Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-03 / 275. szám

Ax Idén lényegesen kisebb ax árvizvessél¥r mint tavaly volt Sxároz évek érkezésére számítanak a szakértők • ,, aránvu árvízvédelmi intézkedések ez Alföldön — H. Pap István előadása az elmúlt évek árvizi csapásairól (A Délmagyarország munkatársául) December hosszú évek óta az árvízi gondok hónapja. A talajvíz szintjének emelkedése már megkezdődött az őszi hónapokban, a tulajdonképpeni veszedelmet azonban ezekben az árvizes esztendőkben mindig a decemberbon kezdődő nagyobb havazás jelentette. A tél folyamán lehullott roppant tömegű hőmennyiségek tavaszi olvadása öntötte el mindig az alföldi termőterületeket s ebből a csapásból leginkább Szeged vette ki a részét, mert a város földjeinek talajviszonyai folytán a környező területekről is ide folytak le a vadvizek. mának lebonyolítására is. Nagy érdeklődés kisérte H. Pap Istvánnak, a Szegedi Ármentesitő és Belvizszabályozó Társulat igazgatójának előadását, aki a DunaTisza köze keleti oldala középső részének vízrendezési munkálatait ismertette. Nagy vonásokban vázolta Udránszky József tervét, amelynek alapján folytatták le a legutóbbi szegedi belvízrendezési munkálatokat is. A torvek a magasparti víz szivattyúzásának mellőzésével a viz tárolásának figyelembevételével készültek. Étinek szüksége akkor jelentkezik, amikor a Tisza magas vizállásn s a folyóba való levezetés lehetetlenné válik. Előadása során beszámolt H. Pap István a legutóbbi áradások kalmából különösen a szegedi területeken szerzett tapasztalatokról. Szerinte a vizbajokat az 1936 óta sorozatosan egymásra következő Az elmnlt években megindult hatalmas ármentesitési, belvízrendezési és csatornázási munkálatok a veszélyt lényegesen csökkentették, mert a kiépült védőrendszerek ma már lehetővé teszik a felgyülemlett víztömegeknek sokkal gyorsabb levezetését, mint az lehetséges volt a múltban. De csökkent a veszedelem azért is, mert a szakértők megállapítása szerint a talajvíz szintje az idei nyáron lényegesen lejjebb áw-j 1'ánc este 8 órától. zódott, ami az úgynevezett perióduselméletet igazolja. A nedves esztendők után jönnek a száraz évek, aztán megint várni lehet majd a talajvizek áradásait. A pillanatnyi helyzetjavulásból arra lehet következtetni, hogy a jövő évben talán nem látogatják meg majd az Alföld népét ezek a rettenetes csapások, az illetékes tényezők azonbau okolva a mult tapasztalatain, változatlan éberséggel dolgoznak tovább az alföldi területek ármentesitési munkálatain, egyrészt azért. csapadékos évek készítették elő s ennek következtében a talajvíz rendkívül magasra emelkedett. 1940ben ós 1942-ben fokozta a bajokat a tartós és kemény téli fagy s az ezután következett gyors olvadás. N iqv" i ^ naary t8mp#ben felgyülemlett viz ' elvezetéséről kellő eszközök hiányában nem lehetett kellőképpen gondoskodni. Folytak ugyan dicsérendő munkák a veszélyek elhárítására, ezekkel azonban a bajokon legfeljebb enyhíteni lehetett, azokat megszüntetni azonban nem. A bajok okát H. Pap István a szegedi vízrendszernél a megfelelő tárolómedencék elégtelenségében látja. A tárolást gazdaságilag indokolt mértékben fenn kell tartani, igy is hiányzik azonban még mindig másodpercenként mintegy 13 köbméter viz elvezetésére megfelelő eszköz. Szerinte szivattyútelep helyett övcsatornával kell ennek a víztömegnek elvezetését is biztosítani. Az övcsatornáuak a kiskunhalasi medencéből kellene kiindulni, Kisknnmajsa alatt délre fordulna és Horgos-Királyhalom közelében torkolna a Kőrösérbe. A mellókcsatornahálózatot azután ennek megfef> E L M A G Y ARUKSZ A G Csütörtök. 