Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-21 / 238. szám

resfce ateg, amely és gazdagodása lese ogy a városképnek, mint a város anyagi javainak. Az egyetemi építkezések keretében megindult az ideg. és elmekfinika felépitésének előkészítése is s a jelek szerint a tavasszal megkezdődik az építkezés a tanárképző főiskola mögött is. A MÁV üzletvezetőség Kossuth Lajos-sugáruti palotájára most építik a harmadik emeletet, ami hansonlóképpen egyike az év legnagyobb arányú szegedi építkezéseinek A Tisza Lajos-körut és a Honvéd-tér sarkán felépült az uj református templom, ami egyik legszebb uj disze lesz a Dóm-tér környékének- Rövidesen megkezdődik az uj emeletrápités a közrendészea kórház épületén, előkészítés alatt áll a diszes és az intézményhez méltó leventeothon felépitése s ha mindezekhez még hozzávesszük a honvédségi építkezéseket is, megnyugtató pesrspekiivákban jelenkezik a város gyors ütemű fejlődése •AJ ''»pit kezesek terén. Gróf Klebelsberg Knnó elgondolásai Nagy-Szegedről lassan, de most már határozott tempóval bontakoznak s arra, hogy a fejlődés vonala most már nem szakad meg, garancia Szi n y e i-M erse Jenő kultuszminiszter, aki magáévá tette gróf Klebelsberg Kunó szegedi terveit s megkezdte azoknak megva iósitnsái. Zanulskouéla a vidéki &xihJkáwijyitó> daadásak Utálatai kikül Káf áruliaímozási ügyben bizonyításkiegészitést rendelt el a bíróság (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszék Rónay-tanácsa kedden két áruhalmozási bűnügyben tűzött ki íőtárgyalást. Az egyik ügy vádlottja Beck János 56 éves kisteleki gabonakereskedő volt, akinek lakásan ez év julius havában 180 kiló lisztet találtak. Beck a főtárgyaláson azzal védekezett. hogy nem követett el áruhalmozást, mert a birtokában levő liszt mennyiséget bejelentette a közellátási híve Iáinál és ennek ellenében a hatósági ellátás alapján járó fejadagkiutalásokat nem vette igénybe. Beck ezt a* állítását a tárgyaláson nem tudta igazolni, ezért a tanács ugy döntött, hogy a tárgyalást bizónyitáskiegészités céljából elnapolja és megkeresi hivatalból a közellátási hivatalt annak tisztázására, hogy valóban bejelentette-e Beck János a 180 kiló lisztet és mi tette indokolttá, hogy a gr-bonukereskedö ilyen nagymennyiségű lisztet a saját céljaira igéuybevehetett. A másik áruhalmozási ügy vádlottja Fischbein Sándorné, Deuisch Ilona 34 éves kisteleki szatócs, akit közszükségleti cikk jogellenes elvonásával vádolt az ügyészség, mert Fischbeinné a vádírat szerint Kisteleken a mult esztendőben és folytatólag ebben az évben nagymennyiségű rozsot és mintegy 10 liternyi libazsírt rejtett cl az üzletében, A vádirat szerint Fischbeinné a rozs egyrészét a sertéseivel etette lel. Ezzel a cselekedetével — mondja a vádirat — háború idején olyan közszükségleti cikket vont el a közforgalomból és használt fel jogellenesen —, amellyel a szabad rendelkezést a közellátásügyi miniszter eltiltotta. • A tárgyaláson a vádlott nem volt hajlandó megnevezni azt a személyt, akitől a rozsot engedély nélkül vette, sem azt, hogy hol, mikor, mennyit és mennyiért vásárolt. A vádat egész terjedelmében tagadta és azt állította, hogy arról sem volt tudomása, hogy üzletében rozs egyáltalán lett volna. h különös védekezés nem elégítette ki a bíróságot, ezért a tanács ebben az ügyben is bizonyitáskiegészitést rendelt el és a főtárgyalás) elnapolta. (A 1)élmagyarország munkatársától) A szegedi színház nyitásával csaknem egyidőtben, az elmúlt napokban tárultak fel sorra az ország vidéki színházainak kapui. Érdekes és tanulságos dolog szemlét tartani a színháznyitó előadásokról irt hírlapi bírálatok között. Kezdjük a sort a nagyváradi Szigligeti Színházzal, ahol Funik Bálint igazgató Harsányi Kálmán >El!ák* cimü történelmi drámájával kezdte meg az évadot A nagyváradi Estilap színikritikusa a következő elméleti megállapítással kezdi bírálatát: • Rossz színigazgatók azzal a hazug, hamis beállitásu és igen lejáratott jelmondattal szoktak közönséget toborozni, hogy a színházat hazafias kötelesség támogatni. Olyan színigazgató azonban, aki egyfelől színtársulatának művészi felkészültségére s az előadások színvonalára, másfelől közönségének jóizlésére, művészi érzékére csak valamit is ad. sohasem enged meg magának ilyen kijelentést. A színjátszás elsősorban és mindenek fölött: művészet. A művészi produkció varázsa örök és mindenkor, minden időkben vonzani fogja az embereket... Hazugság az, hogy a rossz színházat hazafias kötelesség támogatni!