Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-04 / 225. szám

városból, keresztül, a felületeíturát A* üvészefünb izmosodik; emelkedik. több és s az egyetát gyűjtsnem talál; foglalhad Sándor gyüjtemé)lna olyan yében széémetalföldé >ick s gyö-: isolata w Dnai jjtemcnye* de orszálö helyek jyula voMj rsek gyüj, és mütörírnel váloegyes dafekben tőiből jópáSzegede* kiállításon n kiépített emény dr. ados-orvos itott mnfclöleJi « tikig, legegy-egy jget jelent gyatékának ittese; tű yfijteaiény, stöi idejé. található élharcosai agukat • idos-orvos ;ged teherai rész A ' vagyon, y izlésesze valaki ;sbé ked •csa hábo* an a szel s emberek gondjaitól, slni a hákeresik a tetik zaka védett, illerai élei A ma pér s » s s a szói nivót w - mint * dekli polÍ a magazinház, a« tek Is. L látott yanok ' eddig * i portékái I, kultúraSzegednek f eljővén* fsét képe* (1 í) Utazás Felsőviroson VIII, Búcsúlátogatáson a régi emlékeknél y^für é Mf. maga, a nr :gtöri szerem \ » ieté«* 5sz a {A Delmagyarorszag munkatársé tói) Egyelőre befejeztem nyári utazá saimat Felsővároson. Volt velük valami különös célom: meg akartam riporteri játékkal mutatni, hogy akárhová nyúl emberi tömkelegben az újságíró, mindenütt kész anyagra talál. Az élet, mondja egy nagy iró, oszthatatlan egész, amelynek szálai, — szeretet, emlék, remény, bánat és öröm szálai — mind egy óriási, érthetetlen, de gyönyörű mintában szövődtek öszsze. Senki sem létezhet egyedül, különállóan és a többiek nélkül, mert a szálak őt is kötik. A magány azért nem ellentéte mindennek. Ott élhet valaki a tömegekben, mégis egyedül lehet. Akár szótlanul és szénilélődvc csupán, észre se veszi a felesleges zsibongást, mert csak azt pergeti ki mindenből,- amire neki van szüksége. Ki tudja yelem elhitetni, hogy van más szépség is, mint. amit magam találok meg, vau ujjongásokban is különb bánat a magam érzésével felfedezettnél? De vonzott Írásaimban más is. Negyven esztendő távlatán tul még mindig keresem azokat a hangulatokat, amik Felsövárossal »akkor<öszszekapcsoltak. Uj ember voltam Szegeden, szolgálatomban naponta két szer tettem meg az utat a Párisi-kör utig és vissza. Ez a szolgálat korán reggel kezdődött; alvásra az éjfélutáni idő vezetett haza szép időben csatakosban, hófergclegben, fáradtság nélkül a legnagyobb teljesittnénvek után is. Engem sosem csábított a főváros, ma is félek a lármájától, Szeged volt első gyerekkorom ábründkópe, most már elmondhatom azt is, hogy reménytelen szerelmem, hiszen mindig csak én adtam. De ha volt és van miből, akkor nincs baj. Megszoktam, hogy másokért fizessek. Az az első szeptember azonban örökké a lelkemben marad. Mintha sosem akart volna elfogyni a káprázata, termékeny, áldott ölü asszonyként kitárta minden kincsét, tele volt a város azóta sem tapasztalt, elpusztíthatatlan emlékű gyümölcs-illattal, hatalmas garmadákban minden, ugy kínálkoztak önmaguktól, hogy a legszegényebbnek is bőségesen jutott Hosszura nyúlt a nyár, akárcsak az idén, még kaptam kostolót Szatymaz szeretettel teljes derűjéből, boldog testvéries sziveslátásából. Csupa dal volt minden, mosolygás, a gondot senki sem ismerte, a kisvonatok füstje olyan volt, mint, lakodalomba hivó vőfélyek pálcáján a lobogó pántlikacsomó, integetett, csalogatott, fele volt őszinteséggel, verőfénynyel, alvásba bágyadó éles álommal. Hosszú esztendők óta motoszkál bennem egy verstöredék, sose válik egésszé s talán ez benne a legszebb gyümölcsös ősz, ób. bol az én gyümölcsöm? Minden ajándokod csak kurta kölcsön, alig adod, máris viszszaveszed... I a M A G V A R K I A ílfff I Hogy mi mindent tárt fel nekem Felsőváros! Négyszer mentem át napjában a Szent István-téren, amely 3 világ legelbagyottabb területe volt, feltöltésének kérdése örök zsurnalisztikái téma. Az ilyesmiből