Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-25 / 293. szám

"Sd^lM ~ Hmm 1942 december 25. XVIII. ért. 295. sz. Karácséitól szám Áfő líi fillér Havonta 2 50. iteggedérre 1-20. F. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP Katona Jenő: Karácsony * Duna mellett, mely méltóságos "Tugalommal hömpölyögleti hullámait, egy kicsiny ház ablaküvegén a "ap utolsó sugarai éppen kihunyóban tónnak. A késő délután ezüstös fénye lassan átment a kigyúló alkony vérE

tóös színeibe. Most kezdődik a fény • árny drámai küzdelme és a túloldali ormok hűvös, fehér hallgatása, teüzi csöndje csakhamar megmélyü! a beálló este nyugalmában. Itt-ott, emHernemjárta ormukon gyér hólepelt tengetett el már a Tél. Még egyszer Dsszacsillanak szemedbe bíboros fehérségük. Az esti harangszó elpihentető megbékéltető, a zaklatott kedély "hját-baiáf, életrobotját nyugalomra Yáltö zenéje csendül el még a táj fölött és már njra itt van a csendes éj. taent éj... Milyen titokzatos illeféssel érinti meg szivem e harangszó... Milyen mnlékeztetéssel ebben az estében, mely •özei kétezer év után is kigyújtja betlehem világát, nagy, fényes palotékban, kicsiny, szerény házacskákban. A karácsonyi fenyő jó illatában •toyanaz az üzenet száll felénk. Üzenjek vele a Kárnátok, ahol eddig őrszemül állt. S most elküldték őt üzenetül, vágyainkat jutalmazó Jósággal, (bmert ha az emberek időnkint el is feledkeznek, a föld, a jó öreg hegyek még emlékezrek... S üzen velük, áltelük válaszol vágyainknak egy szent, •csodálatos világ, mely valóbb a valóságnál. Ahol a ténv" előtt már nem fut az epedés és nem különb' a vágy, •nint a teljesedés. Ahol az Ur, kinek lövetelére várunk, a gyermekszemből •"eánk mosolygó örökkévaló, letöröl minden könnyet és már nem lesz ha tóg, harc kin, fájdalom, halál, hanem békés, boldog örömteli1 harmónia Szent éj, csendes éj.ss Mily elfogyhatatlan, milyen megfogva tkozbatatlan szépséged, szentséged, költészeted ... Hogy várja ez a kis fenyőfa itt fényét, csillogását, ajándék osztó Örömét. Hogy várjuk mi is, emberek, 'Időnkint fáradt, szkeptikus, időnkint bitreidegzett lelkek, hogy szürke, sz© moru életünkben hirtelen megjelenjék * Szép... Már a karácsony áldott ritmusára ver szivünk. Még pajkos citónk is, mely néha a fenyő alsóbb fgaival játszadozik, fel-felugorva csil'ogó diszei után, mintha ezt érezné. A lelketlen természet is részt kér az köméből, mintha megváltását várná téte, ki most újra emlékezik, hogy Nemcsak őrült sár, de istenarcu lény Titkokkal terhes, titkokat meguldó éj — te közelegsz felénk. De éjtea kádban nincs sötétség és majd minden fénvárban úszik. Lenn a Duna hömpölvög, titokzatos tórs-folvónk, melvnek jeges partján "'Yen téli éjszakákon írogathatta bölcsességeit valaha itt a Garam tork© telánál Marcus Aurél ins. A .sászár. kiben a világtörténelem foUyennet láthatta ai előragyogó csillagokat, igy hallhatta az elülő vadlúd elnyújtott hangját a római légionárius, ki megitatta lovát az Ister vizéből és elpihent maga is téli táborában; Valahol akkor már megszületett a Gyermek ki a jó hirt, evangéliont hozta, valahol, Isten ölében már kitervelve élt egv nemzet sorsa, mely a római sasok őrködését itt felváltja. Igy élt a mienk is, a kicsiny város lakóié/ is, meiy most utánad nyúlt és egy-két napra békés-szelíd világába vont. S éz jól van igy. Oly jó hinni, hogy