Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-20 / 289. szám

Jám%éú'$m%> ás ^tytásmpfrate a iSncszáMc^ánaU SzMlásmtoálái ('A üélmagyarország munkatársá­tól) Kevés ipari szakma romlott le az utóbbi évek alatt akárcsak meg­közelítő mértékben is annyira, mint a borbélyipar. A nagy leromlást el­sősorban a munkaalkalom ós így a kereseti lehetőség tetemes megcsap­panása okozta. Virágkorát a mult század utolsó harmadában élte, ami­kor apáink, illetve nagyapáink sü­tővassal bodorították a hajukat szép hullámosra ós a családi fény­képalbumokban őrzött halványuló dagerotipek tanúsága szerint fej­szőrzetük egyéb fajtáitól sem tagad­ták meg ezt a szépítészeti művele­tet. Az ifjú arszlánok haráutvágású barkója, pörge, vagy kunkori kis bajsza, a Családapák melligérő hul­lámos szakálla, vagy az éltesebb vi­lágfiak kackiásan kecses spanyol­szakálla, amely a fin de siéele apró kis ,.legyecskéjé-"nek csökevényé­ben élt tovább egészen az első vi­lágháborúig, éppúgy állandó gondo­zásra szorult, mint hajdanta a ka­rakán megyei urak Kossuth apánk­ról elnevezett körszakálla, vagy a millénium idején a loyális érzelmű hivatali személyiségek arculatán a „osászárszakáll". Bizony, a férfias­ságnak mindeme látható jelvényeit és díszeit rendszeresen kellett ápol­ni, amit minden valamire való fér­fiú naponta megcselekedett, ezt pe­dig házilag intézni elképzelhetetlen volt. Mire valók lettek volna az OLLÓ, FÉSŰ ÉS SÜTŐVAS MESTEREI, fía nem arra, hogy igazítsanak, bo­dorítsanaki, fodorítsanak, („fod­rász!") hnllámosítsanak, kunkorít­sanak és pödörjenek? (A köpölyö­zés és foghúzás csak olyan mellékes ágazata volt a nemes iparnak.) Jött azután az új évszázad a ma­ga új Ízlésével és más divatot csi­nált. Lassanként eltűnt a szakáll, de még a „legyecske" is, a pörge ba­jusz megnyesettetett: már nem két­oldalt törülték, hanem lefelé szok­tatták és a i,praktikum" jegyében „megstuécolták". majd utóbb el is tűnt teljesen. AZ »ANGOLBAJUSZ« ?s a csupasz arc ápolása már egy­szerűbb művelet volt, ehhez már nem kellett „fodorítóvas", sem va­nU'aszagú bajuszpedrő, de még a „Gáspár-féle bajuszkötő" is halálra ítéltetett, mert elegendő vqlt a kar­bantartáshoz egy kis ollócska meg egy éles szollingeni penge. A bor­bély munkája egyre nélkülözhetőb­bé vált, mert a fölösleges szörzetet rftinden jóberetvájű ember el tudta távolítani kedve szerint. Amikor azután forgalombajöttek A ZSILETPENGÉK, az újfajta borotválkozási mód álta­lános elterjedése megadta a kegye­lemdöfést a borbélyszakmának. Te­vékenysége hovatovább már csak a hajnyírásra szorítkozott, ezt pedig sűrűbben, mint háromhetenként alig végezheti valaki. A szakma tehát válságba került a forgalom nagyarányú és fokoza­tosan növekedő csökkenése követ­keztében. Pár évvel ezelőtt már olyan mértékű lett a papgás, hogy komoly formában merült föl a szak­óla intézményes megvédésének ter­ve. A szegedi borbélyok aa slsők között voltak, akik nemcsak fölis­merték a helyzet katasztrofális vol­tát, do ki is merték mondapi, bogy ITT TENNI KELL VALAMIT. A borotválást halálraítéltek a P<>­tom áron kapható önborotva készü­lékek és a tíz-, sőt hat és négyfillé­res zsilettpengék. Ezeknek a döm­pingjével szemben csak egy módon lehetett védekezni: vajamiféle intéz­ményes megoldással, amely letöri a veszélyes konkurreueiát. Megint esiak a szegedi borbélyo­ké a főérdem, hogy debreceni és kecskeméti kartársaikkal együtt ki­agyalták a mentőötletet: adót kell kivettetni az állammal a zsilettpen­gére, még pedig olyan magas adót, hogy a férfiközönségnek ne legyen többé „üzlet" az otthon való borot­válkozás. Húsz,, sőt