjárőrünk a Donig üldözte őket t Éjféltájban, rajlámpa mellett f«galmazza meg a zászlóaljparancsnok Rizonics Sándor őrvezető fegyvertényét és terjeszti soronkivül, szolgálati uton illetékes helyre... Végig az arcvonalon virraszt, vigyáz, őrködik a szolgálat... Csak itt, az árkokban lehet hozzávetőleges képet szerezni a Don partján kötelességet teljesítő honvéd áldozatáról ... Ferenc Gyárfás hadp. őrmester, Munkásjutalmak kiosztása a kamara véleményező bizottságának ülésén (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi kereskedelmi és iparkamara december 9-én délelőtt 10 órakor véleményező bizottsági ülést tart. Az ülés keretében osztják ki a kereskedelmi és iparügyi miniszter által erre az évre adományozott munkásjutalmakat. A tárgysorozat ezenkívül a következő: L A miniszteri biztos megnyitója 2 Jelentés a kamara 1942. évi október, —november havi működéséről. Előadó: dr. Demény Alajos főtitkár. 3. A kereskedelmi érdekképviseletek újjászervezése a kamara kerületében. Előadó: dr. Demény Alajos főtitkár. 4. Vásári és piaci helypénzek egységesítése a visszacsatolt területeken, az ország egyéb területein alacsonyabb helypénzeli felemelése. (K. K. M. 152.879 —1942. II.). Előadó: dr. Cserzy Mihály titkár. 5. Hadbavonult iparosok és kereskedők iparjogi kérdései. Előadói dr. Gyuris István titkár. 6. Az épitőiparosság nyersanyagellátása az 1943. évben. Előadó: dr. Lengyel István segédfogalmazó. 7. Beszámoló a borkereskedelem átállításáról. Előadó: dr. Szekeres Ferenc segédfogalmazó. 8. A kamara 1943. évi költségelőirányzata. Előadó: dr. Demény Alajos főtitkár, 9. Eaetleaes indítványok és javaslatok.