Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-24 / 292. szám

Egy horvát partizán tiszt önvallomása a csetnikharcok rejtelmeiről Zágráb, december 23. A Hrvatski Narod munkatársa érdekes beszélge­tést folytatott a déiboszniai Livno városban, amely csak nemrég szaba­dult fel a partizánok uralma alól, az egyik gyüjtőtáborban egy partizán tiszttel. Elöljáróban rámutatott az új­ságíró arra, hogy Livno, amely még sokáig fogja a partizán uralom nyo­mait viselni, visszatért a régi kerék­vágásba és ma már félelem nélkül mennek ki az emberek az utcára. A lakosság száma természetesen megfo­gvatkozott. A partizánok nyakra-főre lőtték agyon az embereket anélkül, hogv megállapították volna, ki a bű­nös az ő szemükben. Itt vagyok a banditák között — Irja a Hrvatski Narod munkatársa. Odabenn a gyűjtőfogházban kiélt, ron­gyokba csavart, ápolatlan, szakádba nőtt emberek. Valóságos baramiaki­nézésü mind. Majdnem valamennyien fekszenek. Igen le vannak hango'va. de amikor belépek, ugy néznek rám, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Az egyik tiszt szemében láttam, fiogy lángol ez a vad tüz! ~ irja 0 lap munkatársa. Odaléptem hozzá. Csak a szeme lángolt s duzzadt aj­kai voltak láthatok a sötét szakálla! betemetett arcból. — Erdei ember voltam én is — mondja. — Nekem is azt mondták: azért küzdünk, hogy szabadságot ad­junk a népnek. Azt mondták: harcol­nom kell. Azt mondták, hogy csak két ut áll előttem: meghalni vagy harcolni. Bele kellett egveznem. Nap­ról napra azt hangoztatták, hogv az orosz csapatok már a Drina folvón vagv a Száván, illetve Belgrád előd 'állnak. Napok kérdése, hoyv itt lesz­nek Boszniában vagv Likában.... A bolsevikok azulán mindenkit, aki nem holseviki. megölnek. Sanyarú az az 'éiet. amit mi az erdőben éllünk. Az iá-latnak sokkal jobb dolga volt, min' nekünk. Nap mint nap, éj mint éj az erdőben. A szél, a vihar, az eső. a hideg volt egyetlen kísérőnk. Ezek (pedig mindenhova elkísértek" bennün­ket. Rémes volt az életünk az elmúlt télen. Harmincöt fokos hidegben él­tünk átlag kétezer méter magasság­ban Mindenünk megfagyott. Sokan, meg is haltak a szokatlan hidegben. Élelmezésünk nem volt rossz, alkoholt 'is kantunk, enétkül igazán nem tu­dom. hogv maradhattunk volna meg. Állandó halálfélelemben éllünk. Tud­tuk'. ha rábukkannak rejtekhelyünkre, akkor végünk van. Sem a német, sem az olasz, sem a horvát nem fog ne­künk megkegyelmezni. Parancsnoka­ink állandóan hitegettek bennünket. >Ngm tart már soká* mondogatták. Mi ugy tettünk', mintha hinnénk ne­kik és csináltuk"' mindazt, amit meg­parancsoltak. Minden harcunkat győ­zelemnek tüntették fel, bár láttuk, hogv sokszor újból visszamenekül­tünk az erdőbe és csapatunk fele el­veszelt. Lehet, hogv már későn van a megbánásra, de én nagyon bánom, lingy közéjük sodort a sors, bár be kell ismernem, hogy én sem voltam jobb tőlük. — Egy éjszaka aludtunk fedezé­künkben, amikor valaki hasbarugott — meséli tovább a partizán tiszt — s ezt kiáltotta: Keli fel, te marha..