* A földhözvágott Attila Az, előadásról írva, a következőket állapítja meg- a kritikus: »A produkciót, amelyben három-négy tehetséges alakítás számot tartva a dicséretre, lerontotta, tönkresilányitotta az a felületes gondatlanság, hanyag rögtónzöttség, amely a maga szánalmas tákoltságával, korszerűtlenségével, lompos foldozottságával rikoltó színekben éktelenkedett a színpadon .. A rongyos, gyűrött, színehagyott leplek és drapériák/ a hun harcosok aranyrojtos piroscsizmája még kopottan és koszosan sem tudta Attila kiráiy sátrának. »Isten ostora/ udvarának illúzióját kelteni .. A többi ormótlanságok és felületességek szánalmas benyomást keltenek .. .< A főbb szereplők közül Daniss Győzőt és Poór Lilit illeti dicsérette) a biráló a többiről ellenben azt írja, hogy »tftbb szerencsével és tehetséggel botladoztak a szövegkönyv mondatai és a színdarab díszletei között/. Mint érdékességet, szószerint idejeigyezzük még a bírálat következő részletét: »A harmadik felvonás nagy jelenetét a szó szoros értelmében nevetségessé tette az a nem mindennapi momentum, amikor a »Szent Mihály lovon« hecipelt Attila király -tetemét* ugy földhöz teremtette két derék íjjász. mint a disznótököt. Szegény Daniss Győző lehengeredett a szánalmas alkotmányról s a korpulens színészt alig tudták >halottaiban/ visszaemelni. Hát ilyesminek nem szabad előfordulnia, még »véletlenségből/ sem. Mert mindez a felületességet, a hebehurgyaságot, a lelkiismeretlen, rossz munkát jellemzi.* Kolozsvár és a csalódott Marosvasárhely Az erdélyrészi városok napisajtójából megállapítható, hogy az uj sziniszezont szinte egyértelmüleg bizonyosfoku ideiglenes nyugtalansággal fogadták és nem ritka az ingerült hang sem azokban a cikkekben, amelyek az erdélyi színjátszás problémáinak megoldását tárgyalják. Igy Kolozsvárott meglehetősen kemény bírálatot mondottak az elmúlt évadról és az uj szezon indítását ís erős fenntartásokkal fogadták. Kolozsvárott ezidőszerint há roratagu riríumvinihus* vezeti a színházat: Kemény János főigazgató mellett Vaszy Viktor zeneigazgató és Mihályfy Béla, mint művészeti igazgató, aki még a mult hó derekán megnyitotta színházát az »Ember tragédiájá*val. Azóta több darabot hoztak szinre, köztök bemutatták a »Háry Jánost-t, a »Boldoggá teszlek* cimü vígjátékot és a >Száz piros rózsa* cimü operettet. Október ®-én a Trnba dur , cimü Verdi-opera került szinre, a főszerepben L a c z ó István vendégszereplésével, 10-én este pedig Mihály fi Béla lépett fel a »Törtetők«ben. Marosvásárhelyen még nem kezdődött meg a sziniszezon, de az ott megjelenő »Székely Szó* cimü napilap meglehetős élénkséggel foglalkozik az uj helyzettel, ami azáltal állt elő, hogy az eddigi T h n r ó c z i-féle szintársula helyett a kultuszminisztérium illetékes ügyosztálya Földessy Gézának adta a koncessziót. A lap az erről szóló beszámoló cikkének már a címében is gúnyos kedélyességgel irja, hogy »ezerötszáz kiloméer távolságból kapott Vásárhely színigazgatót/ és hogy >talán azért jelölték ide, mert mint filmszínész távoli országok expedícióiban is résztvett/. A cikkből is kiérződik bizonyosfoku csalódás, a lap ugyanis a nyár folyamán cikksorozatokban mutatta ki annak szükségességét, hogy Marosvásárhelyen jellegzetes »székely színjátszásnak* kell kiformálódnia és ugylátszik, nem bíznak abban, hogy eet sikerül Földessy Gézának, az .ezerötszáz kilométeres távolságból odavezényelt expedíciós színigazgatónak* megteremtenie. Marosvásárhelyre egyébként a kolozsvári Nemzeti Színház egy ötté- j sc is igényt tartott és eredetileg azt tervezték, hogy a kolozsvári együttes egv-egy különítménye fog ott felváltva előadásokat tartani. Ennek a reménynek most véget vetett az színigazgató kinevezése. Ami bánat Vásárhelyen — öröm Miskolcon Amíg Marosvásárhelyt lepiezhetei-1 len nyugtalansággal néznek Földessy uj szezónja elé, Miskolcon kitörő örömmel fogadták Földessy Géza uj társulatának bemutatkozását. Lehár •Garabonciás diák* címmel vigoperának átirt »Cigány szerelem* cimü operettjével nyitott idényt a társulat és a kritikus elragadtatott beszámolójában örömmel állapítja meg, hogy »a régi, forró színházi esték emléke támadt