1942 december 3. 5 be nagy érdeklődéstől kisért előadását H. Pap István. délelőtt alig van munka s ilyenkor ..... . , • „. «5 perccel 12 óra előtt' tömegesen lelően kelkne k.épitem -JwW • ostromolnak meg bennünket az el•i rr% e ' \ \ r téli helyiségeben szombaton A lísza-szallo Mikulás-estet késni szeretők. Tekintettel lehetnének pedig arra, hogy Csökkentett tisztviselő-létszámmal kell dolgoztéli helyiségeben szombaton nagy i nunk « postatisztviselő is 1 ember, akinek jól esik, ha nyugodlart.! j Elsőrendű konyha.: Öt fr&ucd 1Z előtt... Udy&úw- sxztoU" a i^dMuaiat^an is- a ka%~ éid-tn&zisttéi tan s nem kapkodva kell dolgoznia— Miudazonáltal, ha már a közönséget nem lehet leszoktatni az utolsó i'orcben érkezés rossz szokásáról, i in ártana, ha a déli és esti forgalí más időszakban szaporítanák a ' tisztviselőket a főpostán ós több ablaknál szolgálnák ki a közönséget. (A Délmagyarország munkatársától) ,,Mi mindig, mindenről lekésünk" — énekelte Ady elkeseredésében, rámutatva a magyar ember egyik sarkalatos hibájára, rossz , szokására. Valóban igy igaz: ha le mert már jóelőre fel akarnak hé- j késni nem is, de utolsó percben ér szülni a néhány év múlva várható ujabb nedves periódusra, de azért is, mert az nj védelmi rendszerek bizonyos mértékig megvalósíthatják azt a kívánalmat is, hogy a száraz esztendőkben Öntözésre is fel lehessen használni ezeket a müveket. Ezekkel az intézkedésekkel az Alföld termőképességét s a termelés zavartalanságát messzemenően fokozni lehet, ami egyetemes nemzeti és nemzetgazdasági érdek. A cél elérése érdekében nagy áldozatokat hozott már is ugy a kormányhatóság, mint a szegedi területek megvédése szempontjából a város hatósága. A munkálatok továbbfolytatása, a tervezés és az előkészületek dr. Széchenyi István kormánybiztos, az árvizvédelem szegedi miniszteri biztosa irányításával folynak. Az Alföld vízügyi problémáival legutóbb a Magyar Mérnök- és Epitészegylet, vizépitósi előadássorozatában elhangzott érdekes előadósok foglalkoztak beható szakszerűséggel. Dr. burst Zoltán miniszteri osztálytanácsos a Duna mentén alakult vizrondező társulatoknak 1940—42. évben végrehajtott munkálatairól számolt be, maid ismertette a Délvidék vizügyi Problémáit és bejolentette, bogy Oömsödnél és Kalocsánál két övcsatorna építése folyik. Mindkét övcsatorna olyan méretű lesz, hogy alkalmas lese kisebb hajók .forgalA kazdtátási Uiuatat&m vataJban és saját szemünkkel ta- , pasztaltuk, meunyire szereti a kö- J . . zönsóg az utolsó percben való erke-1 A^^lm™}* \ ^ f zést | „hátat fordított" a közönségnek, de nt/ie, -fi 1 azdrf megtalálják a hátsó bejáratot £eiakatoZt {/aS-Cí{tÓk- is, lehetőleg Pár perccel 12 óra előtt en.fi/iAttt. j iíert is az a rendszer, hogy 19 rn-jyvi* . . . | órakor lelakatolják a bejáratoka', A" szegedi I. számú főpostnhiva-j