* iTámadás lesz. Egy város közelében voltunk. Bai­vonaíba fejlődtünk. A tisztek össze vissza kiabáltak s adták ki a paran­csokat a nemlétező egységeknek: a tankok jobbról és balról .támadjanak, a tüzérségnek jelt adni. hogy ne lőj­jenek. Tlven és hasonló parancsok jiangzottak el — a levegőnek! Nem­sokkal később őrült puska- és gép­jfegyverropogás ébresztette fel álmá­ból a város lakosságát Ezek hiányos, jBltözékbeji menekültek az utcákra — te halálba, "élbavettük őket és lelöt 1 |tünk mindenkit, akit láttunk. Nemkér­idezlük, ki kicsoda és milyen a világ­Í nézete! A pánik volt a fontos. S reg­igelre minden elnémult. A lakosok oly alázatosak voltak, mint a bárány. Közben mi a nagy esőben alaposan megáztunk, majd hozzáfogtunk _muu­kánkhoz: összegyűjtöttük az élelmi­szert, az usztasákat felkutattuk és kivéigeztíik. Voltak 'közlünk olyanok is — nem csak legénységiek, hanem tisztek is — irja a Hrvatski blaiofl munkatársa —akik a megöít lakosok ujjairól baltával vágták 7e a gyürü ket s kifosztották a hullákat. Azután a partizánok a falu vagy a város központjába hord'ák az összefoszto. gafott holmikat. A parancsnok egy hordó vagv más magaslaton állt és megelégedéssel nézte az összehordott holmit. Nem egyszer határoztam el magam arra, bogy megszököm közü­lök és megadom magam, de soha sem sikerült. Amikor a fosztogatás befe­jeződött, a parancsnok visszavonulást rendelt el. Újból vissza az e'dőbe, új­ból a havas hegyekbe s újból kezdő­dölt minden előlrői: kezdődött a mi kutya életünk. Az erdőben megkezdő­dött a zsákmány felosztása Én nem egyszer oly csekélységet kaptam, hogy ráköptem és eldobtam.,. Meg Is bün­tettek emiatt. — Az erdőkben előadásokat is tar­tottak. Főleg azt mondogatták, hogy az usztasák azok emberi ábrázatú ör­dögök s most, hogy itt vagyok az usztasák fogházában, látom hogy minden hazugság s azt is látom, hogy egy nagv tévedés áldozata voltam sokezer társammal együtt. Mi valóban nem tudtuk, hogy miért harcolunk. Szabadságot Ígértünk a népnek s ehelyett mindenkit megöltünk anélkül, bogy abból bármi hasznunk lett, vol­na. A parancsnokok és a politikai biz­tosok sohasem vettek részt a harc­ban. Oda csak az »elvtársakat« küld­ték és csak akkor jelentek meg, ami­kor szabadon és életveszély nélkül kényük-kedvük szerint Ítélkezhettek a fegyvertelen és letartóztatott lakósok, asszonyok és gyerekek felett. S ami­kor megneszelték, hogy az usztasák közelednek, hogy a mi erőnk" nem fog­ja tudni feltartóztatni őket, akkor a parancsnokok és a vezérkar itthagv­ta az jelvtársakat*. megszökött és magával hurcolta a fosztogatásból származó értékeket — Most itt vagyunk valamennyien •elvtársak* a vezérek nélkül... — mondotta. — Oh. hányszor gondoltam a kis falumra, ahol feleségem és kis gyermekeim élnek, akiket már kö­zel két éve nem láttam.., Tudom, mi vár rám... Nem félek a haláltól. Te­hetnek velem, amit akarnak, csak ne küldjenek vissza az erdőbe... Egv másik fiatalember, tavalyelőtt érettségizett s elámították a kommu­nista jelszavakkal. — Hogy képzelted el a kommuniz­must? — kérdezte az újságíró. — Földi mennyországnak vála­szolta... Harcoltam is érte, de az­után az erdőkben ráiöttem, hogv