Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-31 / 296. szám

Halálra t&ctt cgg fíisggermeK, cüü másik tietveszefges sebeket FA DélmaffyaroTsz'dg munkatdtsától) Két megrázó gyermekszerencsétenség hirét jelentették szerdán délben a rendőrségnek. Az egyik bejelentést a gyermeklinika tette, ahová még vasárnap súlyos égési sebekkel szállitoták be a mentők Fodor Mária 4 éves kislányt, szüleinek a városi kislakások 6. száma épületében levő lakásából. A szerencsétlenség ügy történt, hogy mialatt a szülők nem voltak otthon, a gyermekek a tűzhely közelében játszottak és a 4 éves Irts Mária kergetőzés közben nekiszaladt a forró kályhának. A gyermekklinikán ápolás alá vették a snlyos, harmadfokú égési sebeket szenvedett gyprmeket, azonban már nem lehetett megmenteni az életnek: háromnapi szenvedés után belehalt a csontig ható, súlyos égési sebekbe. A másik szerencsétlenségről a bőrgőyógyászati klinika bejelentéséből értesült a rendőrség, A Gálutca 20. számú házban laké Dániel Mária hároméves Edit nevü kislányát a tüzes kályha mellett egy székre állítva ötöztett.e. Amikor egy pillanatra az anya a szekrényhez ment, hogy tiszta ruhát vegyen ki gyermekének, a kislány alatt a szék megbillent, a gyermek elvesztette az egyensúlyát és rázuhant a kályhára. A mentők súlyos égési sebekkel szállították a kis Dániel Editet a bőrgyógyászati klinikára, ahol ápolás alá vették. A' rendőrség megindította a vizsgálatot annak tisztázására, terheli-e a szerencsétlenségért gondatlanság A szülőket. TeEiiimiiiis pengő! folyásit az OTI és a MfiBI vidéki városoknak efyílf tűzoltó ben ts sorait as égő és mérges gázokkal telitett pincében és az oltást nemcsak irányító, de abban fizikailag is személyesen résztvevő Horváth főparancsnok behatolt a lángok közé, hogy altisztjét kimentse. Horváth főparancsnokot e hősies magatartásának következményeképpen hónapokon keresztül ápolták a klinikán a lángtenger ben elszenvedett snlyos sérüléseivel és valóságos orvost bravúr mentette csak meg a két szemevilágát. Ilyen példamutatás mellett a tűzoltótestület minden tagja még fokozottabb mértékben tekintheti kötelességének a semmitől vissza nem riadó, testi épségét és életét is koc-„ káztató hősies kiállást. (A Délmagyarország munkatársától) A Orságos Társadalombiztosító Intézet most hozta nyilvánosságra a folyó évben engedélyezett közületi kölcsöneinek felosztását. A fővárosi és mátravidéki kölcsönössze.|oken kivül igen jelentős kölcsönöket nyújtott az OTI a magyar vidéknek. A kölcsönök és azok felhasználása a következő: Közvágóhíd épitésére Kecskemét egymillió pengő, Makó 600.000, Kolozsvár 500.000, Miskolc 300.000, Veesés 100.000, Aszód 80.000 pengőt Szegényház építésére Kiskunhalas 10.000 pengőt. Kórház épitésére Fejér vármegye részére 700.000, Somogy vármegyének 600.000, Nagykőrösnek 500.000, Gsongrád vármegyének 150.000, Nógrád vármegyének 100.000, Veszprém vármegyének 26.000 pengő. Vizmü- és esatofnaépttkezésekre Marosvásárhely 750.000, Albertfalva 360.000, Máramarossziget 150.000, Nagytétény 120.000 pengő. Albertfalva 200.000 pengőt kapott duna védőgát épitésére. Bérházak épitésére Máramarossziget 600.000, Szatmárnémeti 500.000, Kolozsvár 500.000, Szoluok-Doboka vármegye 500.000, Sopron 400.000. Komárom 300.000, Békéscsaba 300.000, Marosvásárhely 250.000, Sepsiszentgyörgy 250.000, Zilah 200.000, Székely udvarhely 150.000, Dés 150.000 pengő. Villamos művek bővítésére Nagyvárad 1,000.000, Körmend 300.000, gázgyári beruházásokra Szombathely 212.000 pengő kölcsönt kapott. Ezenkívül sok apróbb kölcsönt folyósítottak különböző községeknek orvoslakások épitéséra, 121 (fizesd történt az e? folyamán Szeged területen (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi tűzoltóságnak a most záruló évben ugyancsak volt munkája bőven. A Horváth István főparancsnok által összeállított