hacsak képletesen is. Az elülső katalban déli 12 óratá jt és este 6 óra [ put, amely a Szent György-térie körül a legélénkebb a forgalom. Azj szolgál a tisztviselők nyugodtabb kezni nagyon szeretünk. Boldogabb a lelkünk, ha olyan hivatalba, amelynek például pontosan 12 órakor zárnia kell fél perccel 13 óra | ^^ ^^ ^^^^ I \MiFrii előtt besurranhatunk. Hogy ml a Qa valamenny5en> iIyenkor kiván-' Snrhfca^ rt' lVdoíoTtafn^ iSárkőd erletí p6nzfe,adási Pél-i járat. A Dugonics-utcai udvaron lalkozó tudosok talan , dánl egész délelőtt jóformán üres,, keresztül indnl meg a megnövekehatnák, ^ de 12 óra előtt 5 perccel hirtelen, dett forgalom 12 óra tájban. Mina rossz^ szokasrol a k^nséget l* mintegy varázsutésra megtelik a denkinek ilyenkor jut eszébe a luszoktani nem lehet H.aba hirdet hatalmas helyiséff és egy-egy csekk-1 ka8 cipötalpa, a nehéz testi munkás bOÍ?V oontosani — ' pótjegyének igénylése, vagy a liszt„ szinház például, hogy pontosan j p08tnntalvány feiadási " ablak előtt fél 7 órakor megkezdi az operaelo-. 10_15 fél szorong. a taszigálja egymást- Jaj annak, aki orvul „előzni" merészel! — Én már egy félórája itt vároki — kiáltja stentori hangon egy férfi — Na ne mondja! Most jött csak be, amikor a vasajtót bezárták! — válaszol a másik. Mert a vasajtót pontosan 1* ótak0r csakugyan bezárják. Mégpedig dást és az ajtókat bezáratja, „juszt is" fél 7 után 5—10 perccel érkezik meg loholva és lélekszakadva a közönség zöme és ostromot intéz a j'egyszedőnők, ajtók, széksorok ellen. A színházi későnjövők mentségét talán még inkább el lehet fogadni: az üzletek 6 órakor zárnak s idő kell ahhoz is, amig a munka porát lemossa az ember és átöltözködik. De miért ugyanez a helyzet a postahivatalban. vagy a közellátási hivatalokban? „Helyszíni szemlét" tartottunk ebben a két — bátran mondhatjuk — legforgalmasabb hiFERENCJ07SEF KESERŰVÍZ adagjának kiváltása. — Kívánatos volna, ha a közön* oég ugy intézné teendőit, hogy a kora délelőtti órákban keresnék fel a hivatalokat — mondja az egyik vezetőszemély. — Különösen áll ez a tanyaiakra, akik nem akarnak még egyszre bejönni ugyanazért a pótjegyért vagy igénylőlapért. , , -r.. „ ... Ezerféle vásdrolnivalójukat intézik lakattal. Ha nem_ igy tennének, az eX előbb 8 csak akkor jönnek a hielkésők egesz tömege furakodna»vatalunkban, amikor már nagyon a meg be a terembe és a tisztviselők,! 12.e6 felé igyekszik az óramutató... akiknek 2 orakor ismét meg kell) Valóban, fél 1 óra tájban érkézkezdemok munkájukat s közben tünk meg a közellátási hivatalba esetleg Klebelsberg-telepen, vagy a]de még akkor is tele voltak termek Gedóban ebédelniök is kell, fél 2-ig cl sem mozdulhatnak az asztaluk mellŐL — Nem háborús jelenség ez az elkésési szenvedély — magyarázni és folyosók ügyes-bajos tanyaiakkal. Tehát nemcsak a városi polgárnak élvezet, ha — mindig, mindenről lekéshet, hanem a koránkelő, igyekvő és szorgos tanyai magyarmosolyogva az osztályvezető —, régi nak is. Valamiféle betegség lehet rossz szokása közönségünknek, hegy ez, amiből — különösen hivatalnokha csak teheti, egy-két perccel n hi- ^ük. háborús időkben — sürgősen vatalos óra befejezne Hőit re- ki kell gyógyulnunkl bania mag * tisztviselőket. Egész | C-A>