harminc fillé­re® PENGEADÓT hoztak javaslatba és az adózási ter­vezetet el is juttatták az iparügyi minisztériumba, abban a remény­ben, hogy az ötletből Csakhamar va­lóság válik. A pengeadó nagy szakmai remé­nyekre jogosító megvalósulásának késedelmével MÁR CSAK A CSODA segíthetett a borbélyiparon. Ez a csoda azonban (és éppen ez a cso­da!) bekövetkezett, még pedig ak­kor, amikor arra a legnagyobb szükség volt. A borbélymesterek szavaival élve: a tizenkettedik órá­ban. De ennél a pontnál adjtík át a szót a borbélyiparosok hivatott képviselőjének, Szántai Jánosnak, aki a szegedi borbélyipari szakosz­tály elnöke, ő a következőket mon­dotta a csodáról: - Valóban csoda az, ami velünk, borbélyokkal az utóbbi időben tör­tént. Persze, nem egyik napról a másikra, hanem lassan, fokozato­san, szinte alig észrevehetően ala­kult ki üzletmenetünkben, amelyet hosszú esztendőköt át a pangás jel­lemzett. egy olyan tendencia, amely ha nem is váltja meg a szakmát egyszeriben minden nyomasztó gondjától, de legalább a javulás je­leit mutatva, ígérete lehet egy jobb jövőnek. — A legtöbbet, bármilyen furcsán hihetetlenül hangzik, a filmnek köszönhetjük. A filmnek, amelynek világsztárjai immár esztendők óta rem csupasz arccnl, hanem valami sajátságos, vékony kis bajusszal ját­szók szerepeiket EZ A KIS FILMBAJUSZ a mozi révén hihetetlen népszerű­ségre tett szert, különösen a fiatal­ság körében: százezrek utánozzák. Ezt az alul-fölül kiberetvált bajuszt zsjletpengével nem lehet idomítani, de még beretvával is csak gyakorlott borbélykéz képes megadni az igazi főfmáját. Aki ilyet visel, és hála a kezdeményező néhai Douglas Fair­banks széniöf úrnak, meg fíonald Colman-nek, egyre többen hordják, kénytelenek borbélynál igazíttatni, még pedig lehetőleg naponta a ba­juszukat, mert „házi kezelésben" a legnagj obb vigyázatosság mellett is belenyesnek az urak a fazonba és akkor vége a „vonalvezetésnek". AJ utolsó esupaszarcú VILÁGSZTÁR Valentin© volt akik azóta iöttek . MAGYAR ipANK, ES KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG —— (Czeldit: Aegot-raagíiar BaaH Rt) -— fsreged, I. Horthy M.-n. V2. SirosMMtf? *S6kf» Színházzal szefflb**­Aiaptöke és tartalék kb. 24 málló pengő. FOGLALKOZIK A BANKÜZLET MINDEN AGÁVAL, áru és értékpapír kölcsönök. Takarékbetétek előnyös gyümölcsöztette* Fiókok és afffliált intézetek az ország minden jelentékeny pia:án mind több-kevesebb bajuszt visel­nek. Nékik és filmjeiknek köszön­hetjük, hogy a mostanában felnő-! vekvő fiatalság már „bajusz-serke- l déstől kezdve" megszokja a borbély- | nál való tendszeres borotválkozást, Nagy jele; tősége van ennek a mi számunkra, tessék elhinni, mert csak hajnyvtasból üzletet fenntar­tani, személyzetet fizetn éa megél­ni nem 'ehet' — A másik nagy segítségünk, ami JSsak a közelmúltban jelentke- ' zett: a háborús anyaghiány. Nyil-1 ván ez is furcsán hangzik, mert köz­tudomású, bogy egész sor ipari szakmát éppen ez bénít meg mosta­nában, A borbólyiparra azonban ha­tározottan jótékony hatással volt aa anyaghiány megelőzésére életbe­léptetett jegyrendszernek a szap­pangyártmányokra való kiterjeszté­se. A férfiaknak ugyanis blankeltán kell igényelniük A BERETVASZAPPANT és bogy ezt megkaphassák, bünte­tőjogi felelősség terlie mellett, írás­ban kell kinyilatkoztatniok, hogy nem borotválkoznak borbélynál. Igen sokan vannak megrögzött, ré­gi ö nbor otválkozók is, akik ezt a nyilatkozatot lelkiismeretük sugal­latára hallgatva nem írják alá. mert a férfiember valóban soha nem tudhatja, hogy mikor fordúl úgy a dolga, hogy sürgősen kell beretválkoznia