Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-20 / 289. szám

Jám%éú'$m%> ás ^tytásmpfrate a iSncszáMc^ánaU SzMlásmtoálái ('A üélmagyarország munkatársától) Kevés ipari szakma romlott le az utóbbi évek alatt akárcsak megközelítő mértékben is annyira, mint a borbélyipar. A nagy leromlást elsősorban a munkaalkalom ós így a kereseti lehetőség tetemes megcsappanása okozta. Virágkorát a mult század utolsó harmadában élte, amikor apáink, illetve nagyapáink sütővassal bodorították a hajukat szép hullámosra ós a családi fényképalbumokban őrzött halványuló dagerotipek tanúsága szerint fejszőrzetük egyéb fajtáitól sem tagadták meg ezt a szépítészeti műveletet. Az ifjú arszlánok haráutvágású barkója, pörge, vagy kunkori kis bajsza, a Családapák melligérő hullámos szakálla, vagy az éltesebb világfiak kackiásan kecses spanyolszakálla, amely a fin de siéele apró kis ,.legyecskéjé-"nek csökevényében élt tovább egészen az első világháborúig, éppúgy állandó gondozásra szorult, mint hajdanta a karakán megyei urak Kossuth apánkról elnevezett körszakálla, vagy a millénium idején a loyális érzelmű hivatali személyiségek arculatán a „osászárszakáll". Bizony, a férfiasságnak mindeme látható jelvényeit és díszeit rendszeresen kellett ápolni, amit minden valamire való férfiú naponta megcselekedett, ezt pedig házilag intézni elképzelhetetlen volt. Mire valók lettek volna az OLLÓ, FÉSŰ ÉS SÜTŐVAS MESTEREI, fía nem arra, hogy igazítsanak, bodorítsanaki, fodorítsanak, („fodrász!") hnllámosítsanak, kunkorítsanak és pödörjenek? (A köpölyözés és foghúzás csak olyan mellékes ágazata volt a nemes iparnak.) Jött azután az új évszázad a maga új Ízlésével és más divatot csinált. Lassanként eltűnt a szakáll, de még a „legyecske" is, a pörge bajusz megnyesettetett: már nem kétoldalt törülték, hanem lefelé szoktatták és a i,praktikum" jegyében „megstuécolták". majd utóbb el is tűnt teljesen. AZ »ANGOLBAJUSZ« ?s a csupasz arc ápolása már egyszerűbb művelet volt, ehhez már nem kellett „fodorítóvas", sem vanU'aszagú bajuszpedrő, de még a „Gáspár-féle bajuszkötő" is halálra ítéltetett, mert elegendő vqlt a karbantartáshoz egy kis ollócska meg egy éles szollingeni penge. A borbély munkája egyre nélkülözhetőbbé vált, mert a fölösleges szörzetet rftinden jóberetvájű ember el tudta távolítani kedve szerint. Amikor azután forgalombajöttek A ZSILETPENGÉK, az újfajta borotválkozási mód általános elterjedése megadta a kegyelemdöfést a borbélyszakmának. Tevékenysége hovatovább már csak a hajnyírásra szorítkozott, ezt pedig sűrűbben, mint háromhetenként alig végezheti valaki. A szakma tehát válságba került a forgalom nagyarányú és fokozatosan növekedő csökkenése következtében. Pár évvel ezelőtt már olyan mértékű lett a papgás, hogy komoly formában merült föl a szakóla intézményes megvédésének terve. A szegedi borbélyok aa slsők között voltak, akik nemcsak fölismerték a helyzet katasztrofális voltát, do ki is merték mondapi, bogy ITT TENNI KELL VALAMIT. A borotválást halálraítéltek a P<>tom áron kapható önborotva készülékek és a tíz-, sőt hat és négyfilléres zsilettpengék. Ezeknek a dömpingjével szemben csak egy módon lehetett védekezni: vajamiféle intézményes megoldással, amely letöri a veszélyes konkurreueiát. Megint esiak a szegedi borbélyoké a főérdem, hogy debreceni és kecskeméti kartársaikkal együtt kiagyalták a mentőötletet: adót kell kivettetni az állammal a zsilettpengére, még pedig olyan magas adót, hogy a férfiközönségnek ne legyen többé „üzlet" az otthon való borotválkozás. Húsz,, sőt