Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-23 / 240. szám

A szegedi kormányok pénzügyei Sz. Szigerhy Vilmos uj könyve (A Délmagyarország munkatársától) Szeged nagy napjairól, az ellenforradalom elindulásának minden mozzanatáról egész könyvtárravaló irodalom született már az elmúlt huszesztendő alatt. Valamely esemény történeti mozzanatai között rendszerint legszürkébb a pénzügyi mozgatóerő szerepe s nem áll annyira az érdeklődés középpontéban, mint a történések romantikus oldala. A szegedi ellenforradalom pénzügyi hátterével sem igen foglalkoztak az elmúlt évek során. Pedig a hadviseléshez pénz kellett már Montecuccoli korában is és a szegcdi hadsereg megszervezése sem sikerült volna minden anyagi bázis nélkül. A pénzügyi mozgatóerő szerepe tehát jelentős volt az ellenforradalom elindításánál is, sőt ha az akkori körülményeket tekintjük, az anyagi alap megteremtése hősies, egész embereket kívánó feladat-volt. >A szegedi kormányok pénzügyeit cím alatt igen érdekes és figyelmet érdemlő munka jelent meg a Szegedi Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. kiadásában az elmúlt napokban. Az érdekes és értékes adatokat tartalmazó munkát Sz. S z i g e t h v Vilmos, a finom tollú iró, a Délmagyarország munkatársa irta s felvonultatja benne mindazokat az eseményeket és törekvéseket, amelyek pénzügyi téren az ellenforradalom sikerét alátámasztották. A 64 oldal terjedelmű tanulmány bevezetésében röviden összefoglalja Szeged nagy napjainak történetét K á r$>lyi Gyula és P-. Ábrahám De*ső kormányának szereplését, majd azokat az utalásokat domborítja ki, amelyek a pénzügyek intézésének homlokterébe az Ábrahám-kormány pénzügyminiszterét: Éber Antalt állítják. A szeeedi kormányok pénzügyi alapjai •Bizonyára alig volt még kormány, amely kevesebb pénzügyi megalapozottsággal kezdte volna meg működését, mint a szegedi kormányok* irja — »A szegedi kormányok pénzügyi alapjait cimü fejezet beverő részében Sz. Szigethy Vilmos. Majd érdekes csoportosítással mutatja be, milyen pénzügyi alapok állottak a szegedi kormányok rendelkezésére. Szinte romantikusan hangzik, de az ellenforradalom pénzügyi alapjaként először az önkéntes adakozás motívumát kell tekinteni... Mielőtt még a Károlyi Gyulaféle kormány Szegedre érkezett, az ABC (Antibolsevista Comité) egyikülésén Trits őrnagy felhívta a bízott ság figyelmét a csendőrlegénység kö rében mutatkozó nyugtalanságra Ennek a nyugtalanságnak az volt az oka. hogy a csendőrségnél nem volt pénz és a legénység illetményei nem voltak biztosítva. Ennek a pénznek pedig meg kellett lennie! A város közbékéjét bármely pénzáldozat árán fenn kellett tartani! Az ABC értekezletén begavári Back Bernát megígérte, hogy a bizottság biztosítani fogja a csendőrség illetményei, errőt ö gondoskodik. Az ABC közbelépésére aztán a szegedi pénzügyigazgatóság ki is utalta a csendőrség járandóságait. Az ABC rendelkezésére álló szervezési pénz azonban fogytán volt — ezt a pénzt is gyűjtés utján hozták össze—, elhatározták hát. hogy felszólítják a város polgárait önkéntes adakozásra a közrend és közbiztonság érdekében. Hamarosan össze is gyűlt 44.000 korona, amelynek legnagyobb részét gyorssegélyekre és propaganda, utazási költségekre költötték el. • Amikor Károlyi Gyula gróf kormányát megalakította, az aradi frahjia parancsnoktól biztatást kapott politikai és pénzügyi támogatásra is, azonban ez pénzügyi téren csupán hűvös semlegességet jelentett a franciák részéről. Mégpedig nagy cél lebegett a kormányférfiak szeme előtt: oly hadsereg felállítása, arnelylyel meg lehet indulni a vörös uralom alatt nyögő főváros ellen. j Mintegy 15 millió koronát kellett a költségekre előirányozni, de ez az | összegelőirányzat tul szűken volt mé! retezve, mert Belitska Sándor tábornok későbbi becslése szerint 30.000 fegyverre és 150 ágyura, valamint megfelelő munícióra volt szükség. Ennek megszerzése legalább 50—60 milliót igényelt volna. Ilyen nagyságú pénzösszegek előteremtése Szegeden merő lehetetlenség volt! Ennek megértetése céljából a szerző ismerteti a magyar pénzforgalom akkori helyzetét "általános, majd szegedi viszonylatban. S a tanulmánynak ebben a részében feltárul a pénzügyi zűrzavar teljes képe, a világháború utáni Magyarország pénzügyi káosza és