egv nagy tévedés áldozatai vagyunk va­lamennyien. Ugy látszik, a gyakorla­ti kommunizmus az, amit mi csinál­tunk: ölni. gyilkolni, fosztogatni. A Hrvatski Narod megállapítja, hogy csak horvát származású >tisz­tckkel* beszélgetett, majd hozzátette: — Ezek ott a rács mögött már megnyugodtak abban, hogv halálra lesznek ilélve és sokan közölök sür­getik, mikor állitják biróság elé... Legfelsőbb helven azonban másként döntöttek: ezekből az emberekből, aki. ket kigyógyított az erdő, rendes em­bereket kell faragni. 11. ' MiünmrazitMniai 6YERMEKJATEKOK ^legolcsóbb árban P» AldáSSy Máfláüál Kotsis füszerüzlettel szembeni HIREK Szegedi utmutató A Somogyi - könyvtárban az egyetemi könyvtárban vasárnap és ünnepnap kivételével könyvtárszol­gálat A Városi Muzeum egész évben nyitva. Szolgálatos gyógyszertárak; Ta­kács István Klanzál-tér 3, Just Fri­gyes Petfi Sándor-sugánit 59, Sel­moci Béla Somogyitelep 489, Török Márton Csongrádi-sngárnt 14. Városi Színház; délután: Latyi­Matvi, este: nincs előadás. A mozik ma nem tartanak előadást —oQo— ELSÖTÉTÍTÉS KEZDETE Tasní 8-KQR, VÉGE REGGEL 5 ÓRAKOR, —OQO— Karácsonyi számunkat techni­kai okokból korábban zárjuk. Kérjük tehát igen tisztelt hir. hetöink«t hogy hirdetésüket a karácsonyi lap részére leg­később csütörtök déli 12 óráig szíveskedjenek kiadóhivata­lunkhoz juttatói —0O0— — Csekey István Nemzetvédelmi Keresztet kapott Kolozsvárról jelen­tik: A Kormányzó dr. Csekey István egyetemi tanárnak, a tartui egyetem tiszteletbeli doktorának, Szeged és Kolozsvár szabad királyi városok tör­vényhatósági bizottsáigi tagjának a Nemzetvédelmi Keresztet adományoz­ta. ' • Készíttessen otthonában csaladi fényképet a karácsonyfa alatt Házhoz megy Simortyi fényképész (Korzó Mozival szemben.) — Karácsonyi ünnepségek. A tör­vényszéki fiókfogházban csütörtökön délben 12 órakor tartották meg, a szo­kásos karácsonyfaünnepséget, ame­lyen Halász Pál kanonok, esperes-pié­bános és Lélek Gábor börtönlelkész hirdették a krisztusi szeretet igéit a foglyoknak. A Csillagbörtönben csü­törtökön délután 3 órakor a nők ré­szére, 5 órakor pedig a férfiak ré­szére rendezik meg a karácsonyi ün­nepélyt, amelyen ugy a katolikus, mint a protestáns hitfelekezetek börtönlel­készei résztvesznek. Az ünnepség so­rán szeretetcsomagokat osztanak ki a foglyok között és ugyanilyen szeretet­csomagokat kaptak szerdán a törvény­széki fiókfogház foglyai is. Az evangélikus egyház napközi otthoná­ban csütörtökön délelőtt tartják meg az iskolásgyerniekek karácsonvfaiin­nepélyét, amelynek során közel 30 sze­génysorsu gyermeket ruháznak fel, közülük néhányan cipőt is kapnak. Az Evangélikus Nőegylet tagjai a kará­csonyfaünnepélyek rendezésén kivül sorra látogatják a katonai kórháza­kat is és a .sebesült katonák részére könyveket, süteményt és cigarettákat osztanak. — Szegedi mnnkások levele Német­országból. A Berlin melletti Basdorf­ban dolgozó szegedi magyar munká­sok a Délma,gyárország utján küldik szeretettel karácsonyi üdvözletüket J 904.42 pengőt gyűjtött, itthonmaradt családtagjaiknak, roko-j az orvostudományi kar 439.42, a