Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-25 / 293. szám

Megemlékezés Liviusról A történetíró születésének 5000. évfordulójára a szegedi Olasz Knltúrintézet és s Dugonics-Társaság által rendezett knltórünnepségen Kerényi Károly dr. egyetemi tanár előadást tartott Livi-J usról. Abból közöljük legkiemelkedőbb részt. ^ 'A nagy római klasszikusok kettős miileninmai egymás titán érnek bennünket ás mindig az elé a feladat elé állítanak, hogy valami egészen rendkívülit próbáljunk megérteni. Azt a rendkívülit, amit egy-egy olyan ember jelentett, akire kétezer év ntán is érdemes viszszaemlékezni. Ma ezek a hihetetlen jelentőségű emberek maguk érdekelnek bennünket. A hullámok, amelyeket vertek és amelyek körülöttük mintegy vízbedobott kő nyomán karikáznak, elérnek bennünket mi a legszélsőbb hullámverések perifériáin állunk és talán vannak olyanok, akik megelégszenek untnak a megállapításával és leírásával. hogy mint veri az egyik hullám a másikat, mogelégszenek a hatások kutatásával azzal, ami magábavévc eaak harmad-, vagy báromszázadrangú. Mi kíséreljük meg ezalkalommal, bogy magával a középpontban álló, a hullámokat verő anyaggal, ebben az esetben Róma nagy történetírójával: Liviusznal érintkezésbe kerüljünk. Az ntolsó nagy európai, aki Líviusszal mintegy összemérte az erejót és őt egyszerre felidézni és tudományosan megérteni is próbálta Taine volt, a nagy francia történettudós. Azt, bogy Taine történettudós. éppen Líviusszal kapcsolatban kell kiemelnem. Az ő híres Livius-könyve 1855-ben jelent meg, megkoronázva a Francia Akadémiától. Világosan fogalmazza itt Taine a történettudomány álláspontját, vagyis azt a modern álláspontot, ami lényegébon különbözik az antiktól, amelyet Livius, nem a történettudós, hanem a történetíró foglal el. Taine egy Spinoza-idézetből indul ki és arra figyelmeztet, hogy az ember nem állam az államban. nem külön birodalom a nagytermészet birodalmában, hanem azoknak az erőknek és hatásoknak összjátéka csupán, amelyeknek a középpontjába született bele. A történeti megértés annyi, mint a jelenséget! ebben az esetben egy embert Liviust a történetírót viszszavezetni ezekre az erőkre és hatásokra. felbontani őt bennük és így felbontva érteni meg. A modem történettudományos megértés tehát egy nagy hatóegyéniség feloldásával azokra a tényezőkre, amelyekkel racionális agyunk könynyen elbánni tud, olyan elemekre, amelyekkel gondolkodunk. Líviusszal szemben Tainenek az ttf. alapvető kritikája, hogy ez a nagy római történetíró a körülmények hatása következtében, amelyekben élt, szónokká formálódott Nem történettudós, hanem szónok, ír. história orator. Hogy lett szónokká Livius? Taine szerint szülővárosa: Pádna, ez az ügyvédekkel. vagy ami római szempontból ugyanaz, szónokokkal teli vidéki város telte azzá. Miben áll ez a szón okság T Hogy csak a legszembetűnőbbet említsem, Livius beszéltet. nemcsak hogy nagy jeleneteket emel ki a római történelemből és ezeket így beszélteti, hanem beszélteti a szereplőket ls úgy, ahogy azokat sem ő nem hallhatta, sem a források nem örökítették meg. Mindnyájan emlékezünk, akik Livinst a középiskolában olvastuk, bogy a római történetírónak ez a hofczédessége és jolenetessége, ez ^ epikus és drámai volta az elbeszélést különböztette meg attól, amit mi később mint történettudományt megismertünk. De fel kell tennünk azt a kérdést, vájjon a mult visszaidézésének ez a liviuszi módja nem jogosult-e annak ellenére, hogy ez a mód valóban szónoki. A modern törtéuettudósok egyik legnagyobbika: Huizinga leydeni professzor mutatott rá legutolsó amszterdami akadémiai előadásában arra, hogy a történelemnek magának is van egy epikus és drámai eleme. A történelem valóban ilyen plasztikus módon