Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-26 / 269. szám

DEIJIAÖ V AB ORSZÁG Csütörtök, 1912 november 2« Csevegés Asszonyom! Azl tetszik mondán? bogy rógen nem diskuráltunk, pedig olyan szívesen cseveg velem komoly dolgokról? Eroyje, de megtisztel! Egyáltalában mikor árulom el én, hogy tudok komoly is lenni? Régen rájöttem, hogy nem fizeti ki magát, unalmas fráternek tartanak, ha nem szállítom a legfrissebb vicceket. A memóriám azonban még elég jó, azért elmondom az utolsó csevegésünket. Az elmúlt nyáron volt-e, vagy tavaly, — olyan mindegy. Azon tűnődtem, hogy irnak-e az emberek ma is memoárokat? Nem frissen a piacra kidobni valóka? hanem, hogy majd legyen egyszer forrásmű arról, mit élt át és mit csinált a kortárs? Voltaképpen mindenkinek meg kellene irnia azt, arait átélt. Hogy érdekes, vagy sem, az nagy idők multán döl el, de valamely lényegtelennek tetsző adata fontossá válhatik a kutató előtt, amikor keresi az összefüggő vonalakat. Idéztem a franciákat, akiknél a történelmi időkben mindenki feljegyezte a tapasztalatait, ezért bukkannak fel még most is meglepő adatok teszem azt Napoleonró? pedig összeírtak már róla néhány könyvtárra valót. Engem például az a probléma izgat, hogy mikor merül fel benne először a császárság gondolata, hogyan fejlődött az a megvalósításig? Nagy lelki folyamat ez, ha tekintetbe vesszük az európai államok akkori helyzetét. — Igaza van — vágott akkor a szavamba nagyságod —, a lelki alakulatok sora kiszámüthatatlan. Mikor teszem azt eszembe jutott, hogy uj télikabátra lesz szükségem, éjszakákon át nem aludtam, hogy nem változik-e meg elhatározásom után a divat, mert akkor nem ér az egész icvekezetem semmit... Láttam, hogy a mutt nem érdekli, azért az oknyomozó történelemről áttértem az irodalomra. Hogy hová lett az a hatalmas német irodalom, amely pretenziókkal terjeszkedett el a világon és nem csak a drámában, hanem főleg a lírában is örökös disputára, smokkoskodásra, fölényeskedésre, adott okot és alkalmat. Már hogy annak a receptje szerint, ahogy nálunk szokásos volt. Valaki fel ül a magas lóra s onnan lenéz mindenkit, aki ninoa vele egvvéleményea De volt annak a német irodalomnak osztrák nga is. Hány nevet nem lehet évek óta hallan? ellenben Werfel... (— Nem tudja — tetszett akkor mondani mi a cime annak a C rontanak, a Mici olvasta és valami édes legyen, van benne egy nem is tudom milyen rangú fiatalember, aki szívbajt kap, mikor nem adják hozzá az ideálját, nahá? hogy ez - minden nemzet életében előfordul... De várjon csak, nem Crocker irta azt a könyvet? Az ember ezekben az összekuszált háztartási dolgokban könnyen összetéveszti a szegény irókat...) Beteg mindig van minden családban, ötlött az eszembe, azért állok kellemes csevegő hírében, hogy körei hozzam az aktuálisabb kérdéseke' Hát hoztam, kifejtve, hogy az emberiség rég tul van a hajdani jó háziorvos-doktorbácsik mókáin, amiknek bevezetője a pogácsa volt a szilvóriummal, aztán — csak ugy az aszlal mellett — egy kis nyelvkinyujtás. majd herbatea. Ma kis helyeken Is vegyi laboratóriumokban rotyog a lombik és nincs >általános tudás*, mert az orvosok egy ágazatban képerik magukat a fél életükön keresztül, ugyanazt az esetet több szakorvos vizsgálja tízféle szempontbó? keresve a szerteágazó csodálatos emberi szervezet összhatását, egymásrautaltságát, egvik szerv befolyását a másikra... (Nagyságod akkor megint meg-. akasztót? szivet megrendítő témába! lógva igven szóla: I _ Mikor unokafivére®, éa csas rnosiona agrol, mert az anyja özvegy emberhez ment másodszor férjhez, na. mondhatom, volt ott keveredés a sokféle gyerekkel, hát egyszer Huszárönkéntes korában, nem Is •igaz. páncélos volt, sok az előkelő ba'rátja, közlük több mágnás is. effvel nekem is