Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-19 / 263. szám

GYÖRGY: FRANCIA-ÉSZAK AFRIK A GAZDASAGI JELENTŐSÉGE "r világpolitika forgószinpadján ezidő • •: int Északafrika került p'remicrj inba, de mintha nemcsak a világpolitika forgószinpadja mozduit volna el, hanem az idő is, melyről azt hisszük, hogy mintha visszahátrált volna a Krisztus előtti 200-ik esztendőig, amidőn Északafrika földjén döit el az akkori két legnagyobb világha talom: Róma és Karthago élet-halálharca. Mintha Hannibál és Scipin Africanus harcai élednének fel újra a Földközi-tengeren és Afrika homokján. Most is a Földközi-tenger uralmáért folyik a harc, mint akkor, ez uralom által biztositdtt gazdasági előnyökért, a külöDbség csupán az, hogy Hannibál elefántjai helyett páncélosok, római fahajók helyett pedig páncélos csatahajók bevetésével folyik a küzdelem. Akkor is, most ts nemcsak a közlekedési vonalakért, támaszpontokért dnlt Karthago és Róma között a küzdelem, hanem a gazdasági pozíciókért, amelyeket Afrika birtoklása jelent. Gazdasági hátország Az anyaország szempontjából Algéria a legfontosabb gazdaságilag is, mivel a legközelebb esik Délfranciaországhoz és mert már 1830-ban meg kezdték a franciák Algéria meghódítását, Algéria és Franciaország között épült ki a legszorosabb gazdasági kapcsolat Ennek következteben Algéria az anyaország gazdasági hátországának is tekinthető, amely gaz dasági 'szerkezetében, fejlődésében teljesen az anyaország szükségleteihez alkalmazkodott. Mivel Algéria még olyan időben került francia uralom alá, amidőn a francia nemzet demográfiai viszonyai még nem tüntették fci a tragikus deficitet a születések rovására, vagyis midőn a francia nemzet népi állománya évenként még szaporodást mutatott. Algéria a franciák számára letelepedési helyül is szolgált. Mig más francia gyarmatokon a végleg letelepedett franciák száma elenyésző csekély és a vékony gyarmati adminisztrációs és katonai rétegen kivül legfeljebb néháriy kereskedőből, ültetvényesböl, vállalkozóból és misszionáriusból áll, addig Algériában nagy számmal telepedtek le a mult században franciák, akik itt gyökeret vertek és Algériát tekintik hazájuknak. Különösen azután vándoroltak ki tömegesen a franciák Algériába, amidőn a filoxera elpusztította a francia szöllővidékeket. A letelepedett franciák itt is szöllőmüveléssel, mezőgazdasággal foglalkoznak leginkább. Ma hatmillió lakosból mintegy •fíOO ezer az enrópai származású fehérember, azonban ezek nem mind franciák. Spaöyolmarokkó határáu fekvő tartományban a fehér lakosság tnlnyomó része spanyol, Franciaország éléstára A párisi vásárcsarnok, a Les iiailes, Páris gyomra, ahogy Zola elnevezte; az utóbbi évtizedekben elképzelhetetlen volt Algéria nélkül. Februárban, márciusban a vásárcsarnok már tele volt az Algériából származó zsenge primőrökkel, főzelékfélékkel, zöldségfélékkel, amelyeket az anyaország csak jóval később tudott produkálni. így fejlődött lassan Algéria Franciaország veteményes és gyümölcskertjévé. Az olcsó algériai narancs, datolya hozzátartozott a franciák mindennapi étkezéséhez. Ugyanakkor amily mértékben elhanyagolták Franciaországban a mezőgazdasági termelést, ugyanolyan mértékben igyekeztek belterjesebbé fejleszteni az algériai mezőgazdaságot. Költséges és bő hálózatú csatornákat létesítettek • több milliárd frank költséggel. A íran. ciák nagy kiterjedésű birtokokat vásároltak, amelyeken intenzív gabonamüv^lésbe kezdtek. Ezenkivül az utóbbi években egyre nagyobb súlyt helyeztek a különböző ipari növények: gyapot, kender, len termesztésére. Az algíri mezőgazdasági kultúrának Franciaország különösen az összeomlás után látta nagy hasznát, amidőn elvágták többi gyarmataitól, valamint az amerikai élelmiszerektől. Az elmúlt évben Északfranciaafrika, de mindenekelőtt Algéria kétmillió tonna búzát, másfélmillió tonna főzeléket, rsymillió tonna élelmiszereket