is meg tud jelenni, sőt úgy látszik, mintha ez lenne a természetes megjelenési formája egészen a XIX. század közepéig. Gondoljunk arra, bogy milyen plasztikusan élnek emlékezetünkben 1848 márciusának eseményei. Huizinga ebből a szempontból a nagy francia forradalmat hasonlítja össze az új orosz forradalommal. EJ1 képzelhető, hogy ennek az orosz forradalomnak történetét is izgatóan fogja megírni majd számunkra a jövő egy történeti kutatója. De azok a nagy jelenetek, amelyekben a francia forradalom például Carlyle ábrázolásában él emlékezetünkben, az orosz forradalom leírásából hiányozni fognak, sőt, éppen az orthodox marxisták tiltakoznának a legjobban az ellen, hogy ebben a forradalomban mást is lássanak, mint személytelen erőknek a küzdelmét. Mintha modern történelem és modern történettudomány egyaránt a személytelen erők működésében 'élnék ki magukat. Huizinga másik példája Ameri ka története a polgárháború végéig. Addig plasztikus alakok, drámai jelenetek, azután személytelen képviselői érdekeknek, pártoknak, személytelen erőknek. A személytelenség és a tömegek döntő szerepének megjelenése kétségtelenül öszszefüggenek, de éppen a legeslegújabb idők eseményei figyelmeztetnek még valami másra is. Area. hogy a legszemélytelenebb erőknek történelemmé való átalakításához is emberek kellenek és nincs nagy történelem forró, vagy hideg szenvedélyek nélkül. Ha ezzel a szemponttal tekintünk vissza Livinsra, akkor elismerjük, hegy ő nem történettudós, hanem szenvedélyes embereket felidéző szónok: vagyis : történetíró. De egyúttal azt is fel kell ismernünk, bogy a felidézésnek es a szonoki, vagy mai magyar szóval írói módja az. amelyik legjobban megfelelt a római történelemnek. Ha Livius alakjait beszélteti, csnk ezt az utasítást követil Lequere. nt videaml Beszélj, hogy lássalak! A római történelem hordozói alakok, akiket érdemes látni és akiket látni is kell. ök annak a legnagyobb történeti kibontakozásnak, amelyet Európa a múltban megélt, hordozói, éppen embervoltukból folyó forró és jéghideg szen vedélyességgel Liviusnak számunkra ma alig felfogható és csak a leg nagyobb alkotókéval összehasonlítható tehetsége az, bogy ezt a történelmet epikns és drámai voltában fel tudja idézni, ö maga mondja azt, bogy amikor e régi dologról ír. nem tudja mi módon antikká les* a lelke. „Antiquus fit animns.'j S egy ízben azt is vallja magá ról. hogy a maga dicsőségére már eleget írt volna Róma történetéről, de »i7|ugtalan lelke nem tud megállni abban, hogy tovább falja a multat. Az odaadásnak ez az al kőtóművészi módja az, ami Livinst oly naggyá teszi! S ez a hatalmas alkotó-tehetség, éppen azért, mert alkotó, nem hamis. A legmegrázóbb talán éppen ott. ahol mintegy akarata ellenére a jövőt is megfejti, ö Átélte a polgárháborúkat és művét már az augustusi rend, a nagy vmai birodalom rendjének hajnalán Trezdi írni. És mégis különös hangok törnek elő bevezetéséből. Azt írja művének legelején, hogy Rómának oly korszakát éli meg, amelyben a világbíró állam saját nagyságától, mintegy önsúlyának terhe alatt roskadozni kezd. „Olyan időket élünk — mondja —, amelyekben sem hibáinkat, sem a hibák orvosságát elviselni nem tudjuk." És ezen a ponton különösen csap át második személybe. Többé nem a római beszél a római állam tagjához, hanem ember az emberhez. Azt mondja, különösen az egészséges és termékeny történelem megismerésében. hogy „te itt, ennek az egész példának a tanulságait egy fényes emlékeztető művé emelve láthatod. Innen veheted azt, ami majd a te államod hasznára lesz, ha utánozod, vagy ki kerülöd." A „te államod" — tua respublitía —, ez már nem a római állam, hanem akármelyik más, amelyik rája következhetik. Taine az ilyen példaadó DBLMAGYARORSZAG