bemutatott...) Még nja is sajnálom, hogy akkor mulaszthatatlan teendőim miatt bir'elen cl kellett távoznom, de megkértem — emlékszik még rá —, hogy * folytatását irja le. Végtére az én fejem se káptalan, de meg mióta Sze geden káptalan van. illetlen dolog volna, hogy konkurráljak vele, _ há majd elolvasom Írásban, tanulmányozom az esete? konszideráció tárgyává teszem, mit parancsol még?, Am azóta is hiába várom megtisztelő irá sát. Szeretek minden dolgot befejezni, ezért ujabb csevegésbe csak azután vagyok hajlandó bocsátkozni. Kézcső-, koló taive: „ {W Megkezdték működésüket a gakonafeieslegeket ellenőrző bizottságok A feleslegeket december 20-ig kell beszolgáltatni (A Dclmagyarország munkatársától) Nagy érdeklődéssel fogadta a város lakossága dr. Tukats Sándor főispánnak kedden tett nyilatkozatát, amelyben feltárta a legaktuálisabb közellátási kérdésekben a szegedi helyzetet s megjelölte azokat az utakat, amelyeken a közellátás irányítását vezetni kívánja a jövőben. Á közellátás legtöbb területén kedvezően alakul a helyzet s gondoskodás tőrtént az igényeknek megfelelő kielégítésére, nagy gondot jelent azonban a kenyérellátás, aminek a nehézségeiről néhány nappal ezelőtt már Szász Lajos közellátási miniszter is nyilatkozott. A kenyérgabonában hiálny van s ennek a hiánynak következtében előállott szükséghelyzetet csak ugv lehet áthidalni, illetőleg a prob't> it csak ugy lehet megoldani, hogyha az egész vonalon a legmesszebbmenő takarékosságot vezetik be s a kenyériéjadagot 20 dekáról 16 dekára szállítják le A kenyérfejadag leszállítására vonatkozó rendelkezést lapunk más Helyén közöljük. Az iletékes tényezők bíznak benne, hogy a fejadag leszállítása folytán a rendelkezésre álló mennyiség elegendő lesz a szűk. ségletek kielégítésére. A lakosság fegyelmezett és megértő magatartása lehetővé fogja tenni a nehézségek áthidalását — mondotta nyilatkozatában a főispán » felhívta a gazdák figyelmét, hogy a legnagyobb szigorral fogja végrehajtatni a feleslegek összeírására és beszolgáltatására vonatkozó rendelkezéseket. A kenyérgabona és árpa feleslegeinek felajánlására az utolsó terminus december 20, Eddig mindenkinek be kell jelenteni, illetve be kell szolgáltatni a Hombár bizományosoknak azt a felesleget, amellyel a legújabb szabályozás szerint rendelkeznek a termelők. Aki eddig az időpontig nem adja át feleslegét, azt szigorúan megbüntetik és készletét elkobozzák.. A felajánlás és beszolgáltatás ellenőrzésére a főispán a rendelkezés kibocsátásával egyidejűleg bizottságokat nevezett ki, amelyeknek az lesz a feladata, hogy ellenőrizze, vájjon a tényleges helyzetnek megfelelő mértékben folyik-e a felajánlás és beszolgáltatás? A bizottságok értesülésünk szerint már megkezdték működésüket. N émet—magyar fegvverbarátság a haditudósitás teren (Honvéd haditudósító század.) A német—magyar fegyverbarátság SOL. hasem volt szóvirág. Apáink együtt harcoltak, véreztek, szenvedtek 191 í—18-ban a világ minden táján s mi együtt szenvedtük velük a megalázó békét. Most együtt indulnak a német és magyar páncélosok, gyalogosok, gépkocsizok, kerékpárosok, lovasok és különleges csapatok rohamra a vörösök ellen. Ha a német »sógor« bajba kerül — nyomban kéznél a magyar segítség, ha a honvéd »kamerád«-nak segítségre van szüksége — jelentkezik a német A közlékedő vonalakon kölcsönösen. messzemenő testvériség és bajtársiasság jegyében segitik egymást. Ha a magyar gépjárműnek baja van — németek segítenek kijavítani és viszont... Ha elfogyott az üzemanyag, a »sógor« írás nélkül is ad annyit, mennyire szükség van... Hasonló helyzet élelmezés terén is. Német katona magyarok között, magyar honvéd németek között —- nem éhezik. Gondoskodnak egymásról. Ennek ©z a rendje... Kőnek a barátságnak ápolására, kiBM&Uéséxc. lehető