van Valaki, ki jóban-rosszhan javunkat őrzi, ki fényt gyújt a sötétben, éjszaka ulán napot küld, fényes, friss, élés, tiszta karácsonyi napvilágot, anpyi esztelen őrület után majd békét, hitet, szereletet és remény. Kormányzónk karácsonyi szózata harcoló honvédőinkhez A Magyar Távirati Iroda jelenti: !A Kormányzó ur őfőméltósága rádión a következő karácsonyi szózatot intézte harcoló honvédeinkhez: Honvédek! Kedves Fiaimi Karácsony estéjén, a Megváltó születésének' 'és a qjaládok ünnepén szeretéttel és elismeréssel gondolok rátok. Ti ma a messzi orosz tél hidegében ünnepeltek, de idehaza minden magyar tudja. hogy a templomokban csak azért zughat a karácsonyi ének, mert ti áldozatos küzdő lélekkel biztositjátok az otthon nyugalmát. A' ti itthonmaradt családotok körében is kigyúl ma a fenyőkön a szeretet melegítő fénve és a magyar társadalom mindent elkövet. hogy karácsony estéjén egy kis öröm költözzék a ti otthonotokba. Valamennyien értetek imádkozunk és hazánknak a kereszténység ezer éves védő bástvájanak igaz ügyéért. Lélekben veletek" vagvoK és Isten áldását kérem Karcoló honvédségünk minden tag'ára kisded Irta: Lendvai István 'Vámár* talán páratlanul egyesült s tégnagyobb hatalom a legmélyebb bölJtósséggel és felelősségtudattal. Ttt tófott a ködön, sötéten át, farkassz© : ?t a latin limesre leselkedő barbárs itt vágyott a türelem bölcs© ftégét sóvárgó szive a tanitás ntán, r%et mi bölcsőnkben kaptunk. Az tót® olvan lehet miut akkor , volt. Karácsony titokzatos 'éjszakája évszázadokon át megbűvölte a keresztény világ festőművészeit és rajzolóit. Se szeri, se száma a képeknek és rajzolatoknak, amelyek a jászolban fekvő kis Jézust örökítik meg a Szűzanyával, Szent Józseffel. a térdeplő pásztorokkal és a jászol körül bámuldozó jámbor uégylábúakkal. A' betlehemi barlanglakás fölött pedig ott lebegnek az ég örvendező angyalai, zengve a csodálatosan egyszerű és mégis halhatatlan éneket: „Dicsőség a magasban Istennek", békesség a földön a jóakaratú embernek." Csupa fény, báj, derű ez az éjszakai jelenet, páratlan pásztori idill, egybeszőve mennyel motívumokkal. Nem Csoda. ha emberek mindig boldogan fognak belefeledkezni, mégpedig annál boldogabban, mennél sötétebb, kegyetlenebb valóságból menekülhetnek ehhez a látványhoz, megfeledkezve arról, bogy a belleHemi barlanglakás túlvilági fényessége körül is ott feketélli a tulajdon bűneiből menekülni vágyó, de tehetetlen pogány római világ. Jdézzük-e napjainkban a betlehemi kisded arcáról szétsugárzó fényességnek" ezt a komor ellentétott A Diadalmas Világnézet 'egykori meghirdetője, Probászka Ottokár k'ifplé is szemlélődött a betlehemi barlangból, az "Augustus-korabelí ..művelt," :világ 'éjszakájába'. „Elmélkedések az Evangéliumról" című könyvében a karácsonyéjszakai elmélkedések között, van e.gy kis fejezet, amely elé azt írta: „Kilátások a barlang szájából." Igen, Ottokár püspök kitekint a betlehemi fényességből „a római, világba, hol erő, jog és politika országol. E hatalomé az egész föld. Cséplőgépe » nemzeteknek. Vasszerkezet, amelynek karjai Herkules oszlopaitól Indiáig nyúlnak. Fehér, bíborszegélyű tógákban jár a gőg és a beteg lélek. « Edictumot" ad ki, különben pedig nem törődik a kisdeddel. Később apostolainak és híveinek csontjait töreti, de a kisded legyőzi." De kitekint Prohászka az ókori görög világba