harminc fillére® PENGEADÓT hoztak javaslatba és az adózási tervezetet el is juttatták az iparügyi minisztériumba, abban a reményben, hogy az ötletből Csakhamar valóság válik. A pengeadó nagy szakmai reményekre jogosító megvalósulásának késedelmével MÁR CSAK A CSODA segíthetett a borbélyiparon. Ez a csoda azonban (és éppen ez a csoda!) bekövetkezett, még pedig akkor, amikor arra a legnagyobb szükség volt. A borbélymesterek szavaival élve: a tizenkettedik órában. De ennél a pontnál adjtík át a szót a borbélyiparosok hivatott képviselőjének, Szántai Jánosnak, aki a szegedi borbélyipari szakosztály elnöke, ő a következőket mondotta a csodáról: - Valóban csoda az, ami velünk, borbélyokkal az utóbbi időben történt. Persze, nem egyik napról a másikra, hanem lassan, fokozatosan, szinte alig észrevehetően alakult ki üzletmenetünkben, amelyet hosszú esztendőköt át a pangás jellemzett. egy olyan tendencia, amely ha nem is váltja meg a szakmát egyszeriben minden nyomasztó gondjától, de legalább a javulás jeleit mutatva, ígérete lehet egy jobb jövőnek. — A legtöbbet, bármilyen furcsán hihetetlenül hangzik, a filmnek köszönhetjük. A filmnek, amelynek világsztárjai immár esztendők óta rem csupasz arccnl, hanem valami sajátságos, vékony kis bajusszal játszók szerepeiket EZ A KIS FILMBAJUSZ a mozi révén hihetetlen népszerűségre tett szert, különösen a fiatalság körében: százezrek utánozzák. Ezt az alul-fölül kiberetvált bajuszt zsjletpengével nem lehet idomítani, de még beretvával is csak gyakorlott borbélykéz képes megadni az igazi főfmáját. Aki ilyet visel, és hála a kezdeményező néhai Douglas Fairbanks széniöf úrnak, meg fíonald Colman-nek, egyre többen hordják, kénytelenek borbélynál igazíttatni, még pedig lehetőleg naponta a bajuszukat, mert „házi kezelésben" a legnagj obb vigyázatosság mellett is belenyesnek az urak a fazonba és akkor vége a „vonalvezetésnek". AJ utolsó esupaszarcú VILÁGSZTÁR Valentin© volt akik azóta iöttek . MAGYAR ipANK, ES KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG —— (Czeldit: Aegot-raagíiar BaaH Rt) -— fsreged, I. Horthy M.-n. V2. SirosMMtf? *S6kf» Színházzal szefflb**Aiaptöke és tartalék kb. 24 málló pengő. FOGLALKOZIK A BANKÜZLET MINDEN AGÁVAL, áru és értékpapír kölcsönök. Takarékbetétek előnyös gyümölcsöztette* Fiókok és afffliált intézetek az ország minden jelentékeny pia:án mind több-kevesebb bajuszt viselnek. Nékik és filmjeiknek köszönhetjük, hogy a mostanában felnő-! vekvő fiatalság már „bajusz-serke- l déstől kezdve" megszokja a borbély- | nál való tendszeres borotválkozást, Nagy jele; tősége van ennek a mi számunkra, tessék elhinni, mert csak hajnyvtasból üzletet fenntartani, személyzetet fizetn éa megélni nem 'ehet' — A másik nagy segítségünk, ami JSsak a közelmúltban jelentke- ' zett: a háborús anyaghiány. Nyil-1 ván ez is furcsán hangzik, mert köztudomású, bogy egész sor ipari szakmát éppen ez bénít meg mostanában, A borbólyiparra azonban határozottan jótékony hatással volt aa anyaghiány megelőzésére életbeléptetett jegyrendszernek a szappangyártmányokra való kiterjesztése. A férfiaknak ugyanis blankeltán kell igényelniük A BERETVASZAPPANT és bogy ezt megkaphassák, büntetőjogi felelősség terlie mellett, írásban kell kinyilatkoztatniok, hogy nem borotválkoznak borbélynál. Igen sokan vannak megrögzött, régi ö nbor otválkozók is, akik ezt a nyilatkozatot lelkiismeretük sugallatára hallgatva nem írják alá. mert a férfiember valóban soha nem tudhatja, hogy mikor fordúl úgy a dolga, hogy sürgősen kell beretválkoznia és akkor