föl ezen a bemutatkozó előadáson*. A főszereplők részéről derekasan kivették a részüket a sikerből a Szegeden is ismert Mátray Mária, Komlós Juci és Antalffy. A darabot maga Földessy Géza igazgató rendezte. A bemutat kozó előadás után Mezey Mária vendégszereplésével a »Tüzvész«-t mutatták be, azután az »Iyenek a férfiak <at és legutóbb a >Vén diófa> aratott nagy sikert A cseretársulati rendszer nekrológja Kassa színháza is uj igazgatót kapott Kőrössy Zoltán, az ismert táncoskomikus személyében. Az évadnyitás alkalmából a Felvidéki Újság kritikusa cikke bevezető részében, rövid mérleget csinál az előző' három évről és megállapítja, bogy a kassai színház, amelyben hazai földön először hangzott el hazai szó, azután a magyar szinnfüvészet egyik vezető színpadát teremtette meg ez a srinház és a trianoni összecsuklás után maradt még annyi ereje, hogy szin vonalával, magyar szavával magys rokat őrizzeD meg a magyarságnak e-- magyar értékeket mentsen,... a« uiuutu időben mostoha lett, •árvább az árvánál.* Az okot a biráló a eseretársulati rendszerben jelöli meg Erről a következőkben emlékezik meg: •A jószándéku rendszerváltoztatás néha nem egészen jószándékkal kezeit végrehajtása: a cseretársulati fórum. Tavalyi haldoklása után ma már sírjánál állunk és ha a halottal szentbe* van még kötelességünk, az csak őszinteség lehet, könyörtelen és rideg szókimondás. Bűnei vannak. Nagyok, Lassan, de alaposan kergette árvaságba a színjátszást, lassan és alaposan alakította át üres, halottszag* kriptákká a színházakat, holttádermesztő darabravatalozókká a színpadokat, senkifiává az országjáró, bolyongó, talajukat vesztett társulatokat. Szándék és megvalósítás...! Ez a színházi rendszer is megdöbbentően mutatja a rejtett hátterek ismerőinek, hogyan öli meg a legbecsületesebb szándékot a felelőtlen megvalósítás.* » ... Kaptunk talajtalan, gyökértelen, egyéniségüktől megfosztott, idooda vándorló, otthontalan, senkifia cseretársutajokat. Közepeseket, tűrhetőket ,ró*szakat. Kevés jót és dua bőségben rosszat Kevés jó színészt, sok tehetségtelent olcsót. Kaptunk erősen csökkentett művészetet ki**» vóan kiütköző vásári olcsóságot, kényelmet, felfokozott tehetségtelenséget. A kassai szánjátszás hagyományos, régen erőse® érzett egyéni ízt, patinája, értéke helyett sablónosságot, iztelensóget, furcsa, összevisszakevert kuszáltságot, síziázféle stilu&t, elgondolást, baklövést és azután megkaptuk mi is az üres nézőterek dob és kriptaszagát, szeretőn simogató, igazi művészetért rajongó közönségünk rideg elhúzódását és nálunk is közeledő halált hirdettek a harroinc-negyve* pengős napi bevételek...» A cseretársulati rendszer elparentálása után a kritikus megdöbbentem szögezi le, hogy most, amikor >hánm évi kényszerszünet után* a kassai színház végre visszakapta önállóságát, a megnyitó előadáson üres nézőtér ásított a függöny elé lépő színigazgató felé, aki művészeti programját ebbe a kijelentésbe tömöritette: •Erkölcsös, keresztény, magyar nemzeti színházat akarok! Ehhez kére* támogatást!* Ez a támogatás azonba® egyelőre még késik. Szezonnyitó darabul Vörösmarty >Csongor és Tündédét mutatta be a társulat Meste* Tibor »ügyesen leegyszerűsített, tetszetős, eléggé élénk rendezésében*. Ju továbbiakban a szereplők játékánál méltatása után megállapítja a kritikus, hogy a »sikeres kísérletezés, bábái mellett is rokonszenves előadás volt és az együttes beigazolta, a hálátlanul nehéz megnyitó darabbal, hogy különleges klasszikust is becsületesen, elfogadhatóan játszik*. A biráló annak a reményének ad kifejezést, hogy rövidesen felenged a közönség közönye és »a becsületes szándék elüzt majd az üres nézőterek kriptaillatát ...« Azóta bemutatták Kassán a •Szóm piros rózsát* szép sikerrel és legutóbb a >Vén diófa* bemutatója aratott elismerést Szinrekerült továbbá a •Tűsvész* is és a kritikus elégtétellel állapítja meg, hogy »a közönség érdeklődése a prózai előadások iránt is növekszik*. A hírlapi beszámoló örvendve emliti meg,' bogy a legutóbbi szombaton és vasárnapon már telt házak voltak a »Vén diófára*. Ugy látszik tehát, hogy a közönség lassan mégiscsak visszaszokik a színházba. Reméljük, hogy ez a jelenség nem lesz egyedülálló, hanem sűrűm meg fog ismétlődni Szegeden is! EDEI MUST kapható Kucska Mihály borpincésző* tében Kossuth Laios-sugárut 21I