is, ahol „ész, elmésség, tarka gondolatok vezetnek, játékszerei a legyőzötteknek", kitekint a zsidó világba is, ahol „megcsontosodott vallási formák alatt szenvednek a lelkek; megtört nemzet. triely a hitből politikát gsinál. Nekik rómaiakat ; legyőző Messiás kell. Olyan nem jött. Jött olyan Messiás, ki az egyéni, a családi, a nemzeti forrnák fölött érvényesülő, örök. életre-tanít." Aztán kitekint a kínai, k hindu világba, a „hangyaboly- és csordanépek" közé, amelyek . nem várnak Messiást, mert nincs meg bennük' a remény páthösza" éa vééül aa akkori barbár világba, va'd népek közé, amelyek* bői az Un „majd dómokat, oltárokat és szenteket farag." Nem tudjuk, nem is tudhatjuk, mit írna és mondana Ottokár püspök 1942 karácsonyának éjszakáján, ha az elmélkedés órájában kitekintene a betlehemi barlang szájából. Mi, ennek a mostani karácsonynak részesei annyit látunk, hogy a naey betlehemi éjszaka óta aökmiuden elváltozott sok minden elsüllyedt és viszont tömérdek minden keletkezett, — de mindaz a sötétség, amely mégolyan csillogó Játszitok mögé rejtve is ott terjengett az, isteni kisded barlangja körit*, lényegében változatlanul meg van ma is. Meg van az a szellem, amely azt, hiszi, hogy van világmegváltás hatalmi ediktumok jegyében, és hogy az ember semmi egyéb, mint politikai lény. Meg van az a szellem, amely a jogot megsemmisítő nyers erőben bízik, és ma is megtöreti Jézus apostolaínak és híveinek Csontjait. Meg van az a szellem, amely a bitből politikát csinál. és meg van az a lelki alsóbbrendű ség is. amely egyáltalán nem vár Megváltót, mert nincsenek Is magasabb lelki igényei. A földrajzi beosztások, faji elnevezések változhattak, de Ha mérleget állítanánk', talán csak1 a Helyzet rosszabbodásáról beszélhetnénk. Hiszen ma. már a betlehemi éjszaka kétezredik évfordulójához közeledünk, ma tehát az ilyen jelenségek súlyosabban' e=uok latba. Mn. már nemcsak Valahol messze Ázsiában hirdetnek hangyaboly- 'és csordanépeknek való eszményeket, ma már a kereszténység képmutatói és vámszedői talán jobban veszedelmeztetiH Jézus evangéliumának érvényesülését, mint a nyíltan vallásüldöző, istentelen táborok, s a. mai barbarizmus nem a megkeresztelkedés előtt tart. liauem évszázadokkal utána van a népek mogkeresztelkVdésének. De hát vájjon elcsüggedjünk-e mindezeken a „kilátások"-on? Nem. Mert az egykori világbíró Rómát is legyőzte a kisded. A szent Karácsony éjszakáját nem leheteti nem is lehet megölni. Ma is itt van, 'és nem tudnak menekülni lélekbűvölő kisugárzása e'ől még olyanok sem, akik nem Krisztus bitén születtek, vagy akik már a Krisztus-íildözőkboz pártoltak. Nincs az az öldöklő világháború. ninCs az a mostoha világ, amely kioltaná a karácsonyfák fényeit, és amelyben meg no éreznék mindenek a szeretet,; a jóság felsőbbrendűségét s •cgalább néhány órára meg ne Hódolnának a HetleHemi Gyermek előtt. És talán mennél több lesz a szenvedés, a csalódás, mennél több lesz „a gőg és a beteg lélek" kártevése a XX. században, annál inkább megtér a világ Ahhoz, aki nélkül nincs megváltás, nincs szociális világrend; a diadalneis kisdedhez. Akármit látunk is a betlehemi jászoly fénysugárzó látványán túl, meg ne zavarja örvendező hódolatnnkat, kiben a Hitnek biztonságával tudhatjuk. Hogy arra is az fog következni, ami a kétezer érzel ezelőtt volt posán.vfágra! „a kisded leavőzi-"