Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-12 / 206. szám

Miíy#n volt a honfoglaló magyarok • *• i » külseje Bartucz Lajos professzor érdekes antropológiai megállapításai (.A Üoluüigjaiüiszág munkatársától) A Délvidéki Szemle legújabb számaban Bartucz Lajos professzornak, a szegedi egyetem antropológus tanárának rendkívül érdekes cikkét közli a Szent István korabeli magyarok típusáról. A történeti források kevés támponttal szalgáluak erre nézve — irja cikkében Bartucz professzor. — Nagyobb részük inkább csak egyes kimagasló egyének külső sajátosságaival foglalkozik, vagy a testi rendellenességeket említi meg. Máskor jellemző értékükhöz sok szó férhet, vagy pedig sablonos kifejezéseknek látszanak. Ma is vita tárgya, hogy az ilyen kifejezések: fehér hunok, fehér avarok, -fehér horvátok, fekete magyarok, vájjon a szem, haj, bőr színét jrlentik-e vagy az illető népnek, lörzsnck valamilyen jellegzetes, a szomszédokétól eltérő viseletét? Ebhez járul még sok szubjektív megítélés. ellenséges torzítás, jóindulatu na gyitás és tnlzás, aminőkkel az ilyen légi leírásokban találkozni lehet. Honfoglaló őseinket a kútfők meglehetősen ellentétes szinekkel festik. Ottó freisingeni püspök például azt irja róluk, hogy: "külsejük marcona, szemeik beesettek, termetük alacsony, viseletük vad, nyelvük pedig barbár, úgyhogy vagy }l sorsot keli vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte.* — Gurdczi szerint viszont: »a magyarok bátrak, jokinézésüek és tekintélyesek, . fénytkedvelők*. E két, egymással homlokegyenest ellenkező jellemzésben tulajdonképpen az a két. egymástól lényegesen különböző világ: a Nyugat és a Kelet tárul elénk, amelyek mindegyike a Saját szemüvegén nézte és itélle meg honfoglaló őseinket „Almus ékes, de barna ábrázatú vala" Abból, hogy a nyugati kútfők alacsony, a hazaiak és keletiek magasabb ermelii, lovábbá hol világosabb, hol rteg sötétebb szinii magyarokról beszelnek. Querfurti Bruno pedig a "fekete magyarok« között hirdette az •evangéliumot, egész jogosan arra következtethetünk, hogy a honfoglaló magyarok rasszbelileg nem voltak -gységcsek s az ország különböző vilikéin a testmagasságban, a szent, baj és bőr- színében, valamint az arc típusában már akkor szembetűnőbb különbségek voltak. Az derüli ki az Árpádház egyes tagjaira vonatkozó leírásokból is. Anonymus szerint például »Álnóis ékes, de barna ábrázatú, fekete, de nagyszemii. magos cs karcsú termetű vala, kezei tömérdekek és ujjai hoSzszuak valának.* Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy e leírásban a dinári rassz jellegeit lássuk. De dinári rassz. jellcgröl tanúskodik a későbbi árpádházi királyok némelyikének, a forrásokban csak odavetőleg emiitett szomatikus bélyege, például feltűnő testmagassága (III. Béla), de legfőképpen Szent László hermája és Béla macsói hercegnek a Margit-szigeten kiásotl hiteles csontváza. — Ezzel szemben Zulta vezérről azt irja Anonymus. hogy »atvjához erkölcsre hasonló, termetre különböző, mert Zulta vezér kisst selyp cs fehérbőrű, lágy sárga hajú, középtermetű vala«, amely vonások csaknem teljesen megfelelnek a keletbalti vagy keleteurópid rassz bélyegeinek. Viszont Zulta fiát, Toksunt szép nagy szeműnek, fekete lágy hajúnak irja le. »lrinek üstöke vala mint oroszlánnak*, amiből már rnkább a mediterrán rassgra gondolhatunk. Érdekes, hogy magáról Szent Istvánról testi külseje tekintetében alig emlékeznek mar a források, valószínűleg azért, mert nem tért cl lényegcsen a honfoglaló magyarság megszokott, típusaitól. Némelyek kicsiny, másolt közepes termetűnek mondják őt. A krónikák ábrázolásaiból is arra következtethetünk, hogy kisközepes termetű és turanid rassztipusu leheteti. Különben bogy a sötétbarna szinü, kisközepes termetű, rövid, vaskos végtagu, széles vállú, arányos négyszögletes arcú, egyenes vagy sasorrú luranid rassz a honfoglaláskori és ár. pádkori magyarságnak csakugyan jellegzetes típusa volt, az kiderül abból, hogy e rassz típusai az árpádkon magyar művészetben, festményeken, szobrokon, domborműveken elég gyakran ismétlődnek Amit a régi sirok, csontvázak és koponyák mesélnek A továbbiakban azt fejteegti Bartucz professzor, bogy az embertani tudomány igazi bizonyítékai a régi sírokból előkerülő koponyák és csontvázak, amelyek ha elég oagyszámuak és elég autentikusak, részletes képet adhatnak a letűnt korok embereinek külsejéről, rasszbeli összetételéi ő.. faji eredetéről, stb. Sajnos, a mult század 60-as éveinek ásatási lázában a honfoglaláskori és árpádbázi sirok százait, sőt ezreit tárták tel anélkül, hogy az ott előkerült koponyákat, vagy csontvázakat a tudomány számára megmenthették volna. Ezek az okai annak, hogy honfoglaló és árpádkor) őseink faji sajátságairól, rassztipusairól a legutóbbi időkig nem tudtunk jóformán semmit, legfeljebb, amit a mutatóba véletlenül