Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-29 / 294. szám

DELMAGYAROKSZAG Kedd, 1942 í«c«mker 29. Botrányos jelenetek két tolvaj cigányasszony bűnügyének íőtárgyalásán (A Délmagyar ország munkatársá­tól) Hétfőn már harmadszor tartott főtárgyalást a szegedi törvényszék Ungváry-tanáos Balog Lakatos Gi­zella és Lukács Ádám Katalin lopási bűnügyében. A két asszonyt azzal vádolta az ügyészség, hogy a szö­késben levő harmadik cigánynővel együttesen ez év április 8-án Szege­den besurrantak Mezei Rózsa bör­tönfelügyelőnő Kossuth Lajos-su­gárut 50. szám alatti lakásába és onnan 50 pengő készpénzt és mint­egy 200 pengő értékű ruhaneműt, el­loplak. Balog Lakatos Gizellát éa Lukács Ádám Katalint menekülés közben fogták el a rendőrök és bár kihallgatásuk során tagadtak, a ta­nuk terhelő vallomásai alapján az ügyészség letartóztatta őket Eddig két alkalommal kellett elnapolni ügyükben a főtárgyalás? mert nemcsak a terhükre rótt bűncselek­ményt tagadták, de azt is, hogy va­laha büntetve lettek volna. Igy be kellett szerezni az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal értesítésé? amely azután tisztázta, hogy mind­két cigányasszony már többször el volt ítélve lopásért. A most megtartott harmadik fő­tárgyaláson a tanuk vallomása két­ségtelenül beigazolta, hogy a két nő a tettes a börtönfelügyelőnő laká­sán elkövetett álkulcsos lopásban, a két cigánynő azonban még azt ta­gadta, hogy egymást ismerték vol­na. Tagadásukat azonban a tanu­ként kihallgatott vadházastársak megcáfolták. Kiderült, hogy a két férfi együtt jött át Romániából és az asszonyok is ismerték egymást, sőt Zeután egy házban laktak. A biróság a bizonyítási eljárás­sal bizonyítottnak vette büfrössé­güket és Balog Lakatos Gizellát egyévi és hathónapi börtönre, Lu­kács Ádám Katalint pedig három­évi fegyházra ítélte. Az Ítélethirde­tés után botrányos jelenetek pe­regtek le a biróság előtt A két ci­gányasszony, aki a tárgyalás fo­lyamán is lármásan viselkedett, most egetverő sivalkodásban tört ki, Balog Gizella levetette magát a földre és ott üvöltözött, Lukács Ka­talin pedig énekelni kezdett és egy­mosután dobálta le magáról a ruha­darabokat. A fegyőröknek kellett meg akadályozniok, hogy pőrére ne vetkőzzék a biróság szine előtt. A börtönfelügyelőnő kára egyébként megtérült, mert a két asszonynak vadházastársaik még annakidején párnákat csempésztek be a fogház­ba és a páruákHa több százpengős bankó és fülbevalóvá alakított aranypénz volt bevarrva. Ezekről a „férfiak" azt vallották, hogy nem volt róla tudomásuk. A párnákban talált és lefoglalt pénzekből a biró­ság kártalanitota a károsultat, a külöubözetet pedig visszautalta a két férfinak, minthogy ezek a Nem­zeti Bank írásával igazolták, hogy a a magukkal hozott lejek beváltá­sából származót? A két cigányasszony, miután egy­más nyakába borulva kisírta ma­gát, bejelentette, hogy fellebbez az ítélet ellen. Az egész törvényszék épülete visszhangzót? amikor a fegyőrök visszavezették őket a fog­házba. „lóiutHf a kabáis<fayi katzán A szüka£g.Uctpzet kezdi divatba Uozhí a (acip&t (A üélmagyarorSzBg munkatársától) A karácsonyi szegedi korzó publiku­ma élénk érdeklődéssel fordult a Ká­rász-utcában három, nagy csörömpő­léssel-kopogással sétálgató, egysze­rűen öltözött, munkáskinézésü fiatal­ember után, akik facipőt viseltek. Nem fatalpu cipőt, hanem a szó szoros ér­telmében fából faragott facipőt, olyas­mit, amit mi eddig csak hirből ismer­tünk és leginkább holland népviseletet, vagy holland népies genre témákat ábrázoló képeken láthattunk. Miután semmiféle más anyag nincs ebben ©z újfajta lábbeliben, fűző se kell hozzá, se sarkalás, se talpvédő anyag, mert egybenfaragott fából áll. érthető, hogy kövön, vagy aszfalton nagy zajjal jár a viselése. A korzó népe érdeklődéssel figyelte a facipőt s többen megkérdez­ték