annakidején sokáig meg lehetett élni. Alapjában véve nem bántott a sár, a sok k ugró kő, amiken ugrálva pocsolyába locsesant az ember. Ha ilyes volt, bál úyen volt, majd rendbehozzák, Há! nem volt igaz? Ma víztornya is van Építési idejét a napokban olvasta rám az unokám és csodálkozott rajta, hogy mar nem tudom ö is fontos családi dátummal kapcsolta össze. Békel i Antal, aki indokolás nélkül tudott szerelni, vagy gyűlölni rossz hiremel költötte. mielőtt megérkeztem volna. — Most kapok egy újságírót az majd magmüiaija nektek; Szavait a konkurreueiához intézte p a konkurvencia gyanakodva foga dott, bár a félelemre semmiféle okot nem adtam. Annyi azonban bizonyos, hogy a helyi újságok — leszámítva a szokásos és esedékes napi riportanyagot, — kiilön-külön tartalommal jelentek meg, duzzadtan, mint Tóth Miska szöllejébcn a ritkaságszámba menő tőkék. A katonaság körében valami járvány dúlt. soha annyi öngyilkos bakát. mint abban az időben. A legények sajnálták a falut, ahol nem énekelhetik szentimentális nótáikat a lányoknak, hát halálba mentek a parádés temetés kedveért. jgy tartott ez egész addig, amig elrendelték, hogy öngyil kosnak nem jár katonazene, mert attól kezdve jobban ragaszkodtak az élethez »a rongyos három esztendő keretein belül. Nagyobb elkeseredést még nem tapasztaltam, mint ahogy a magyar legény mulatott. Csupa könny volt a nótája, igy rózsám, violám, galambom, még ugy, csak veled lehetek boldog, vagy a sírban, — aztán meg volt a lakodalom és hat hét múlva, ha ugyan nem kettő elteltével, ugy elverték a rózsát, a violát, meg a galambot, mint májusi je,geseső a termést. (Ámbár ne feledjük, hogy a viola helyett viloját mondottak.) A honvédek dolga itt zajlott te előttünk, azokhoz hozzá lehetett jutni de a 46-osok felett Aradon Ítélkeztek Én mégis az ő dolgukban voltam specialista, akármi történt, közlegényi, vágy tiszti botrány, mindenről pontosan tudtam beszámolni. Még hozzá egyedül ón. _ Honnan veszem? Nem árulhatom -el, tessék meggyőződni róla. igaz-e? % Az volt a baj, bogy nagyon is igaz. Lapunknak valamilyen kouneksziói voltak negyvenhatos tisztekkel, azok gyanúba kerülhettek, hogy ők a fórrások* Hát olyan nagy távlatból ma már elárulhatom. Egy csinos kis gabonakereskedő, - a később nagy szenzáció tárgyává nőtt Bosner —. bárom esztendejét szolgálta a közösöknél mint értelmes embert az úgynevezett Transporthausban foglalkoztatták irodai munkán. Bn ebédelni mentem haza Felsővárosra, ő onnan indult a dolgára, a Szent István-téren ugy találkoztunk naponta, mintha összebeszél tünk volna. Én tartottam el az édesanyámat, azért szigorúan megkövetel te, hogy pontos időben üljek asztalhoz. • Rosner csinálta az Aradra vonu lók kisérő iratát, tudott mindent, ő bocsátotta útjára a távozókat és az eseteket elmesélte nekem, ott, a Szent István-tér közepén. Senki nem tudta hogy ismerősök vagyunk, ezen a helyen kivfil máshol nem találkoztunk, titkunk biztonságban maradt. Amikor katonaidejét leszolgálta bedugult az ón forrásom is, nagy örömére Újlaki Férfiúnak, aki a honvédséget favorizálta. Rosner akkor önállósította magát, majd egyszer hosszadalmas búcsúzás nélkül Amerikába távozott, magával vivén feleségnek Gyenge Annus művésznőt, akiből odakünn soksikeiü operaénekesnő lett. Hazalátogatva is esemény volt minden fellépte, talán ma is él, ha meg nem halt. Rosner hosszú évek óta nincs életbeu. LEGÚJABB SZAMA 40 € i 1 1 é r FJiövöii monyar ssürny címen megrázó cikket közöl a hősi halált hah Kormányzóhelyettes urunkról. Kaukázusi és a Volga mehcM harcokról eredeti felvételek. Alexandriában marad-e a* angol flotta? Milyen Amerika légiereje ? Cősfurbina o repülőgépen, stb. cimen kitűnő riportok és ezen kivű! számos művészeti, szépirodaimi, tudományos cikk és színes kép gazdag t;a ezt a