részletes kimutatás szerint a város belterületén az év folyamán 92, a külterületen pedig 29 tüzeset történt. Ezekhez 9 eset kivételével részben teljes készenléti őrséggel, részben pedig 1—2 tüzoltószerrei (6—12 tűzoltóval) kivonultak és közbelépésük mindannyi esetben eredményes volt A tűzoltók derekas munkáját dicséri az a körülmény, hogy a tüzesetek nagy száma ellenéra a károk aránylag alacsonyak. A belterületi tűzkárok összege 233.466 pengő volt, a külterületieké pedig 25.037 pengő. A belterületen tehát átlag 2000, a külterületeken pedig 1000 pengő károsodás esett egy-egy tűzesetre. Szerencsére ezek közül egy sem öltött katasztrófába méreteket, ami szintén a tűzoltóság gyors beavatkozásának köszönhető. A kimutatásból megtudjuk egyébként, hogv a tűzoltóság létszáma 82 fő, ebből 5 tiszt, 15 tiszthelyettes, 12 tisztes, 28 rendszeres és 21 szegődményes 'iizoltó. A legénység tagjainak létszama 77. A hivatásos tűzoltók kiegészítésére szolgáló önkéntes tűzoltótestület mindősszé 1 tisztből és 4 tűzoltóiból áll csak, de a nagyobb gyárak és ipartelepek közül kilencnek már saiát magántüzoltósága van megfelelő tűzoltói felszereléssel. A légoltalomra való tekintettel a gyárak és ipartelepek tüz esetére tárolt vízmennyisége lényegesen emelkedett, ami szintén a tűzbiztonság megerősödésének célját szolgálja. Ugyancsak a légi veszélyre való tekintettel fokozott mértékben folytatta a tűzoltóság a megtelő tűzrendészeti munkásságát Különösen nagy munkát jelentett a légoltalmi szolgálatosok kiképzése és általában a légoltalmi szolgálat ellátása, A tűzoltók elmúlt évi krónikáját ismertetve, nem hagyhatjuk szó nélkül azt az eseményt, amellyel ugyan a főparancsnok egyébként minden legapróbb részletre kiterjeszkedő jelentése adós maradt. Igaz, bogy a tűzoltók munkájánál döntően esik latba egy igen fontos kellék, amely azonban sem leltárban nem szerepel, sem kimutatás rubrikáiba nem szorítható és ez a nzemélyes bátorság. A szegedi tűzoltóság köteiességteljesitésére és a testület minden tagját átható áldozatkész és bajtársias szellemre jellemző epizód volt az a csaknem végzetessé vált sérülés, amelyet ez év nyarán maga Horváth főparancsnok szenvedett el, amikor egy festékraktárnak fecskendőkkel való megrohamozása közben az • „ Őrizetlen örömről, elmélyült szórakozásról esett valahol szó, hogy ki milyen mértékben tud bármit kiélni Akkor jutottak eszembe régi ismerőseim, de az őket illető közlendőket eiőadóképes ségem fogyatékossága folytán inkább megírom, Ágnessel, meg a kis Prinocei kezdődött a sor, de számtalan eset Jáen tapasztaltam azóta is, hogy valamiben tökéletesen gyönyörködni csak temetésre járó öregasszonyok tudnak. Egészen jámbor teremtés volt Ágnes, egyszerű bejáró asszony, akinek szolgálattételébea csak olyankor lehetett megbízni, ha nem mentek keresztül a városon búcsúsok, vagy nem volt különösebb isteni tisztelet, mert ebben az esetben minden profán munkát mellőzött. Maga is több izben megjárta Tekiát és Radnát, figyelemreméütó helyi ismereteket szerezve útközben. A kis Prine özvegyasszony volt, minden után érdeklődő, amolyan bohókás beszédű, amit megérteni idegmunkába kerűL Néha azt is eltagadta, hogy valamikor ura volt és szeretett történeteket ecsetelni egy titokzatos Princről, aki majdan eljön érte, mint kívánatos hajadonért, hogy tökéletessé tegye az eddig lefolyt és nem minden részletében sikerült életét Egyelőre mindkét nőnek' a temetés volt a legfőbb gyönyörűsége. Hazulról azonban ebéd ntán elindultak, komoly feketében tisztelve meg a váratlan eseményeket Szigora kritikusok voltak, nekik soha nem sirt elég skálákat az özvegy és mindig kevesclték a koszorúkat — Hej, mikor az öreg Hertelendy Jószepet temették, az volt a valami! Disztingváltak henne, M a jó halott, ki a »nebézkes természetű*, még pedig azon az alapon, ahogyan azt