szállított az élelmiszerhiányban szenvedő anyaországnak. Mivel Algériában kiterjedt legelők is vannak, az állattenyésztés is felvirágzott, ugy. hogy az elmúlt évben 50 ezer vágóállatot is kapott az anyaország Algériából. A déli steppeken, az úgynevezett »sahelben>, amely átmenetet képez az Atlaszhegység és a szaharai sivatag között, megszámlálhatatlan juh lege'észik. A Földkör-tenqer gabona és érclamrája Tunisz, amely 1881 óta francia protektorátus, eleinte szintén mezőgazdasági gyarmatnak indult a francia j gyarmatbirodalom keretéiben. Néhány j év múlva azonban felfedezték a világ leghatalmasabb foszfátterületeit Tuniszban, amelyek végleg meghatározták Tunisz felbecsülhetetlen gazdasági jelentőségét. A tuniszi foszfátterületek kiterjedésével és mennyiségével az utóbbi években legföljebb az Északi Jegestenger mentén elterülő szovjet Kola-félsziget foszfátmezői vetekedhetnek, azonban a Kola-félszigeti foszfátok kitermelése már a zord klima miatt is, nem beszélve a közlekedési nehézségekről, óriási nehézségekbe ütközik, ugyHogy a tuniszi foszfát monopolisztikus helyzete a vij lággazdaságban hosszii időkre biztoi sitva van. A tuniszi foszfát természetesen mint a világ legkitűnőbb műtrágyája lehetővé tenné az intenzív mezőgazdálkodást Tuniszban is. Bár az erre vonatkozó kezdeményezések itt is megtörtértek és Tuniszban ma már több mint egymillió hektár bevetett területen termesztenek búzát és árpát, a tuniszi föld kihasználása mégis mögötte van még az algériainak. Ebben része van a megismétlődő szárazságoknak és a talajviz hiányának. Viszont igen fejlett a tuniszi szóllőgazdálkodás. A tuniszi bor az ország egyik fontos exportcikke. Van egy terűlet, amelyben Tunisz vezet egész Északafrikáhan, ez pedig az olajfa. Paul Bourde. a tuniszi mezőgazdasági intézet igazgatója 1892ben adott utasítást az olajfa ültetvények létesítéséhez és azóta különösen Dél-Tuniszban Sfax városa vidékén egész olajfaerdök terülnek el. Bár Tunisz területileg csak egyötödrésze Algériának és egy hetedrésze Marokkónak, mégis Tuniszban található a legtöbb olajfa: körülbelül 18 millió. Algériában 15 millió. Marokkóban 7miilió olajfa van. A tuniszi olajerdők évi hozama 50—70 millió kiló között változik. A foszfát mellett a kiváló minőségű olívaolaj az ország legfontosabb exportcikke. Tunisz már az ókorban is a Földközi-tenger vidékének gabona és érc- j kamrája volt. Ennek ellenére a fran- ! cia gyarmatosító politika egészen n francia összeomlásig nagy fokban elhanyagolta a tuniszi érckészletek bányászatát, főleg azért, mert a francia tőke jóval gazdagabb és olcsóbb termelési költségekkel dolgozó marokkói ércbányák kihasználására vetettmma űát Pedig a Dzsebel üzeMissz* vidé- ' ke vascrcgazdálkodá9a közel jár Lotharingiahoz. Vasércen kivül Tuniszban még ólom, cink. moliden, salétrom, stb. található. Vasérc, szén, antimon Marokkó 1912 óta francia protektorátus. Ismeretes, hogy az angol-bur hál>oru után 1912-ig a nemzetközi politikának a marokkói kérdés volt a legkritikusabb és legtöbbet vitatott pontja. 1904-től 1942-ig három marokkói válság robbant ki, elsősorban Németország és Franciaország kőzött, amelyek mindig európai konfliktussal is fenyegettek. Franciaország nemcsak azért törekedett Marokkó meghódítására, mert egy idegen nralom alatt álló vagy Franciaországgal szemben ellenséges hatalommal szövetkező Marokkó éket és állandó fenyegetést jelentett volna a franciák észak- és nyugatafrikai uralma ellen, mert Marokkóból bármikor meg lehet zavarni a közvetlen összekötő vonalakat Északafrika é» Nyugatafrika között, de azért is. mert Marokkó nyersanyag kincsei csábították a franciákat Német részről a franciáknál is előbb felfedezték Marokkó kereskedelmi, gazdasági és stratégiai fontosságát és ezért már a század elején igyekeztek szoros politikai és gazdasági kapcsolatokat kiéniteni a serifi birodalommal. Főleg a Manncsmann vasipari