viselőiket, hogy hot szerezték be? A fiatalemberek elmondották, hogy Újvidéken dolgoztak, ott ismerkedtek meg ezzel az újfajta lábbelivel, ott sze­rezték be s nagyon meg vannak vele elégedve. Egyelőre mindenütt feltű­nést keltenek vele Szegeden, de ez csak azért van, mert nálunk még uj­donságszámba megy. Délvidéken azon­ban már elterjedt a facipő viselése, különösen falvakban, ahol a szegé­nyebb néposztálybeliek már a béke­időkben is viselték s igy érthető, ha ezeken a vidékeken ügyet sem vetnek arra, aki facipőben kopog végig az ut­cán — mesélik a fiatalemberek. Az ujfaita lábbelit klumpának hív­ják s a háborús idők nversanyaghiá­nva kezdi divatba hozni. A klumpa mindazokkal az előnyökkel rendelke­zik, amelyeket nem nélkülözhet a téli cipő: meleg is, a vizet sem engedi át. A falvak, tanyák, hegyvidékek lakos­sága mindezeket már régen felfedezte s szórványosan használták is a faci­pőt egyes vidékeken Magyarországon is. A nagyobb elterjedés azonban ugy látszik, csak most kezdődik s számí­tani lehet rá hogy bevonul a városba is a klumpa. Gálaviseletre . nem alkalmas, két­ségtelen azonban, hogy igen sok olyan előnyös tulajdonsága van, ami különösen a télviz idején szabadban dolgozó munkásemberek részére hasz­nos lábbelivé teszi. A lábfejet vasta­gon be kell burkolni harisnyába vagy kapcába s ezután kell felhúzni a faci­pő? ami olyan meleget tart, hogy semmiféle lábbeli nem versenyezhet vele. A klumpa esztergályozással készül hárs vagv topolyafából. Egy darab ból kell kifaragni az egész cipőt, ugy hogy sehol sincs benne szegelés vagy ragasztás s ez biztosit ja, hogy strapás viseletben sem esik szét. Csak a leg­könnyebb, de mégis a legszívósabb és legrugalmasabb faféléket lehet fel­használni. mért igen fontos az, hogy a klumpa aránylag könnyű ls legyen, ne törjön és ne repedjen könnyen. A Délvidéken már több kisipari özem foglalkozik klumpakészitésset s Budapesten is terjedni kezd asztalo­sok és esztergályosok körében a fa­eipő készítése. Szegeden tudomásunk szerint még nem állítanak elő facipőt s a kereskedelem sem rendezkedett még be klumnaárusitásra s az újfajta lábbeli igy még meglehetősen szokat, lan és idegenszerű. Beszéltünk ellen ben egy belvárosi kereskedővel, aki elmondotta, hogy éppen a mull héten járt Budapesten ebben az ügyben, töbh klumpakészitő mesterrel érintkezésbe lépett s nagyobb rendelést is adott fel. Bízik benne, hogy Szereden is meg lehet honosítani a facipőt, ami­nek sok előnye mellett megvan még az a jó tulajdonsága is, hogy olcsó, 10— 12 pengőért lehet forgalombahozni egv párat s élettartama oly hosszú, bogy ' ahhoz képest az ára rendkívül olcsó­nak mondható. A szegény pénztároskisasszony, a gazdag bácskai földesúr és az ezerpengős váltó egy bácskai Olyan ez a történe? mintha me­se volna ... Pedig való igaz, meg­történt* itt Szegeden, a napjaink­ban, mos? Egyik belvárosi nagyüzlet, a Széchenyi-téren, a múltkoriban pénztárosnői állásra hirdetett pá­lyázatot. Sokan megpályázták az állást és a kiválasztottakat szemé­lyes jelentkezésre szólította fel az üzlet vezetősége. Jelentkezett az egyik pályázó leányzó is, jó bizo­nyítványaival, kiváló ajánlóleve­lekké? referenciákkal. Igen ám, de a pénztárosi állás­hoz óvadék is kellett volna: egy­ezer pengő készpénzben, vagy taka­rékkönyvben. Biztosíték, mert hi­szen nagy forgalmat szokott lebo­nyolítani az üzlet és a rend úgy kí­vánja, hogy a pénztárosnőnek óva­dékja is legyen. A pályázó kisasszonyka azonban szegény volt. A becsületén, tisztes­ségén kívül nem volt egyebe. Dol­gozó nő volt, özvegy édesanyját tartotta el. Az üzletben átnézték a kisasz­szony írásai? módfelett tetszettek is azok. de az óvadékkal baj vol? Az üzlet ragaszkodott az egyezer pengős garanciához, ettől nem tér­hettek eL A kisasszonyka azonban nem tudott nyújtani semmiféle anyagi garanciát. Már-már úgy