megmentett egykét koponyáról itt-ott leolvashattunk. Cikkének további részeiben sorraveszi Bartucz professzor a kutatások alapjául szolgáló magyarországi lele leket. Ezeknek sorában kiemeli Móra Ferenc klárafalvi leletét, amelyet az ottani temetőből ásott ki. A koponya bal falcsontja eredoltieg 5 centiméter átmérőjű trepanációs nyílás volt, a seb azonban oly szépen gyógyult, hogy a nyílás háromnegyed részéi már esontburjánzás fedte be. Arca hiányzik, de agykoponyájának alakjából a keleteurópid vagy a. turanid russzrn következtethetünk. Az europid jelleg és a keleti rosszörökség Fejtegetéseit végül is a következőkben összegezi Bartucz professzor: >Az eddig rendelkezésre álló elég nagyszámú hiteles csontvázleletek alapján kétségtelen tehát, hogy a honfoglaló magyarok sem tiszta europidok, sem tiszta mongoloidok nem voltak, hanem európai és ázsiai rasszelenieknek igen szerencsés keveredésébői létrejött olyan nemzettest, melynek tömör antropológiai alapvázát a két nagy rasszkör határán kialakult turanid, keleteurópid és europo-szibirid rassz alkotta. A honfoglalók nemzettestének antropológiai arculata lényegében eurodip jellegű volt, mely nek azonban éppen e halvány mongoloid, azaz mongol szerű bélyegek adtak a nyugati és középeurópai nemzettestekétől észrevehetően különböző sajátos keleti jelleget. A csontvázaknak temetők és vidé kek szerint való tanulmányozásából, noha hazánk sok vidéke még nincs képviselve közöttük, máris az derül ki, hogy a honfoglaló magyarok között törzsek szerint elég szembetűnő tipushcli különbeégek voltak. Szent István kora különben embertani szempontból is fordulópontot jelent a magyar nemzet történetében. Ekkor Indul meg egyfelől európai rasszclemeknek, főleg a nordicus, dinári és alni rassznak. tömegesebb be- ...... . • »• A®, Oh, tnú&afya — ameb elővillantja jőtápoit fogait - leghatásosabb fióJffdcszkőzeink egyike. Ezt a biztonságot csupán cg? ODOL-ápolta száj nyújtja. ODOL-fogpép alaposan tisztttja a fogak közötti részt is, megöli a bomlasztó baktériumokat, az üdeség és az ápoltság természetes érzését biztosítja. Szájának kellemes illatú és egészségöggi védelméről az ODOL-fogpép gondoskodik. fogpép MAGYARORSZÁGI QDOIMŰVEK R. & BUDAPEST nyomulása a magyar nemzettestbe; másfelől pedig a nemzettest addig meglehetősen különálló, külön települt és külön rétegeződött részeinek egymással való fokozatosabb elkeveredése és mind intenzivebb kereszteződése. Ennek a kettős Folyamatnak az eredménye a mind faropidabb ialtef*. s külföldi szemlélő számara mind egységesebb tipusu mugvar nemzettestarculat, melyben azonban az uj színek mellett a keletről hozott ősi rasszörökséü is kimutathatóan benne rejliktörvényszék másfidizbeii felmentette a halott nélküli temetés pőrében Hegedős temetkezési vállalkozót Vádlottársait kihágás miatt pénzbüntetésre ítélték (A Déimagyarország munkatársától) Nagy feltűnést keltett Szegeden tavaly tavasszal az a bünügy, amelyből kifolyólag Hegedűs Béla temetkezési vállalkozó és néhány alkalmazottja ellen vizsgálat, majd eljárás indult gsalás büntette óimén. Ismeretes, hogy Hegedűs elvállalta a közkórházban elhalt és a bonctani intézetben felboncolt özv. Talpai Mihálynó hullarészeinek eltemetését, de amint a nyomozás kiderítette, a Talpainó nevével el látott koporsót holttest nélkül, forgáccsal, homokkal és tégladarabokkal megtömve temették el. Az. ügyet ezév februárjában tárgyalta a szegedi törvényszék büntető egyesbirája és bűnösnek mondva ki Hegedűs Bélát csalás bűntettében, 6 hónapi börtönre, 500 pengő pénzbüntetésre, valamint háromévi hivatal vesztésre itélte. Vádlottársai, Haj. nal Károly és Kaliczka István, te: metkezési alkalmazottak 3—3 hónapi fogházat kaptak. Az ítélet indoklása megállapította, hogy a tör. • vényszék bizonyítottnak vette, mi• szerint az üres koporsót Hegedűs ffíéla utasítására temették el. Az ítéletet mindbárom vádlott megfellebbezte, igy került az ügy; juniusban az ítélőtábla elé, ahol érdekes fordulat következett be. Aa Ítélőtábla a törvényszék ítéletét alaki semmisségi okokból megsemmisítette és a védelemnek az elsőfokú biróság által elutasított bizonyiláskiegészitési indítványa miatt üj eljárásra utasította a törvényszéket. Elrendelte a tábla, hogy a törvényszék teljesen uj, széleskörű bizonyítást folytasson fe, azoknak a szempontoknak figyelembevételével, amelyekre dr. Hábermann Gusztáv védő rámutatott. A második törvényszéki tárgyalásra pénteken délelőtt került sor vitéz dr. Hárs L'ászló büntető egyesbíró előtt. Hegedűs ezalkalommal ia tagadta, hogy tudott volna arról, hogy alkalmazottai nem hozták ©1 Talpainé holttestét a bonctaui intézetből. Hajnal Károly és Kaliczka István Hegedűs ellen raffoffulí; és kijelentették, hogy az ő utasítására temették el a forgáccsal telt koporsót A törvényszék ezután széleskörű bizonyítást folytatott le. Tiz tanút