legnagyobb gondot fordít a német propaganda század és a honvéd haditudósító század. A keleti német hadseregparancsnokság legutóbb Felber Wilhlem főhadnagy parancsnoksága alatt az Ulmann Károly, P a a s c b György és S t o s s Maiért »sonderführer«-ekből (tiszteletbeli J hadnagyok) álló haditudósító rajt küldte a magyar hadsereghez. A j német újságírók és fotóriporterek a honvéd haditudósító századdal írásban és képben örökíti meg a bolsevizmus ellen küzdő magyar hadsereg hősi küzdelmét... A német fényképészek, magyar haditudósítókkal az első vonalakban keresik fel a honvédeket, figyelik, rögzítik életüket. Ugyanakkor a német újságírók a magas parancsnokságtól le a rajig végigkísérik a magyar katona harcait. Egyetlen olyan mozzanatot sem szalasztottak el német bajtársaink, ahol a német—magyar flegvverbarátság'ot, a német magyar közős sorsot ki lehet hangsúlyozni. Szerelettel érdeklődtek minden iránt s ha valahol. mint tapasztaltabbak, ennek a nagyszabású rettenetes háborúnak nagymesterei — tanácsot adhattak. — teljes tudással rendelkazésűnkí* állottak... Nem egy alkalommal csodált** mozgékonyságukat. A német újságíró és fotóriporter rendszerint nagyteljesítményű oldalkocsis vo°' lorkerékpúron .igykeszik rendeü*lési helyére. Ezzel a rossz uton * nagy sebességgel rohanó, könny®1* kezelhető járművel közvetlen * gyalogsági vonalakig rohannak. Ott biztonságba helyezik a gépet s alkalmas helyről figyelik, fényképezik a harcmozzanatokat... Hidegvérrel, határozott céllal dolgoznak. Munkájuk a legapróbb részletekig öntudatos. Egyetlen korkával sein fényképeznek többel, mint amennyire szűkség van s egyetlen pillanattal sem időznek tovább az arcvonalban, mint amennyit kitűzött feladatuk megkövetelt .. Ha az egyik arcvonalsznkaszo* befejezték munkájukat, rohannak a másikra. Sokszor két hétig is járják a vonalakat. Aztán az összegyűjtött anyagot arra alkalma® helyen feldolgozzák és továbbítják... Szívesen, szeretettel dolgozni* együtt a bonvéd haditudósikka? A magyar munkát, mely szinté* rögzíti és becsüli a német teljesítményeket — nagyra értékelikszámtalan esetben fekszik együtt az árokban, ellenséges tűz közepette a magyar és német haditudósító ... Érzik, hogy munkájuk szorosan együvé tartozik. Ahogy * magyar honvéd és német katona fegyverrel, lőszerrel, üzemanyaggá? éleümmel, vérrel és vassal támogatja egymást, a magyar és ném^ haditudósítók betűinek, fényképeinek, filmjeinek és lemezbevágott szavainak a * szétválaszthatatlan fegyverbarálság jegyében össze k®" kapcsolódniok. Egy uton kell haladniok, me* komor és könyörtelen harc a V**. paganda. A világ nagy hazudó*© egyesültek ellenünk. Vadabbnál' vadabb mesék száguldoznak összevissza a légürben. Nyomdagépel1 rengetege nyomja, repülőgépek kasága szállítja és szórja a mérgezésre, lélkerombolásra gyártott bődületes hazugságokat. A suttogó, mételyező propaganda dolgozik, mérgez... Mindezt idejében elhárítani. A hadipropaganda, * haditudósitás nehéz és veszélye* de egyike a legfontosabb feladatoknak. A német és magyar hadi tudósítók az igazi fegyverbarátság jegyében csinálják azt a munkát. ^^^Ferenci Gyárfás, haditudósítóNégy hónapra ifélf a bíróság egy pénzhamisítói (A Délmagyarország munkatárs^ tói) Markovics Géza, 20 éves baja* fiatalember testvérbátyjával, M9®' kovics Józseffel szövetkezve, ólodból hamis kétpengősöket öntött * nyomozás sorá**' ugy a rendőri nyomozás f mint a vizsgálóbírói kihallgatás kalmával beismerte tetté? * Ungváry-tanács szerdán tárgy3' Markovics Géza ügyét, mig Ma™ t vics Józsefét elkülönítették, men• vádlott ezidőszerint katonai sí® gálatot teljesít. A bizonyítási rás lefolytatása után bűnös0e mondotta ki a bíróság Mark0*^ Gézát pénzhamisítás vétségébei* jogerősen négyhónapi itélta,