látszót? hogy a kisasszonyte- nom kap» Jfms » pénztárosi állást amikor aelentks­érdeklődőtt. A segéd úr azt gondol* ta, hogy vevője talán-tán elégedet­len u kiszolgálással és mentegető® ni kezdett — Szíveskedjék csak várni — szólt a segéd —, mutathatok én még sokkal szebb árút is. Méltóztassék megbízni bennem . . . De a bácskai vásárló minden­áron a főnököt reklamálta. Egy perc sem telt belé. a főnök úr már a bácskai földesúr rendelkezésére állót? Pár percig tartott csupán » tárgyalás a bolt főnöke és a bács­kai gazda között s már hívták via­sza a kisasszonykát az üvegfalú irodaszobába. — Kisasszony akceptáljuk önt * pénztárosnői állásra, havi 200 pen­gő fizetéssel, — jelentette ki aa üz­let főnöke. Már holnap el is foglal­hatja az állás? — És . . . és . . . az óvadék . . • aa ezer pengő?... — kérdezte bá­tortalanul a leány. Az is el van intézve.. Az a® 1,1 bácskai földbirtokos, megsajnált* magát és ezerpengős váltót adott » maga óvadéka helyett . . . Eddig a történe? Ugyebár olyas­féle, mintha mese volna.. A kisas®" szonvka azóta jókedvvel dolgozik a* üzletben, végzi a nagyforgalmú Ü®" let pénztárosi munkáját. A bácskai urat — aki jótáll érte — soha nem látta, nem ismeri, sohasem is be­széltek egymással, sem azelőtt, sem azután, hogy az óvadékhistória megtörtént, — A kisasszonnyal nem is kívá­nok beszélni — mondotta a garan­cia-tranzakció megkötésénél a báefl­kai úr. Ugyanis nem jár ezért ne­kem semmi köszöne? Foglalja el állását és dolgozzon becsületesen. A bácskai földesúr ezerpengős óvadék-váltója azóta ott fekszik va­lamelyik szegedi bank trezorjában­A belvárosi nagyüzlet szegény, bcesületes pénztárosnője pedig szí­vesen gondol arra, hogy mégsem vesztek ki ebből a világból a jó em­berek H. M. nmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmarn** A rendőrség erélyes intézkedésre készül a tők" magropoglatók ellen (A Délmagyarország munkatársá­tól) Néhány nap előtt már szóváte? tűk azt a Szegeden szinte epidémia* szerűen elterjedt furcsa szokás? hogy a közönség ogyrésze a szóra*1 kozóhelyeken, igy főként a mozik­ban, de njaban már a színházi elö­zett a mentőangyal ­földesúr személyében. Ettől fogva már olyan ez a tör­téne? mintha meseszálakból fűzték volna tovább. A bácskai úr —• jóval túl a kö- — — zépkoron — az üzletben éppen bevá-• adások alatt is tökmagot ropogta* sárolt valamit, önkéntelenül is vé- és a tökmaghéj elszórásával neö»­gighallgatta, hogy a pályázó kis­asszonykát azért nem lehet alkal­mazni a pénztárosi állásra, mert nincs óvadéka. Csak fölöslegesen szemetel, de egy­úttal — amint arra a mozik veti te** felhívásokon is figyelmeztetik a kö­zönséget — kellemetlen élősdi áll®' A kisasszonyka ott álldogált * tokát is tenyésztenek ki vele. A pnlt előtt és picinyke zsebkendőié-;. reildőrség most a tökmaghéjjal s-te­be sírta könnyeit amiért nem kap-,mete]ők elJen eré]ye8 megtorló in­hatta meg az állast Kezében szo- tézkedóseket késztil foganatosítani­rongatta írásait, nkmanyai? a Dr fíuó(.z Béla főkapitányhelyet­30 a3anlolevele? de mindaz most , _... T, - , , sommit sem használt; nincs óvadék te* dr" Jozsef; polgarmefS — nincs állás. ro1 egyetertoleg erélyes megtöriv A leányka könnyei megindítót- intézkedéseket alkalmazó szemete' ták a bevásárló bácskai földesurat, 'ökel szemben és mindenkit, akit * hirtelen abbahagyta a vásárlást és jövőben tökmagszemetelésen érnek' a kiszolgáló segédnél a főnök után a városi rendőri biróság elé utalna8' özv. Reisinger Miklósné édesanyja, távollévő testvére Lászlé és neje a rettenetes fájdalomtól, Isten kifürkészhetetlen akaratár­ból porig sújtva jelentik, hogy imádott fia, testvére és sógor üelsinger György élete virágjában 29 éves korában november 23-án meghal? Gyászolják rokonai, barátai, ismerősei. Kedves Gyurkánk, Isten veled! Pihenj békében. I

Next

/
Thumbnails
Contents