a koporsót vivő temetkezési emberek megtárgyalták. Ezen disz rnhás férfiak állandó szerződésben álltak és az összhang kedvéért ngv kellett állukon a szakállt kiborotválni, ahogyan azt némelyik kiegyezés korabeli miniszter szokta. — A Koszta tekintetes nr nem volt jó halott, mert beleroppant a derekunk, amig a sirig cipeltük, de a Borkáné, tudja, a filigrán Kéíerlány, olyan volt a szentem, mint a pehely. Mindig vallottam, hogyha késik a temetési cerimónia, nem szabad földöntúli okokat keresni. Gyermek korom legkedvesebb papjának, s lányos arcú Gózsy Mátyásnak tekintete azért árult el néha szórakozottságot, mert érthetetlen okból késett.j a gyász-gyülekezetből Ágnes fekete j feje, vagy a kis PriDc fantasztikus s tolibokrétáju kalapja. Lelkiismeret-f len népek nem tájékoztatták őket a pontos időről, esetleg macáról az eseményről. A lelkiatya ezért huz ta a perceket, még egvszer átolvasta kis könyvében a temetési leckét, sőt alulírott, aki minden valamire való temetést végigministráltam akkor is, mikor a kolerajárvány idején lehúzták otthon a cipőmet, bosy el ne mehessek, — mondom, mezitlábosan a galléros szertartási ru hában addig nem helyeztem el a füstölőben a tömjént, amtg az Ismerős fők meg nem jelentek. Meg kellett jelenniök, b;szen nélkülük nem történhetett semmi, f<!;' a főtisztelendő ur bizodaimát i* megjutalmazta az ég. — Hála Isten, kezdhetem. Megvan ugyanis az a fix póni, amelyre minden előadó, vagy prédikátor a tekintetét függeszti, ha folyama tos akar szavaiban maradni. A* ember az ilyesmiben konzervatív hajlamú és nem szívesen Csereberéli a fix pontokat. Ezeket megszoktam, ujakhoz nincs bizodalmam, Ágnes és a kis Princ voltak azok az emberséges ie«kek, akik mindenkit kikísértek a temetőbe Gózsy tisztelendő ur, egészen a sírig vezetvén az eltávozokat, a boszszu uton néha hátra tekintett. Mindenki azt hitte, a menet rendjei« vigyáz, pedig Ágnest és társát kereste. De hol voltak mar azok! Kerülő uton igyekeztek a temetőbe, bogy a legjobb helyet biztosítsák maguknak. Mert ha egyáltalában van érdekfeszítő abban, hogy miképpen viselkednek a családiagok a gyászszertartás alatt, egyenest idegekbe vág eljárásuk a sírnál, mikor kedvesétől utolsó bucsut vesz mindenki. Hősnőink tapasztalata ezért volt széles skálájú, ezért osztották rekeszekbe rokonszenvüket és elismerésüket. Az igy vázolt Ítéletekben azok az özvegyek értek a legtöbbet, akik he akartak ugrani a sirba, ámbátor az okszerű lélek vigyáz rá, hogy szándékát lehetőleg akkor nyilvánítsa, amikor erős családi gyűrű veszi körül és tervét végrehajtani semmi módon nem tudja. Sőt ugy képzelem — bár e tekintetben még csak ezután érek iá forrásmüvek felkutatásához —, hogy a sírokat erre való tekintettel ássák csak egy ölnyi mélyre. Azért volt ami volt, Agíies és * kis Princ igy is tetté konvertáltak minden szándékot, senkitől észre nem vett ártatlan mozdulatot és a rokonszenvük fokai szerint ugratták az özvegyeket lefelé a .sirba életük párja után. — A tulajdon két szememmel láttam, mondták, mintha összebeszéltek volna a hatás biztosítására. Nem volt bennük rosszindulat, gonoszság, csak a lelkiéletük, a fantáziájuk izzott forróbban. Megesett ebben a tökéletlen világban, hogy egyikük lemaradt valamiről, elsodorta a végzet az aktualitás színhelyétől. — Jaj, lelkem, mondta ilyenkor a másik szörnyen boldogan, de sajnálhatja, hogy nem volt ott a temetésen! Csodaszép volt! Az élet nem szereti beváltani a nagy ígéreteket, a színesebbre tervezett reménységeket. Tele vagyunk kísérlettel, töredékkel s ha megszoktuk, hogy nem kényeztet a sors, hamar túltesszük magunkat sok mindenen. De képtelenek vagyunk valamit ugy sajnálni, ha elszalasztottuk, mint ahogy Ágnes, meg a kis Princ sajnálta, ha lemaradtak egy temetésről. Mi valamennyien amatőrök vagyunk, ők voltak a művészek. 1 ff: KESK •RÜV 11