borbélyhoz siet. Már pedig a magyar ember becsületérzése nem engedi meg annak kockáztatását, hogy hazugsá gon érjék, különösen akkor, ha 0 büntetőjogi kockázattal is jár! azután a beretvaszappan jegyre ló utalása következtében is ege® csomó régen elpártolt vendégünkéi visszakaptuk és ha tudjuk, hogSl milyen nagy úr a megszokás, hí* vást remélhetjük, hogy ezek urak a háborús nehézségek elmm* tavai is vendégeink maradnak -* megszokásból. — Egyelőre még messze va" gyünk attól, bogy szakmánk hel^ zetét rózsásnak mondhatnók — jezte be érdekes nyilatkozatát * borbélyok elnöke — azonban az dig észlelt javulást is ÖRVENDETES HALADÁSNAK könyvelhetjük el ós reméljük, bogy tovább haladhatunk az üzlet: menet javulásának azon az útjárfi amit a jegyre utalt szappannak ét. a dögleszferbenksz-bajusznak kő* szönhetünk. Ezt az utóbbit azonbarf a szakmában annak illusztris gyar divatbahozójáról, Jávor Púk ról ,Jávorbajusznak" nevezzük. Az interjú ezzel végetérvé®r megkockáztatunk egy ellenvetést; — Jávor Pálnak nincs js bajuszé — mondjuk — Szénnel rajzolja <0 orra alá azt a két kis fekete ivet. A derék mester megbökken eff?! pillanatra: — Csakugyan nem valódi? kérdezi megütközve. A köveiké pillanatban azonban már föltalál8 ja magát: — Annyi baj legyen, teszi hozzá. A fontos az. hogy akt4 lét. mi csináljuk, azoké valódi! KOZMA BÉLA^ G YERMEKJÁTÉKOK a legolcsóbb árban P* AlffláSSV MáfítHlál Kotsis füszerüzlettel szembe* Kevés far magas árak a szegedi karácsanyfapiacon (A Bélmagyarország munkatársától) Szombaton megélénkült az élei a városháza és a városi bérház előtti karácsonyfapiacon, a korzóra azonban ezúttal nem jutott a fenyőkből, mint más esztendőkben. A feljebb való években az aranyvasárnap eiöti • szombati piacon szinte az egész Széchenyi-terfe! betölti a fenyőerdő, most lényegeser. kisebb lett a piac, mert csak igen kevés fa érkezett Szegedre, Az a nagykereskedő cég, amely Szegedet el szokta látni fenyőfával, az idén csak egy vagon áJnt hozott be Szlovákiából, ez azonban nem fedezi a város közönségének szükséglel}!, amely normális körülmények közöl' 4—5 vagont tesz ki. — Az erdőigazgatóságok az idé" későn adták ki a vágási engedélyeket — .mondották nekünk ennél a nagykereskedő cégnél —, ezért nem tartottuk érdemesnek, hogy nagyobb tételeket rendeljünk a most már rendelkezésre álló erdélyi ezüstfenyő készletekből, ugyanis megtörténheteit volna az, hogy az idő előrehaladottsága miatt a mai nehézkes szállítási viszonyok mellett csak ünnep után kaptuk volna meg a szállítmányokat. A Szlovákiából behozott egy vagon I •efenőt szétosztottuk kiskereskedők közöt, ezt a mennyiséget az ujszegedi kertészetek termésével pótolva árulják most * piacon. Sok kiskereskedő Budapesti® ment fel fáért és onnan hozott kisek'-* nagyobb tételeket. Szétnéztünk a piacon, ahol a ts? hiány természetszerűleg as árak emeE kedésében jut kifejezésre. A legmag3' sabb ára az ezüstfenyőnek van, eg# közepes nagyságú, körülbelül másfé" méteres fát 15—18 pengőért árulnak) aszerint, hogy milyen dus a loraho®* ta. A félméteres vörasfenyő bokoré/* 3 pengő, 3.50 az ára. A fenyőesemeró ket ültetésre 1 pengő 50, 3 pengőén adták a kertészek. A piac >sztárj»* egy körülbelül négy méteres fa vo'w amelyet a Makkos-erdőből boztak ) piacra. Ezt a fát 38 pengőre tartó8' ta a gazdája. Araint értesülünk, ujaW« jelentős fenyőszállitmánvobra már ne1® | lehet számítani az idei ünnep előtt. SÍBISCSOlYIfl manikűr., fésű-, kölnikazetták, játékáruk nagy választékba" Gáspár- illatszertár Széchenyi-tér 7, Csongrádi-palota 194