és akkor borbélyhoz siet. Már pedig a magyar ember becsületérzése nem engedi meg an­nak kockáztatását, hogy hazugsá gon érjék, különösen akkor, ha 0 büntetőjogi kockázattal is jár! azután a beretvaszappan jegyre ló utalása következtében is ege® csomó régen elpártolt vendégünkéi visszakaptuk és ha tudjuk, hogSl milyen nagy úr a megszokás, hí* vást remélhetjük, hogy ezek urak a háborús nehézségek elmm* tavai is vendégeink maradnak -* megszokásból. — Egyelőre még messze va" gyünk attól, bogy szakmánk hel^ zetét rózsásnak mondhatnók — jezte be érdekes nyilatkozatát * borbélyok elnöke — azonban az dig észlelt javulást is ÖRVENDETES HALADÁSNAK könyvelhetjük el ós reméljük, bogy tovább haladhatunk az üzlet: menet javulásának azon az útjárfi amit a jegyre utalt szappannak ét. a dögleszferbenksz-bajusznak kő* szönhetünk. Ezt az utóbbit azonbarf a szakmában annak illusztris gyar divatbahozójáról, Jávor Púk ról ,Jávorbajusznak" nevezzük. Az interjú ezzel végetérvé®r megkockáztatunk egy ellenvetést; — Jávor Pálnak nincs js bajuszé — mondjuk — Szénnel rajzolja <0 orra alá azt a két kis fekete ivet. A derék mester megbökken eff?! pillanatra: — Csakugyan nem valódi? kérdezi megütközve. A köveiké pillanatban azonban már föltalál8 ja magát: — Annyi baj legyen, teszi hozzá. A fontos az. hogy akt4 lét. mi csináljuk, azoké valódi! KOZMA BÉLA^ G YERMEKJÁTÉKOK a legolcsóbb árban P* AlffláSSV MáfítHlál Kotsis füszerüzlettel szembe* Kevés far magas árak a szegedi karácsanyfapiacon (A Bélmagyarország munkatársá­tól) Szombaton megélénkült az élei a városháza és a városi bérház előtti karácsonyfapiacon, a korzóra azon­ban ezúttal nem jutott a fenyőkből, mint más esztendőkben. A feljebb való években az aranyvasárnap eiöti • szombati piacon szinte az egész Szé­chenyi-terfe! betölti a fenyőerdő, most lényegeser. kisebb lett a piac, mert csak igen kevés fa érkezett Szegedre, Az a nagykereskedő cég, amely Sze­gedet el szokta látni fenyőfával, az idén csak egy vagon áJnt hozott be Szlovákiából, ez azonban nem fedezi a város közönségének szükséglel}!, amely normális körülmények közöl' 4—5 vagont tesz ki. — Az erdőigazgatóságok az idé" későn adták ki a vágási engedélyeket — .mondották nekünk ennél a nagyke­reskedő cégnél —, ezért nem tartottuk érdemesnek, hogy nagyobb tételeket rendeljünk a most már rendelkezésre álló erdélyi ezüstfenyő készletekből, ugyanis megtörténheteit volna az, hogy az idő előrehaladottsága miatt a mai nehézkes szállítási viszonyok mellett csak ünnep után kaptuk volna meg a szállítmányokat. A Szlovákiá­ból behozott egy vagon I •efenőt szét­osztottuk kiskereskedők közöt, ezt a mennyiséget az ujszegedi kertészetek termésével pótolva árulják most * piacon. Sok kiskereskedő Budapesti® ment fel fáért és onnan hozott kisek'-* nagyobb tételeket. Szétnéztünk a piacon, ahol a ts? hiány természetszerűleg as árak emeE kedésében jut kifejezésre. A legmag3' sabb ára az ezüstfenyőnek van, eg# közepes nagyságú, körülbelül másfé" méteres fát 15—18 pengőért árulnak) aszerint, hogy milyen dus a loraho®* ta. A félméteres vörasfenyő bokoré/* 3 pengő, 3.50 az ára. A fenyőesemeró ket ültetésre 1 pengő 50, 3 pengőén adták a kertészek. A piac >sztárj»* egy körülbelül négy méteres fa vo'w amelyet a Makkos-erdőből boztak ) piacra. Ezt a fát 38 pengőre tartó8' ta a gazdája. Araint értesülünk, ujaW« jelentős fenyőszállitmánvobra már ne1® | lehet számítani az idei ünnep előtt. SÍBISCSOlYIfl manikűr., fésű-, kölnikazetták, játékáruk nagy választékba" Gáspár- illatszertár Széchenyi-tér 7, Csongrádi-palota 194

Next

/
Thumbnails
Contents