böl­naiknak és jóbarátaiknak. A lapol Sza- • csészét-, nyelv- és történettudományi badkai Mátyás (Somogvitelep VIII., kar 174, a matematikai és természet-' 418.), Bisehof Gvörgv (Dnmjanieb-u),i tudományi kar 153, az egyetemi könyv­Rirling Mihály (Zoltán-utca ló.) irta) tár és hivatalok 138 pengővel vettek alá. > részt. Hatósági közeg elleni erőszak miatt letartóztattak egy garázda bérkocsist (A Déhnagyarország munkatársá­tól) Izgalmas jelenetnek voltak ta* nui az elmúlt éjszaka azok, akik éj­fél tájban a Széchenyi-tér környé­kén jártak. Fél 11 tájban az Aradi­utcai Budapest-szálloda előtt kétlo­vas bérkocsi állott meg, amelyből két vendég szállott ki. Ugyanakkor 0 szálloda ajtaján belépett két vendég, aki gyalogszerrel érkezett A kocsit hajtó Menzler Sándor bér­koBs's a szallóba belépő vendégek után ment és az előcsarnokban a két idegentől követelni kezdte a viteldijat. A sötétben ugyanis nem látott jól ós csak mások tanúvallo­másából derült ki, hogy a két utas nem ment be a szállodába, hanem megkerülve a kocsit, a másik olda­lon elszaladt. A viteldíj követelésé­ből heves szóváltás támadt, mert a bét szállodai vendég tiltakozott a furcsa követelés ellen. A szálloda: portás igykezett lecsillapítani a ma­gából kikelt bérkocsist, majd ami­kor semmi kérlelés nem használt, kiutasította szállodából. Menzler, aki erősen ittas volt, az ajtón ki­lépve teljes erejével belerúgott a bejárat közel három méter magai üvegajtajába. Az üvegtábla han­gos csörömpöléssel zuhant a köve­zetre. Az éjszakai utcán járókelők a zajra a szálloda elé siettek és lát­ták, amikor a kocsis a lovak közé csapott és a Deák Ferenc-utca irá­nyában elhajtatott. Közben meg­érkezett a rendőr is és a szobaasz­szonuyal a garázda bérkocsis kere­sésére indult Nemsokára meg is találták a törvényszék előtti bér­kocsi állomáson. Az igazi botrány azután itt tört ki. A rendőr igazol­tatni akarta a kocsist, ez azonban megint a lovak közé csapott és el akart hajtatni, a rendőr azonban a kantárszárat elkapva, azt, megaka­dályozta. Menzler továbbra is ellen­szegült. ostort emelt a rendőrre, akit többször bántalmazott. A stan­don álló többi bérkocsisok igyekez­tek megfékezui az ittas embert, aki birokra kelt velük és csak nagyne­hezen lehetett megfékezni és a ka­pitányságra előállitani. Itt ismét rátámadt a. rendőrökre, majd később, araikor az, őrizetes zárkába csukták, ott is dühöngeni kezdett. Kijóza­nodásáig őrizetbe vették, majd szerdán délelőtt átkísérték az ügyészségre, ahol letartóztatták és vagyonrongálás, valamint hatósági közeg elleni erőszak vétsége cimén indították meg ellene a bűnvádi el­járást, —OO°—­_ A TTSZA VÍZÁLLASA, A sze­gedi rendőrség révkapitinysága je­lentése szerint a TiSzs vízállás* december 23-án reggel 7 órakor — 65 cm, hőmérséklete 1 fok, a le­vegő hőmérséklete 5 fok Celsius. Az egyetem tanári és tisztviselői . kara adománya | a Főméltóságu Asz­szony akciójára. A Horthy Miklós­tudomSnyegvetem tanári testülete, tisztviselő- és altiszti kara a Főmél­tóságu Asszony inségakciója javára A gyűjtésben

Next

/
Thumbnails
Contents