az a tehetetlen pénztelenség, amelybe a Bácska elvágása éselszigeteltsése Szeged várost sodorta. Volt idő, amikor 25—30.000 volt a különböző cimen segélyezettek száma Szegeden, ezzel szemben a város a szomszédos Tápé, Dorozsma és Algvő községektől eltekintve teljesen el volt zárva a külvilágtól és minden pénzszerzési forrástól. A »fehörhátú pénz* törtenete Különösen a vörösuralom lelkiismeretlen pénzügykezelése' idézte fel azt a szörnyű zűrzavart, ami a pénzértékek • körül uralkodott. Háromféle bankjegy létezett egyidőben: kékpénz, >jóc fehérhátu pénz — amelyet az Osztrák-Magyar Bank bocsajtott ki — és > rossz* fehérhátu pénz, amelyet a vörös-lelkiismeretlenség minden fedezet nélkül dobott piacra A terményeiket, az élet fenntartásához szükséges élelmiszereket értékesítő parasztság nem fogadta el a szovjet-fehérpénzt, nem szivesen fogadta a legitim-fehérpénzt és vol! idő, amikor — minden kormányintézkedés ellenére a kék pénz. a rendes, törvényes bankjegy 60 százalékkal többet ért a forgalomban, mint a fehérhátu pénz. A kékpénz pedig kezdett rejtekhelyre buini és Balogh Károly, Szeged város akkori pénzügyi tnnáesnoka egy értekezleten kijelentette, hogy véleménye szerint 500—600 millió korona van magánosoknál elrejtve... A pénzhiány pedig fojtogatta a város életét. A • Szeged és Vidéke. 1019 április 25-én arról számolt be. hogy a város pénztára üres. A pénzügyi palota kapuján ilven hirdetmény jelent meg: •Pénzhiány miatt fizetések nem teljesíttetnek !« Ezen ugv próbálnak segíteni, hogy május 30-án elindul francia katonai kísérettel egy küldöttség Bécsbe, ho-av az Osztrák-Magyar Banknál kieszközölje a városban lévő 22 milliónyi zsirókövetelésének kifizetését és 8 millió fehérhátu bankjesrv becserélését. A további program pedig az volt, bogy Károlvi Gyula srgóf miniszterelnök a minisztertanács június 9-i ülésén indítványozta a Szegeden lévő pénzjegyek lebélyegzését. A felülbélyegzés végbe is ment. Eredménye azonban nem volt kielégítő, mert csakhamar kiderüli, hogy a bélyegzőket — hamisítják". Igy a fehér pénz beszivárgása nem szűnt meg teljesen. Végül az Osztrák-Magyar Banlc bécsi főintézetéycl lefolytatott tárgyalások eredményeként Szeged polgármestere kiáltványt Kocsájtott ki, amelynek értelmében az Osztrák-Magyar Bank által kiboesájtott fehérhátu 200 és 25 koronás bankjegyeket kéknénzre becserélték. Ezzel «ero szűnt meg teljesen a pénzmizéria, mert még mindig nem akarták a lebélyegzett fehérhátu bankjegyeket sem elismerni a forgalomban ugy, hogy elzárással kellett megfenyegetni azokat, akik a kormány által lebélyegzett fehárhátu pénzek elfogadását megtagadják. Az a küldöttség, amely a bankjegyek kicserélése érdekében járt Bécsben, julius 27-én tért vissza Szegedre és a szegedi lapok nagybetűs cimmcl közölték az örömhírt: »42 millió kékpénz érkezett Szegedre!* Kísérletek a pénzügyek rendbehozására Ezzel a fehérhátu bankjegyek regényes története lezárult. De tovább folyt az a küzdelem, amely állami hitelünknek, pénzhelyzetünknek megjavítására irányult, A küzdelem középpontjában — mint már emiitettük — az Ábrahám-kormány Olaszországból hazahívott pénzügyminisztere: dr. Éber Antal állott. Elsősorban le kellett küzdeni a közönség általános bizalmatlanságát, amely a már lezajlott háború során lezajlott inflációból táplálkozott. Viszont a hitelmüvelet szempontjából nem léphetett fel kellő sulylyal olyan kormány, amelynek jogforrása esak a saját elhatározása volt és amely mégcsak a megszálló franciák által való elismertetését sem volt képes kiküzdeni. Ezeknek az aggályoknak és nehézségeknek elosztásához nem lehetett elegendő Szeged város, de még a bankok garanciája sem. Ekkor termelődött ki Éber Antal pénzügyminiszterben az a gondolat, hogy a pillanatnyi, mintegy 10 milliós sürgős hitelszükséglet kielégítésére Szeged tekintélyes és vagyonos polgárai és gyáripari vállalatai vagyoni viszonyaikhoz mérten írjanak alá elfogadványokat, ezeket lássák cl a szegedi bankok forgatmányaival s az igy bankszerűvé tett váltókat bizonyára el lehet majd helyezni a bécsi bankoknáL A törvényesség kérdése pedig azon az utón nyert volna megoldást, hogy azoknak, akik az cirogadványokat aláirják az adóhiva. tal az aláirt összeget adókönyvcikben, mint előre lefizetett adót