számot. Kapható minden elárusítónál. lajdonosok fillérekkel a tartozást a forradalmak után következő big pénzek idején. De nézek, kutatok, néhol többször is el kell haladnom, amig rájövök a régi helyre. — Itt öreg volt a kerítés már akkor is terjedelmes és barna, de belül fákkal tarkított kert virított és vasárnap már délutántól kezdve szólt a táncra hivó muzsika a piros abroszos kecskelábú asztalok körül. Szép lányok, takarosak, Isten mentsen, hogy selyemharisnyában, vagy cifra ruhában. Akkor lehetetlen voit az ilyesmi, még ha maguk kerestek is meg a rávalót. Nyoma sincs a kerítésnek. Megkeresem a másik helyet, ahol annyi, de annyi népünnepély zajlott le, <— embernyi f«, parcellázás, pláne van ahol sirkőraktár pótolja a néhai kacagást, tréfálkozást. A régi Gedó-nemzetség utolsó vagyona, a róluk elnevezett kert Is milyen idegen, — hiába van tele virág gal, mivel, mint az egyetem gazdasági telepe. Nem a régi, na, hiábavaló it minden okoskodás. Van akinek igv szép a messzibe néző távlataival, tyceum, meg kőfalkerités nélkül, fátlaA régi időket, emlékeket, kerestem ezen a nyáron Felsővároson, de jóformán semminek sem akadtam a nyomára. Tudom határozottan, bogy itt, meg itt kihajolt a virág a kerítésen, almafa is kíváncsian kidugta ágait hirt adva, hogy nem töltötte haszontalanul az idejét, termését időre meghozta. Most nyomát sem találtam a fiáz nak, a kerítésnek A VÍZ után épitei' házak, miután elszenvedték a koüás minden vérzivatarát. vagv összedől tek, vagy átalakultak. A« államból esőn tételeit sem vezetik. mert vogv letörlesztődtek. vagv kifizették a tunul, — az i|azi amaz volt kis rondellájával a közepén, sürü népünnepélyek közönségével, bár az igazat megvallva, a cigány sosem szeretőit. a fii agónia névvel feltisztelt alkotmányban játszani. Végtére ez zárt hely • ha elkezdenek röpdösni a sörös palackok, (emberi bölcsesség szerint esak üresen), ellenben telt állapotbaa a »szoldás* üvegek, — a terjeszkedési lehetőség mégis csak a szabadba® biztosabb. Néha találkozom a piacon idösaWb kispolgári nőkkel, már lehetetlen megállapítani, honnan származik ismeretség, de megvan és szóba ereszkedünk, a világ megnehezedését ecsetelvén nagy egyetértéssel — De csinos legény volt maga. akkoriban! — mondja egyik-másika Nem is igaz, semmi sem igaz, egyedül az, hogy vége a nyárnak, megőszülnek a fák, bár az 6 vénségjüh színe a sárga, — több a haraszt, mint a virág s hamar beköszönt a tél Ahhoz pedig adjon az Isten elég telkierőt, bölcsességet. A »csinos« szó mégis megüt. Abban is egyetlen Mecénásomnak, Schwarcz Manónak van része, aki >bizott a ki* újságíró jövőjében* és nem hagyoH lerongyolódni — Látom én az írásaiból, hogy kivel van dolgom, mondta. Egyszer, sokkal később, beszélgetve erről, érdekes vallomást tett. .— Voltak nehezebb hónapjai s elVEGYE BÜZTfiLVSOESJEGVETfu5" ^ ^ Összesen közel 11 millió pengő kerül kisorsolásra. Miért maradna éppen Ön ki a boldog nyertesek hatalmas táborából ?! Húzás már október 17-én. Sorsjegyárak: Ny-lcad 3 Ö(T P Kenyád 7 V, Fél 14 P. Egész te»i. Azt ás nagyobb pénzhez jutott * egyösszegben kifizette az uj ruha árát Ez az, ami kellemese* 4e<»ett meg, meri az úrfiak ilyenkor más szabónál szoktak gavallóroskodni. Az egész Gedó környéke bogy megváltozott! Az ember éveken át nem jár erre s hogy most eljön felidézni a multat, részben talán btl£S»zijj i$, keresi a futó délignyílókat százféle színükkel. - uj világot taláj. A kialakult Fodor-telepnek már múltja is van, találtam korhadt kerítést, romba dőltet. Ha a tárgyak beszélnének, egyik-másik dicsekedhetnék, mint * demokrata Amerika gőgöse: Az én őseim az első hajóval érkeztek meg. _ Én olyan régi vagyok, mondán* a kerítés, hogy már él i.- kftri-xjtaw. Az "tSbbaö cc-ZÍÍJ reiaéafséjp28 P. {>*i formálódik ki » Hortby-tele* D-