Péntek, 1942. december 35. " történetírást találta szónokiságnak. Mi ma ebben láthatjuk Livius mivé nek örök emberi értekét, amely túlemelkedik minden történettudományon és az örök nagy költemények értékével vetekszik anélkül, hogy a maga egészében hamis volna. Livins éppen azért Ind igaz lenni. mort Róma iránt való szerelmében ennyire felül tud emelkedni még Rómán is a tiszta és örök emberiességig. Aki így beszél, mint ő. azzal szemben a ludós nem tehet mást. mint elnémul. vagy külön nyomdai felszerelést, szedőgépeket és rotácioagépet keresünk megvételre. Etíilop kiadóhivatala Nagyvárad Tettek-tervek Virág os karácsonyi ének Irta: ADY ENDRE Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság Idelenn, De van Karácsony, Karácsony, Istenem, én Istenem S ember-vágy küldte Krisztnsnnkat. Két gerlicét vagy galamb-fiókát, Két szivet adnék oda, Hogyha megint visszajönne A Léleknek mosolya 8 szeretettel járnánk jászolhoz. Krisztus kívánata, Megtartóé. Lázong át a szivemen, Mert Karácsony lesz, Karácsony. Tstenem. én Istenem, Valaha be szebbeket tudtál. Óhajtozom a Magasságba Gvermekséeemben kötött Minden szfizséges jnSsommal. Mert az emberek között Nem így ígértetett, hogy éljek. Követelem a bódító álmot, Karácsonvt. Krisztus-javat, Amivel rfak hitegettek. Amit csak hhnrf szabad. Csúfság helyett a Magasságot Lábainknak eligazítását Kérem én s/erelmesen. Karácsonv jöjjön. Karácson*És száz jézus! seben Nyiladozzék éfcog bokréta. A Káilay-koruaany valamivel több mint leiéves munkásságáról és pouu kajáról érdekes tájékoztató tüzet jelent meg adatszerű tömörséggel közel 2UÓ oldalon teljes tájékoztatást nyújt a kormány működéséről és az 1943. évre tervezett további munkájáról. Ennek a beszámolónak nagyobb jelentősége van, mint a kormauyzati tényekről időről-időre közzétett jelentéseknek. E-zuttal ugyanis a kormányzat minden ágazatáról részletes áttekintést ad a könyv s leszögezi mind külső, mind pedig belső vonatkozásban a magyar politika irányát. A »Tettek-tervek* tíz esztendővel Gömbös Gyula Nemzeti Munkatervének kihirdetése után jelent meg s arról is tájékoztat, hogy a magyar szabadság és a gazdasági, valamint politikai felemelkedés évtizedében hogyau érkeztünk el a mai, megerősödött Magyarországig. >Gömbös Gyula útmutatása szerint épül a külső front mögött a szociális igazság Magyarországának belső arcvonala* — mondja a könjrv bevezetője s ugyanezt állapithatjuk meg a keresztény népi politikáról külügyi vonatkozásban is, hiszen Magyarország a második világháborúban annak a hatalmi csoportnak a cselekvő és küzdő tagja, ame ivet néhai Gömbös Gyula előre megálmodott. A tájékoztató füzet rövid áttekintést ad az elmúlt mozgalmas félév világeseményeiről, külpolitikánk határozott tengelykarát irányáról, gazdaságpolitikánkról, adóügyi újításainkról, a kormány hitelakcióiról, a legfontosabb közellátási rendelkezésekről, az árpolitikáról, a milliárdos mezőgazdasági terv megvalósításáról, a zsidóbirtokok kisajátításáról, a mezőgazdasági szakoktatás reformjáról, a kereskedelmi élet kereszténnyé tételéről, fontosabb állami beruházásokról, iparpolitikánkról, a nyersanyag- és az energiaellátás kérdéseiben tett intézkedésekről, különféle szociális és egészségügyi intézkedésekről, többfélt családi ház építkezési akcióról, közoktatásunk uj törvényeiről és rendeleteiről, továbbá a kormány 1943. évi programjáról. Különös figyelmet érdeme! a könyv utolsó fejezete, amely tárgyi adatokkal — Kállay Miklós miniszterelnök legutóbbi parlamenti beszéde nyomán _ azi mutatja ki, hogy Magyarország éppen az utolsó két évtizedben ért el nagvfoku szociális haladást és zzel megelőzte nemcsak a délkeleteuöohí államokat, hanem cgves 1 gati é* tcnffereotuli országokat M.