konszern vetette meg lábát Marokkóban és sikerüli is a marok' kói szultántól koncessziókat kapni Marokkóban vasérckutatásokra és bi* mászatta. A német konszernnek adott koncesszió felébresztette a franciák irigységét és igy megkezdődött affl*' rokkói válságok sorozata, amely®" torán többször elkerülhetetlennek lát" szőtt a háború Németország és Frafr ciaország között. Elég ha hivatkozunk II. Vilmos császárnak 1904. évi tangeri látogatására és az 1911. évi ind" densre, amelyet a világtörténelem >Panthersprung« néven ismer. E válságok sorozatát zárta le az 1912. *** niarokkói egyezmény, amely a serif' birodalmat francia és spanyol p0* tektorátusra osztotta fel. A franci* nagytőke mohón vetette rá magát ' marokkói gazdasági kincsek kiakná' zására. Sorban tárták fel a marok**1 vasérc, szén. antimon, grafit, ólom®* moligden bányákat. A francia összeomlás óta szinte * földből nőttek ki Marokkóban a fraC cia tőke által alapított iparvállalatok* így a Schnciflcr—Creusot hadianysí' müvek holding Társulata, az Uni"* Europense is részben uj marokkói dk lalatokba fektette azokat a jeleidé* tőkéket, amelyek a társaság magv«r' országi, csehországi és lengyelors^' gi érdekeltségének felszámolása sOf* felszabadultak. Ujabban olaj után is kutattak * franciák Marokkóban. Ezek a kutat*' , sok sikerrel is jártak, mert Mekne' ' mellett a Ri ff-hegységben jelenté* | olajforrásokra bukkantak, amely®* legutóbb évi 200 ezer tonna olaj*' szállítottak Mindezekből kitűnik, hogy ÉS , frgnciaafrika a francia gyarmatbir£>' ; dalomnak gazdaságilag is legérték* ' sebb részét alkotja. Rövidesen megjelenik a termesbeszolgdifafásl rendelet Budapest, november 18- Amint Szász Lajos közellátási miniszter mór bejelentette, a közellátási kormányzat fontos rendelet kiadására készül a közeli napokban. Ez a termésbeszolgáltatás vonalán mozgó rendelet megfelel majd azoknak az elveknek, amelyeket Szász Lajes közellátásügyi miniszter sárbogárdi beszédében ismertetett, hogy tudniillik a legközelebb kiadandó közellátási intézkedések végrehajtásába a termelöket is bele kívánja kapcsolni, amikor leli0*' meretükre apellál. Politikai körök' bő! szejrzett értesülés szerint SzaS* Lajos közellátásügyi miniszter n^í ezen a héten tájékoztatja a nyilvá" nosságot erről a fontos rendeleté^ és a részletek tekintetében kőnk®®* bejelentéseket tesz. A miniszter b®' jelentéseit előreláthatólag a lehet® legrövidebb időn belül, valószínül^ még ezen a héten életbe is lépted a termésbeszolgáltatás vonalán. Elrendelik a zsidók kötelez* munkaszolgálatát Ha mondja el költségvetési beszédét a Házban Nagy honvédelmi miniszter Budapest, november 18. Nagy érdeklődéssel várják politikai körökben, de a nagyközönség körében is nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter bemutatkozó beszédét a képviselőház csütörtöki ülésén. A bonvédelmi tárca költségvetési vitája végén a honvédelmi miniszter tájékoztatást ad a tárcája keretébe eső kérdésekről. A honvédelmi miniszter tájékoztatásának középpontjában azok az j szolgálatosokat behívni, ) niszler be fogja jelenteni az egj0^1 lő teherviselés elvének alapján zsidók kötelező munkaszolgálaj* nak elrendelését, amelyről egy ként Kállay Miklós miniszterei^ is szólott egyik legutóbbi bes^0^ bfn. Szervezeti változást visz" keresztül a zsidó munkaszolg11'0^ sek behívásánál és az eddigi w^ behivási rendszer helyett k°r°. tályonkint fogják a zsidó nJ«"R intézkedések államak. amelyek a honvédség további megerősítésére, Korszerű felszerelésére és ütőképessegének fokozására irányulnak és szó lesz ezenkivül az egyéb munkateljesítményekkel kapcsolatos kérdésekről '•<• Nagy . ónos hoi. védelmi :•>• az általában állitáskötelezettf* történik. Elsősorban számb^ y nek 18 évtől 48 éves korig m'" ezek ^ zsidót. A közeljövőben 10 korosztálvl fognak behív0' ^ Az e ttfező munkaszolgálatra. vonatkozó intézkedések rövk napvilágot látnak-