nyngtatja. Életrevaló és pénzügyi zseniálitásra valló tervezet volt ez, amelyet a legtöbb tehetős szegedi polgár elfogadott és félmillió, sőt egymillió jegyzést volt hajlandó vállalni. A gyakorlati megvalósitás mégis azon akadt meg, hogy akadtak, akik ridegen elzárkóztak a váltóaláirás elől... Ujabb tervek születtek, közöttük begavári Back Bernátnak, az ABC kormányzótanács tagjának kényszerkölcsön foganatosítására vonatkozó terve, valamint egy külföldi kölcsön megszerzésének terve a bécsi ellenforradalmi Comité által. Ezek a kölcsöntárgvalások sem vezettek eredményre. A bécsi próbálkozás történetét Kelemen Béla feljegyzéseiből idézi a szerző: aki leírja, hogy Teleki Pá! gróf jelezte előre Ébernek, hogy nem fűz sok reményt a bécsi tárgyalások sikeréhez. Teleki ugyanis az ellenforradalom 'első hónapjában maga próbálta meg felvenni a tárgyalásokat a Rotsehild-csoporttal. Teleki Pál Rotschikldal személves barátságban volt. A dolog a bécsi magyar emigránsok indiszkréciója miatt nem sikerült Ekkor történt, hogy Teleki egy ifjú bécsi emigráns társaságában volt, aki_ megkérdezte tőle: — Hát ad Rotsohild pénzt? — Nem. — mondta Teleki, — S miért nem? — Mert ön kérdeziI Mint >A szegedi kormánvok rendkívüli bevételei« cimü fejezetből kiderül Teleki Pál azért mégis hozott mHgftral 3 mffiió 137.000 koronXtMMen* bői s Szegedre- érkezése után a kov» mánynak beszolgáltatta. Ez abból « 150 millió koronáiból jutott a szegedi kormánynak, amelyet Tafcách-Tolvay gróf vezeféséve] mintegy 40 magyar katonatiszt elhozott a bécsi magyar követség bankgassei palotájából, ahol a vörös uralom megbizottaj őrizték. Ennek a regényes »bankbetörésnek« történetét is elmondja Sz. Szigethy; Vilmos tanulmánya. Hogy miért jutott csak ily csekély ősszeg a bankgassei milliókból Szegedre, azt némikép megmagyarázta gróf Teleki ESI, araikor Szegedre érkezett A 150 millió nagyrésze ugyanis Svájcban volf különböző helyen eldugdosva s Bécs-, ben csak 4 millió őriztek. Telekinek azonnal utaznia kellett és igy csak * milliónál alig többet tudottmagávsd hoznk A. nemzeti megujhocíW pénzügyi mérleget Pénzügyi szakértők számára kivül érdekes azoknak a mérlegeknek áttekintése, amelyeket >A szegedi kormányok rendkívüli bevételei* cim alatt ismertet a tanulmány. Érdekes apénubeváltás története is, valamint a különböző szegedi cégek által összeadott 10,000.000 kölcsön felosztása, amelyet a minisztertanács Éber Antal pénzügyminiszterre bizott s az kitűnő érzékkel oldott meg. A nemzeti hadsereg fclállitt« sára a 10 milliós kölcsönből V milliót irányzott elő, A szegedi kormányoknak tehát s» Iyos nehézségek és gátló körülmények között mégis csak sikerült nemcsak ad állami adminisztráció kerekeit szabályszerűen járatni, hanem még az hogy megvethették alapjait annak d nemzeti hadseregnek, amely később az egész állam jogrendjének, biztonságának és tekintélyének fenntartója lett. A szegedi kormányok — mondja a tanulmány — valóra váltották Széchenyi Istvánnak azt a pénzügypolitikái elvét, hogy ne a szükségletek mér. ve szabja meg a kiadások ütemét, nem az elviselhető adóztatás mérték* szabjon korlátokat a közületi pénzből fedezhető szükségleteknek. , A szegedi kormányoké az a nagy érdem, hogy a jogrend minden sérelme és minden kényszereszköz alkat" mazása nélkül le tudták rakni a nemzeti hadsereg alapjait. Igaz, hogy eb* hen a történelmi jelentőségű érdembed az oroszlánrész az első nemzeti kon* mány hadügyminiszterét, később * nemzeti hadsereg fővezérét, majd egész magyar nemzetnek immár éve Nagyurát: vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzót illett Ha a szegedi kormányok semmi egyebet nem tettek, mint azt, hogy Horthy Miklósnak a nemzet jövőjét talán századokra eldöntő tevékenységére valamelyes szerény alapot szolgáltattak,; ezzel bizonyára emléket állitottak magoknak a magyar történelemben. CSÁNYI PIROSKA Női betörő iőlőtt ítélkezik a szabadkai statáríálís bíróság Szabadka, október 22. CsiKerl* közelében Horváth Gábor szál"; lását az éjszaka folyamán feltörtéi és elvittek onnan 6000 pengő érték® holmit. A csendőrség rövid nyom®zás után elfogta a tetteseket Lak©' tos István és Lakatos Szidi szén©" Ivében. Kihallgatásuk után bek* sérlék őket a szabadkai ügyész^ fogházába. Rögtönitélő biróság,** kerülnek. (MTI)